A hotelszobában, szerda reggel 8:
Körülbelül hajnali 3 lehetett, mikor visszaértem a szobámba. Gyors zuhanyzás után, bevetettem magam az ágyba és aludtam egészen mostanáig. Egyszerűen nem tudtam visszaaludni, hiába próbáltam, az időeltolódásnak hála az otthoniakkal sem beszélhettem, mert mindenki az igazak álmát aludta. Alvás híján eszembe jutottak az este történtek, mire az arcom skarlátszínűre váltott. Csapkolódni kezdtem az ágyban, majd hasra fordulva a párnák közé fúrtam az arcom és üvöltöttem egyet.
- Nem hiszem el! Biztos, hogy álmodtam! Ilyen nincs! - hisztiztem magamnak. Hírtelen üzenetem érkezett. Felültem, majd a kezembe vettem a telefonom.
Kim Namjoon🤯szerda, 8:05
Úristen,ne haragudj, most látom ezeket az üzeneteket... Gondolom nem mondok újat azzal, hogy a srácok kicsit felöntöttek a garatra. 😅🤣
Először nem értettem, hogy mire gondol, majd feljebb pörgettem az üzeneteink között.
Kim Namjoon🤯, szerda 3:18
Y/n! ELVETTM RM TELJÁT! ET NZD!
*2 videó csatolva, plusz kb 10 kép *
Több ilyen kibogozhatatlan üzenet volt még ezek alatt, de inkább röhögve nekiálltam a videók nézegetésének.
Az elsőn igazából csak énekeltek,mind a heten egymásba kapaszkodva. Akkor vették fel, mikor én is ott voltam még, mert éppen a háttérben ülök az asztalnál és Magdáékat lesem. A videóban meg is szólalnak, hogy: "Az ott nem Y/n?" erre Namjoon hátranéz, és tippre ezután mentünk táncolni.
A második videó külön nekem lett készítve.
"- HALLOD Y/N! TE HOVA TŰNTÉL? MÉG TÁNCOLNI AKARTUNK VOLNA VELED! - üvöltötte Jimin a kamerába
- Meg, mióta elmentél, Rm csak ott ül - fordította a kamerát a vezetőjük felé V.
- Nem, nem, nem - vette el a telefont Suga
- Amint visszaért,jött velünk kicsit, csak most kérdezték, hogy hova tüntél. SZÓVAL - itt kikapták a kezéből a telefont.
- GYERE VISSZAAA! - nyafogta újra Jimin. Elsötétült a képernyő, majd Joon hangját lehetett hallani.
- Ti mégis mi a jó eget csináltok a telefonommal? - majd belenéz a kamerába. - Na baz... - és megint eltulajdonítják a készüléket."
Itt ért véget a videó, szóval tippre, aki elvette tőle,az egyből küldte is nekem. A képeken ott volt mindenki, vagy ők együtt, volt olyan is, ami velem készült. Mosolyogva válaszoltam.
szerda,8:20
Ugyaaan,nekem nagyon tetszenek. A képek és a videók is igen profik lettek 👌🏻
Kim Namjoon🤯 szerda, 8:23
Nem hittem, hogy fenn vagy. Minden okés?
szerda, 8:24
Persze,csak nem tudok visszaaludni 🤷🏻‍♀️🤦🏻‍♀️
Kim Namjoon🤯szerda, 8:24
Akkor egy csónakban evezünk 🤦🏻‍♂️👌🏻
szerda, 8:25
Yeey,de nekem bőven van időm még amúgy. De veled mi a helyzet?
Kim Namjoon🤯szerda,8:25
Még nekünk is van időnk,majd csak délután lesz próba meg ilyenek. 😌
Éppen válaszoltam volna, mire még egy üzenet jött tőle.
Kim Namjoon🤯szerda,8:25
Deee,lenne egy ötletem. 🤐
szerda, 8:26
Naaa, mégis mi? 👀
Válasz helyett elkezdett csörögni a telefonom. Megszeppenve néztem a kijelzőre, ahol az Ő neve villogott folyamatosan. Kis tétovázás után felvettem, majd a fülemre raktam a készüléket.
- Ez lenne az ötletem - nevetett fel. A hangja szexin rekedt és mély volt a "korai" időpontnak hála. Nyeltem egy nagyot, próbáltam lecsillapítani a szívverésem és válaszoltam.
- Remek ötleteid vannak.
- Tudom,tudom. Mikor aludtál el este? - kérdezte.
- Hmm. Igazából, miután elmentél és felértem ide,szerintem egy 10 percen belül kidőltem... - gondolkoztam el.
- Na,és te mikor mentél haza?
- Nagyjából 1 órát voltunk még ott. Sokan már kezdték túl jól érezni magukat, szóval inkább leléptünk egy idő után - magyarázta. Visszagondoltam az estére és akaratlanul is egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. Hihetetlennek tűnt, hogy olyan sokáig ott voltunk, olyan gyorsan elment az egész. A Namjoon-nal töltött idő pedig lehetett volna több,bár így is tökéletes volt.
Észrevette, hogy csendben maradtam, szóval noszogatni kezdett.
- Y/n? Azt ne mond nekem,hogy bealudtál... Ennyire nem voltam unalmas hé! - azonnal halk nevetés hagyta el a számat.
- Nem, nem, nem. Csak eszembe jutottak a tegnapi események - pirultam el. Beleszusszant a vonalba, szinte a szemem előtt láttam, ahogy a kezébe temeti az arcát.
- Hát igen. Jó egy buli volt - értett velem egyet. - Tényleg,azóta minden oké? Megnyugodtál teljesen?
- Lényegében igen. Muszáj megint megköszönnöm. Ha te nem vagy ott... - suttogtam idegesen.
- De ott voltam - vágott a szavamba. Vettem egy mély levegőt, megint megéreztem a pillangókat felszabadulni, újra éreztem magamon oltalmat nyújtó érintését. Egyszerre lángolt a testem, és nyugodott le egy pillanat alatt.
- Igen, ott voltál - mosolyogtam.
- Y/n...amúgy, már sok mindent meséltél, de azt még mindig nem tudom pontosan, hogy miért is lettél riporter? Mindig annyira lelkes vagy a munkáddal kapcsolatban és kíváncsivá tettél. Mesélnél kicsit? Már ha publikus persze - hadarta. Annyira aranyosan kérdezte, hogy muszáj volt elnevetnem magam.
- Éppenséggel elmesélhetem. De lehet nem lesz olyan nagy durranás - kezdtem bele - Szóvaal, kiskorom óta érdekelt a szereplés, de nem tudtam pontosan, hogy mégis milyen értelemben. Mármint, gondoltam olyanra, hogy énekes leszek, vagy táncos... De sosem éreztem, hogy elég tehetséges lennék hozzá. Aztán jöttek a tipikus gyerekkori álomszakmák. Orvos, ügyvéd, tanár... ilyesmik. Végül 12 éves korom környékén dönthettem el,hogy bumm műsorvezetés, riporterség. Ez kell nekem - lelkesedtem fel. Rm egy ideig hallgatott, majd megszólalt.
- És alig 9 év alatt eddig jutottál? Minden elismerésem.
- Hát igen,nagyon sokat segített a családom is, meg az a legtöbbet, hogy Rita fedezett fel. Nem az a főnököm, aki most itt van, hanem a másik - magyaráztam.
- És milyen volt az első interjúd? - érdeklődött.
- Fuuu, nagyon ijesztő. Mármint nem élő volt, de nagyon nagyon izgultam, azt hittem elájulok. De végül minden jól végződött. Bár, tizenhat voltam, szóval mindenki próbált ott segíteni meg minden - kuncogtam.
-Tizenhat évesen volt az első interjúd? - hitetlenkedett. - Akkor mégis miért izgultál ennyire a miénk előtt? Tiszta profi vagy - dicsért meg. Újra paradicsom lett az arcom,de erőt vettem magamon és visszavágtam.
- Mi az, hogy miért izgultam ennyire? Te tényleg elfelejted, hogy ti kik vagytok?
- Pontosan tudom. De bízz magadban, mert vérprofin megcsináltad. Főleg úgy, hogy nem is angol volt. Most ha átváltanék koreaira - szólt,majd meg is tette és az anyanyelvén folytatta. - Az se jelentene neked akkora gondot, mint te azt hiszed - fejezte be.
- Aaaa miért vagy ilyen kedves? - kérdeztem, mire Namjoon egy hatalmasat nevetett.
- Látod milyen biasod van? - kezdte húzni az agyam.
- NEM TE VAGY A BIASOM! - tettetem felháborodást,mire válaszul újra felnevetett.
- Persze, persze tudom... Suga az - sóhajtott.
- Még szép - húztam mosolyra a számat.
- Ahaa. Na inkább mesélj még, mik voltak a legizgalmasabb adásaid? - kérdezte.
És én belekezdtem, csak meséltem s meséltem. Rm végig figyelmesen hallgatott vagy éppen egyszer-egyszer felnevetett. Ő is mesélt az Ő adásaikról, mindenről beszélni kezdtünk, ami csak eszünkbe jutott. Épp egy vitánk közepette villant be egy üzenetem Ritától.
Rita💟 szerda, 10:37
Drágám! Magdával mizujs? Már 4szer hívtam, de egyszerűen nem érem el. Ránéznél nekem?
Felhúztam a szemöldököm. Pont Magdát nem lehet elérni?
- Namjoon - szóltam a telefonomba, mire ő abbahagyta a sztorizást és várta, hogy mit akarok. - Rá kell néznem a főnökömre,szóval sajnos mennem kell... - mondtam szomorúan.
- Jajj, persze. Semmi baj, örülök, hogy beszéltünk - mondta. Lehunytam a szemeimet, majd egy nagy mosolyra húztam a számat.
- Én is, majd folytatjuk. Na szia! - köszöntem el.
- Mindenképpen! Szia Y/n, legyen szép napod! - tette le. Több, mint 2 órán keresztül beszéltünk, így a tűzforró telefonomat markolva néztem még magam elé egy percen keresztül,majd újra előtört belőlem a kislányos zavarom és morogva megdörzsöltem az arcom.
- Hihetetlen! - motyogtam magamnak, majd megindultam Magda szobájához.
Kopogtattam az ajtón, mint valami őrült, de bentről nem jött válasz. Már épp feladtam volna, mikor kinyílt az ajtó és velem szemben állt FÉLMEZTELENÜL az a producer, akit a főnököm az este folyamán fűzött.
- Szia! - köszönt nekem könnyedén. Leesett az állam,majd megráztam a fejem és szóra bírtam magam.
- Sz-szia.. Magda merre van?
- Ó! Alszik még, de ha megbocsájtasz - vette fel a földről a cipőit. Kezében ott volt az ingje, a zakója és a táskája is. Hátraszólt, mire egy csinos lány is előbukkant a háta mögül, kicsit csapzott hajjal és épp a ruháját igazgatta. Tágranyílt szemekkel meredtem rájuk, ahogy mosolyogva ellépnek mellettem, majd megindulnak a lift felé.
- Na jó... Mi a jó Isten történt? - léptem be az ajtón és a kérdést magamnak és a mélyen szunyókáló főnökömnek is feltettem. Előkaptam a telefonom és gyorsan leírtam Namjoon-nak és az otthoni barátaimnak, hogy mi történt, majd odaléptem Magda ágyához.
Ébresztgetni kezdtem,amire csak morgásokkal reagált, szóval elkezdtem rázni is, míg végül kinyitotta a szemét és morcosan felém fordult.
- Mi van már? - bökte oda.
- Jaa, semmi csak Rita már túl sokszor keresett és mondta, hogy nézzek rád - válaszoltam könnyedén. Magda szemei egyből kipattantak.
- Mennyi az idő? - kérdezte idegesen. Benyomtam a telefonom és úgy válaszoltam neki.
- Lassan tizenegy - Erre a mondatra kiugrott az ágyból... Vagyis ugrott volna,de rájött, hogy akkor ádámkosztümben látnám.
- Idedobnád a köntösöm? - mutatott az említett darabra. Felröhögtem, majd a kezébe nyomtam.
- Persze szentfazék - fordultam el, hogy felkelhessen nyugodtan.
- Nem tudsz te semmit - suhant el mellettem a fürdő felé.
- Jaa neeem. A csajt fűzted be vagy a palit? - vetettem oda neki. Idegesen dugta ki a fejét az ajtón.
- Mindegyiket láttad? - válaszul csak bólintottam egyet, mire a nő falfehér lett, és inkább elment fürdeni. A fejemet csóválva hagytam el a szobáját.
Kim Namjoon🤯 szerda, 10:56
NEM MONDOD? 😳 nem néztem volna ki belőle, elég szigorúak tűnt.
szerda, 10:57
Az is,de úgy látszik csak velem kapcsolatban 🤣
Mindenki hasonlóan reagált. Rita, mikor hívtam, alig bírta abbahagyni a röhögést,majd mondta, hogy ő menne aludni,szóval gyorsan megbeszéli Magdával amit meg kell, majd eltűnik.
A szobámban vártam a főnököm, hogy megbeszéljük a mai programot, közben pedig a másnapi adásomon járt az agyam. Ugyanis holnap délelőtt és délután is a BTS-el lesz programom, amire fel kellett készüljek.
- Itt vagyok - zuhant be az ajtón Magda. Szokásosan egyik kosztümje volt rajta, haját ma egy szigorú kontyba fogta. Kezében a laptopjával huppant le mellém. Mindentudó mosollyal méregettem. Mikor ezt észrevette a szemét forgatva förmedt rám.
- Attól még, hogy azt hiszed most hatalmas titkot tudtál meg rólam,el kell szomorítsalak, hogy nem. És semmi jogod a szexuális életemben kutatni. Szóval vakard le a vigyort a képedről és figyelj ide.
Lesütöttem a szemem, majd mindketten a monitorra szegeztük a figyelmünket. Mindent megbeszéltünk pontról pontra,majd Magda felém fordult.
- Oké, akkor fél 4kor találkozunk itt, az ajtód előtt. Van egy kis dolgom így én elmegyek. Neked van - itt az órájára nézett - körülbelül 3 szabad órád nélkülem. Legyél elérhető és küldj helyadatokat! - utasított. Felcsillant a szemem. Egyből szaladtam a szekrényemhez és öltözködni kezdtem.
- Azért megvárhattad volna még kimegyek - röhögte el magát a főnököm, majd ki is libbent az ajtón.
Egy fekete crop top-ot, egy magasderekú farmert és egy rózsaszín oversized inget dobtam magamra. A hajamat csak kiengedtem, majd feldobtam egy laza sminket. Bepakoltam a táskámba és már indultam is ki.
Először egy pláza felé vettem az irányt. Nézelődtem, vásárolgattam, de még mindig volt bőven időm, szóval mini városnézést terveztem magamnak. Egy ideig ez jól is ment, míg nem egy olyan helyen nem találtam magam, amiről fogalmam sem volt, hogy kerültem oda és, hogy merre tudnék visszamenni a hotelba. Éreztem,hogy megint elkap a szoronghatnék. A táskámból idegesen kihalásztam a telefonomat, és megnyitottam egy térképet, el is indultam azzal, de össze-vissza vezetett. Idegesen a hajambatúrtam, mire felvillant a képernyőmön egy üzenet Rm-től.
Kim Namjoon🤯 szerda, 14:47
Most végeztünk az egyik próbával, majd fél 4 körül folytatjuk. Veled mi a helyzet? 😌
Gondolkodás nélkül hívni kezdtem. Szinte azonnal fel is vette.
- Ahh szia Y/n! Ennyire hiányzott a hangom? - kérdezte lazán.
- Namjoon... - kezdtem elfulladó hangon. Egyből leesett neki, hogy valami nincs rendben, mert idegesen válaszolt.
- Mi történt?
- Bocsánat, hogy csak úgy a semmiből felhívlak, de azt hiszem eltévedtem. - szipogtam. Nam felnevetett, majd nyugtató hangon szólt.
- Jézusom, semmi baj. Akkor hívsz, amikor akarsz. Vegyél egy mély levegőt és mond el mit látsz magad körül - Elkezdtem neki körbeírni, hogy mit látok, amire csak helyeselt.
- Oké, nem vagy messze tőlem. Igazából pár perc séta. Tudod merre van a stúdiónktól a hoteled? Mert nyugalom egyáltalán nem vagy annyira eltévedve, mint gondolod. Ezt megoldjuk, csak hallgass rám - azonosította be, hogy hol lehetek, illetve közben küldtem neki egy tartózkodási helyet is, amit Magdának is továbbítottam.
Namjoon utasításait követve lassan ott találtam magam a stúdió előtt. Ahol is ott állt ő és Jin egy testőrük társaságában.
- Szereztem sofőrt - mutatott a jobbján álló társára. Elképedve meredtem rájuk, épp a nyakuba ugrottam volna örömömben, mikor is elém állt a kétajtós szekrényük és mogorván rámrivallt.
- Eleve ez is kockázatos. Ezt felveszed! - nyomott a kezembe egy napszemüveget és egy kalapot. - És beülsz velem hátra - nyitotta ki a hátsóajtót és belökött rajta. Rm szidkozódva beült az anyósülésre, Jin pedig már indította is a kocsit.
szerda,15:03
Nagyon hálás vagyok, hogy így segítesz💕 de nem lehetett volna egy kedvesebb bodyguardot találnod? 🤣
Rm mosolyogva hátrapillantott, majd pötyögte is a választ.
Kim Namjoon🤯 szerda,15:04
Csak ő ért rá. 🤣🤣Viszont ő meg nem tud vezetni, ezért jött Jin.
szerda, 15:05
Oooo! Értem. Hát, örök hálám ❤️
Kim Namjoon🤯 szerda,15:05
Ugyan,bármikor 💕
Vigyorogva néztem a képernyőre, majd az elől ülő Joonra, aki újra hátranézett és a szemembe nézve megint rámmosolygott. Ettől mindketten zavarba jöttünk, és a tenyerünkbe temettük az arcunkat.
- Ti most tényleg egymással irogattatok? - nézett rám a visszapillantóból Jin.
- Nem! - vágtam rá
- Aha - válaszolt Namjoon is. Erre mindannyian nekiálltunk neveteni, még a testőr is megmosolyogta a történteket.
Pár perc múlva leparkoltunk a szálloda előtt,visszanyújtottam az álcámat az őrnek, aki csak morgott, hogy tartsam meg. Intettem egyet a fiúknak, majd felsiettem a lépcsőn.
- Y/n! Pont most akartam utánad indulni - jött felém Magda. - A helyadatodból ítélve azt hittem nem találsz vissza, főleg nem időben. Hogy sikerült?
- Nem csak neked vannak kapcsolataid - húztam fel az orrom. Magda cinkos mosollyal az arcán bólintott, majd végignézett rajtam.
- Igazából... Pakolj le és mehetünk is, szerintem jó leszel így. Mégis csak nyár van..
Úgy tettem, ahogy kérte, aztán indultunk is.