Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

1. Újrakezdés

2021. március 24. Anglia

-Összepakoltál? – kopogott apu kettőt az ajtófélfán, majd beljebb lépett a szobámba.

-Mindjárt kész vagyok. – mondtam, miközben újabb adag ruhát hajtogattam a narancssárga bőröndömbe.

-Rendben kicsim, szólj, ha végeztél és segítek bepakolni az autóba. – nyomott egy puszit szokásához híven a fejem búbjára.

Ahogy hajtogattam a ruháimat és csomagoltam be a számomra nélkülözhetetlen dolgokat a szobámban úgy sodródtak mélyebbre a gondolataim is.

Ha apu a nagy Lewis Hamilton a hétszeres Formula 1 világbajnok nem lett volna mellettem az utóbbi majdnem hat hétben nem tudtam volna boldogulni sehogy se a rám szakadt teherrel, miszerint az édesanyám, akivel egész életemben éltem, és aki mindig gondoskodott rólam többé már nincs mellettem. Itt felmerülhetett a nagy dilemma, hogy mégis hogyan lehet egy 36 éves embernek egy 19 éves egyetemista lánya. Hát úgy, hogy a szüleim a gimnázium alatt legjobb barátok lettek és apu egy megnyert versenye után kicsit túlságosan is ünnepeltek ezért rá kilenc hónapra megszülettem én a gyermekük. Mikor anyu és apu szülei megtudták, hogy anya várandós velem először senki sem örült neki, majd mikor tudatosult mindenkiben, hogy anyu hiába van a 17. életévében még csak meg sem fordult a fejében, hogy abortuszra menjen, elfogadták, hogy ilyen fiatalon nagyszülői örömök elé néznek. Segítségükkel anya be tudta fejezni a tanulmányait, apunak pedig nem kellett feladni a karrierjét, hogy dolgozzon és eltartson minket. A történtek után apu elmondása alapján a világ legboldogabb embere volt mikor megszülettem. Hiába volt hétről hétre más városokban az év nagy részében, lakott egy másik országban és voltak anyuval ezek után is szimplán csak legjobb barátok mindig ott volt, hogy számíthassak rá. Nála jobbat nem is kívánhattam volna. Emlékeim szerint egy szülinapot és karácsonyt se hagyott ki mióta megszülettem. Mindig szakított időt arra, hogy időt töltsön velem, hiába gondolták az emberek, hogy egy bunkó egoista ő akkor is az én apukám, aki amíg tehette elrejtett engem a kíváncsiskodó emberek elől. Ezt nem teheti meg a következő időszakban, ugyanis szerinte jobb, ha kiszakadok ebből a környezetből és megpróbálok az újrakezdésre koncentrálni, még mielőtt teljesen felemészt a gyász. Ezért a legjobb döntésnek látta, hogy idén először vele tartsak a futamokra, hogy ne itthon kuksoljak teljesen egyedül. Hiába mondtam neki, hogy megleszek és az egyetemi tanulmányaimra fókuszálok és, hogy itt lesz a legjobb barátnőm Hather is, hogy segítsen mindenben ragaszkodott hozzá, hogy vele legyek.

Amíg gondolataimban elmerülve pakolásztam végeztem is, ezért behúztam a hatalmas narancsságra bőröndömön a zipzárt és nehéz súlya ellenére sikerült felállítanom.

-Végeztem. Tudnál segíteni? – kiabáltam ki apunak a szobámból.

-Itt vagyok, persze. – jött bel a szobámba, majd húzni kezdte a nehéz bőröndöt én pedig annak a kisebb változatát is felállítottam, és azt húzva mentem ki utána a lakásból, le a lifttel egészen a ház bejárata előtt várakozó Mercedes terepjáróig, aminek csomagtartójába apu könnyedén berakta a bőröndjeimet a sajátjai mellé. – Mehetünk? Mindened megvan? – kérdezte.

-Még a hátizsákom a lakásban van és be kell zárnom az ajtót is. Mindjárt jövök. – indultam meg a ház felé.

Ahol a felliftezés után összeszedtem mindent, amire még szükségem lehet a hátizsákomba, majd lakáskulcsommal bezártam a bejárati ajtót és életemben először hosszabb távra is elbúcsúztam otthonomtól ahol felnőttem. Fájó szívvel mentem le a felvonóval a földszintre, ahol apu várt a bejáratnál.

-Indulhatunk? – karolta át vállamat atyaian.

-Persze, csak olyan nehéz itt hagyni ezt a helyet. – töröltem le egy kósza könnycseppet arcomról.

-Minden rendben lesz. – adott egy puszit fejem búbjára.

-Szeretlek apu. – öleltem át.

-Én is szeretlek Samie.- ölelt át ő is.

-Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra, mikor beülsz a versenyautóba. – kérleltem kibontakozva öleléséből.

-Ígérem, mindig vigyázni fogok. – indultunk el a kijárat felé.

Miután beszálltunk az autóba apu beindította a motort és elindultunk a repülőtérre, hogy repülővel felszállhassunk és Bahrain irányába repülhessünk ahol kezdetét veszi az idei első nagydíj ezzel pedig valami új az életemben. 


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro