- Hogy kerülsz te ide? - néztem rá hitetlenkedve. Mosolyogva közelebb lépett.
- Úgy hallottam,hogy az én drága barátnőm hisz az undorító pletykáknak, miszerint én azt terjesztem róla,hogy könnyenkapható - nézett a szemeimbe és felhúzta a szemöldökét. Éreztem, hogy elhomályosodik a tekintetem.
- Annyira sajnálom... - csuklott el a hangom. Az első könnycseppek kibuggyantak a szemem sarkából és végigfolytak az arcomon. Namjoon a két keze közé fogta az arcom. Letörölte a könnyeimet és magához húzott.
- Ne haragudj rám, nem tudom miért voltam ilyen hülye... - motyogtam a mellkasának nyomódva.
- Ha haragudnék rád, nem lennék itt - szorított még jobban magához. Mosolyra húztam a számat és kissé eltoltam magamtól.
- De lassan három napja nem reagálsz az üzeneteimre... nem vetted fel, ha hívtalak - néztem a szemeibe. Nekinyomta a homlokát az enyémnek.
- Valaki csinált már ilyesmit kettőnk közül,vagy rosszul emlékszem? - mosolyodott el. Lesütöttem a szemeimet, majd átkaroltam a nyakát.
- Touchè - mondtam, majd megcsókoltam. Lágyan visszacsókolt, majd a csókcsatánk egyre hevesebbé vált. Kezeit lejjebb csúsztatta a csipőmről. Belemarkolt a fenekembe, mire egy szaggatott sóhaj szakadt fel a torkomból. Az ujjaimat a hajába futtattam és ha lehetett,még jobban elmélyítettem a csókunkat. Nehezen elszakadtam tőle és a levegőt kapkodva néztem rá.
- Itt ezt nem folytathatjuk - szóltam. Most realizáltam,hogy még mindig a stúdió egyik termében vagyunk és ki tudja, mikor veszik észre, hogy mi ide bújtunk be. Nam egy nagyot sóhajtva bólintott.
- Sajnálom, csak nagyon hiányoztál - vallotta be. Vigyorogva újra a nyakába csimpazkodtam.
- Te is nekem - nyomtam egy gyors csókot a szájára. Mielőtt megint belelendültünk volna, eltolt magától.
- Mára végeztél? - kérdezte. Megráztam a fejemet.
- Nem, még van egy rövid műsorom,amin ott kéne már lennem,de jött egy meglepetés vendégem - biccentettem felé. Felnevetett, majd megfogta a kezeimet.
- Áhh értem! Csak mert ha végzel,arra gondoltam,hogy ha már itt vagyok, randizhatnánk. Van egy lakásom nem messze innen, vacsorázhatnánk,meg megbeszélhetnénk pár dolgot... - itt odahajolt a fülemhez és úgy folytatta.
- Vagy, akár befejezhetjük azt is, amit elkezdtünk... - vezette az egyik kezét a csípőmre, majd közelebb húzott. Egy sokatmondó mosolyra húztam a számat.
- Benne vagyok - suttogtam vissza.

Észrevétlenül kisurrantam a teremből, és pont Magdába ütköztem.
- Hát te? Ott kéne már lennünk,hol a fenében voltál? - nézett rám idegesen.
- Megtudom magyarázni! - mondtam, erre RM kilépett a helyiségből és átkarolva a derekamat, megállt mellettem.
- Szia Magda! - vigyorgott rá.
Magda a szemétforgatva meredt ránk.
- Te tényleg eljöttél Japánig Rómeó? - kérdezte RM-től. Namjoon nevetve bólintott.
- El én!
Magda csettintett egyet a nyelvével majd felhorkant.
- Borzalmasak vagytok. Gondolom az a kérdés,hogy elrabolhatod-e ma estére? - húzta fel a szemöldökét és megnyitotta a tabletjén a napirendem.
- Igen, ez lenne a kérdés - vigyorgott Nam. Magda rámsandított, majd egy sunyi mosolyra húzta a száját.
- Ám legyen. De holnap délelőtt 11re visszahozod a mi hotelünkbe! Tulajdonképpen hova is mentek? - érdeklődött.
- Vacsorázunk, aztán felmegyünk a lakásomba,hogy megbeszéljük a napok eseményeit - mondta Joon. Magda elismerően biccentett,majd rám kacsintott.
- Beszélgetni mi? Meg lakásod...egyefene - vonta meg a vállát, majd a szemembe nézett. - Már megbízom benned. Miattam ne aggódj - mondta magyarul. Hatalmas mosolyra húztam a számat és zavaromban megöleltem a főnököm. Magda esetlenül visszaölelt, majd eltolt magától.
- Na nyomás dolgozni! Te meg hős szerelmes, találj már valami álcát! Egyáltalán van alibid,hogy ne tudják meg,hogy itt vagy? - elsuhantam mellőjük, mert kisebb vitába elegyedtek arról,hogy Namjoon gondolt-e mindenre, mielőtt idejött.

Az interjú után Namjoon odakint várt engem egy sapkában, napszemüvegben és szájmaszkban. Mikor megláttam,egyből felnevettem.
- Most miért kell nevetni? - húzta jobban a szemére a sapkát.
- Csak nem Magda vett rá arra,hogy ezeket felvedd? - kérdeztem még mindig vigyorogva.
- De...- motyogta. Hatalmas mosollyal az arcomon belékaroltam és nyomtam egy puszit az arcára. Lassan körbenézett,majd mikor úgy gondolta, senki nem látja, egy pillanatra lehúzta a maszkját és megpuszilta a fejembubját. Magda a szemétforgatva lépett mellénk.
- Láttam Rómeó, mit nem értesz azon,hogy ne húzd le a maszkot? - bökte oldalba a barátom. - Mindjárt itt van értetek a kocsi. Okosan! - tartotta fel a mutatóujját és az utca sarka felé biccentett. Ekkor bekanyarodott egy sofőr,majd megállt mellettünk. Magda bólintott,hogy igen,ő jött értetek, na nyomás. Namjoonnal egymásra néztünk, majd maga elé engedett és beültünk a kocsiba.
Namjoon lakásán, este 6 óra:
Amint a bejárati ajtó elé értünk, elkezdtem izgulni.
Namjoon előrement és felkapcsolta a villanyokat. Én még mindig csak álltam ott,földbegyökerezett lábakkal és nagyokat pislogtam körbe.
- Y/n? Minden oké? - nézett rám. Bólintottam, majd szégyenlősen elmosolyodtam.
- Akkor gyere már - nevette el magát és a kezemért nyúlva maga után húzott.
A nappaliban foglaltunk helyet egymás mellett. Idegességemben az ujjaimmal kezdtem babrálni,amit RM észrevett és megfogta a kezemet.
- Nincs semmi okod arra,hogy izgulj. Hidd el,hogy nem haragszom rád... Haragudtam, az tény - vonta meg a vállát, mire szóra nyitottam a számat, de leintett.
- Ne mond,hogy jogosan. Mert nem mindig volt az. Egyszerűen csak nem értettem,hogy miért nem bízol bennem, mikor mindig azt mondod, hogy én bízhatok benned? - nézett a szemeimbe.
- Bízom benned... csak... a régi esetek,hogy elterjedt rólam mindenféle. Féltem,hogy megint ez lesz. Féltem,hogy bízom benned és mégis hátbaszúrsz - sütöttem le a szemeimet. Namjoon gyengéden megfogta az államat és megemelte.
- Úgy gondolod,hogy képes lennék ilyesmire? - fürkészte az arcom. Könnyek gyűltek a szemembe és megráztam a fejemet.
- Te lennél az utolsó, akiről ezt gondolnám - motyogtam. Egy kedves mosolyra húzta a száját, gödröcskéi édesen mélyedtek el az arcán. Letörölte a könnyeimet, majd szorosan magához ölelt. A mellkasára döntöttem a fejem és szorítottam őt,ahogy csak tudtam. Percekig meg sem szólaltunk,csak egymás karjaiban öleltük egymást. Namjoon aztán lassan eltolt magától.
- A képek miatt meg ne aggódj. Elintézték - mondta. Meglepetten néztem fel a szemeibe.
- Csakugyan? - húztam fel a szemöldököm. Felállt mellőlem és a kezét nyújtotta,hogy engem is felhúzzon.
- Igen. Leszedették a videót a csajjal és be kellett jelentenie,hogy szerkesztettek voltak. Ami nem nagy hazugság, mert nagy része tényleg az volt, csak fuu elég sok mindent kért a hallgatásáért cserébe - nevette el magát és megindult a konyha felé.
- Ohh értem. És amúgy, miért nem beszélhettél nekem a munkáról? - mentem utána. Nekitámaszkodott a konyhapultnak és úgy nézett rám.
- Úgy ájánlottalak be rá, és megígérték,hogy jó a tiéd lesz, de hátha változik valami, addig ne mondjak semmit. Alá kellett írnom,hogy nem mondok semmit - magyarázta. Bólogatva hallgattam, majd a tenyerembe temettem az arcom.
- Annyira gyökér vagyok, sajnálom... ha Jin nem hív fel és teszi helyre a fejem, csak még nagyobb fájdalmat okoztam volna... - mondtam. RM mosolyra húzta a száját és megfogta a kezemet.
- Olyan aranyos vagy, mikor így aggódsz. Most már minden rendben van. Itt vagyok veled, minden oké - nézett a szemembe.
- És csak azért jöttél Japánba, hogy ezt tisztázd?
- Meg mint mondtam már, mert hiányoztál - suttogta.
Átkaroltam a nyakát, majd közelebb húztam magamhoz.
- Szóval hiányoztam? - hajoltam közelebb, mire Nam mélyen a szemembe nézve válaszolt.
- Hihetetlenül. Mármint, hogy tényleg. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt így érezhetek - Lehunyta a szemeit, majd homlokát az enyémnek döntötte. Mélyen beszívtam a levegőt, majd válaszoltam.
- Ugyanígy érzek - Namjoon kinyitotta a szemeit, majd a számra nézett, mintha csak várná, hogy engedem-e. Ajkai lágyan elnyíltak, tekintete éhesen villant rám. Megtette a köztünk lévő sóhajtásnyi távolságot és megcsókolt. Még szorosabban fontam a kezeimet köré,majd belemarkoltam a hajába. A derekamról lecsúsztatta a kezét és finoman megmarkolta a fenekem. Belesóhajtottam a csókunkba, amitől csak mindketten még jobban felbátorodtunk. Namjoon forró ajkai kíméletlenül falták az enyémet, nyelvünk táncot járt. Hirtelen felkapott, majd lerakott a konyhapultra. Elszakítva magát tőlem áttért nyakam csókolására. Hátrahajtottam a fejem, hogy jobban hozzáférjen, majd az én kezem is felfedezőútra indult a testén. Végigsimítottam erős hátizmain, az ujjaim csak úgy száguldottak végig minden egyes izomkötegen. Namjoon felnézett rám,két kezem közé fogva az arcát egy újabb csókba húztam. Keze a combjaimat simogatta. Szépen lassan haladt be a szoknyám alá. Épp a belsőcombomon siklott végig a keze, mire elszakítottam tőle magam, majd nyögve megszólaltam.
- Ne... - Nam ijedten nézett rám.
- Úristen, túl heves voltam, sajnálom, nem akarok semmit elsietni, csak... - nem tudta befejezni a mondatot, mert egy durva csókba húztam. Kezeit visszaraktam a combomra.
- Nem úgy értettem - lihegtem két csók között. Benyúltam a pólója alá, majd megragadtam a két sarkát és elkezdtem felfele húzni. Namjoon hátralépett majd ledobta magáról a ruhadarabot és visszatért hozzám. Kezei már feljebb jártak,éppen az időközben kellően nedvessé vált bugyim felé vették az irányt. Lassan simogatni kezdett, mire egy szaggatott sóhaj szakadt fel a torkomból. Egy puszit nyomott a fülem mögé, majd belesúgott.
- Most szólj, ha hagyjam abba. Később nem tudom letudnék-e állni - harapta meg a fülem. Hatalmasat nyögtem, mire csak gyorsított egyet ujjai mozgásán. Az elmém kezdett elborulni, nem tudtam semmi másra koncentrálni, csak rá és a gyönyörre. Egyszercsak az egyik hosszú ujját megéreztem magamban, majd még egyet. Lassan, fokozatosan csúsztatta őket beljebb,majd durvábbá vált a mozgása.Nem bírtam tovább, a nyakába borulva nyögdicséltem, miközben ő harapásnyomokkal tarkította a nyakam és a vállaimat. Kihúzta az ujjait, majd egy hosszú csókba húzott. Átkulcsoltam a lábaimmal a derekát,belekapaszkodtam a nyakába, ő pedig felkapva vitt is be a hálóba. Amint beértünk, letett, én pedig már nyúltam is a nadrágjához. Kioldottam az övét, majd tolni kezdtem lefelé a farmert. Rm kilépett belőle, aztán újra lecsapott az ajkaimra. Nem bírtam betelni vele, mint akinek az élete múlik rajta, csak csókoltam és csókoltam. Babrált egy pillanatig a ruhám cipzárjával, majd egy mozdulattal szinte lerántotta rólam. Kíváncsi kezei végigtapogatták az immáron csupasszá vált felületet,bárhol ahol hozzámért lángoló nyomokat hagyott maga után. Testünk egymásnak nyomódott, én pedig megéreztem, hogy ott lent igencsak készen áll. Összenyomtam a csípőnket, amitől Rm száját is elhagyta egy mélyről feltörő szexi nyögés. Az ajkamba haraptam és egyik kezemet végighúzva a testén, megfogtam a vékony anyagon keresztül hímtagját. Nagyot sóhajtott,majd elkapva a nyakam, durván megcsókolt. Fél kezével tapogatózva kikapcsolta a melltartóm, majd ledobta rólam. Gyengéd csókot nyomott mindkét mellemre, majd egyre hevesebben tapadt rájuk az ajka. Én közben már az alsójában tapogatózva késztettem egyre több sóhajra. Megelégelhette, hogy játszadozom, ezért ő is újra a bugyimat vette célba. Belenyögtem a szájába, amitől egy széles vigyorra húzta a száját és begyorsított. Hátradöntöttem a fejem és kétrét görnyedve megszólaltam.
- Namjoon-ahhh - nyögtem megszédülve a kéjtől. Namjoon elnevette magát és belehajolt az arcomba.
- Hallom a koreai megszólítások már mennek - mondta. Nem tudtam válaszolni, csak egy újabbat nyögve beleolvadtam a karjaiba. Kihasználva a helyzetet, kibújtatott az utolsó ruhadarabomból is. Szégyenlősen húzódtam odébb, lehet, hogy már semmilyen anyag nem volt, ami eltakarhatott volna, de, csak most gondoltam bele. Lesütöttem a szemem, majd megdörzsöltem az arcom.
- Sajnálom - suttogtam. Namjoon értetlenül meredt rám. Megsimította az oldalam, majd magához szorított.
- Ugyan mit? - susogta a fülembe, majd lágy csókot lehelt mögé. Beleborzongtam,átjárta mindenemet a forróság.
- Hogy nincs az a tökéletes, modell testem... Lehet kiábrándí - nem tudtam befejezni a mondatot, mert ajka az enyémekre tapadt. Éhesen falta őket, majd hirtelen a két keze közé fogta az arcom és elszakítva magát tőlem mélyen a szemembe nézett.
- Nem szeretem, mikor butaságokat beszélsz. Gyönyörű vagy. A legtökéletesebb, úgy, ahogy vagy! - csapott le újra az ajkaimra, majd lassan megemelt és az ölébe kapott. Áttért a nyakamra, mire óvatos nyögés hagyta el a számat. Felbátorodva folytatta, majd lassan az ágyra döntött. Egyre lejjebb és lejjebb haladt a csókokkal, minden egyes sebem, striám duplán csókolva. Magamra húztam, majd lerántottam róla a nadrágját. Zakatoló szívvel meredtem a felettem tornyosuló Namjoonra. Szemei égtek a vágytól, úgy nézett rám, mint aki fel akar falni. Végignézett rajtam, egy hatalmasat sóhajtott, majd rányomta az ajkát az enyémekre. Fél kezével oldalra nyúlt és az éjjeliszekrény fiókjában kezdett kotorászni. Felemelkedett rólam, a fogai közé fogta a kis csomagolást, majd egy mozdulattal kibontotta. Felgörgette magára az óvszert, majd mélyen a szemembe nézett.
- Ha valami nem jó, azonnal szólj - lihegte. Bólintottam egyet, majd a nyakába kapaszkodva magamhoz húztam. Két kezével széjjelebb nyitotta a combjaimat, majd elhelyezkedett a két lábam között. Lassan tolta magát előre, folyamatosan csókolva engem. Majd egy erősebbet lökve a csípőjén behatolt. Mindketten egy hatalmasat nyögtünk, hirtelen hatalmasnak éreztem őt. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Rm a levegőt kapkodva a szemembe nézett, majd lecsókolta a könnyeimet.
- Nagyon fáj? - suttogta a fülembe. Megráztam a fejem és megmozgattam a csípőm, aminek hatására mélyebbre került bennem. Szaggatott sóhaj szakadt fel a torkából. Lassan mozogni kezdett, mire elakadt a lélegzetem. Namjoon közben épp a nyakamat csókolgatta. Észrevette, hogy visszafogom a nyögéseimet és egy félmosolyra húzta a száját.
- Hallasd a hangod szépségem - hajolt oda fülemhez - Azzal csak fokozod a hangulatot - lökött egy nagyobbat a csípőjével, mire egy hatalmasat nyögtem. Elégedetten nézett le rám, majd egy szenvedélyes csókba húzott. Elkezdett egyre gyorsabb tempót diktálni,azt hittem elvesztem a józan eszem. Pozíciót váltott és magára húzva folytatta. Annyira jó volt,hogy azt hittem elájulok. Minden egyes lökésénél vagy a levegőért kapkodtam, vagy egy nagyot nyögtem. Többször haltunk meg egymás karjai között, míg végül a nevét sikítva mentem el.

A mellkasán pihegtem, az egész annyira hihetetlennek tűnt. Felnéztem sötét szemeibe, még ő is hevesen kapkodta a levegőt. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd megsimította az arcom.
- Minden okés? Rendben volt minden? Nem akartam túl durva lenni, csak... - nem engedtem, hogy befejezze,szorosan rátapasztottam az ajkaimat az övére.
- Tökéletes volt Namjoon. Tökéletes - suttogtam a szájában. Magához szorított és úgy csókolt, majd összebújva aludtunk el.