A hotelben, Magda szobájában:
Hitetlenkedve meredtem a monitorra, majd előrenyúltam és lecsuktam a tetejét. Mindkét főnököm értetlenül nézett rám, majd Ritának esett le először, hogy mi bajom lehet.
- Kincsem... - fogta meg a kezem. - Aláírtatok egy szerződést. Nem mondhatott mást.
A könnyeim fátylán keresztül néztem a szemeibe. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, amit dühösen letöröltem, majd egy szomorú mosolyra húztam a számat.
- Tudom... én csak, reménykedtem - vontam meg a vállam csalódottan. Magda elémhajolt és megtörölte egy zsebkendővel a nedves arcom. Ritával meghökkenve néztük végig a mozdulatsort, mire Magda a szemét forgatva visszaült a kanapéra.
- Nekem is vannak ám érzéseim bunkók! - morogta. - Attól még,hogy Y/n-el viharos a kapcsolatunk... én is törődök vele
Ritának ellágyult a mosolya és felettem átnyúlva megsimogatta a kollégája arcát.
- Pontosan tudom, azért téged küldtelek vele. És ő is tudja, egyszerűen túl aranyos voltál hirtelen - nevette el magát, én pedig heves bólogatásba kezdtem. Magda elpirult,majd felpattant a kanapéről és beállt elénk.
- Figyelj Y/n - kezdett bele. - Tudom, nehéz ezt elhinni, de én is voltam hasonló helyzetben, mint te... és ilyenkor, főleg így az elején ez a legkönnyebb út. Főleg, hogy te így is kaptad a savat most, pedig még semmi konkrét nem tudódott ki. És igen, ez csak nehezebb lesz! Mert lesznek olyanok, akik nem hiszik el Rm-nek, hogy csak barátok vagytok és tovább fognak kutatni, keresni fogják a helyes választ - nézett a szemembe. Átgondoltam a hallottakat, majd szomorúan bólintottam. Magda feltette a mutatóujját és folytatta.
- És! Ha egyszer felfeditek a kapcsolatotokat... lehet, hogy örülni fogsz, mert tudni fogja a világ, hogy ő most már a tiéd, de a rajongók nagy része szét fog szedni téged, erre készülj! Kritizálni fognak MINDENT, amit csinálsz - fejezte be. Lesúlytva meredtem magam elé.
- Magda! Várhattál volna ezzel az egésszel! - rivallt rá Rita, majd rámmutatott. - Most nézd meg, hogy néz szegény!
- Minél előbb tudja annál jobb Rita! - szólt vissza. Itt vitába elegyedtek, én meg közéjük szorulva, csak megilletődve pislogtam. De basszus, igaza volt Magdának egy ilyen kapcsolat nagyon sokszor rendkívül nehéz. Főleg úgy, hogy a Bts leaderjéről van szó, a több milliós rajongótábornak csak igen csekély része örülne ennek az egésznek. Sokkal több lenne az a fan, aki felháborodna és a hibát keresné bennem és Namjoon is kapná az utálatból a részét.
Rita és Magda már egymás arcába mászva üvöltöztek egymásnak, mikor megfogtam a vállukat és megszólaltam.
- Rita hagyd, igaza van Magdának. Jobb, hogy ha előbb tudom. El is fogadom lassan ezt az egészet. Csak Joonra haragszom még egy kicsit - vontam meg a vállam, majd kikerülve a főnökeimet, az ajtóhoz léptem. - Akkor, reggel találkozunk. Ne öljétek meg egymást, jó éjt! - köszöntem el tőlük, majd átsétáltam a saját szobámba.
Délután 2 óra, az étterem előtt:
A lábammal ütemesen dobolva vártam Hwant azt egyik kinti asztalnál. Kicsit korábban értem oda, mint megbeszéltük, így írtam neki, hogy itt vagyok és lefotóztam,hogy melyik asztalnál ülök.
Hwan🌸 szerda, 14:02
Sietek Y/n! Két perc és ott vagyok!🏃‍♂️
Mosolyogva pötyögtem neki a választ, majd megnyitottam Namjoon tegnap este óta hagyott üzenetét.
Namjoon💟 kedd, 23:57
Nem tudom, nézted-e a live-ot, de "tisztáztam" a helyzetet. Vegyesen fogadták, de remélem te nem kapsz túl sok utálatos levelet...
szerda, 14:05
Néztük,megerősítés képpen, ki is raktam már képeket Hwannal. És, talán most már rendeződnek az engedélykéréseim 😅
Namjoon szinte azonnal válaszolt. Mosolyogva néztem,ahogy gépel
Namjoon💟 szerda, 14:06
Igen, láttam őket. Hihetőre sikerültek 👏🏻
Éreztem, egy kis élt az üzenetében...gondoltam,hogy nem tetszik neki ez az egész Hwannal, de próbáltam erre nem gondolni és elrakva a telefonomat vártam tovább az álbarátomra.

Hwan átverekedte magát az asztalok között, majd kifulladva megállt az enyémnél.
- Y/n... elnézést a - feltette az ujját, hogy várjak egy kicsit, majd vett egy nagy levegőt és folytatta. - a késésért, csak elhúzódott a mai meló
- Ahh, ugyan semmi baj. Nem vártam sokat - álltam fel a helyemről és megöleltem. Visszaölelt, majd leült velem szemben és beszélgetni kezdtünk.
Mesélt nekem a munkájáról, én is meséltem az enyémről, majd mindenféle másik téma jött szóba.
- Aaa szóval két húgod van? - ittam bele a poharamba. Hwan mosolyogva bólintott.
- Így van. Ráadásul ikrek. Nézd! - vette elő a telefonját és mutatott egy képet a két lányról. Tényleg nagyon hasonlítottak egymásra és rendkívül szépek voltak.
- Gyönyörű tesóid vannak! Nekem csak egy bátyám van,persze ő is gyönyörű - nevettem el magam, majd én is mutattam egy képet Tomiról. Hwan felhúzta a szemöldökét, majd mosolyogva visszatolta a telefonom.
- Tényleg nagyon helyes, de teljesen másnak tűnik, mint amilyen te vagy. Úgy néz ki, mint aki mindig balhézik - vonta meg a vállát. Újra felnevettem, majd vigyorogva bólogattam.
- Pontosan ilyen!
Már vagy egy órája beszélhettünk megállás nélkül. Egyre jobban és jobban feloldódtunk egymás társaságában, ami boldogsággal töltött el. Hwan személyisége annyira üdítően hatott rám, hogy majdnem el is felejtettem, hogy csak egy szerződés miatt kerültünk össze.
- Amúgy ha azt nézed, tök jó ez az egész helyzet - szólalt meg Hwan. Kérdőn néztem rá, a kezem megállt a levegőben, felhúztam a szemöldököm és úgy vártam a válaszát.
- Mármint, hogy el kell játszanom a barátod
- Miért jó ez? A drága barátom miatt kellett rábólintanunk. Neked is biztos kellemetlen - húztam el a számat.
- Nem! Épp az ellenkezője, hisz ezt mondom. Nagyon jól érzem magam veled. Szerintem nagyon nagyon jó ember vagy - mosolygott rám. Visszamosolyogtam, Hwan meg folytatta.
- Csinos is vagy, szóval nincs ellenemre, hogy a "pasid" lehetek - fogta meg a kezem az asztalon.
- Én is jól érzem magam veled. De Hwan ugye ezeket a bókokat nem úgy gondolod... csak mert... - egyből kirántotta a kezét az enyémből és mentegetőzni kezdett.
- Nem nem nem, jézusom dehogy is! Mármint igen szép vagy, meg minden, de én nem! Meg Namjoon-nal sem tenném ezt, meg ha már kettőtöket nézzük, inkább ő lenne az esetem - hadart. Megkönnyebbülve kifújtam a levegőt, majd az agyam realizálta az utolsó mondatot.
- Várj, MI? Inkább Namjoon az eseted? - értetlenkedtem. Hwan idegesen beszívta a levegőt, majd az ajkába harapva bólintott. Még mindig értetlenül néztem rá, mire lassan közel hajolt hozzám és halkan megszólalt.
- Azért ő inkább az esetem Y/n... mert tudod, én meleg vagyok
Meglepetten néztem rá, majd egy lágy mosolyra húztam a számat és magamhoz öleltem. Hwan esetlenül visszaölelt és összezavarodva nézett rám.
- Nem is zavar? - fürkészte az arcom. Nevetve megráztam a fejem.
- Dehogy zavar! Ez teljesen normális. Meg amúgy is a családomban és a munkatársaim között is vannak LMBTQ tagok - legyintettem. Hwan megkönnyebbülve nézett a szemeimbe.
- Huh annyira örülök, hogy így fogadtad. Féltem tőle, hogy mi lesz, ha kiderül - ismerte be.
- De várj, ha meleg vagy... mitől ijedtél meg annyira, mikor beszélt neked Namjoon? Valami nagyon durva dolgot mondott? - kérdeztem. Hwan elpirulva megrázta a fejét.
- Nem mondott semmi durvát... csak zavarba jöttem attól, hogy ilyen közel hajolt - vallotta be. Hitetlenkedve felnevettem, majd még egy kérdést tettem fel.
- És...esetleg azt tudhatom, hogy mit mondott? - Hwan megrántotta a vállát.
- Csak annyit, hogy vigyázzak rád, ha ő nem tud - mosolygott. Hatalmasat dobbant a szívem, majd szégyenlősen lesütöttem a szemeimet. Basszus, ilyen aranyos dologra kérte, én meg bunkóztam vele, mert félreértettem a helyzetet. Idegesen beletúrtam a hajamba. Próbáltam elhessegetni még ezeket a gondolatokat és még kicsit becséltem Hwannal, majd lassan elköszöntünk egymástól. Sok sikert kívánt a kínai utamhoz, én pedig visszaindultam a szállodába.

Magda szobájában a hotelben:
- Mész innen haza? - kérdeztem Ritától aki a bőröndjébe dobálta a cuccait és közben telefonált.
- Muszáj cicám. Történtek kis fennakadások otthon, amiket meg kell oldanom - vette el a telefont egy pillanatra a fülétől, majd utána azonnal folytatta a beszélgetést. Magda is idegesen pötyögött a tabletjén, hosszú haja az arcába lógott. Felpillantott rám,összetalálkozott a tekintetünk, és láttam, hogy észreveszi rajtam, hogy valami nem oké. Megfogott egy párnát és Ritának dobta. A főnököm az arcába csapódott párnától megrezzent, majd idegesen Magdára nézett.
- Mi bajod van neked baszki? - mordult rá. Magda csak felémbiccentett a fejével, mire Rita egyből lerázta azt, akivel beszélt és odalépett hozzám.
- Mi történt kicsikém? - simította meg az arcom.
Elmeséltem nekik, hogy mi történt, hogy teljesen félreértettem Rm-et. Egy pillanatig sem vették le rólam a szemüket, türelmesen hallgattak, minden egyes szavamra figyelve.

- És, most mihez akarsz kezdeni? - húzta fel a szemöldökét Magda. Tehetetlenül széttártam a karomat és megráztam a fejem.
- Nem tudom...nem hiszem,hogy most ráér - gondolkoztam el.
- Próbáld meg felhívni, hátha, legrosszabb esetben megbeszélitek telefonon - fogta meg a bőröndjét Rita. Nyomott egy puszit a homlokomra, elbúcsúzott tőlünk és elindult a gépéhez.

Magdával szótlanul pakoltunk egymás mellett, mikor megcsörrent a telefonja. Rámsandított, majd kiment a szobából és felvette azt. A bőröndöm cipzárjával babráltam, majd megelégeltem az össze-vissza kuszálódó gondolataimat, megfogtam a telefonom és hívni kezdtem Namjoont.

Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal a combomon és hallgattam, ahogy kicsöng. Rm végre felvette.
- Y/n! Annyira örülök, hogy hívsz! Mi újság? - szólt bele kedvesen. Amint meghallottam a lágy hangját,egyből nyugodtabbá váltam és belekezdtem a mondandómba.
- Zavarlak? Csak mert beszélni szerettem volna veled egy kicsit. Tudod, hajnalban repülünk és... - csuklott el a hangom. Nem akarok úgy elmenni innen, hogy haragszom rád. Mert igazából nem jogos a dühöm. ~ Ezeket kellett volna mondanom neki nyugodtan és megfontoltan, de nem jött ki normális szó a számon. Elragadtak az érzelmeim és csak annyira voltam képes, hogy síró hangon annyit mondjak - bunkó voltam veled!
Namjoon beszívta a levegőt, majd válaszolt.
- Én is az voltam. És nagyon sajnálom. Hol vagy most?
- A szállodá - válaszoltam volna, de a mondatom félbeszakadt, mert Magda csörtetett be az ajtón. Szemeiben kétségbeesés tükröződött. Ijedten néztem rá, majd a legrosszabbat sejtve megszólaltam.
- Mi történt? Valami baj?
Magda szomorúan bólintott, majd megfogta az arcom és végigsimította. Belekapaszkodott a vállaimba és úgy mondta.
- Y/n... Tominak balesete volt... most szállítják a kórházba
Elkezdett forogni velem a világ, teljesen elfelejtettem, hogy Nam épp a vonalban van és leejtettem a telefonom, ami hatalmas puffanással ért földet. A földre rogytam és könnyes szemekkel néztem a főnökömre.
- Mi történt? - néztem rá sokkos állapotban. Magda lehunyta a szemeit, majd úgy folytatta.
- Egy autó szembement vele... de az utolsó pillanatban el tudta rántani a motort, megcsúszott és nagyon nagyot esett, eszméletlenül találtak rá - fejezte be. A szám elé kaptam a kezem. A testvérem kiskorától kezdve rajongott a motorokért, mióta megvan a jogsija, fél életét két keréken töltötte. Ha anyáék nem lettek volna teljesen ellene, valószínűleg motocross versenyző lett volna belőle. De így a másik szenvedélyének él és grafikus lett belőle.
Haza kell mennem hozzá. Látni akarom. Tudnom kell, hogy minden rendben van-e és, hogy mi történt pontosan. Határozottan Magdára néztem.
- Haza kell mennünk! - Magda válaszul csak egy nagyot sóhajtott és bólintva beleegyezett.
- Tudom. Rita már le is mondta a kínai jegyünket és most foglaltat haza egyet.

Eszembe jutott, hogy Namjoon még hívásban volt, mikor Magda bejött a szobába. Felvettem a telefonomat a földről, aminek valami csoda folytán semmi baja nem esett és meglepetten láttam, hogy a hívás befejeződött. Valószínűleg, hogy nem beszéltem hozzá, Rm inkább letette. Fáradtan beletúrtam a hajamba és a főnökömre néztem további instrukciókért. Magda éppen abbahagyta a beszélgetést és kinyomva a telefonját felém intézte a szavait.
- Oké, nagyjából egy fél óra múlva indulunk. Mindent bepakoltál?
A szám szélét harapdálva bólintottam egyet, majd idegesen megkérdeztem.
- Még mindig semmi hír? - Magda szomorúan megrázta a fejét.
- Még mindig semmi.
Csüggedten ültem vissza a kanapéra. A főnököm telefonja megint csörögni kezdett. Magda ismét rámnézett, majd kiment a folyósóra. Körülbelül egy 5 perc múlva vissza is jött, nyomában egy magas baseball sapkás sráccal. Rámemelte a tekintetét és akkor láttam meg, hogy Joon az. Sietős léptekkel odajött hozzám és egyből magához ölelt. Belesimultam a karjaiba. Az agyam most realizálta a történteket illetve hirtelen annyira örültem neki, hogy ott van, hogy sírni kezdtem. Éreztem, hogy a meleg könnycseppek apró patakokként folytak végig az arcomon. Namjoon eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. A két keze közé fogta az arcomat és a hüvelykujjával letörölt a szememsarkából egy épp kigördülni készülő könnycseppet.
- A-a bátyámnak ba-balesete v-volt - dadogtam a sírástól remegő ajkakkal. Kisimította a hajamat az arcomból és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Minden rendben lesz. Szépen hazamész,megnézed a tesódat, utána meg folytatod a körutad ugyanolyan profin mint eddig. Oké? - nézett a szemeimbe. Bólintottam egyet, majd zavartan körbenéztem.
- Hogy kerülsz ide? - Namjoon halkan felnevetett, majd újra magához ölelt.
- Hallottam még, hogy valami komolyról beszélhettek. Bár egy szót sem értettem, úgy éreztem, rád kell nézzek - súgta a fülembe. Szorítottam az ölelésünkön.
- Köszönöm. Tényleg szükségem volt rád. Annyira sajnálom, hogy olyan csúnya dolgokat vágtam a fejedhez - néztem rá. Egy édes mosolyra húzta a száját. Megemelte az államat és úgy nézett a szemeimbe.
- Megérdemeltem, nem igaz? - hajolt közelebb. Elmosolyodtam, majd hagytam, hogy egy szenvedélyes, hosszú csókba húzzon. A könnyáztatta arcomon éreztem az övét és hagytam, hogy a csók ha csak egy pillanatra is, de elfelejtesse velem a gondjaim.
Nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól és Magdával elindultunk a gépünkhöz.

Egész hazaúton nyomott a mellkasom a szorongástól. Nagyon féltem, hogy Tominak valami súlyos baja van, nem tudtam mást tenni, csak reménykedni,hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
Budapest,X kórház délelőtt 9:
Egy szemhunyásnyit sem aludtam. A reptérről egyből a kórházba siettünk,hogy első kézből értesüljünk a bátyám állapotáról.
Anyáékkal türelmetlenül várakoztunk, míg végül kijött egy orvos.
- Budai Tamás családja? - nézett fel ránk a papírjai közül.
- Igen, mi vagyunk - lépett előre apukám. Az orvos biccentett egyet a fejével, jelezve, hogy kövessük őt és belépett a bátyám kórtermébe.
Tomi már ébren volt, a feje és a karjai be voltak kötve, a jobb lábán meg egy hatalmas gipsz éktelenkedett.
Mikor meglátott minket, egy szomorú mosolyra húzta a száját, majd széttárta a kezeit. Egyből odarohantam volna hozzá, de az orvos kitette elém a kezét.
- Jobban néz ki, mint amilyen valójában - morogta. - Szóval én nem ugranék olyan lelkesen még a nyakába.
Aggódva Tomira néztem aki csak megvonta a vállát.
- Nem voltam elég gyors.
Mosolyra húztam a számat, az orvos pedig a szemét forgatva nézett a bátyámra.
- Te éppenséggel gyors voltál, a sofőr volt figyelmetlen. Akartam is kérdezni, hogy akarnak-e feljelentést tenni? - intézte a szüleimhez a szavait. Anya heves bólogatásba kezdett, szóval ők hárman erről kezdtek tanácskozni, én pedig Tomi ágyához lépkedtem.
- Jól vagy? - simítottam végig a homlokán.
- Persze, kutya bajom - legyintett egyet,de láttam, hogy az arcizmai összerándulnak.
- Ühümm, ja, nyílván beveszem. Mit mondtak mi lesz veled? - kérdeztem komolyan. Tomi egy nagyot sóhajtott, majd nehezen megszólalt.
- A sípcsontom eltört, a combcsontom pedig megrepedt, ha azt akarom, hogy újra normálisan tudjak járni... elég erőltetett gyógytornát kell csinálnom. Nem tudom mennyi idő a rehab, de minél előbb le akarom tudni - csuklott el a hangja. Könnyes szemekkel néztem a bátyámra, aki lassan megemelte a kezét és óvatosan beleboxolt a vállamba.
- Ugyanmár húgi, nehogy sírjál! Volt már olyan amiből nem másztam ki?