2. Az út
Az a közel hat és fél óra, amit a repülőn töltöttünk egy örökké valóságnak felelt meg. Az elején próbálkoztam az alvással, de valahogy sehogy nem akart összejönni, majd órákkal és többszöri egyik oldalról a másikra fordulás után kivettem a hátizsákomból a korábban elrakott könyvet, hogy azt olvassam. Viszont miután egy oldalt bámultam vagy tíz percen keresztül ez az ötlet sem tűnt megfelelőnek az idő elütésére. Ezért csatlakoztam a magángép közepén elhelyezett fotelekben beszélgető édesapámhoz és csapattársához Valtteri Bottashoz.
-Minden rendben? – szakította meg a kommunikációt apa a társával és fordult felém.
-Unatkozom. – húztam el kedvtelenül a számat.
-Nem próbáltál meg aludni? – kérdezte most Valtteri.
-Próbálkoztam, de miután vagy több tucatszor átfordultam egyik oldalról a másikra, inkább elővettem egy könyvet, hogy olvassak, de az se kötött le teljesen, és most itt vagyok tanácstalanul. – nevettem el magam kínosan.
-Ezt sajnálom. – mondta apa – Kérsz valami ételt vagy italt? – kelt ki a foteljéből apa.
-Egy üveg vizet kérek, köszönöm. – mosolyogtam fel rá.
-Mindjárt hozom. – indult meg a gép eleje felé ahol a mini konyha kapott helyet.
-Apád mondta, hogy az idei szezont velünk töltöd. – fordult felém Valtteri ismét.
-Igen, kénytelen vagyok veletek utazni, mivel apu szeretne szemmel tartani. – forgattam meg szemeimet látványosan.
-Vigyázz még kiesik. – nevette el magát apa, ahogy visszatért kezében a vízzel.
-Nem igaz. – ismételtem meg előbbi tevékenységemet.
-Te aztán tényleg az apád lánya vagy. – nevetett fel Valtteri.
-Majd szépen felöltözök. – nevettem most már vele együtt én is.
-Nagyon viccesek vagytok. – morgott apa magában.
-Tőled örököltem. – mosolyogtam rá kislányosan.
-Hogyne. – húzta el a száját.
-És Samie, hogy megy az egyetem? – kérdezte Valtteri egy kis idő elteltéve.
-Viszonylag jól, de mivel a következő időszakban még csak London közelében sem leszek ezért kénytelen voltam áttetetni magam nappali tagozatról levelezőre. – mondtam egyhangúan.
-Mit is tanulsz? Ne haragudj Samie mondta már apád, de mindig elfelejtem. – vakarta meg tarkóját apa csapattársa.
-Gazdálkodás és menedzsment szakra járok, ami ha jól megy körülbelül egy év múlva fogok belőle diplomázni. – mosolyogtam szerényen.
-Ne dőlj be a szerénykedésének Valtteri, úgy ért a számokhoz, mint senki más az ismerőseink közül. – mondta apa büszkén.
-Az igen akkor, majd írhatod apád könyvelését vagy lehetsz a csapat marketing menedzsere. – nevetett Valtteri.
-Lehet beleőszülnék. – nevettem vele én is – Minden elismerésem azoknak a személyeknek, akik a csapatok marketingjével foglalkozik, de én köszönöm szépen nem szeretném.
-Meg tudlak érteni, néha nehéz kordában tartani a pilótákat. – állította Vallteri – Főleg a fiatalabbakat.
-Mint például? – kérdeztem.
-Samie neked nem kell velük foglalkoznod. – terelte apa a szót.
-Most miért? – néztem egyikükről a másikukra.
-Nem is ismered őket? – kérdezte Valtteri.
-Néhány pilóta nevét tudom, de annyira nem vagyok velük tisztában. – húztam el a számat.
-Akkor majd, ha ott leszünk kapsz egy kis gyorstalpalót, hogy el ne vessz köztük. – nevetett Valtteri.
-Neem, kizárt, nincs az az isten, hogy a lányom azokkal a veszedelmes gyerekekkel vegyüljön. – ingatta fejét apa tiltakozva.
-Most miért? Annyira nem is vészesek, talán. – nevetett még jobban apa reakcióján a finn.
-Kikről beszéltek? Ne már apu. Ki nem vészes? – néztem egyikről a másikra.
-Kis Schumacher nem is olyan vészes, de a többiekről inkább ne is beszéljünk. – próbálta apa lezárni a témát.
-Valtteri kérlek, mondj valamit. – néztem apukám csapattársára esdeklőn.
-Nyugi gyerek mindent elmondok. – nevetett – A korosztályodból az utóbbi pár évben elég sokan felkerültek a királykategóriába, mint például Max Verstappen, Charles Leclerc vagy Lando Norris és még sokan mások.
-Névről hallottam már róluk, de nem nagyon követem a versenyeket még mindig ezért arcot nem tudok hozzájuk párosítani. – nevettem fel kínosan.
-Ez van, ha egy hétszeres világbajnok gyerekéről van szó. – nevetett apa – Még csak a futamokat sem nézte nagyon, helyette esténként írt egy üzenetet, hogy sikerült-e.
-Ez most komoly? Semmit sem tudsz a versenyről? – kérdezte Valtteri döbbenten.
-Jó azért az egy kicsit erős, hogy semmit se, de azért tudok pár dolgot. – mondtam büszkén.
-Na akkor, majd megtanulsz pár dolgot a következő időszakban. – mondta Valtteri magabiztosan.
Beszélgetésünket a pilóta hangja szakította félbe.
-Megkerjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket, a leszállást megkezdjük. – mondta a pilóta az utasítást.
-Végre. – kapcsoltam be boldogan a biztonsági övemet.
-Ennyire unalmasak lennénk Valtteri? – kérdezte nevetve apa a finntől.
Nem is foglalkoztam velük, inkább készítettem egy fotót a telefonommal a repülő ablakából, ahogy ereszkedtünk le.
Mikor lépkedtem le a repülőről a hideg londoni időjárást felváltotta a meleg bahreini levegő.
-Mondtam én, hogy rövid ujjút vegyél a pulóver és kabát alá, mert itt meg fogsz sülni. – jött mögöttem a lépcsőn apa.
-Ezentúl hallgatni fogok rád. – mentem tovább kezemben a kabátommal és a pulóveremmel a kipakolt bőröndjeink felé a kifutón.
-Bárcsak többször hallanám ezt. – sóhajtott nagyot apa, majd elkezdte maga után húzni a saját nagy fekete és az én nagy élénk narancssárga én pedig mögötte húztam a bőröndöm kicsinyített mását.
-Mi lesz, ha a hotelbe érünk? – szálltam be mellé a csapat által bérelt kocsiba miután bepakoltuk csomagjainkat a csomagtartóba.
-A nap hátralévő részében pihenhetsz a szobádban, én is ezt fogom tenni a sajátomban. – mondta apu a terveit – Holnap médianap, ha gondolod, jöhetsz velem.
-Jöhetek. – egyeztem bele.
-Arra viszont fel kell készülnöd, hogy cikkezni fognak rólad és a körülményekről, ami miatt itt vagy. – figyelmeztetett apa.
-Rendben, nem fogok vele foglalkozni. – mondtam magabiztosan.
Akkor még úgy is gondoltam, hogy ki fogom tudnizárni a médiát a továbbiakban, hát nagyobbat nem is tévedhettem volna akkor.
@SamanthaMHamilton
@HatherRoss és ég több más ember kedveli
@HatherRoss: Mi lesz velem nélküled @SamanthaMHamilton?
@SamanthaMHamilton: Boldogulni fogsz nélkülem @HatherRoss , ne aggódj.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro