"Thirty years since all this happened
Thirty years it took to rise
Blood on the floor and in their eyes
They took the bite and left them to die"

Az étterem csillogó, fekete-fehér kockás padlóján áll egy hat éves forma kisfiú, szülei kezét szorosan fogva. Magányosnak tűnik, ám mégsem látszik apró, lila szemeiben a sóvárgás a társaság iránt. Csak nézi a rengeteg maszkos lányt és fiút, akik mosollyal arcukon rohangálnak az asztalok között. A kisfiú nem rángatja anyukája kezét, hogy mehessen játszani, rohangálni és kiáltozni. Inkább csak felnéz rá, és megszólal: - Anyu. Nem akarok itt lenni. A nő egy mosollyal ajándékozza meg a csöppséget, megsimítja sötét haját, majd így szól:
- Tudom, mit érzel, Vincent. Legszívesebben biztos otthon maradtál volna, és a kockáiddal játszanál, de szükséged van egy kis kimozdulásra.
A kisfiú, akit anyukája Vincentnek szólít, szomorúan biggyeszti le száját, és tanulmányozni kezdi fekete cipője orrát. Anyukája elindul, ezzel Vincentet is magával húzva eltűnnek a tömegben. A kisfiú a sok gyerek között feszeng, jobbra-balra kapkodja a fejét, nehogy valamelyik rókaálarcos fiúnak nekiütközzön. Ám semmit sem segít, ha kerüli a többieket: jobbról egy tizenéves lányt löktek neki, hátulról pedig egy négy éves fiúcska ütközik a hátának. Ám mielőtt menekülőre fogná, kijutnak a tömegből, és egy szabad asztalnál helyet foglalva, egy alkalmazott azonnal hozzájuk siet. Felveszi a rendelést, miszerint egy közepes, hagyományos Freddy pizzát kér a család, majd elsiet a konyha irányába. Körülbelül két perc múlva egy, már másmilyen uniformisba öltözött, harmincas éveiben járó férfi érkezik az asztalhoz.
Ezüstözött, éttermi jelvényt visel kék színű ingén, mogyoróbarna haja és „SECURITY" feliratos kalapja eltakarja szemeit, de egy aprócska névtábla elárulja nevét: Dominic. Magassága miatt le kell hajolnia, hogy Vincent szemeibe nézhessen, és széles mosollyal köszönhessen. Azután szüleihez fordul, és illedelmesen a folyosó felé invitálja ōket, meglepetés gyanánt. Szülei - vonakodva bár, de - felállnak az asztaltól, és követik az alkalmazottat. A kisfiú egyedül marad. Szülei még gyorsan a labdagödörbe pottyantják "foglald el magad" alapon, azonban a sok színes gömb nem köti le őt. Nem megy oda a többi gyerekhez játszani, hanem egymagában ücsörög egy szimpatikusabb sarokban. Nem szerette más, vele egykorú gyerek társaságát, volt benne egyfajta undor, félelem és sajnálat is. Tökéletesen elvolt három, közepes méretű fakockával, amit szép lassacskán feldarabolt, amint a szülei nem figyeltek. Akik ismerték, elfogadták úgy, ahogy van, de egy külső szemlélő szemével úgy tűnhet, nincs ki a négy kereke. Anyukája szerint az első szava „kés" volt, és mikor szülei büszkélkedtek a rokonoknak az általa kimondott kifejezéssel, ők felváltva néztek a szülőkre és Vincentre elborzadó arccal. Amint Vincent így gondolkozik, teljesen elbambul a semmibe. Mikor feleszmél, már három, nagyobb gyerek áll előtte. Nyugodt arccal néz fel a tizenkét éves forma fiúra, kinek kezében egy medvemaszk lapul, mögüle két ugyanannyi idős lány kukucskál ki. A fiú flegmán lenéz a kisfiúra, majd gúnyosan megjegyzi:
- Látom, unod a banánt - , de mikor Vincent nem válaszol, csak néz rá értetlenül, felemeli a hangját - Hozzád beszélek, öcsi!
Ekkor Vincent lebukik a golyók közé, és egészen a labdagödör kijáratáig kúszik. Teljesen eluralkodik rajta az emberiszony, kikászálódva a labdák közül pedig szülei nevét kiáltja. Semmi válasz. Újra meg újra a levegőbe törnek halk szavai. Semmi válasz. Csak más felnőtteket lát, de a saját szüleit sehol nem találja apró, lila szemeivel. Hirtelen anyja sikolya hasít a levegőbe, Vincent pedig a hang irányába fordulva rohanni kezd, holott a szabálykönyv első pontja az, hogy „ne rohanj". Egy szűkebb folyosó végén pedig meg kell állnia, ugyanis egy óriási vasajtóhoz érkezik. „PARTS AND SERVICE" - áll az ajtón nagy betűkkel, Vincent pedig csak pislog, azon gondolkodva, mit kereshetnek szülei odabent. Újabb sikolyok elhangzása után megpróbálja kinyitni a vasszörnyeteget, de a fém túl erősnek bizonyul gyenge karjai számára. A sarokban egy faládát pillant meg, mikor egy ötlettől vezérelve nagy nehezen az ajtó elé tolja a dobozt, felhúzza rá magát, de a kis ablakon benézve majdnem visszaesik a padlóra. Anyukája a földön fekszik egy vértócsa közepén, apukája hasonló pozícióban egy szerelőasztalon hever. Egy árny libben az ajtó elé. „Mintha már láttam volna őt ezelőtt", gondolja magában Vincent. Az alak kezében egy méretes balta acélosan csillog, amiről éppen egy ronggyal törölgeti a vért, majd mikor már csillog a penge, elindul az ajtó felé. Vincent gyorsan leugrik a dobozról, és egy megvilágítatlan sarok tökéletes menedékében figyeli, ahogy az alkalmazott távozik. Ezüstözött, éttermi jelvényt visel kék színű ingén, mogyoróbarna haja és „SECURITY" feliratos kalapja eltakarja szemeit, de egy aprócska névtábla elárulja nevét: Dominic.

So, yeah! It's the prologue of my story, hope u guys enjoy it! ^3^ Comment below, if U liked it, and clcik for more! ^^

PS.: HUNGARIAN FANFICTION - English translation will be aviable later! ;)

Copyrights: Five Nights at Freddy's belongs to Scott Cawthon

Vincent's designs belong to Rebornica and DFox999 (Tumblr)