Budapest, X kórház délelőtt 11:

Miután beszéltünk Tomival, az orvos kiküldött minket a folyósóra. Anya a kezét tördelve magyarázta apának, hogy mi lenne a legjobb megoldás, én pedig Magdával beszélgettem.
- Egy óra múlva muszáj elindulnunk a reptérre, ha csak nem döntesz úgy, hogy itthon maradsz még egy napot. Akkor kicsit variálnunk kell a dolgokat, de ha gondolod, megoldható - mutatta a beosztásom a tabletjén. Szívem szerint rávágtam volna, hogy maradjunk még, de tudtam, ha így döntök, a bátyám nem bocsájtja meg magának. Nagyot sóhajtottam és megráztam a fejem.
- Nem, menjünk. Elköszönök anyáéktól, meg ha még lehet, akkor Tomitól és akkor indulhatunk - mondtam. Magda bólintott egyet és már hívta is a taxit. Odaléptem a szüleimhez és megfogtam a vállukat.
- Na, hogy döntöttetek, mi lesz? - kérdeztem.
- Hát, nincs jobb ötletünk, amint kiengedik a kórházból, hozzánkköltözik, amíg fel nem épül - válaszolt apa.
- És, mikor engedik ki?
- Elvileg egy 2 hét. A bátyád ijesztően szívós - nevette el magát anya és letörölte a könnyeit. Elmosolyodtam és belül kicsit meg is nyugodtam. Nem lesz itt semmi baj. Még beszéltem velük pár szót, majd elköszöntek tőlem és a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak magamra.
Láttam, hogy Tomitól kijön az orvosa, így, amint távolabb ért besurrantam az ajtón.
- Azt hittem nem jöhettek be most egy darabig - nézett rám meglepetten.
- A doki beengedett - legyintettem. Tomi egy félmosolyra húzta a száját.
- Dehogy engedett.
- Valóban nem - nevettem el magam. A bátyám is velem nevetett, majd átvette a szót.
- Mész Kínába? - fürkészte az arcom.
- Igen, mindjárt itt van értünk a taxi és megyek a reptérre
- Helyes! Már azt hittem csicska vagy és itthon maradsz miattam - ült fel az ágyon.
- Azért én nem mozognék ennyire bátran, tekintve, hogy milyen frissek a sérüléseid - fintorogtam.
- Pff. Y/n... annyi fájdalomcsillapítót kaptam, szerintem azt sem érezném, ha átmenne rajtam egy tank - magyarázta. Újra felnevettem, majd megsimítottam a homlokát.
- Gyógyulj meg gyorsan tökfej! Ha hazaérek a körútról és ilyen szarul fogsz kinézni, mint most, akkor esküszöm megverlek - húztam ki magam. A bátyám felhorkantott.
- Te versz meg engem? Ahhoz még egy-két palacsintát meg kell egyél húgi - cukkolt. A szememet forgatva nyomtam egy puszit az arcára, majd komolyan a szemébe néztem.
- Ígérd meg nekem, hogy gyorsan felépülsz jó? - Tomi bólintott, majd kitartotta a kisujját.
- Kisujj eskü! - nevetve megszorítottam az ujját, majd felálltam mellőle.
- Mennem kell. Sietek majd haza!
- Y/n! - szólt utánam, mikor már majdnem az ajtónál voltam. - Ha az a Namjoon gyerek még egyszer megbánt, odamegyek és szétrúgom a seggét. Ezt nyugodtan mondd meg neki - nézett komolyan. Bólintottam, majd nevetve rámutattam a lábára.
- Megmondom... de remélem azt tudod, hogy így nehéz lesz szétrúgnod a seggét.
- Ó Y/n, hogy a jó k... - a mondat végét már nem hallottam, mert kimentem a szobából, de a bátyám valószínűleg jó kívánságokat vágott a fejemhez.

A repülőn:

Magda a laptopját nyomkodta, én pedig tájékoztattam a barátnőimet is, hogy mi történt Tomival. Mondták, hogy majd mindenképpen ránéznek párszor, így egy megkönnyebbült sóhaj után eltettem a telefonom és a főnökömre néztem.
- Megnyugodtál? - nézett fel rám a monitor mögül.
- Meg. Tomi jó kezekben van, nem olyan nagy a baj, mint először hittük. Szóval nincs miért izgulnom - mondtam. Magda egy halvány mosolyra húzta a száját, majd folytatta a munkát.

Már majdnem elaludtam, mikor Magda levette a fejemről a fejhallgatóm és felrázott.
- Y/n! Ezt látnod kell - tolta elém a laptopját. Egy YouTube-csatorna volt megnyitva rajta telis-tele olyan videókkal,amikben különféle bizonyítékok és bizonyítgatások voltak azzal kapcsolatban, hogy Namjoon és én egy pár vagyunk.
Ijedten néztem a főnököm szemeibe.
- Megnézted a videókat? Mennyire hihetőek? - kérdeztem. Magda megvonta a vállát, majd visszahúzta az ölébe a laptopot.
- Igazából csak gyanúsak. Nem értem,hogy hol találtak olyan képeket és videókat. Mert ha kiderül, hogy V malőrjén kívül valaki más szivárogtat ki rólatok információkat, akkor nagy baj van, de még nagyobb bajban van az, aki terjeszti a képeket. Nem hiszem, hogy Rita szó nélkül hagyná, ha ez lenne. De átküldtem a linket, nézd majd meg. Meg szerintem a hercegednek is dobd át őket - mondta, majd idegesen gépelni kezdett.

Nem akartam törődni a videókkal addig, amíg le nem szállunk. Visszaraktam a fülesemet a fejemre és vártam, hogy elnyomjon az álom.

Kína, Peking, este 10 óra:

Végigaludtam az utat. Magda óvatosan megrázta a vállamat landolás előtt és úgy keltett fel, de még mindig félkómásan lépkedtem utána a taxiig.

- Megnézted amit küldtem? - kérdezte tőlem már a taxiban. Ásítva megráztam a fejem.
- A szállodában akarom majd, és akkor utána küldöm át Namjoon-nak is - magyaráztam. Magda felhúzta a szemöldökét, majd fújtatva elővette a telefonját és sebesen gépelni kezdett.
- Addig nem fogok kimenni ma este a szobádból, míg meg nem nézel legalább egy videót a csatornáról - fenyegetett meg.
Felnevettem, majd bólintva megadtam magam, így, ahogy beértünk a szállodába, a főnököm leült az ágyamra és megütögette maga mellett a helyet.
- Gyere! - vette maga elé a laptopját és, amint leültem, elindította az egyik videót. Telis tele volt képekkel és a csajszi magyarázataival, hogy mi mikor és hogyan történhetett. Voltak a stúdióban, az utcán és a bálon lőtt felvételek is.

Megsemmisülve meredtem a monitorra.
- Hogy...ezek a képek... ki és mikor csinálta?
Magda fáradtan megrázta a fejét.
- Nem tudom. Vigyáznotok kell Y/n, nagyon nagyon. Most dobd át RM-nek is. Mi Ritával azt beszéltük, hogy ignorálnotok kéne, de nyilván kíváncsiak vagyunk a stúdió véleményére is, szóval Rita holnap megbeszélést tart velük - mondta. Értelmeztem a hallottakat, majd bólintottam egyet. Magda az arcomat fürkészte, majd nagyot sóhajtva felállt mellőlem.
- Holnap 11kor az ajtód előtt találkozunk,pihend ki magad! - köszönt el, majd el kiment a szobámból.

Fáradtan megdörzsöltem az arcom, majd hátradőltem az ágyamon. Már éjfél is elmúlt, mikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Nam hívott.
- Szia! - szóltam bele ásítva. Namjoon halkan felnevetett, majd megszólalt.
- Elhiszem,hogy fáradt vagy, nem is zavarlak sokáig, csak megnéztem a csatornát, amit küldtél. Fogalmam sincs, hogy kerültek ki ezek a képek, de délután már okosabbak leszünk.
- Sosem zavarsz. Rita emberei meg a ti embereitek mindent elintéznek, nekünk csak alkalmazkodnunk kell ahhoz,amit kitalálnak - motyogtam.
- Ez is igaz. Én sem tervezek most reagálni, ha csak nem mondják. Bár tapasztalataim szerint még maximum egy két hét és megunják a témánkat. Főleg,hogy neked ott van Hwan is - mondta. Gúnyos mosolyra húztam a számat. Oh, hát így akarjuk ezt játszani? Ám legyen.
- Remélem elég hihető nekik. Küldtem kettő képet, melyikeket rakjam ki reggel? - kérdeztem. RM sóhajtott egyet, majd felhorkantott.
- Nagyon vicces Y/n, tudod jól, hogy nem szeretem ezt a helyzetet - mondta kicsit idegesebben.
- De nem kell féltékenynek lenned! Hwan kedves srác, de te vagy az, akié a szívem. Megbízhatnál bennem ennyire, hogy nem ugrom azonnal egy random gyakornok karjaiba - Szándékosan nem mondtam még el neki, hogy Hwan meleg. Úgy gondoltam, viccesebb, ha később tudja meg.
Hallottam,ahogy fordul egyet az ágyán. Akaratlanul is megjelent a szemem előtt a kép, ahogy a telefon a párnán pihen a feje mellett, ő pedig elnyújtózva fekszik félmeztelenül és engem hallgat. Elöntötte az arcomat a pír és zakatoló szívvel hallgattam, mikor megszólalt.
- Bízom is benned! Csak zavaró a barátnőmet egy másik csávó karjaiban látni - vallotta be. Lassan mosolyra húztam a számat.
- Én se örülnék,ha más lányokkal tennél ki képet... - suttogtam.
- Na látod! Hogy néz ki a holnapod...akarom mondani, a mai napod? Nagyon húzós? - érdeklődött.
- Egyáltalán nem, csak egy interjúm lesz,az sem ígérkezik túl hosszúnak, szóval megleszek. A tiéd? - érdeklődtem.
- Tele lesz próbákkal. Lehet el is köszönök,mert korán kezdünk...
- Jó, persze, menj nyugodtan. Nekem is ki kell pihennem a mai napot -sóhajtottam.
- Minden rendben lesz! Jó éjt Y/n, vigyázz magadra! - köszönt el.
- Te is...
Reggel a szállodában:
Nagyot nyújtózkodtam, majd felültem az ágyamban. Még csak 8 óra volt, de nem éreztem magam fáradtak, így felkeltem és elővettem a ruháimat. Komótosan nekiálltam készülődni, közben zenét hallgattam.
Akárhogy is húztam volna az időt, már kész voltam mindennel és még mindig,csak 9 óra volt. Bekapcsoltam a laptopom, hátha így gyorsabban vánszorognak a percek.

Épp animéztem,mikor arra lettem figyelmes,hogy kopogtatnak az ajtón. Az órára néztem, még csak fél 11 volt. Magda unottan, topogva állt a szobám előtt.
- Ó! Látom kész vagy, akkor nem megyünk? Ha előbb ott vagyunk, abból nem lehet baj - magyarázta.
- Felőlem - vontam meg a vállam. Összerendeztem a cuccaim és a főnökömmel megindultunk a taxihoz.
A stúdióban:

Fáradtan ültem a fotelemben és vártam az interjúalanyomat. Nem sokat tudtam a zenészről, akivel ma műsorom volt, csak a kérdéseket kaptam meg Magdától. A lapjaimat lapozgattam, mikor megérkezett a menedzserével karöltve. A főnököm egyből odaugrott és kezet rázott velük. Felálltam én is a helyemről és odaléptem hozzájuk.

- Jó napot! Y/n vagyok, ma én leszek a műsor házigazdája - mosolyogtam. A csávó unottan rámnézett, majd egy sunyi mosolyra húzta a száját. Végigmért, majd felém nyújtotta a kezét.
- Ding Lei. Sokat hallottam már rólad - kacsintott. Felhúztam a szemöldököm, megráztam a kezét, majd kínosan mosolyogva visszamentem a helyemre.
Magda értetlenül nézett rám, majd mellém lépett és a fülembe súgott.
- Miért voltál ilyen hűvös? - kérdezte. Zavartan megvontam a vállam.
- Nem tudom, egyszerűen csak nem szimpatikus ez a pali. Olyan furcsán méregetett - válaszoltam és megdörzsöltem a karom. Magda felhúzta a szemöldökét,majd a srácra nézett. Mint egy jelként,hogy rajta tartja a szemét, lassan bólintott és ellépett a székemtől.

A műsor ideje alatt megpróbáltam félretenni ezt a rossz megérzésemet és a lehető legprofibban megoldani a showt. Az interjú után vettem egy nagy levegőt és megkönnyebbülten kifújtam,de Lei a székemhez lépett.
- Egy élmény volt Y/n! - vigyorgott. Bólintottam egyet, majd mentem volna el, de megfogta a karom.
- Viszont, arra gondoltam, hogy szórakozhatnánk egy jót. Tudod, csak te meg én, ketten - húzta fel a szemöldökét. Felhúztam az orrom, majd megráztam a fejem.
- Nagyon hízelgő ajánlat, de kihagynám - vettem le magamról a kezét.
- Ugyanmár! Jó lesz,bízz bennem! - hajolt közelebb. Hátrahököltem és magam elé tettem a kezeimet.
- Mondtam már, hogy nem! Meg különben is, barátom van! Na viszlát! - fordítottam hátat.
- Bezzeg ez RM-nél nem zavart - mormogta az orra alatt. Azonnal visszafordultam és indulatosan feléléptem.
- Hogy mondtad?
- Jól hallottad! Nem értem mit kéreted magad, mikor múltkor meg még vele fetrengtél - vetette oda. Felhorkantottam.
- Nem volt semmi köztem és Namjoon között, nem értem,honnan jött ez neked. Az előző live-jában tisztázta a dolgokat, hogy csak barátok vagyunk
- Aha, utána meg azzal hencegett, hogy megvoltál neki - magyarázta.
- Ezt Namjoon mondta? - néztem rá hitetlenkedve. Na persze, Namjoon soha nem mondana ilyet, nem hogy egy ilyen csávónak, mint ő.
- Igen! Ha nekem nem hiszel, keress utána - csattant fel. Magda ekkor ért oda hozzánk és megfogta Lei vállát.
- Most lehet abbahagyni a nyomulást és eltünni innen, mielőtt hívom a biztonságiakat és szexuális zaklatásra panaszkodom - mosolygott a főnököm, majd az ajtó felé biccentett a fejével,hogy arra menjen minél előbb. Lei fújtatott egyet, majd szidkozódva ott hagyott minket.

- Hallottad, miket mondott? - kérdeztem Magdától már a taxiban.
- Igen, hallottam. Csodálom, hogy veled reggel nem jött szembe az a videó amiről beszélt - mondta. Értetlenkedve meredtem rá.
- Videó? - kérdeztem. Magda csak sóhajtott egyet és a kezembe nyomta a tabletjét, amin már ott volt megnyitva egy videó, amin Namjoon volt. Ült egy szobában és telefonált. Nagyon rossz volt a felvétel, valószínűleg megint úgy szivároghatott ki.
"- Tessék? - kérdezte a vonal másik végén lévőtől. - Ó, ezen ne aggódjon, Y/n nehezen mond nemet, ha erről van szó."
Itt megszakadt a videó és megint egy fan spekulációja következett arról,hogy vajon mire gondolt RM. Dühösen visszaadtam Magda kezébe a tabletet.
- Nem is feküdtem le vele, hogy mondhat ilyet? - morogtam. Meg sem hallottam, amit Magda magyarázott nekem az ügyről. A düh megsüketített, és csak arra tudtam, gondolni, hogy szívem szerint visszamennék Koreába és felpofoznám, akármennyire is szeretem.

Szótlanul, magamban fortyogva ültem végig az út többi részét. A főnököm hiába beszélt hozzám, elengedtem a fülem mellett. Magda ezt, amint beértünk a szállodába megelégelte és, ahogy a szobámhoz értünk, feltépte az ajtót és belökött rajta. Megrökönyödve néztem rá, mire elém lépett és felémmagasodva a szemembe nézett.
- Könyörgöm, mond, hogy nem hiszed el,amit az a gyökér állított! - üvöltötte az arcomba. Sértődötten elfordítottam az arcom.
- A videó pedig őt igazolja - motyogtam. Magda hitetlenkedve meredt rám.
- Te teljesen hülye vagy. Tudod mit? Higyj, amit akarsz, tedd tönkre az egészet.
Megrökönyödve néztem a főnökömre, majd dühösen visszaszóltam.
- Tényleg úgy gondolod, hogy én teszem tönkre?
- Igen, igen azt. Semmi bizonyíték nincs arra,hogy tényleg arról beszélt volna, hogy téged bárki bármikor felcsinálhatna! - vágta a fejemhez.
- Hát de... - próbálkoztam.
- Mit hát de? Van bizonyíték? Bármi? AKÁRMI? -húzta fel a szemöldökét.
- Hát...
- Csak hápogsz itt! Nem gondolkozol egy percig sem. Inkább hagyjuk is, este találkozunk - intett és kiment az ajtómon.
Magam elé meredve csak álltam egy darabig. Az agyamig nem igazán jutottak el Magda szavai. Az elvakult, buta énem csak a haraggal és a csalódással törődött, amit azért éreztem, mert olyan volt, mintha Namjoon hátbaszúrt volna. Pedig a lelkem mélyén tudtam,hogy ilyenről szó sincs. Idegességemben kicsordult könnyeimet letöröltem az arcomról és előkaptam a telefonom. Egy pillanatig elidőzött az ujjam Namjoon neve mellett, majd határozottan rányomtam és elküldtem neki a videót.
péntek, 17:26
*link* :)?

RM nem nézte meg az üzenetem,egészen estig. Magdával éppen vacsoráztunk,mikor hívni kezdett. A képernyőre néztem, majd a főnökömre. Magda egy "Ha nem veszed fel,kinyírlak" nézéssel ajándékozott meg, szóval megköszörültem a torkom és a fogadásra nyomtam.

- Y/n! Ne haragudj,hogy csak most hívlak, tudunk beszélni? - kérdezte aggódva. A dühöm, amit meghallottam a hangját, enyhülni kezdett, de mikor eszembejutott az a videó,mérgesebben válaszoltam.
- Igencsak lenne pár dolog, amit tisztáznod kéne.
- Pontosan tudom, de hidd el, ez az egész nem az,amire gondolsz! - kezdte.
- Hát akkor mi Namjoon? Igazából az egész internet úgy néz rám, mint egy kurvára. Kapom az ajánlatokat, hogy elvisznek ők is egy körre. Elhiheted, nem vagyok túl boldog... - mondtam. Nam hatalmasat sóhajtott.
- Tudom, ezt elbasztam...gondolhattam volna,hogy ott van bent egy kamera. De egy szóval sem mondtam rólad olyat, hogy kurva lennél. Sosem tudnék úgy gondolni rád - válszolta. A hangom remegni kezdett,mikor szóra nyitottam a számat,de végül kinyögtem.
- Akkor mégis miről beszéltél? - Namjoon újra egy nagyot sóhajtott.
- Nem mondhatom el...még nem
- Mi az,hogy nem mondhatod el? - háborodtam fel.
- Nem tehetem Y/n...hinned kell nekem!

Könnyek gyűltek a szemembe. Próbáltam visszafogni az érzelmeimet, de végül feladtam a harcot.
- Szeretnék, hidd el nagyon szeretnék...de még nem tudok - szipogtam, majd letettem a telefont.

Két napon keresztül ignoráltam az üzeneteit. Búsan ugyan,de csináltam a dolgomat és hagytam,hogy eluralkodjon rajtam a paranoia és az idióta gondolataim vezessenek. Játszottam a sértődött óvodást és láttam Magdán,hogy a szíve szerint a saját kezével fojtana meg.

Épp a holmimat pakoltam össze,hogy majd reggel indulhassunk a gépre és repüljünk tovább Japánba, mikor Jin hívott.
- Jin? - szóltam bele a telefonba értetlenül.
- Y/n...esküszöm, életemben nem gondoltam volna,hogy elhiszed, amit egy fan megalapozatlan teóriájából vesznek. Te tényleg úgy gondolod,hogy Namjoon ilyet mondana bárkinek is, rólad? - mondta. Hallottam a hangján,hogy nagyon ideges. Vettem egy nagy levegőt és úgy válaszoltam.
- Nem mondta el,hogy miről beszél a videón. Mégis mit kellett volna hinnem?
- Jézusom Y/n! Ha nem bízol meg benne,akkor nem lesz ez így jó. Munkát keresett neked... ő nem mondhatja el, de arról senki nem szólt,hogy én sem -emelte meg a hangját. Megrökönyödve hallgattam, amit mond.
- Hogy mi? - értetlenkedtem.
- Jól hallottad, egy munkát beszélt le neked. Azt mondta erre nem mondanál nemet! - szólt. Úgy éreztem magam, mint akit pofon vágtak. Napokon keresztül egy ilyen hülyeség miatt voltam egy utolsó büdös bunkó Namjoon-nal, ami nem, hogy sok volt, meg sem érdemelte.
- Baszki... - suttogtam - Ezt nagyon elbasztam Jin...nagyon nagyon.
- Hát eléggé...de még helyrehozhatod. Csak tanulj meg hinni neki és bízni benne. Nem láttam még így bárkiért bolondulni, mint érted teszi - válaszolta.

Ezek után fordult a kocka. Hívtam, irogattam neki, de egyszerűen nem válaszolt. Magda, miután elmondtam neki,hogy mit beszéltem Jin-nel, még egyszer leszidott és elmagyarázta,hogy miért vagyok egy gyökér(ez nagyon megy neki).
Már adtam volna fel a reményt,hogy RM megbocsájt. Kedvetlenül készülődtem az első adásomra Japánban, a főnököm türelmetlen topogását hallgatva magam mögött. Elindultunk a a felvétel helyszínére, némán lépkedve egymás mellett a folyósón. Egyszercsak egy kezet éreztem meg a vállamon és valaki berántott az egyik mellettünk lévő tárgyalóba. Sikítani akartam, de befogta a számat. A vérnyomásom az egekbe szökött, a szívem majd kiugrott a helyéről. Ekkor azonban megéreztem egy ismerős illatot. Abbahagytam a ficánkolást, és hagytam,hogy az idegen maga felé fordítson. Namjoon állt ott előttem, kedves szeme szeretetteljesen csillant. Nem hittem el, amit látok, meglepetésemben löktem rajta egyet hátra, amitől egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, majd megtartotta magát és újra rámnézett.
- Wow, nem ilyen fogadtatásra számítottam - mondta. Éreztem,hogy a szemeim megteltek könnyel. El sem hittem,hogy újra látom.