Kedd hajnal:
Hatalmas gyomorgörccsel riadtam fel. Az órám még csak hajnali 4et mutatott. Vettem egy mély levegőt, van még bőven időm aludni, hiszen egyetlen egy adásom lesz délben utána meg csak este 7re kell mennem a partyra.
- Oké Y/n... Nyugodj meg... Minden a legnagyobb rendben lesz - suttogtam magamnak a sötétben. Felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről és megnéztem elérhető-e valaki. Dalma, az újságíró barátnőm írt rám ebben a pillanatban.
kedd, 4:03
Szióka! Lehet ezt csak reggel látod majd, mert nálad épp olyan hajnali 4 körül lehet, de elakadtam egy cikkel és kéne kicsit a segítséged. Ez, vagy ez illene jobban bele? *kép*
kedd, 4:05
ÚRISTEN DALMA! Hívhatlak? 🥺
kedd, 4:05
JÉZUSOM,PERSZE
És egyből indította is a hívást.
- Mi történt Y/n? Hogy-hogy fenn vagy? Minden okés? - kérdezte aggódva
- Nem, vagyis de, vagyis argh - morogtam
- Na, mesélj.
- Ugye, ma lesz a buli amit mondtam... És aaa borzalmasan izgulok - sütöttem le a szemem.
- Jajj drágám, minden a legnagyobb rendben lesz. Bulizol egy jót... Mondjuk a világ legnagyobb fiúbandájával, de ez részletkérdés. Nagyon irigy vagyok, hogy ilyen bulira mész amúgy - nevetett. - De tényleg, higyj nekem, minden teljességgel szuper lesz.
- Nagyon remélem. Nem akarok magamból hülyét csinálni, vagy bajba keveredni... - halkultam el.
- Ugyan már! A "spanyol Y/n" nem a mostani Y/n, ezt vésd jól az eszedbe! - mondta határozottan - Büszkék vagyunk rád nagyon, mindenki. Annyi kell, hogy te is elhidd, hogy mindent meg tudsz oldani és mindent tudsz kezelni.
- Köszönöm -szóltam hálásan.
- Természetes -mondta.
- Dalma amúgy... A második jobb, azt rakd bele - utaltam a cikkére.
- Ó! Köszi,köszi,köszi - hálálkodott. Még beszéltünk egy keveset, majd elküldött aludni, és a lelkemre kötötte, hogy meg kell nyugodnom. Elhelyezkedtem az ágyamban, majd vetettem egy pillantást Namjoon utolsó üzenetére.
"Akkor holnap 😉💕"
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Magda ismerős kopogtatására keltem. Komótosan felálltam az ágyamról és beengedtem a szobába.
- Gondoltam kicsit korábban keltelek, hogy tudjunk még kicsit beszélni - kezdte. Felhúztam a szemöldököm.
- Miről? - ásítottam. Magda a szemét forgatva ült le az egyik fotelra.
- Van estére ruhád?
- Persze - húztam elő a szekrényemből a piros koktél ruhámat.
- Aha... Csak ez nem felel meg a dresscode-nak - rázta meg a fejét.
- A dresscode-nak? Hát de amit kaptam abban Nap színei volt a téma... Abban benne van a piros a leírás szerint is - néztem rá értetlenül.
- Igen-igen ez így is volt. Csak valamelyik vendég miatt tegnap este megváltoztatták az ég színeire - válaszolta.
- Hát, ha azt nézed... A Nap az égen van - próbálkoztam. Magda csak meredt rám.
- Y/n...mindenki kékes-lilás színekben lesz, vagy fehérben - magyarázta. Még mindig csak néztem rá, az "És akkor mi van, akkor is jó a következtetésem" fejemmel, mire hatalmasat sóhajtott.      - Akkor mondom így. A drága főnökünk most küldött nekünk egy szép kis összeget, amit elkölthetünk ruhákra.
- Ohohooo - csillant fel a szemem. - Miért nem ezzel kezdted? Ez esetben nincs ruhám.
- Helyes! - mosolyodott el. - 11kor van a felvételed, utána akkor el is mehetünk vásárolgatni - csapta össze a határidő naplóját -Na, készülődj, mindjárt 8 óra! - tapsolt, majd kifordult az ajtómon magamra hagyva engem.

A felvétel jól sikerült, szóval Magda is boldogan indult meg velem megvenni a tökéletes ruhát az estélyre. Nekem egy gyönyörű égkék ruhára esett a választásom, míg Magda egy lilát választott, ami tökéletesen illett sötét hajához.

Délután 4, a szállodában:
Éppen indultam hajat mosni, mikor kicsapódott a szobám ajtaja. Magda csörtetett be rajta, kezében egy hajvasalóval.
- Y/n, neked van szabad konnektorod? Az én szobámban elment az áram - nézett rám.
- Ó, persze. Felőlem itt is készülődhetsz, ha úgy van, bőven van hely - válaszoltam, majd bementem a fürdőbe. Gyors hajmosás után együtt öltözködtünk a szobám közepén.
- Wow Magda nagyon jól nézel ki! - dicsértem meg épp a tükrömben magát igazító főnökömet. Fekete haja a vállára omlott, nem érdekelte a magssága így egy 7 centis magassarkúban emelkedett fölém.
- Köszönöm. Te sem vagy semmi! - mosolygott rám, majd felkapta a táskáját és az ajtó felé indult.
- Kinn várlak, siess.
Lent várt minket egy limuzin, mire kérdőn Magdára néztem.
- Rita volt - ült be. Elismerően biccentettem, majd bemásztam mellé.

Este 7 az X szálloda díszterme előtt :
Egy utolsó pillantást vetettek mindkettőnk titoktartási szerződésére, majd beengedtek minket a terembe. A díszítés gyönyörű volt. A terem egyik felén kék és lila, míg a másikon fehér és kék díszítések voltak. Körülöttem híresebbnél híresebb személyek suhantak el, nekem meg erőteljesen vissza kellett fognom a belsőriporterem, nehogy utánuk siessek egy-két kérdéssel.
- Fél szemem rajtad lesz, de van egy kis dolgom - hajolt oda hozzám Magda
- Ó! Rendben. Jó leszek ígérem! - néztem rá.
- Azt ajánlom is a saját érdekedben! - villantotta rám szürke szemeit, majd levett egy pohár pezsgőt a felé tartott tálcáról. Belekortyolt, majd elegáns léptekkel megindult egy producer felé. Tágranyílt szemekkel meredtem utána. Kb mozdulatlanul állva figyeltem, ahogy a főnököm röhögcsélve flörtölget egy magas, helyes csávóval. Egyszercsak egy kezet éreztem meg a vállamon.
- Mire bámulsz ilyen ijedten? - suttogta Namjoon a fülembe. Bizsergés járta át a testem, de közben meg is ijedtem, szóval ugrottam egy nagyot. Morcosan ránéztem.
- Először is, ne lopódz így mögém, mert ez még annál is ijesztőbb, mint az, hogy az ijesztő főnökömet flörtölni látom. - nevettem el magam. Elhajolt mellettem és úgy követte a tekintetem.
- Nem is tűnik ijesztőnek - állt vissza mellém.
- Ez csak a látszat! Lehet, most úgy néz ki, mint egy mesebeli hercegnő, de ha valami rosszat teszek... Uuu nem akarod úgy látni - magyaráztam. Hangosan felnevetett, én meg végre jobban szemügyre vehettem. A haja tökéletesen be volt lőve, fehér öltönyt, fehér inget és nadrágot viselt, egyedül a nyakkendője volt pont ugyanolyan kék, mint az én ruhám. Rm észrevette, hogy szugerálom, mert közelebb hajolt, hogy kizökkentsen. Hátrakaptam a fejem, mire megvillantotta a gyönyörű mosolyát, majd megszólalt.
- Gyönyörű vagy -vett le az egyik tálcáról két pohár pezsgőt, majd az egyiket felém nyújtotta. Elöntötte a pír az arcom, majd elvettem a felém tartott poharat.
- Te is, vagyis érted, helyes vagyok...mármint vagy. Jól nézel ki - hebegtem. Az egyik tenyerembe temettem az arcom, majd belekortyoltam a pezsgőmbe. Újra felnevetett.
- Értelek, nyugi. És köszönöm a bókot. Milyen volt a mai   interjúztatásod? - kérdezte.
- Ah,nagyon jó. Remekül sikerült szerencsére - áradoztam. Türelmesen végighallgatta, hogy milyen volt a napom, majd épp kezdett volna bele a sajátjába, mikor J-hope odaugrott hozzánk.
- Y/n! - ugrott a nyakamba. Viszonoztam a sietős ölelését, majd köszöntem neki.
- Szia!
- Csak álldogáltok itt vagy mi van? - nézett rajtunk körbe.
- Beszélgettünk, amíg valaki ránk nem ugrott - mondta neki Joon. Hobi csak legyintett egyet.
- Túl sok a beszéd, kevés a tánc - kiáltotta, majd kikapta a kezemből a pezsgőmet és belenyomta Rm kezébe. Megragadta a karom és húzott el.
- Hová megyünk? - kérdeztem tőle.
- Megtáncoltatlak -válaszolta és már húzott is be a parkett közepére. Namjoon szomorúan utánam intett,mire intettem vissza már J-hope pörgetett is.
Mit ne mondjak, nem véletlenül tartják őt az egyik, hanem a legjobb táncosnak az idolok között. A falubálokon csiszolgatott tánctudásommal igencsak meg kellett erőltetnem magam, hogy tartani tudjam vele a lépést. Talán egész este táncoltatott volna, ha nem lépett volna oda hozzánk Jungkook.
- Lekérhetem a hölgyet? - nyújtotta felém a kezét. JK is táncolt velem egy kört, majd jött mindenki sorban lekérni. V, majd Jimin, Suga, majd Jin-nél találtam magam.
- Ti most körbeadogattok egymás köt vagy mi történik? -nevettem fel, mikor Jin megpörgetett.
- Olyasmi. De gondolom azért nem bánod - kacsintott rám.
- Nem, nem. Mindegyikőtök rohadt jól táncol, szóval elég megtisztelőnek érzem - mosolyogtam rá. Felnevetett, majd tovább táncoltunk.
Lassan kezdtem kifulladni, szóval odasunnyogtam az egyik asztalhoz, a kezembe vettem egy piás poharat és leültem. Magamban iszogatva néztem a mellettem mulató párokat, szemmel pedig Magdát kerestem. Még mindig azzal a producerrel volt, most éppen táncoltak.
- Miért ülsz itt magadban? - hajolt oda hozzám Rm. Ijedtemben hátrahököltem és majdnem feldőltem a székkel. Namjoon utánam nyúlt, de ő is elvesztette az egyensúlyát, így egymásra estünk. Szívem hevesen vert, ahogy belenéztem a szemeibe. Eltartotta magát tőlem, mégis az egész helyzet túl sok volt hírtelen számomra, a testem csak úgy lángolt. Gyorsan felült, majd engem is felhúzott.
- Jézusom! Ne haragudj! - nevette el magát.
- Muszáj mindig ideosonnod? Nem tudnád, valahogy jelezni, hogy jössz? - röhögtem én is.
- Sajnálom, sajnálom. De így viccesebb volt.m - mondta, aztán szégyenlősen elnézett, majd vissza rám.
- Szabad egy táncra?-fogta meg a kezem. Összekulcsoltam az ujjainkat.
- Örömmel - mosolyogtam rá. Visszamosolygott rám, majd behúzott a tömegbe. Valahogy pont megérezhettük, hogy mikor kell nekünk táncolnunk, mert a DJ egy szép lassú számot rakott be. Lefagytam egy pillanatra, mire Rm bíztatóan biccentett egyet, majd átkarolta a derekam. Ódzkodva megfogtam a vállait, majd táncolni kezdtünk.
- Szóval, -kezdtem. - Hol is hagytuk abba a beszélgetést?
- Ó! A napom. Na, nem volt olyan zsúfolt, mint hittem, meg szerencsére a holnapi is lazább lesz - mesélt tovább. Csillogó szemmekkel néztem rá és ittam minden egyes szavát. Más volt vele táncolni, mint a többiekkel, sokkal több érzelem szabadult fel bennem. Kicsit más volt mint a szokásos rajongásom, de nem tudtam hova tenni. Sokkal felszabadultabb voltam a piának hála, így nem volt bennem, az "ÚRISTEN A BIASOMMAL LASSÚZOK" érzés,csak szimplán élveztem minden egyes pillanatát.
- Amúgy - húzott el egy társaság útjából. - A fiúk meséltek nekem valami olyasmit, hogy megkérdezték tőled, ki a kedvenced közülünk, de sajnos pont lemaradtam róla - húzta egy édes mosolyra a száját. A gödröcskéit látva a torkomban dobogott a szívem.
- Igen, valami ilyesmi rémlik - tettetem gondolkodást.
- Ahaaa - hunyorgott rám. - És emlékszel is mit mondtál?
- Nem, sajnos nem ugrik be - biggyesztettem le a számat.
- Hát, akkor válaszold meg újra - noszogatott.
- Hogy ki a kedvencem? Nehéz kérdés sajnos - vigyorogtam rá. - Mindenkit ugyanannyira szeretek.
- Milyen kis diplomatikus válasz - hagyta rám. - De nekem mást mondtak a többiek
- Mégis mit? - kérdeztem tudatlanságot színlelve.
- Hogy te engem mondtál - hajolt közelebb. Elpirultam.
- Neem, az nem lehet - próbáltam hárítani.
- Akkor kit mondtál? - puhatolózott tovább. A szemmel kerestem egy tagot, akit mondhatnék, Suga látott meg először és integettett oda nekem, így visszafordultam Namjoonhoz, kezeimet a nyaka köré fűztem.
- Sugát.
Rámhunyorgott, majd elröhögte magát. Egyértelmű volt számára, hogy hazudok, pontosan tudta mi a válaszom, még a vak is láthatta rajtam.
- Értem, szóval Suga a szerencsés - bólogatott hevesen.
- Még szép - emeltem meg az állam, mire újra kitört belőlünk a nevetés. Ekkor egy idősebb ember lépett oda hozzánk. Életemben nem láttam még őt, de Namjoon ismerhette, mert illedelmesen köszönt neki,igy én is erőt vettem magamon és üdvözöltem.
- Lekérhetném a gyönyörű hölgyet? Had fiatalodjak kicsit - villantott rám egy mosolyt. Az úr egy fejjel alacsonyabb volt nálam, és nekem nem is volt túlontúl szimpatikus, így szívem szerint lepasszoltam volna a táncot, de tudtam, hogy illemtudónak kell lennem. Joon szemébe néztem, aki csak bólintot egyet, majd elengedett.
- Persze, szívesen - fogtam meg a kezét, ő pedig vitt is engem a tánctér széle felé.
Meglepően sokan táncoltak ott és egyre többen és többen gyűltek oda. A táncpartneremről időközben kiderült, hogy egy rendező, így hallgattam a történeteit különféle filmekről, meg színészekről. Kicsit törve a koreait, de válaszolgattam neki, ahogy csak tőlem telt. Amint vége lett a táncnak, megköszöntem, és már menekültem is volna el, erre még egy csávó elkapott. Még vagy öt üzletember táncoltatott meg, a tömeg már elviselhetetlen volt. Még többen gyűltek körém és nyomtak össze. Néha egy-egy kéz elkapott és táncoltatott, de az esetek többségében csak nyomorogtam.
Elkezdtem érezni a mellkasomban azt a régen mindennapos szorítást, ami mindig gyötört.
- Ne, ne, ne, ne! - suttogtam. Egyre hevesebben vert a szívem, úgy éreztem, hogy a falak összenyomnak. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt, de egyszerűen nem jött össsze. Nem tudtam magam sehogy sem lenyugtatni. Mint valami űzött vad próbáltam áttörni a tömegen, egy pánikroham szélén állva. Kaptam pár káromkodást, mikor sikerült átverekednem magam néhány emberen,de a rossz érzés nem múlt. Kapkodtam a levegőt, úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Könnyek gyűltek a szemembe, alig tudtam visszafogni őket. Segítség után kutatva kapkodtam a fejem össze-vissza. Összeakadt a tekintetem Namjoonéval. Először rámmosolygott, majd mikor látta, hogy a mellkasomhoz kapva csúszok egyre lejjebb, elkezdett rohanni felém. Megtartottam a súlyom és próbáltam minél egyenesebben állni.
- Y/n! - ért oda hozzám. Nem tudtam megszólalni, csak a levegőt kapkodva meredtem rá. Két keze közé fogta az arcom.
- Pánikroham? - nézett a szemembe. Bólintottam egyet, több nem telt tőlem. Rm egy pillanatig mérlegelte a helyzetet, majd szorosan magához ölelt. A mellkasára szorította a fejem, majd lassan simogatni kezdte a hajam.
- Nyugodj meg - susogta a fülembe. Hallgattam a szívverését, testéből melegség áradt. Erős karjait, ahogy körém fonta,éreztem,ahogy lassan lenyugszom. Kiszabadítottam a karom kettőnk közül és szorosan átöleltem őt. Keze a derekamra fonódott,majd feljebb és lejjebb csúsztatta lassan, forró nyomokat hagyva maga után. A légzésem lassan szabályozódni kezdett, de még mindig úgy szorítottam őt, mintha az életem múlt volna rajta. Forró lehellete csiklandozta az arcom, de ő beljebb fúrta magát a vállamba. Testünk egymásnak nyomódott, minek hatására a pillangóim őrült csapkolódásba kezdtek. Másmilyen izgalom fogott el és éreztem, hogy az ő szívverése is folyamatosan gyorsul. Magamba szívtam az illatát, majd lassan felemeltem a fejem a mellkasáról. Namjoon mélyen a szemembe nézett, ajka lágyan elnyílt. Lepillantott az enyémekre, amik szintén csókraéhesen vártak. Pár miliméterre voltak egymástól, mindkettőnk nyelt egy nagyot. Nekidöntöttem a homlokom a homlokának, majd beharaptam az ajkam. Ő hatalmasat sóhajtott, majd pár pillanat múlva elhúzódott tőlem, kezeivel még mindig szorítva a derekam.
- Megvagy? - kérdezte aggódva. Lassan bólintottam.
- Köszönöm - néztem fel hálásan a szemeibe.
- Ugyan már - mosolygott rám. - Elmondanád mi történt?
Megvontam a vállam.                                        
- Agrofóbia+szorongás... Néha előtör belőlem. -motyogtam, majd elmeséltem a történteket szóról szóra
- Ahh, tudtam, hogy nem kellett volna elengednelek vele - kapott mindkét kezével az arcához, majd megdörzsölte.
- Egyáltalán nem a te hibád, egy percig se gondold azt! És most már jól vagyok, hála neked - pirultam el, mire lágyan elmosolyodott.
-Segítettem, ahogy tudtam - fogta meg a kezem. - Na gyere, kiviszlek a tömegből. A végén nem csak a rohamod miatt kellene aggódnunk - nézett lefelé. Értettem, hogy értette, ezért egy sunyi mosoly terült el az arcomon és hagytam, hogy kihúzzon onnan.
- Várj itt, egy perc és jövök. - ültetett le, majd a kezembe nyomott egy pohár vizet.
Magdával tért vissza, aki riadtan meredt rám.
- Y/n! Namjoon mindent elmondott. Most már minden oké? - fogta meg az arcom. Eléggé ki volt pirulva, tippre a tánctérről szedte össze őt Rm.
- Igen, most már jól vagyok - bólogattam.
- Akarod, hogy menjünk? Mennél haza pihenni? - kérdezte. Határozottan megráztam a fejem.
- Nem, te jól érzed magad, nem foglak innen kirángatni. Viszont ha visszaengedsz egyedül, akkor szívesen ledőlnék inkább - ismertem be. Azért már későre járt, de tudtam, hogy Magda simán maradna a végéig.
Látszott rajta, hogy átgondolja, amit mondtam neki és erősen mérlegel.
- Egyedül nem mehetsz, de ha elkísérnek, akkor talán, szerzek egy bodyguardot - mondta, majd Rm-hez fordult.
- Van egy szabad testőröd? Vissza kéne kísérni Y/n-et a szállodába.
Rm gondolkodás nélkül rávágta.               - Visszakísérem én.
Magda ellenkezni kezdett, mire kérlelni kezdtem.
- Engedj el vele, nem csinálok semmi butaságot, bízz bennem! - néztem a szemébe. Magda morgott egyet, majd feltette a mutatóujját.
- Rendben, te, ő, meg egy őr!
Rm-nek gyorsan elmondta ugyanezt angolul, mire szerzett maga mellé egyet és elindultunk kifelé.
Hátsóülésen ültünk ketten, Rm átkarolta a vállam én pedig rádöntöttem a fejem az övére. Hiába volt rövid az út, bealudtam, majd arra keltem, hogy Namjoon a mély szexi hangjával ébresztget.
- Y/n! Itt vagyunk - kinyitottam a szemem, majd mikor leesett, hogy a vállán aludtam szabadkozni kezdtem.
- Úristen, sajnálom, én nem... - mutatóujját a számra tette.
- Semmi baj, viszont én nem szállhatok ki, itt már nem garantálja senki, hogy nem látnak meg olyanok akiknek nem kéne - magyarázta.
- Persze, persze, értem. - csatoltam ki az övem.
- Vigyázz magadra, és aludj jól! - mondta,majd nyomott egy csókot a homlokomra. Pironkodva búcsúztam el én is.
- Köszönöm a ma estét, nagyon jól éreztem magam - öleltem át.
- Én is - suttogta.
- Jó éjt! -engedtem el és már szálltam is ki a kocsiból. Intettem a sofőrnek, és már el is tűntek a szöuli éjszakában.