2021. február 10. Anglia éjjel két óra

„Megrázó híreket kell közölnünk kedves olvasóink! Lewis Hamilton hétszeres Formula 1 világbajnok, a Mercedes-AMG Petronas csapat pilótáját súlyos veszteség érte az éjjel. Frontális autóbalesetben meghalt legjobb barátja és egyben lányának, Samantha Madison Hamilton édesanyja Jennise Petterson. A baleset részletei egyenlőre ismeretlenek. Őszinte részvétünk a pilótának és gyermekének." – Daily Mail

Ilyen és ehhez hasonló cikkek lepték el a világhálót 2021. február 10-e reggelén, miután kitudódott, hogy édesanyám az éjjel itt hagyott minket. Halványan rémlik csak, ahogy felébredtem a csengőnk hangjára.

Négy órával korábban:

A lakásunk ajtajánál elhelyezett csengő hangja ráz fel mély álmomból. Vártam hátha anyu ajtót nyit, de ez nem következett be. Mintha valaki egyenesen ráfeküdt volna a csengőnkre. Álomittasan botorkáltam ki nyuszi füles mamuszomban az ajtóhoz. Ha eddig álmos voltam, most már teljesen éberen néztem a két rendőrtiszt szemébe, akikkel szemközt találtam magam.

-Ez Jennise Petterson lakása? – kérdezte az idősebb ősz hajú tiszt mély hangján.

-Igen, miben segíthetek? – kérdeztem a szememet árnyékolva mivel a folyosó fénye ki akarta égetni a retinámat.

-Akkor ön Samantha Madison Hamilton? – nézett a fiatalabb tiszt a kezében tartott papírra.

-Én vagyok, miben segíthetek? – kérdeztem, mivel még mindig nem értettem az ittlétük okát.

-Kisasszony, sajnálattal kell önnel közölnünk, hogy édesanyja frontális autóbalesetben olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy nem élte túl a kórházba tartó utat. Kérjük fogadja őszinte részvétünket. – mondta az idősebb rendőrtiszt, majd a kezembe adott egy papírkupacot és elhagyták a folyosót.

Nem tudom, hogyan zártam be a bejárati ajtót, de arra még kevésbé emlékszem, hogy jutottam el a szobámba és tárcsáztam telefonomon annak a személyben a számát, akire a legnagyobb szükségem volt akkor.

-Samie? – hallottam édesapám álomittas hangját a vonalban.

-Apu.. – mondtam és szememből megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnyek és ezzel egy időben kitört belőlem a zokogás is.

-Samie, kicsim mi történt? Anyu hol van? – kérdezte most már sokkal éberebb hangon.

-Apu.. – zokogtam fel még jobban – Anyu meghalt. Kérlek, gyere haza. – sírtam tovább, hisz pontosan tudtam, hogy az apukám jelen pillanatban épp monacoi otthonában van.

-Megyek hozzád Samie, ahogy tudok. Szólok a nagyiéknak és mennek hozzád. – miközben beszélt hallottam, ahogy a háttérben motoszkál.

-Kérlek siess apu. – kérleltem sírva.

-Sietek Samie, hamarosan ott leszek. Ígérem. Nagyon szeretlek.