A nevem Y/n. A szakmámban feltörekvő fiatalnak számító 21 éves riporter vagyok. A legnagyobb álmom mindig is az volt, hogy a nagy sztárok között interjúztathassak és egyre feljebb törjek. Egy ideje már több hírességet kikérdeztem, vezettem műsorokat,de még mindig nem jött az az igazi áttörés...míg nem egy nap...

A telefonom csörgésére riadtam fel, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok és miért. Álmosan megdörzsöltem a szemem, majd az idegesítően hangosan szóló telefonomhoz nyúltam. A főnököm volt az.
-Tessék? - ásítottam bele, kicsit sem elegánsan a vonalba.
-Y/N EL FOGOD DOBNI AZ AGYAD!-üvöltött Rita. Azonnal felültem az ágyamon és mindkét kezemmel szorosan megfogtam a telefonom.
-Mi történt?-szóltam idegesen. Rita elnevette magát.
-Istenem, miből gondolod azt, bármikor amikor hívlak, hogy baj van? - kuncogott még mindig - Annyira pesszimista vagy ilyenkor, hogy az hihetetlen.
-Csak azt hittem lemondták az ázsiai körutamat - sziszegtem. Valamiért mindig félek ettől, hiszen volt már rá példa elég sokszor, hogy visszautasítottak mert tapasztalatlannak ítéltek meg.
-Ugyan-ugyan. Egy nagyon jó dolog történt. MÉG JOBBAN FELBOOSTOLTÁK AZ ÁZSIAI UTAT! - ujjongott.
-Jobban? - értetlenkedtem. Hogyan lehetne jobban? Kínai, koreai, japán színészekkel, szinkronszínészekkel, énekesekkel és művészekkel volt előjegyezve rengeteg adásom és már ez is hatalmas előrelépés volt. Mindig is vágytam ezekbe az országokba, és hogy sok kedvencemmel interjút készíthetek arról álmodni sem mertem.
-Háát, szívesen húznám az agyad, hogy találgass... - kezdte,majd elhallgatott, mint aki rendesen átgondolja, hogy ezt megtegye-e - Tudod mit, találgass! - hagyta rám.
-Ritaa!! - mérgelődtem - Legalább tippet adhattál volna. Interjúról van szó gondolom. Szünetet hagytam, hogy a főnökasszonyom,mondhasson egy határozott "Ühümm" - öt és ugyanúgy a sötétben hagyjon.
-Színész? - tippeltem.
-Nem.
-Festő?
-Nagyon nem - sóhajtotta.
-Énekes? - dörzsöltem meg a homlokomat.
-Többesszámban! - hallottam a hangján, hogy nagyon mosolyog, majd egy olyasmi hangot, mintha kiszállt volna egy kocsiból. Felhúztam a szemöldököm.
-Egy banda?
-Nagyon okos lány vagy, folytasd. - most meg már valahol kopogott a cipője, de nagyon.
-Te mész valahova? - dobtam le magamról a takaróm.
-Ne velem törődj, hanem azzal, hogy kitaláld! - mondta majd beírt valahova egy kódot(kaputelefon hangokból ítélve) és bement.
-Oh... Jó, oké. Lány vagy fiú banda? - kérdeztem a szám szélét rágva, majd elkezdtem pörgetni a fejemben az összes keleti bandát amit ismerek.
-Fi-úúk! - énekelte.
-Fiú banda...? - hirtelen megdobbant a szívem. Nem, az nem lehet, hogy a világ jelenlegi leghíresebb csapatához odaengedjenek.
-Így vaaaan. Segítek koreai. - futott fel egy lépcsőn
-A-abból túl sok van...segíthetnél többet is. - hebegtem.
-Naaa! Mi jut eszedbe arról,hogy koreai fiúbanda azonnal?! - kattant egy zár a háttérben. A vér ott dobogott a fülemben. Nem lehet, valószínűleg Rita csak szivat... Esélytelen.
-Hát, ha te nem mondod ki, majd kimondom én. Ugyanis, akit interjúztatni fogsz az nem más, miint-kitárult a szobám ajtaja, ott megjelent a főnököm,a kezében egy konfettiágyúval. Felpattantam az ágyról és vele szemben megálltam. Rita letolta a napszemüvegét, felemelte a konfettipuskát és elüvöltötte magát:
-A BTS!
Ledermedtem és csak néztem, ahogy hullanak le a lila konfetti darabok a padlómra. Korea... nem is, a világ legnagyobb fiúbandája... Akiket nem mellesleg nagyon szeretek... Nekem? Mármint NEKEM adnak interjút?! Egyszerre elhomályosult minden és hátradőltem az ágyamra.

-Y/n! Y/N! - keltett fel Rita - Jézusom, te kajak elájultál.
Mikor meggyőzödött róla, hogy már stabil az állapotom, kiment nekem a konyhába egy pohár vízért és a kezembe nyomta.
-Ünnepelnünk kéne, erre összeesel! - rázta meg a fejét. Kínosan felnevettem
-Sajnálom, csak ez hirtelen egyszerre... Mármint, pont a BTS? Ezt, hogy intézted el? - néztem rá elképedve. Elégedett mosoly jelent meg az arcán.
-Úgy, hogy én vagyok a legfantasztikusabb főnök a világon. Azonfelül meg, felhívtak, hogy van-e egy fiatal, belevaló csajszim a feladatra. Egyből rád gondoltam - kacsintott - DE ÖSSZEESEL, AMINT MEGTUDOD! - csapott rá a karomra. Kinyitotta a szekrényem ajtaját, majd hozzám vágta az egyik ruhám, meg egy pár cipőt.
-Öltözz! Nagyon sok dolgunk van. HÁROM NAP ÉS INDULNOD KELL A KÖRÚTRA! - csapta össze a tenyerét - Addig, én főzök magamnak kávét. - ment ki.
-Tényleg, neked honnan van kulcsod a lakásomhoz? - kiáltottam utána
-Ohh kiscicám - lépett vissza - Enyém az egész háztömb. - dobott felém egy puszit majd eltűnt.
Összeszedtem magam, és nekiálltam öltözködni. Felvettem, amiket a főnököm választott, majd gyorsan sminkeltem és megcsináltam a hajam.

Körülbelül egy 20 perc múlva már Rita kocsijában ülve robogtunk az irodája felé, hogy minden időpontomat egyeztethessük.
-Oké, szóval ez az eredetileg másfél hónapos munka, előreláthatólag 2 és fél hónapra duzzad. - kezdte.
-Mi? Plusz egy hónap egyetlen egy interjú miatt? - értetlenkedtem.
-Jajj, nem, nem, nem. Nem egy interjúd lesz velük. - rázta meg a fejét - Ha minden jól megy, akkor minimum négy. - fejezte be a mondatot. Hitetlenkedve meredtem rá. Ezt mégis, hogy intézte el?
Kiolvashatta a szemeimből, hogy mire gondolok mert egy sejtelmes vigyorra húzta a száját, majd visszabújt a laptopja mögé.
-Jó, itt a program - fordította felém. -Először 4 nap Kínában, abból 2 nap az egész napos munka, másik kettőn turistáskodhatsz, mert csak egy-egy vendéged lesz. Aztán 1 hét Japán. Itt majdnem minden nap fullos, amelyik nem, szintén mehetsz nézelődni te kis weeb - nézett fel. Hatalmas vigyor ült ki az arcomra, majd bólintottam, hogy folytassa - Ezek után 3 hét Korea. Igen, 3, nem mindennap lesz munkád, de így tudtuk beosztani. Majd 3 nap Kína újfent, aztán 2 és fél hét Japán, és 2 és fél hét Korea - tekert lejjebb.
-Na igen, azt hiszem megvagyunk.
Végigfuttattam a szemem a sorokon. Más nagyobb sztárok is voltak a listán, tudtam, ha nagyon jól sikerül a körút, akkor nem csak itthon válok ismertebbé, hanem mindenhol. Csak bámultam magam elé, nem hittem el, hogy ekkora lehetőség esik az ölembe. Könnyek gyűltek a szemembe, majd átnyúltam az asztalon és megszorítottam Rita kezét.
-Köszönöm - pislogtam boldogan - Nem csak ezt, az egész karrieremet.
-Ugyan - mosolygott rám - Én csak lehetőségeket adtam. Te vagy aki éltél vele.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az indulás napja
-Igen apa, hozok neked szuvenírt, igen-igen anyának is. Minden rendben lesz, ne félts - győzködtem apukám a telefonban, majd megláttam, hogy a reptéren átvágva közelít felém a főnököm és a helyettese sietős léptekkel. Rita helyettese egy nála idősebb és sokkal szigorúbb nő volt, aki az esetek 70%-ában próbált engem rövid pórázra fogni, ha velem jött. Mert én az új városokban mindent meg akartam nézni és ki akartam próbálni, de miatta az időm nagy részét a hotelekben kellett töltenem.
-Le kell tennem, puszi, sziasztok - nyomtam ki a telefonom.
-Y/n! Miért kell neked mindig ilyen korán ideérned? - ért oda mellém Rita és valamit nekiállt pötyögni a tabletjén. Ha tippelnem kéne, miután én felszállok valamilyen megbeszélése lesz. Elkaptam róla a tekintetem és a szemem megállt a mellette idegesen ácsorgó Magdán. Most vettem csak észre, hogy egyedül nála vannak még bőröndök rajtam kívül.
-Öhm...Magda te merre tartasz? - kérdeztem óvatosan. Rita elnevette magát, míg a helyettese rámrivallt.
-Hogy érted, hogy "Merre tartok"?? Tegnap este csörgött rám ez a nőszemély, hogy nekem kell veled mennem, mert nem szeretne téged egyedül hagyni - morogta. A főnökömre néztem, aki elfordította a fejét, majd magyarázkodni kezdett.
-Nekem nagyon sok minden jött közbe, remélem mind a ketten megértitek és nem lesz semmilyen gond - zárta le. Magdával mindketten beletörődve sóhajtottunk egyet.
-Hát nincs mit tenni - vigyorogtam rá mindkettőjükre - Biztos vagyok benne,hogy elleszünk. Hiszen te is szereted az ázsiai kultúrát. Ez nem olyan lesz, mint Spanyolország, lesz beszédtémánk - fordultam újdonsült kísérőmhöz. Végre egy halvány mosoly-féleség jelent meg az arcán, majd visszaváltott komolyra.
-Meg itt nem keveredsz botrányokba - vágta hozzám, majd elsétált tőlünk.
Fájó volt, hogy felhozta az ott történteket, hiszen abban a storyban én voltam az áldozat. Csak azért lett az egész eltusolva, hogy ne vágjuk keresztbe az akkor még teljesen friss karrierem.
Egy gyengéd kezet éreztem meg a vállamon. Rita szomorú mosolyra húzta a száját majd bíztatóan megszorította mindkét vállam.
-Sajnálom, eszedbe juttatta ezt az egészet, meg azt is, hogy nem tudok én veled menni. De bármi van, hívj nyugodtan - mondta. Mindenféleképpen fel kell majd hívnod párszor. Mégiscsak a főnököd vagyok vagy mi - ölelt magához szorosan. Viszonoztam az ölelését, majd felnevettem.
-Mihez is kezdenék nélküled?

A repülőút gyorsabban telt, mint gondoltam volna. Mikor a szállodába értünk, egyből ledobtam magam az ágyamra és úgy, ahogy voltam aludtam 2 órát. Szerencsémre külön szobát kaptunk "védelmezőmmel", ezért nem szólt semmi ilyesmiért. Kína még szebb volt annál, ahogy elképzeltem, és mivel az első napomon csak este volt munkám(egy fiatal tehetséges festővel készítettem interjút, majd 2 színésszel), ezért elmehettünk várost nézni, amit úgy tűnt Magda is élvezett. A többi napom elég fárasztó lett végül, mert nem csak a BTS interjúk voltak az egyetlen bővítések, így a 4 nap elteltével hullafáradtan indultam meg Japánba.

-Y/n! Kelj már fel, megérkeztük, szállnunk kell le! - rázott fel Magda. A repülőutunk végét teljesen átaludtam, így álmos szemekkel meredtem rá. Magda még egyet rántott rajtam, hogy visszatérjek a jelenbe, majd elkezdte leszedni a poggyászát. Megráztam magam, követtem a mozdulatait, majd együtt szálltunk le a tokiói csípős éjszakába.

Az interjúimat és az egész Japánban töltött időt egyszóval TÖKÉLETES-ként tudnám leírni. A drága főnököm, (mivel imád) olyan kedvenceimmel hozott össze, hogy végigfangirlködtem minden adásom. A mangakáktól elkezdve a színészeken, szinkronszínészeken át nagyon sok nagy kutyával találkozhattam. Rengetegen dicsérték meg a japánomat, amiért mindig büszkén kihúztam magam és hencegve néztem a vezető-helyettesre, aki a gépen azt hajtogatta nekem, hogy: "Beszélj csak angolul, úgy egyszerűbb" NEKED VAGY NEKEM MAGDOLNA?
A lényeg a lényeg, hogy nagyon sok élménnyel(és persze rengeteg új weeb cuccal) indultunk meg Koreába.

A repülőn:
-Tudod Y/n, - fordult felém Magda. Kivettem a füleimből a fülhallgatóm és kérdőn néztem rá - lehet nem mondtam még, de büszke vagyok rád. Nagyon jól sikerültek eddig az adásaid, főleg a japánok. Látszott rajtad, hogy teljes erőbedobással csinálod és hogy nagyon élvezed - mosolygott rám. Megdöbbentem a hírtelen jött kedves szavaktól és hosszú másodperceken keresztül csak meredtem rá. Nem tudtam mit válaszoljak, de úgy tűnt nem is várta a válaszom, mert visszatemetkezett a könyvébe. Összeszedtem a gondolataimat, majd óvatosan megérintettem a karját.
-Nagyon jól esett, amit mondtál - mosolyodtam el - Ez most nagyon kellett, mert elkezdtem izgulni a koreai interjúk miatt - vallottam be
-Ugyan miért? - pislogott rám értetlenül.
-Nagyon nagy sztárok vannak a listán, olyanok, akikért rajongok. Szeretném, ha minden tökéletes lenne.
-Elég felkészültnek tűnsz pedig. Meg látom ám, hogy a jegyzeteidet is bogarászod. Összeszeded magad és lehozod olyan jól, mint a japánt - mondta, majd a telefonomra bökött - Mondjuk most ezek nem a jegyzetek, mit csinálsz?
-Jaaa, csak a barátnőimnek válogatok pár képet az eddigiekről. Mindenről kérik a beszámolót és indulás előtt kaptam Lénától egy elég fenyegető üzenetet, hogy képek is kellenek neki - magyaráztam. Léna a legjobb barátnőm már lassan 10 éve. Ő is járja a világot a munkája miatt, de erre még nem járt, mivel ő is imádja egész Ázsiát, ezért muszáj mindent megmutatnom neki(a saját lelkibékém miatt).
Magda egy bólintással rámhagyta a dolgot és folytatta az olvasást. Visszadugtam a fülesem és elindítottam a kedvenc lejátszási listám, miközben folyton kattogott az agyam. Vajon milyenek lesznek élőben?

Úgy volt időzítve, hogy vasárnap éjjel még odaértünk Koreába. Maga a nagy interjúm pedig péntekre volt berakva. A hét első 2 napján dolgoztam egész nap, aztán a szerdám végre szabad volt így körbe nézhettem Szöulban. Csütörtökön csak pár alanyom volt és végre eljött a péntek.

Péntek reggel 8 óra, a hotel szobában:
Arra ébredtem, hogy valaki, mint egy állat veri az ajtómat. Riadtan ugrottam ki az ágyból, magamra kanyarítottam egy köntöst és futottam az ajtóhoz. A küszöbön Magda állt, ideges arccal, már felöltözve a kosztümjébe és ingerülten felém lépett.
-Rita most hívott, hogy előrébb hozták az interjút 2 óráról délre és, hogy neked még nem adta oda az új kérdés listát - hadarta, majd a kezembe nyomott egy papírt - Annyi a szerencséd, hogy csak párral bővült, szóval a stréber fejed gyorsan megjegyzi majd. És állj neki öltözni. Mert megyünk, reggelizünk, aztán ott kell lennünk fél 11-re, csipkedd magad - adta ki az utasítást. Feldolgoztam a hallottakat, majd nekiálltam öltözködni.
-Magda! Mit mondtak milyen ruhába kell menni? - kiáltottam neki oda a szekrényem mellől.
-Hétköznapi - bökte oda. Bólintottam, majd elővettem egy blúzt és egy fekete nadrágot, nem akartam magassarkút venni, mert így is magasabb leszek a banda 3/4-énél, szóval végül egy lapostalpú elegánsabb cipő mellett tettem le a voksom. Sminkemet szolidra vettem(úgyis kiigazítják,ha nem megfelelő),majd gyorsan megcsináltam a hajam. Bedobáltam a táskámba a fontosabb dolgaimat és már indulhattunk is.

A stúdióban
Egy aranyos csajszit küldtek elénk, aki sebes léptekkel vezetett minket az öltözőhöz, ahol megnézik, hogy jó vagyok-e így és ahol várakozhatunk.
Bent ültünk Magdával, mikor megcsörrent a telefonom. Rita volt az.
-Na, szia nagylány, megvagy még? - kérdezte.
-Halálosan izgulok - suttogtam a telefonba - Tudod mennyire szeretem őket.
-Igen, igen, tudom, tudom. De akkor te is tudod, hogy milyen aranyosak általában, nem kell félned, minden a legnagyobb rendben lesz - bátorított. Nagyot sóhajtottam, majd lehunytam a szemem.
-Megpróbálok megnyugodni - ígértem.
-Nagyon helyes, csak add magad! Azt akarom, hogy legalább olyan vidám legyél, mint az eddigi interjúidnál - mondta.
Kinyílt az ajtónk és az előző lány szólt be rajta.
-A fiúk készen állnak, jöjjenek - mondta angolul és ránk mosolygott.
-Rita le kell tennem, jöttek értünk. A felvétel után hívlak - mondtam.
-Rendben, csak ügyesen drágám! - nyomta ki a hívást. Felálltam a székemről, megfogtam a kérdéseimet és remegve elindultam. Magda mellém lépett.
-Csak nyugodj meg és minden rendben lesz. Hiszek benned - húzta őszinte mosolyra a száját. Az, hogy ezt pont tőle hallottam, hatalmas erőt adott. Hálásan néztem rá, majd megindultunk kifelé.
Beléptem a terembe és úristen, tényleg ott ültek, életnagyságban, mind a... HATAN? Végigfuttattam a szemem rajtuk, Rm nem volt ott. Pont ő? A vezetőjük, aki nem mellesleg a kedvencem? Összezavarodva lépkedtem feléjük, majd mikor mind rám szegezték a tekintetüket, kihúztam magam és határozottan megszólaltam.
-Sziasztok! Örülök, hogy ma veletek dolgozhatok! - igencsak meglepte őket, hogy koreaiul beszéltem hozzájuk, de lelkesen visszaköszöntek és felálltak, hogy üdvözöljenek.
-A nevem Y/n, ma én leszek a riporteretek - mosolyogtam rájuk, majd a kezemet nyújtottam az előttem álló Jungkooknak. Rámmosolygott, majd megrázta a kezem. Tovább indultam a többiekhez.
-Örülünk a találkozásnak. -mondta Jhope - Láttam, kerested Namjoont, hamarosan itt lesz.
-Oh, oké - sütöttem le a szemem. Nem gondoltam, hogy ennyire észrevehető volt.
-WC-n van, ez 100% - mondta Jimin, mire mindenki nekiállt nevetni.
-Nem baj, nem baj, mindenképp megvárjuk - ültem le a helyemre.
-Y/n - szólt oda V - Azt megkérdezhetjük, hogy pontosan melyik országból jöttél? Mert mondták csak...
-Magyarországról jöttem - biccentettem. Mind a hatan elképedve néztek rám, majd Suga megszólalt a semmiből.
-Tudjuk, Budapest - megint mindenkiből kitört a nevetés. Még ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel, majd mikor már kb. 2 perce beszélgettünk, megszólalt megint Suga.
-Eléggé tájékozottnak tűnsz, ez a külön felkészülés miatt van, vagy eleve követed a munkásságunk? - kérdezte. Először nem értettem pontosan, hogy mit mond, ezért elismételte nekem.
-Oh, hát én eleve. Mondhatni elég régóta army vagyok - mosolyogtam rájuk, mire mindegyikőjük ujjongásban tört ki, amin csak nevetni tudtam - És bocsánat, hogy vissza kellett kérdeznem - fordultam Sugához - Bizonytalan a koreaim még.
Elkezdtek nyugtatgatni, majd Jin hirtelen megszólalt.
-Ha már army vagy, akkor... -kezdte, majd átváltott egy igen tört angolra - Ki a kedvenc tagod? - vette fel a "Worldwide Handsome" nézését. Elpirultam, majd halkan válaszoltam
-Rm...
És, mintha csak erre várt volna, berontott az ajtón, közben majdnem fellökött kettő stábtagot és hatalmas léptekkel csörtetett felénk. Élőben még helyesebb volt(egyébként mindegyikőjük úristen), mint amit el tudtam képzelni.
-Elnézést a késésért - állt meg előttem. Felocsúdtam a bámészkodásból és lassan felálltam.
-S-semmi gond, addig elbeszélgettünk a többiekkel - mondtam, mire Namjoon kételkedve nézett végig a társaságon és rajtam. Égetett a tekintete, annyira jól nézett ki, azt hittem menten elájulok. Gyorsan összeszedtem magam, megráztam a fejem, majd kinyújtottam a kezem. - Y/n vagyok,örülök a találkozásnak - mondtam koreaiul, hogy a fel nem tett kérdéseit is megválaszoljam. Rm elmosolyodott, majd megfogta a kezem. A gyomromban már amúgy is táncot járó pillangók, még jobban rákezdtek én pedig kissé elpirultam.
-Részemről a szerencse -mondta - Szóval beszélsz koreaiul, azért voltatok így el - gondolkozott hangosan.
-Igen, igen, bár nem tökéletesen. Ó, jut eszembe! Azt meg is akartam kérdezni tőletek, hogy angol vagy koreai interjú van előírva? Mert nekem nem írták ide, gondolom tőletek függ - mutattam a papíromra.
A srácok összenéztek, majd kollektívan megvonták a vállukat.
-Igazából nekünk mindegy, ahogy neked kényelmes. Ha angolul lesz,akkor maximum fordítok, de csak nincsenek olyan bonyolult kérdéseid. Elkérhetem? - nyúlt Namjoon a kezemben lévő papír felé. Elhúztam.
-Akkor nem lesznek meglepetések a kérdések - húztam egy félmosolyra a számat. Rm mélyen belenézett a szemeimbe, majd megszólalt.
-Ennyire titkosak? - a hangja nagyon mély volt, a pillangóim erre eszeveszett csapkolódásba kezdtek, a testem szinte izzott. Nyelnem kellett egyet, mielőtt válaszolhattam volna.
-Nem, nem azok. De jobb, ha spontán az egész nem? - vettem fel vele a szemkontaktust - De te tudod - nyújtottam felé a lapot. A leader kicsit felnevetett, majd megfogta a kézfejem és visszatolta az ölembe a lappal együtt, amikor elvette a kezét, véletlenül súrolta a combom. Az egész testem libabőrös lett, ezért alig észrevehetően megdörzsöltem a karom.
-Ez esetben - szólalt meg V - Annyit mondj ha angolul kérdezel, nehezek-e a kérdések?
-Igazából...nem, nem azok - feleltem.
-Akkor megoldjuk - mondta Jimin - Dönts te! - bökött felém. Beharaptam az alsóajkam és a lapot vizslattam. Rm megköszörülte a torkát, mire felkaptam a fejem.
-Nos, hogy döntöttél? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem tudom...nem tudom elég jó-e a koreaim, az egészhez - vallottam be és lesütöttem a szemem. Egyszerre kezdtek el ezen háborogni, hogy márpedig jó, nyugodjak meg, maximum kivágják.
Namjoon a kezemre helyezte a kezét.
-Először is: Elég jó, hozzá a koreaid. Másodszor: Ha nem megy valami,majd segítünk. Meg, úgy hallottam tudsz japánul, max átállunk arra - nevette el magát. Hálásan néztem a szemeibe.
-Köszönöm.
Ekkor lépett be Magdával az egész stáb, akik még hiányoztak és a producer elkiáltotta magát.
-Akkor kezdjük!
Rm szégyenlősen elhúzta a kezét, majd beletemette az arcát. Engem elöntött a pír, megköszörültem a torkom és kezdhettük is.
A fiúk végig nagyon közvetlenek és kedvesek voltak velem, én pedig sikeresen lehoztam az egészet koreaiul, amit hatalmas előrelépésnek könyveltem el.
-Köszönöm szépen az interjút - néztem rájuk.
-Mi köszönjük - válaszoltak kórusban.
-Nem tudom, hogy miért izgultál, nagyon jó voltál - mosolygott rám Namjoon. Egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
-Köszönöm.
-Tényleg, - szólalt meg Jungkook - te honnan tudsz ennyi nyelven? Magadtól tanultad mind?
-Nem, nem. Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan suliba járhattam, ahol fel lehetett venni a japánt. Angolul már előtte megtanultam. Illetve mindkettőt még gyakorolhattam sorozatokból. Aztán a koreait magamtól kezdtem el pár éve, de mikor kiderült, hogy lehetőségem van idejönni, erre az ázsiai körútra, akkor eljártam heti 2-szer egy tanárhoz. De a nyelveket gyorsan tanulom szerencsére - válaszoltam.
Mindegyikőjük elismerően bólogatott, majd hirtelen Jimin megszólalt a semmiből.
-Jövő héten lesz egy estélyünk, azt hiszem még a másik interjú előtt. Nem akarsz eljönni? - kérdezte. Elképedve néztem rájuk. Ők meg rám, várva a válaszom.
-É-én nem is tudom mit mondhatnék - dadogtam.
-Azt, hogy jössz - mosolygott rám Rm.
-Nagyon szeretnék.
-Ez esetben - vette elő a telefonját - Dobj meg a számoddal, hogy majd tájékoztathassalak arról, hogy mi hogy lesz. Újra döbbenten meredtem rá, majd elvettem a készüléket és beírtam a számom. Magda, mintha csak erre a pillanatra várt volna, mellém ugrott. Gyorsan Namjoon kezébe nyomtam a telefonját és felnéztem a kísérőmre.
-Kibeszélgetted magad? Szóltak,hogy a srácoknak programja van - és már hozzájuk is jöttek a stáb tagjai.
-Persze, mehetünk - mondtam szomorúan, majd intettem a tagoknak és felállva a székemről Magda után indultam.
-Hey Y/n! - szólt utánam Namjoon. Megfordultam,mire csak felemelte a telefonját - Jövő héten várunk - mondta, majd ment volna tovább a stáb után, de,  ahogy megfordult megbotlott és épphogy csak meg tudta tartani magát. Hatalmas nevetés tört ki belőlem, majd visszakiáltottam neki, de már angolul.
-Ott leszek - egy mosolyt kaptam válaszul, majd eltűnt a személyzet kíséretében.