- Y/n! Y/N! HALLO, ÉBREDJ! - hallottam meg Magda hangját közvetlenül magam mellől. Kinyitottam a szemem, a főnököm fölém volt hajolva, én valakinek a karjaiban feküdtem és Magda mögül pedig a Bts hat tagja vizslatott ijedten, egy orvos társaságában. Azonnal felültem, amitől természetesen rámjött a szédülhetnék és visszaestem Namjoon ölébe.
- Vigyázzon! - nyúlt a karomért az orvos. Engedtem, hogy megfogja és kihámoztam magam Rm oltalmazó öleléséből. Nagyon kínosnak éreztem, hogy megint neki kellett lenyugtatnia, a szemébe sem bírtam nézni.
- Hogy érzi magát? - kezdett vizsgálni a doktor. Válaszolgattam neki a feltett kérdéseire. Körbenézett és utasította a fiúkat, hogy menjenek ki, és csak mi maradjunk benn Magdával. A srácok sorra jobbulást kívántak, majd kisurrantak. Rm még visszanézett, de mikor észrevette, hogy elkapom róla a szemem, csüggedten csukta be maga után az ajtót.
- Szóval, - kezdte - gyakran előfordul Önnel az ájulás illetve a mini-pánikrohamok?
- Az ájulás ritka... A pánikrohamok helyzettől függenek,mostanában jött párszor elő de inkább csak szorongani szoktam. Azt is már kevesebbszer, mint régen - válaszoltam. Elgondolkodott, majd Magdához intézte a szavait.
- A cégük tud erről? Vagy teljesen újak ezek?
- Nem, mindent tudunk, a háttérrel együtt. Y/n mikor hozzánk került beavatott engem és a főnökünket. Eddig minden rendben ment, de azt hiszem most kicsit túl hajszoltuk és az válthatta ki belőle ezeket - hajtotta le a fejét.
- Nem, nem vagyok elfáradva, tényleg...vagy csak nem éreztem... - suttogtam.
- Ez valószínűbb. Hát, nem tudok mit tanácsolni azonfelül, hogy kicsit legyen lazább a napirendje, illetve van egy kis enyhe nyugtatóm - nyomott a kezembe egy dobozzal. - Csak vészhelyzetre!
Bólintottam, majd Magdára néztem, hogy mi a következő lépés. Megdörzsölte az orrnyergét, aztán megszólalt.
- Lehet vissza kéne mondani a mai napi szerepléseidet.. Jó, lehet visszaesnénk sok haszontól de az egészséged a legfontosabb és - nem engedtem, hogy befejezze.
- Nem, nem. Teljesen jól vagyok már. Most van ebédszünet,pihenek még és lehozom a mai napot. Menni fog, a hétvégén úgy sincs nagyon semmi. De először is, bocsánatot kérek attól az őrtől - indultam ki. A zsebembe csúsztattam a pirulákat, majd felkaptam a blézerem. Magda elém állt.
- Mondanom kellett Ritának, hogy mi történt. Ő szólt, hogy nem engeded, hogy visszamondjam a programokat. De kérlek, bármi baj van szólj - nézett aggódva a szemeimbe.
- Váratlanul ért ez is meg a múlt heti is, de minden rendben lesz, higyj nekem - fogtam meg a vállát. Bólintott, majd elállt az utamból. Egyből meglódultam, de még hallottam, hogy utánam kiált.
- És hívd fel a szüleidet! Tuti aggódnak, mert nekik is szóltam - csak feltartottam a hüvelykujjam és rongyoltam is tovább.
A bodyguard-dal egymás szavába vágva kértünk minimum ötször bocsánatot. Miután ott tudtam hagyni szegényt, berohantam az öltözőmbe és hívni kezdtem anyuékat.
- Y/n! - vette fel idegesen a telefont anyukám.
- Szióka, gondolom hallottad mi történt... - húztam el a számat.
- Persze, hogy hallottam! Apád itt őrjöng, hogy haza hozat téged! Mi történt? - hadarta. Elmeséltem neki mindent szóról szóra, azt is, hogy mit beszéltünk a dokival és kértem, hogy apát is nyugtassa le.
- Minden a legnagyobb rendben. Bízz bennem! - kérleltem. Anya egy nagyot sóhajtott.
- Jó,oké. De még egy ilyen és jössz is haza! - fenyegetett meg.
- Rendben - fogadtam el. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, majd kérdezett az eddigi napomról. Miután kicsevegtük magunkat a lelkemre kötötte, hogy este hívjam őket.
Eldőltem a kanapén. Már egy ideje pihengettem, mikor egy üzenet jött a telómra Namjoontól.
Kim Namjoon🤯 csütörtök, 13:15
Minden okés?
Még mindig annyira kellemetlennek éreztem az egészet, hogy azt fontolgattam nem is írok vissza neki. Szégyelltem magam, hogy így kellett látnia, ráadásul nem is egyszer... Egyszerűen nem tudtam túl tenni magam ezen. Erőt vettem magamon és egy tömör választ írtam.
csütörtök, 13:20
Aha.
Rm egyből látta az üzenetet. Láttam, hogy gépel, majd abbahagyja. Féltem, hogy megbántom ezzel, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a háborgó lelkemmel.
Halk kopogást hallottam az ajtómon. Kikiabáltam, hogy szabad, mire az egyik technikus dugta be a fejét az ajtón.
- Elnézést a zavarásért,csak kérdezném, hogy tud-e akkor jönni segíteni?
- Ó! Persze-persze, megyek -ültem fel a kanapén,majd odasétáltam hozzá. Egy pólót nyújtott felém, olyat ami a legtöbb stábtagon volt. Kiment, megvárta míg átveszem majd együtt mentünk a többiekhez.
Igazából mindenféle dolgom volt. Videót segítettem vágni, megtanítottak kamerát beállítani, meglestem a sminkesek munkáját is, úgy viselkedtem, mint egy mindenes asszisztens.
- Y/n! - szólt nekem az egyik stylist.
- Most lesz velük interjúd megint ugye?
- Igen. Egy háromnegyed óra múlva kb - válaszoltam, mire maga mellé rántott és a kezembe aggatott négy vállfát. A mellettem lévő asszisztensnek meg a maradék hármat. A kiscsaj már rohant is, én meg kérdőn meredtem a kezemben tartott szettekre.
- Rajtuk van a cimke, hogy melyik kié. Vidd oda nekik! Reméljük nem tévedsz el. Na, futás! - tolt ki a folyósóra.
Ránéztem a legfelső vállfára. JIMIN - állt rajta nagy betűkkel. Összeszedtem a gondolataimat, hogy milyen feliratokat is láttam, majd elindulva az ajtaja előtt kötöttem ki. Bekopogtam, aztán mikor szólt, hogy nyitva van, beléptem.
- Wow kicsit későn hozták a ruhát, de még pont... - ekkor fordult hátra és látott meg engem. - Y/n! Micsoda meglepetés! - ölelgetett meg.
- Velem küldették ki, de itt van - nyomtam a kezébe a vállfát.
- Ó! Köszönöm. Jobban vagy már? - érdeklődött.
- Ahh igen, minden a legnagyobb rendben. De most rohanok, még három ember vissza van - lóbáltam meg a többi outfitet és az ajtó felé siettem.
- Hamarosan találkozunk - intettem egyet. A folyósón csekkoltam a következő nevet és már fordultam is Jin szobája felé. Hasonlóan meglepődve fogadott, majd miután beszélgettünk egy pár szót, V szobája felé irányított.
- Ja, és Y/n - komolyodott el egy pillanatra. - Namjoon miattad van ennyire maga alatt? Csak mert mióta kijöttünk tőled, kicsit más...nem akarja kimutatni, de mi látjuk. Fogalmam sincs mi folyik köztetek, de beszéljétek meg - mondta halkan. Szokatlan volt ennyire komolynak látni és amit mondott az is szíven ütött. Lesütöttem a szemem,majd fojtott hangon válaszoltam.
- Én sem tudom...de igyekszem mindent tisztázni... - Jin megveregette a vállam.
- Csak majd döntsetek jól - lépett vissza a szobájába és becsukta az ajtót, egy pillanatig csak álltam ott, majd megráztam a fejem és elindultam, hogy V-nek is kézbesítsem a ruháit.
Tae is az ajtóban beszélgetett még velem, majd a kezemben lévő utolsó darabra nézett és elmosolyodott.
- Na, hagylak, hogy menj Rm-hez - Kérdőn néztem rá, mire a kezemben lévő vállfára mutatott. Elolvastam a rajta lévő nevet és majdnem elájultam. RM virított rajta a stylist csajszi cirkalmas betűivel írva. Elfehéredett arccal meredtem magam elé, mire V megfogta a vállam.
- Ha nem mész most, nem lesz időtök elkészülni. Mert gondolom nem ebben a pólóban leszel - bökött a stábos felsőmre.
- Basszus igazad van
Elköszöntem tőle is, majd rohanva kerestem a Namjoon nevével ellátott ajtót.
A folyósó végén volt. Magabiztosan befordultam, majd az ajtó elé léptem. Éppen kopogtam volna be, mikor az kinyílt és szemben találtam Namjoon-nal. Egy köntös volt rajta, de csak lazán megkötve, tippre mielőtt kijött volna gyorsan magára kapta. Azonnal elöntött a pír és próbáltam levenni a szemem a kis résről ami elém tárta a testét.
- Y/n? - húzta fel a szemöldökét. Megakadt a tekintete a ruháin, majd felnevetett. - Huh, pont időben. Nem gondoltam volna, hogy te hozod őket.
- Őszintén, én is eléggé meglepődtem, mikor rámdobták négy pasi ruháját - nevettem el magam, majd realizáltam, hogy igen hülyén hangzott, amit mondtam. A tenyerembe temettem az arcom és már fordultam is volna el, hogy menjek, mikor Rm megfogta a vállam.
- Gondolom, idegesítő, hogy mindenki ezt kérdezi, de jól vagy már? - fürkészett.
- Öhm, igen - húztam ki magam. - Hamarosan találkozunk! - fordítottam neki hátat, majd futásnak eredtem megint. Viszont elakadtak a lábaim egymásban, így kishíjján orra estem a kanyarban. Még hallottam, hogy utánam kiált, de nem akartam megállni. Az öltözőmig loholtam, majd becsapva az ajtaját rekord idő alatt elkészültem.
Magdával a folyósón futottam össze, aki meglepetten nézett rám.
- Pont most indultam volna érted, de mindig meg tudsz lepni - vette fel velem a lépést. Együtt léptünk be a stúdió egyik olyan termébe, ahol még nem jártam. A fiúk egy része már a nekik kikészített kanapén ült, míg a másik felüket még vagy sminkelték, vagy nem is voltak még benn. V és Jungkook a helyükön ülve integettek nekem, hogy menjek oda. Mosolyogva odaléptem hozzájuk, majd én is leültem.
- Na, sikerült kézbesítened az összes kis csomagod? - kérdezte Tae.
- Igen, mindegyik rendben volt - néztem a tőlünk nem messze álló Nam-ra akit éppen sminkeltek. Rámpillantott,de, ahogy összeakadt a tekintetünk elfordultam. Idegesen kortyoltam egyet a kikészített vizemből, majd a kérdéseim átnézésébe kezdtem. Végül, mikor már mindegyikük megérkezett nem hagyták, hogy a lapjaimat bujjam és folyamatosan szóval tartottak. Próbáltak vagy felvidítani, vagy rájönni, hogy mi a bajom... Pár perc múlva már elkezdtük magát a műsort.

A kezdeti idegességem ellenére nagyon jól sikerült. Észre sem lehetett venni,hogy nem vagyok olyan közvetlen, mint eddig. Időm sem lett volna a fiúkkal beszélni a végén, mert a főnököm már rángatott is el, hogy segítsek megint az előző brigádnak.
Összevissza futkároztam abban az egy órában, amíg a stábbal voltam. Épphogy csak beestem az utolsó adásra. Az egyik sminkes csajszi felém rohant, majd igazgatni kezdte az igencsak elfolyt arcom.
- Na, elég jó így? - tartott elém egy tükröt, hogy megnézhessem a végeredményt. Sikerült annyira rendbe szednie az arcom, hogy nem is látszott, hogy hulla vagyok.
- Wow! Profi vagy, köszönöm - mosolyogtam rá. Köszönetképpen visszamosolygott, majd szaladt is tovább. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Bár tudtam, hogy a műsor után még a fogadást is le kell tudjam, éreztem, hogy a nap végéhez közeledek.
- Huh Y/n fáradtnak tűnsz - lépett mellém Magda, majd a kezembe nyomott egy nagy adag kávét. - Idd meg! Azt mondta Rita ez a kedvenced.
Egy nagyot kortyoltam a pohárból és éreztem,hogy az édes íz szétárad a számban.
- Eltaláltad, köszönöm - biccentettem a főnökömre.
- Igazán nincs mit. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a gyengéd a karamellás cappucino - nézte értetlenül, ahogy teljesen átszellemülve iszogatom a kávém. Csak felnevettem, mire Magda a szemét forgatva odalépett a rendezővel tárgyalni. Visszanézve rám bólintottak, hogy kezdhetünk. Leraktam a kávét és odasiettem a helyemre.

Utolsó interjú után, Y/n öltözőjében:
Magda idegesen topogott mögöttem, míg én a hajamat csináltam. Hátrapillantottam rá a tükörből,csinos volt, mint mindig, de az arcára kiült az aggodalom, a kezeit tördelte.
- Jól vagy Magda? - fordultam hátra. Ijedten felkapta a fejét.
- Persze...csak a mai este nagyon fontos mindkettőnk, de főleg a te karriered szempontjából - magyarázta. Értetlenül néztem rá.
- Tudod, egy ideje tárgyalunk egy céggel. Ma itt lesz a tulajdonosa... Téged csak be kell mutassalak neki, de nekem nagyon nagyon sok dolgom lesz - mondta. Támogatólag megszorítottam a vállát.
- Profi vagy Magda. Minden sikerülni fog - Hálásan rám mosolygott, majd összecsapta a tenyereit.
- Na, akkor mehetünk is! - tolt az ajtó felé. Magamhoz kaptam a retikülöm és kiléptem az ajtón.
Az állófogadás, a stúdió báltermében:
Rengeteg ember volt ott, de komolyan, számomra hihetetlennek tűnt, hogy ennyien lehetnek itt. Végigpásztáztam a szememmel a helyiséget, csupa-csupa híresség meredt vissza rám. Mindenki beszélgetett, nevetgélt, vagy épp ivott valamit. Hunyorogva próbáltam találni magamnak társaságot, mikor beleugrott a látóterembe J-hope.
- Y/n! Mi a helyzet? - állt meg velem szemben.
- Hobii! Neked az a feladatod, hogy minden bálban "megtámadj"? - kérdeztem nevetve.
- Még szép! - karolta át a vállam. Így beszélgettünk egy darabig, míg Suga is oda nem talált. Így hárman egy kört alkotva csevegtünk mindenféléről ami csak eszünkbe jutott. Épp egy hatalmasat röhögtem, mikor egy kezet éreztem meg a hátamon. Hátranéztem, mire Namjoon-nal találtam szemben magam. Nagyon helyes volt, a sminkes ezt pedig remekül kiemelte. Tátott szájjal meredtem rá,mire elmosolyodott és megszólalt.
- Végre,hogy megtaláltalak. Lenne rám egy perced? - nézett rá a fiúkra, akik egyből elköszöntek tőlem és indultak a terem másik felébe.
- Az az igazs... - kezdtem magyarázkodni. De Magda megmentett, mert melém sietett egy elég magas, helyes középkorú férfival a balján.
- Sajnálom, hogy félbeszakítalak, - fordult a főnököm Rm felé - de egy kicsit el kell rabolnunk Y/n-t.
Nam bólintott egyet, levett egy pezsgőt a mellette álló pincér tálcájáról és miközben morcosan belekortyolt,odébb állt.
- Szóval Y/n, ő itt Park Hyeon. Az X stúdió vezérigazgatója. Már nagyon régóta szeretett volna megismerni - mosolygott Magda. A férfi rámvillantotta tökéletes mosolyát.
- Így van, örülök a találkozásnak Y/n! - nyújtotta felém a kezét. Megráztam a felém tartott kezet, majd én is bemutatkoztam. Ezután feltett egy pár kérdést, arról, hogy szeretek-e itt lenni, illetve, hogy hogyan állok a nyelvvel. Mindenre próbáltam a lehető legőszintébben válaszolni,ő pedig csak helyeslően bólintott.
- Nos, köszönöm a beszélgetést. Remélem,majd még találkozunk - mosolygott, majd ott hagyott. Magda a hüvelykujját felémmutatva kacsintott egyet, majd Hyeon után sietett.
Elindultam, hogy a maradék fél órában valamilyen társaságom legyen. A fiúk éppen szétszóródva vagy egymással, vagy másokkal beszélgettek, őket nem akartam zavarni, így végül pár csajszival dumáltam, akikkel ma együtt dolgoztunk. Lassan szállingóztak ki az emberek a fogadásról, hiszen már elég későre járt. Én is elindultam az öltözőm felé, hogy átöltözzek és összepakoljak. Dobtam Magdának egy üzenetet, hogy ha keresne,ott megtalalál és beléptem az ajtón. A bőröndömet pakolásztam, mikor meghallottam, hogy valaki kopog.
- Gyere be! - kiabáltam ki angolul.
- Basszus, olyan jó, hogy még itt talállak! - szólalt meg mögülem Rm. Felkaptam a fejem és felegyenesedtem.
- I-igen,de lassan majd mennem kell... - kezdtem, de odalépett hozzám és csendre intett.
- Nem, nem kell. Direkt beszéltem a főnököddel, hogy mennyi időm van. És éppen erről akartam beszélni veled... Te ma látványosan kerültél engem. Ha már egy kicsi időre is a közeledbe kerültem, menekültél el onnan. És, csak szeretném tudni, hogy mi rosszat tettem?
- Nem erről van szó Namjoon... - kezdtem, de félbeszakított.
- Akkor magyarázd el kérlek, hogy miről! Mindenben segítettem mióta itt vagy... - Nagyon mérges volt. Nagyot sóhajtva megfogtam a vállait. Tudtam, hogy el kell neki mesélnem mindent, hogy pontosan megértse...
- Figyelj... Tudom, nagyon gyerekes indok lesz és, hogy egész nap elég éretlenül viselkedtem... De szégyelltem magam. Épp ez az, hogy mindenben segítesz, amiért nagyon hálás vagyok és hihetetlenül jól esik. Mégis az, hogy már kétszer láttál ilyen állapotban, mint ma... Nem viseli el a lelkem - csuklott el a hangom. Namjoon vonásai megenyhültek.
- Elmeséled, miért történt ez az egész? - nézett a szemembe és lágyan megsimította a karom. Bólintottam egyet, mire a kezemnél fogva a kanapéhoz vezetett, majd az ölébe húzva leült.
- Kezdheted - ölelte át a derekam. Pír futott át az arcomon, majd mesélni kezdtem. Csak mondtam és mondtam, minden apró kis részletre kitérve. A végére a sok emlék hatására kicsordult a könnyem.
- Jaj, basszus, bocsi - keltem fel az öléből és táskámhoz léptem, hogy zsepit halászhassak ki belőle. Megtörölgettem nedves arcom, majd visszafordultam felé. Velem szemben állt már, majd hírtelen átkarolt és magához szorított. Én is magamhoz öleltem és belesimultam a karjaiba.
- Köszönöm, hogy elmondtad azt az egészet nekem... Nem lehetett könnyű. És sajnálom, hogy olyan erőszakos voltam.. Csak.. Nagyon kedvellek és nem akartam ezt annyiban hagyni - suttogta a fülembe.  A gyomromban eddig szunnyadó pillangók életre keltek. Eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem,nem voltál erőszakos. Én voltam túl gyerekes.. Sajnálom - hajtottam le a fejem. Nam megfogta az állam és felemelte. Közelebb hajolt, szemét a számra szegezte. Elmosolyodtam,majd megszólaltam
- És nem mellesleg, én is kedvellek. - Namjoon megtette a köztünk lévő pár milimétert és ajkát az enyémnek nyomta. Pont olyan puhák és finomak voltak, ahogy azt már több százszor elképzeltem. Ajkam elnyílt így engedtem, hogy csókunk még jobban elmélyüljön. Rm magához szorította az egész testem, én pedig felfuttatva kezeimet átkaroltam a nyakát és abba kapaszkodva csókoltam. Az egész testem felforrósodott,egyre csak csókoltam és csókoltam. Végül mindketten levegőért kapkodva elhúzódtunk.
- Azta... - lihegte.
- Tyű... - suttogtam. Egymás szemébe néztünk és már hajoltunk is egy újabb csókra, majd egy újabbra és egy újabbra ez ment volna talán a végtelenségig, ha Namjoon telefonja meg nem szólalt volna.
- Mennem kell... - sóhajtotta a homlokát az enyémnek támasztva.
- Tudom... Majd még találkozunk - csókoltam meg újra. Miután kiment az öltözőmből még egy darabig ábrándosan néztem utána, majd az agyam kijózanodott és realizáltam, hogy én bizony most smároltam Kim Namjoon-nal, igen, azzal a Kim Namjoon-nal és nem csak egyszer...nem mellesleg, közölte velem, hogy kedvel. Le kellett ülnöm egy pillanatra, a szívem össze-vissza vert. Visszajátszottam magamban minden egyes eddig vele töltött percemet, a megismerkedésünktől ezidáig. Minden egyes szívdobbanásomnál törtek fel az eddig bennem kavargó érzelmek. Nem volt nekem ellenszenves, de ez egyértelmű... Azt mondtam neki, hogy kedvelem... De ez, ez több annál. Hiszen, amint eszembe jut, elönt a boldogság és minden percemet vele tölteném. Basszus... Én kezdek beleszeretni? JÉZUSOM, ÉN KEZDEK BELESZERETNI.
- ÚRISTEN! - dőltem hátra a kanapén majd egy fangirl-ös sikkantás szakadt ki belőlem. Pittyent egyet a telefonom.
Kim Namjoon🤯 csütörtök, 23:05
Ezt még pont hallottam 😌😏 köszönöm, hízelgő😝
csütörtök, 23:05
HAAAGYJ😳
Kim Namjoon🤯 csütörtök, 23:06
🤣😝 Bocsánat. Jó éjt Y/n❤️
csütörtök, 23:06
Szép álmokat Namjoon! ❤️
Még mindig hitetlenkedve meredtem magam elé. A mellkasomra szorítottam a telefonom és emésztgettem az imént magamban tisztázott érzéseimet. Óvatosan végighúztam az ujjamat az ajkaimon... Elképzeltem újra a csókjait,mire a pillangóim őrültek módjára kezdtek nyüzsögni. Boldog voltam,de elfogott egy apró szorongó érzés. Vajon megengedhetem magamnak, hogy szeressem?