Minden jogotok megvan rá, hogy utáljatok. Nagyon rég nem írtam, és ezt fájlalom is, mert imádok írni. Ettől függetlenül köszönöm, hogy még mindig olvassátok a történeteimet, és adtok rá csillagot. Még arra is, amit 2 éve(!!!) a hülye kis 13 éves agyammal írtam. Próbálok majd Malec fanfiction-öket írni, mert rohadtul hiányoznak az apukáim. Csak öhm, nem lesz olyan sűrűn új dolog, mivel most kezdtem a gimit és arra szeretnék koncentrálni. Na már csak annyit, hogy: Ezt a fanfiction-t a legjobb barátnőmnek írtam, Lettinek. Leszögezném, hogy csak a Thor első részét láttam, úgyhogy bocsi, ha valamit nem úgy írok, ahogy van xD

A nap erős fénye szűrődött be ezen a szombati hajnalon. A madarak csicsergése keltette fel az éppen selyem ágyában alvó leánykát...vagy a pénzért kiabáló hajléktalan, de ez most lényegtelen. Habár már fent volt, szemeit még mindig csukva tartotta kiélvezve, hogy hétvége van. Lassan, kinyújtóztatta végtagjait, és kezét a mellette lévő ÜRES ágy részre rakta. Erre felpattantak szép, barna szemei. Először azt hitte, azért érzi úgy az ágyban, hogy egyedül van, mert túlságosan fáradt ahhoz, hogy felfogja a dolgokat. Hiszen barátja a minap egy kalandos és fárasztó nap után nála töltötte az éjszakát. De miután párat pislogott és felvette a szemüvegét, rá kellett jönnie, hogy a hosszú, fekete hajú, puha testű Loki tényleg nem fekszik mellette. A ruhái sem voltak ott. Csalódottság öntötte el. Legalább hagyhatott volna egy üzenetet vagy valamit. Egy beletörődött sóhajjal felkelt, felvette köntösét és azzal a szándékkal, hogy reggelit készít, elindult a konyha felé. De mikor meghallotta szerelme hangját kiszűrődni a konyhából, megtorpant.

-Micsoda? Dehogyis.-Valószínűleg a telefonon beszélgetett.-Pont az a lényeg, hogy Letti ne tudjon róla. Igen. Figyelj rám! Nem szabad megtudnia, oké?-Eddig még nem is hangzott olyan durván, de aztán...-Én is szeretlek. Hamarosan találkozunk. Szia!-Mielőtt Letti bármit is gondolhatott volna, Loki kilépett a konyhából. Félmeztelen felsőtest helyett, sötétzöld inget viselt, farmer nadrágot és fekete zoknit. Széles mosoly ült ki az arcára, amikor meglátta a lányt.

-Már fent is vagy?-Gyengéden magához húzta és egy puha csókot lehelt az arcára. Máskor Lettinek ettől görcsbe rándult volna a gyomra és elpirult volna, de most a tehetetlenség homályában nem tudott érezni semmit. Vajon barátja kivel beszélhetett? Nem szokott másoknak csak úgy "szeretlekekkel" dobálózni. Talán valami nővel társalgott? Nem, nem csalná meg...ugye?-Hahó! Föld hívja Kulcs Lettit.-Rázta meg mosolyogva az arca előtt a kezét. Az említett megrázta a fejét és ő is próbált visszamosolyogni, de látszólag elég furcsán nézhetett ki, ugyanis Loki elkomorult.-Minden rendben?

-Persze, persze, csak...éhes vagyok.-Mondta, de igazából már rég elvesztette az étvágyát. A férfi felnevetett. A lány mindig azt hitte, angyalok énekét hallja, mikor meghallotta a nevetését. Gyönyörű. Pontosan ezért mosolyodott el ő is. Ez végre nem mű volt.

-Ez nálad nem újdonság. Cuki vagy, amikor korog a pocid.-Ekkor Letti teljesen megfeledkezett a telefon hívásról. Hogy is gondolhatott megcsalásra? Hiszen éppen most hívta őt cukinak, az tök jó jel, nem?

-Szuper, mivel gondoltam, elmehetnénk enni valamit. Federico-ék szombatonként szolgálnak fel reggelit is.-Annyira izgatott volt, hogy összedörzsölte a kezét, és azon gondolkodott, vajon mit egyen majd. Federico-nak vannak nagyon finom új specialitásai, amiket már rég kiszeretne próbálni, csak nem volt rá alkalma.

-Hát...-Hallatszott Loki hangja. Olyan hangnemben mondta, hogy Letti testéből egy csettintésre minden izgatottságot kivett, és a féltékenység és csalódottság érzése kezdett keveredni benne.-Sajnálom, szívem, de dolgom van.

-Ó, oké...-Hajtotta le szomorúan a fejét. Loki ezt észrevette és megsimította a lány arcát.

-Ne aggódj! Délután nézünk egy filmet. Amelyiket csak akarod, rendben?-Letti bólintott. Loki homlokon csókolta és leakasztotta az akasztóról a kabátját.-Sietek! Szeretlek!

-Tényleg?-Motyogta.

-Tessék?-Fordult hozzá, miközben felhúzta a cipzárt.

-Csak annyit mondtam, hogy én is téged.-Loki rámosolygott, intett egyet és már ki is lépett az ajtón. Letti sóhajtott egyet. Nem tudta, mire vélni a dolgokat. Fogalma sem volt, hogy ilyenkor mitévő legyen az ember. De van valaki, aki tudja. Legalábbis reméli. Bement a szobájába, felvett egy kék smiley-s toppot, sötétkék lennings-et(amit még Loki vett neki tavaly nyáron), kontyba kötötte a haját, és felhúzott egy sárgás-arany szandált. Kiegészítőnek felvette a kabala karkötőjét, ami mindig ott volt vele a fontos eseményeken, vagy akkor, amikor kellett neki a szerencse, és ehhez elég sok kellett. Végül felkent egy kis szempillaspirált és zöldalmás szájfényt. Magára aggatott egy pulcsit és elindult ahhoz az emberhez, aki mindig mindenre tudta a választ.

__________________________________________________

Beverell Kíra Brooklyn egy eldugottabb részlegén élt. Alig voltak emberek az utcákon, és a kocsik sem nagyon merészkedtek, mindegyikük főleg a bűz miatt. Letti besétált a sikátorba, ahol megtalálta a nagy téglaház ajtaját. A nevek a csengőn porosak voltak, és az ajtón is látszott, hogy nem igazán volt mai darab. Minden esetre be pötyögte Kíra kódját, s az ajtó-bár nyikorgósan-de kinyílt. Ha azt hinné valaki, hogy belül sokkal jobb volt a szag, akkor nagyot téved. Rothadt alma és kaki keveréke volt a levegőben, és a lány nem tudta, hogy hányjon vagy meneküljön. Mindenesetre egyiket sem választotta, s feldöcögött a második emeletre. Legjobb barátnője ajtaját könnyű volt megtalálni. Nem csak azért, mert az volt az egyetlen fehér ajtó a többi fekete között, hanem mert senki más nem lenne olyan bolond, hogy egy unikornis fejet akasszon ki rá, amire az van írva, hogy:"Túl a szivárványon...vagy a szobámon ;)" Letti megnyomta az unikornis szarvát, ami a csengőt indította be, és kissé türelmetlenül várt. Minél előbb szerette volna tudni, mit tegyen. 1 perc sem telt bele és az ajtó kinyitódott. De az alacsony, barna hajú lány helyett, egy kb 188 centiméter magas srác állt a küszöbön. Egyszál alsót viselt, és egy fehér pólót, amin kilátszottak izmai. Szürke szemeiből a fáradtság jelei mutatkoztak, és vörös haja szanaszét állt az alvástól(vagy mástól). Emellett látszódtak a szeplői, úgyhogy nem lehetett több 18-nál. Az ajtófélfának dőlt, és felmérte az előtte álló idegent.

-Segíthetek?-Letti felocsúdott a bámulásból és válaszra nyitotta a száját.

-Öhm...bocsánat...azt hiszem...öhm...eltévedtem. A barátnőmhöz jöttem, de látszólag eltévesztettem a...házszámot.-Letti nagyon is jól tudta, hogy ez nem így van, és azt is levágta, hogy legjobb barátnője nem igazán aludt az este. Vett egy 180 fokos fordulatot, és indult is a lépcsőhöz, amikor...

-Várj! Esetleg nem Kírát keresed?-Szívesen ment volna tovább, figyelmen kívül hagyva az idegent, de a srác hangja olyan kedvesen csengett, hogy nem volt szíve hozzá. Tehát visszafordult, és felvette a legszebb (erőltetett) mosolyát.

-De. De igen. Itthon van?-Hülye kérdés. Nyilván.

-Persze.-Elvigyorodott (Jesszus, ennek a srácnak milyen fehérek a fogai).-Gyere csak be!- Udvariasan nagyobbra tárta az ajtót, hogy Kíra legjobb barátja kényelmesen betudjon lépni a házba.

-Köszi.

-Hé, ki volt az...-Kíra lépett be az előszobába egy köntösben. Az ő haja meglepően nem volt kócos, de az arca álmosságról tanúskodott. Viszont amikor meglátta barátnőjét, kidüllesztette a szemét.

-Letti! Te meg mit keresel itt?

-Neked is jó reggelt.-Válaszolta, s pulcsiját leterítette a kanapéra.-Lokiról lenne szó, de látom elfoglalt vagy. Nem akarok zavarni.-Kíra megrázta a fejét.

-Egyáltalán nem zavarsz.-Odasietett és aggódóan Letti vállára tette a kezét.-Minden rendben köztetek? Nem történt semmi baj, ugye?

-Pont ez az. Attól félek, hogy...-A túloldalról enyhe köhögés hallatszott. Vöri hátra tett kézzel várt valamire. Valószínüleg arra, hogy bemutassák végre. Mivel Kíra nem nagyon vette az adást, Letti megbökte a vállát és fejével a katona állásban álló fiú felé biccentett. Kíra hallatott egy "ó" hangot.

-Ja, igen, bocs. Letti, ő itt Jackson.

-A nevem Jason.

-Ugyanaz.-Legyintett, nem törődve a fiú sértődött kifejezésével. A pillantása visszatért legjobb barátnőjére.-Gyere, csináltam kávét. Aközben elmesélheted.

-Á, nem, kösz, most nem kívánom a kávét.-Dörzsölte meg a homlokát.

-Ki mondta, hogy neked lesz?-Nézett rá fintorogva. Letti védekezően feltartotta a kezét és leült a konyhapulthoz. Kíra fogott egy Micimackós bögrét és beleöntötte a kávét, majd öntött bele tejet és cukrot. Ásított.-Rohadt keveset aludtam.

-Képzelem.-Suttogta. Most már szemben ültek egymással.

-Öhm...én is kaphatnék egy kis kávét?-Emelte fel az ujját mosolyogva Jason, de Kíra arc kifejezését látva, inkább nem szólalt meg.

-Na?-Fordult vissza Lettihez, s az aggódó kifejezés seperc alatt visszatért az arcára. Ez kissé megmelengedte a lány szívét. Jó tudni, hogy a barátnője így félti.

-Loki telefonált valakivel.-Mielőtt Kíra kitudta volna nevetni azért, mert megijedt, hogy a barátja mással beszélgetett, egy ujj felemeléssel beléfojtotta a szót.-És azt mondta neki, hogy szereti.-Egy darabig egyikük sem szólalt meg. Letti a válaszra várt, miközben Kíra próbálta elemezni a dolgokat, amíg egy pontra nem jutott.

-Kövesd.-Letti meglepődöttségében majdnem kiborította Kíra kávéját, amiért biztos megölte volna. Közelebb húzódott hozzá, és a homlokára tette a kezét.

-Te mikor lettél agy károsult, kedves Józsi?-Kíra lesöpörte barátnője kezét magáról és komolyan belenézett a szemébe. Letti is befejezte a hülyéskedést.-Nem követhetem. Az olyan lenne, mintha azt hinném, hogy megcsal.

-Mert azt hiszed, te nagy okos.

-Én nem...-Lesütötte a szemét. De, pontosan ez volt a fejében. Szó se volt róla, hogy ne bízott volna meg szerelmében, csakhát túlságosan szerette és túl félreérthető volt az a telefon jelenet. Hogyha Lokinak élne valaki a családjából, akkor nem gondolta volna ezt, de mivel csak Thor maradt neki (és hogyha ő lenne az utolsó ember a földön, még akkor sem mondaná ezt neki), így hát maradt ez. Szörnyen érezte magát már így is, és még kövesse is? Ez kicseszett nehéz.-Bízom Lokiban, oké?-Felelte hirtelen, amivel megriasztotta a kávéja mellett majdnem elalvó Kírát.-De...-Sóhajtott.-Tudni szeretném, mi folyik a hátam mögött.-A bizonyos legjobb barátnő kedvesen elmosolyodott.

-Akkor csináljuk. Ketten.-Bíztatóan megszorította a kezét, amitől Lettinek muszáj volt elvigyorodnia. Nem lesz egyedül.

-Igazából hárman.-Szólalt meg mögülük Jason, ismét elrontva a pillanatot. Éppen a kezére húzott zoknijával játszott, csak egy kicsit pillantott fel a két lányra.

-Miért is jönnél?-Kérdezte Kíra szemrehányóan. A fiú felállt és hozzájuk lépett.

-Egyességet kötöttünk. Még nem járt le az idő.-Nem mosolyogott, de szemeiben lehetett látni a ravasz csillogást. Letti nem akarta tudni, milyen egyességük van kettejüknek. Ránézett barátnőjére, de az csak gúnyosan mosolygott, majd így szólt:- Nem bánnád Letti, hogyha Jackson is jönne?-Jason dühös pillantást lövelt felé, aztán inkább tovább foglalkozott a játékával. Hogyan töltötték ezek együtt az estét?

-Nem, persze, hogy nem.-Végülis, mindegy volt, hogy egyedül vagy két másik ember társaságában csinál tiszta hülyét magából. Ujjaival az asztalon dobolt és ránézett a kanapén ülő Jason-ra, aki talált más elfoglaltságot: Vagyis a seggét vakarta. Letti fintorogva elfordult és most ő nézett aggódva barátnőjére, aki a kávéját szürcsölgette.-Miért csinálod ezt?

-Mit?-Kérdezte ártatlan arc kifejezéssel, pedig pontosan tudta, miről beszél.

-Ezt az egészet. Hogy felhozol fiúkat a lakásodra. Te nem ilyen vagy. Austin miatt csinálod?-A név hallatára Kírának megfeszült a keze. Austin volt Kíra első és nagy szerelme. Tudott zongorázni, festeni, énekelni, táncolni. Csodálta a fiút. Órákig tudott arról beszélni, mennyire szereti őt és, hogy sosem tudna ránézni más fiúra, mert neki Austin tökéletes. De egy nap minden megváltozott. 2 éve történt. A srác hazafelé tartott a zongora vizsgájáról, mikor figyelmetlenül lelépett az útra és egy kocsi elgázolta. Szerencsére nem halt meg, de egy életre lebénult, és amnéziája lett. Le kellett mondania mindenről, amit valaha is szeretett, ebbe Kírát is beleértve. Nem emlékezett a lányra. Letti emlékezett mennyi síros éjszakát töltöttek együtt. Átérezte a szívfájdalmát. Aztán Kíra minden hónapban más pasival kezdett mutatkozni. Ő így vezette le a fájdalmát, és Letti nem tudta visszatartani.

-Most ne foglalkozzunk velem.-Szólalt meg hirtelen.-Meg kell tudnunk, Loki mire készül.-Felöltözöm és mehetünk.-Ezzel felállt, és ott hagyta a pultnál.

__________________________________________________

Mielőtt Letti neki iramodott volna a hosszú hajú házához, Jason jobbnak látta, ha előtte bekapnak valamit. Ezért történt az, hogy most mind a hárman New York utcáit járják egy étkezőt keresve. Az egyiküket szétveti az ideg, a másikat zavarja a harmadik személy, az utóbbi pedig ámulva néz körül a városba, és minden kis dolgon megakad a szeme. Lassan megérkeztek a célponthoz, de egyik lány se gondolta, hogy Jason pont odafogja vinni őket. Összenéztek, és mind a kettőjüknek eszükbe jutott az az este.
*5 évvel ezelőtt*
-Mi lenne ha abbahagynátok a folytonos turbékolást és jönnétek végre?-Kérdezte nevetve legjobb barátaitól, akik a háta mögött sétáltak kézen fogva, flörtölősen kuncogva. Még csak 3 hónapja jöttek rá, hogy szeretik egymást, de máris úgy viselkedtek, mint egy házaspár, ami néha gyomor forgatóan undi volt, néha aranyos, és néha hidegen hagyta őt az egész, mint például most. Mind a hárman kék talárt, hozzáillő sapkával viseltek. Nem tudták letörölni a képükről a vigyort. Végeztek a gimivel. Végre vége a folytonos szenvedésnek, amit a gimnázium okozott nekik.

-Csak azért ilyen, mert neki nincs pasija.-Súgta oda Kíra a mellette sétáló, szőke Austin-nak. Letti csak megforgatta a szemét erre a kommentre. 2 perc sem telt bele, mire mind a hárman a kedvenc "éttermük" ajtajában találták magukat. Az volt a legeslegjobb hely a világon. Gustavo's Wonderland volt a neve. Több ezer ember fordult ott meg naponta. Nem is csoda. Az még hagyján, hogy a padló és a plafon márványból készült, de mindenhol megtudtad találni a kedvenc édességedet. Bal oldalon hátul 5 év körüli kisgyerekek állták körbe csillogó szemekkel a nagy szökőkutat, s várták szüleik engedélyét. Egy szőke hajú lány shake-et osztogatott, a mellette lévő fagyit. Néhány asztal zselatinból készült, és a "Vanília" ugrálóvár sem maradhatott el a kicsik számára. Ez volt az igazi öröm, az álomvilág, amiben mindenki szívesen élt. A három jó barát gyorsan le is ült egy félig csokiból készült asztalhoz. Nem telt bele 1 percbe sem, míg Federico észre nem vette őket és mosolyogva oda vitt 4 italt egy tálcán.

-Két csokis shake a két gyönyörű hölgyeménynek, és egy banános turmix a fiatalembernek.-Tette le eléjük.-Látom, ma volt a nagy nap, gyerekek.-Vicces volt,hogy pont ő hívta őket "gyerekeknek". Federico nem volt több 15 évesnél. Nagy, pisze orra volt, szinte baba arca. Vézna karjaiban még a fagyis kehely is nagynak tűnt. Tarkóig érő barna haja alól alig látszódott ki két nagy, kávé barna szeme, amivel annyi lányt babonázott már meg, de sosem figyelt rájuk. A családja sokkal fontosabb volt neki, mint holmi csitrik folytonos nyávogását hallgatni hosszú lábairól. Kevesebb, mint 1 éve költözött Olaszországból Amerikába a szüleivel. Kilakoltatták őket a régi lakásukból, ezért úgy gondolták, itt új életet kezdhetnek, és nem is tévedtek. Habár furcsa elhinni, a bolt nem ment olyan jól,ahogy most, feltudtak állni minden nehézségből. Mikor beüzemelt a biznisz, már lett volna pénzünk iskoláztatásra, de Fede erősködött, hogy ő mindenáron segíteni akar. Így történt az, hogy míg délelőttönként a nővére tanítgatta, esténként megállás nélkül dolgozott. Ez ilyen korban nagy dolog volt, ezért is nézett rá fel mindenki.

-Igen. Végre szabadok vagyunk!-Emelte fel Kíra ujjongva a kezét, mire Austin és Letti elnevette magát és egyetértve bólogattak, Federico pedig elmosolyodott.

-És te? Hogy állsz a tanulással?-Kérdezte főhősünk, miközben beleivott ínycsoklandó italába. A nagyszemű fiú zavartan megvakarta a tarkóját. Mind a hárman tudták, ez mit jelent.

-Figyelj, haver, megértem, hogy segíteni akarsz a szüleidnek, de nézz körbe...-Mutatott végig az egész helységen.-Tök jól megy a bolt. Hidd el, egyedül is menne nekik. Meg különben is, már csak 3 éved van az érettségiig, a tanulásra kéne koncentrálnod.-Austin mindig is apáskodott a fiú felett, nem mintha az említett bánta volna, az apja mostanában eléggé elhanyagolta. Kíra csodálattal nézte barátját, és nem tudta elképzelni, hogy ennél nagyobbra nőhet e még a szőke srác szíve.

-Austin-nak igaza van, Fede.-Mondta ő is.-És nem csak tanulnod, de pihenned is kéne többet.-Gondolt a lila foltokra a fiú szeme alatt. Túl fiatal volt még ahhoz, hogy táskás legyen a szeme a több órás munka után. Federico már válaszra nyitotta volna a száját, amikor...

-Federico!-Hallatszott egy erős, női hang.-Aiuta le ragazze! Non sei qui per chattare!-Az olasz srác elvörösödött, és bocsánatkérően rájuk mosolygott.

-Elnézést, mennem kell. Hív a kötelesség.

-Persze, menj csak! És köszönjük!

-Egészségetekre!-Ezzel a végszóval el is tűnt a szemük elől.

-Szegény srác.-Mondta sóhajtva Letti. Szegényke egyáltalán nem ezt érdemelte. Aztán egyszer csak mintha hurrikán csapott volna végig a kis agyacskáján, eszébe jutott, hogy fiú legjobb barátja az érettségi osztás előtt közölte, hogy nagy híre van, és még nem is mondta, mi.-Te, Austin, mit is akartál elmesélni?

-Igen.-Jött rá egyszerre Kírára is a felismerés.-Mondd csak!

-Ja, tényleg.-Vigyorodott el hirtelenjében.-Szóval, emlékeztek a pasasra, aki múltkor odaadta nekem a névjegyét?

-Az a duci, bajszos?-Emelte fel a szemöldökét a barátnője.

-Aha, Mr. Flint. Néhány napja felhívott és a helyzet az, hogy...ösztöndíjat ajánlott a Zene Akadémián.-Austin-nak csak úgy sugárzott az arca, a két lány pedig alig jutott szóhoz.

-Ez azt jelenti,hogy...-Kezdett bele Letti.

-Igen! Csajok, ha ez sikerül...zenész is válhat belőlem!-Ha nem ismerték volna őt jól, azt gondolták volna, elbőgi magát. Helyette Kíra megtette. Az alacsony lány alig látott könnyeitől.

-Jaj, nagyon büszke vagyok rád!-Ölelte át szerelme nyakát. Austin vigyorogva közelebb húzta magához és "köszönöm"-öket súgott a fülébe.

-Na jó.-Szólalt meg Letti.-Mivel látom, jól elvagytok, megyek, megnézem, milyen sütik vannak.Úgy hallottam, van minion is.-A barátai csak egy "oké'-val legyintettek, és inkább egymás szájával foglalatoskodtak tovább. Letti szórakozottan megforgatta szemeit, majd odament a sütis polchoz. Megnyalta a száját. Tényleg nem vicceltek az emberek, amikor azt mondták, itt mindent megtalálsz. Volt minden. Minion-tól kezdve, a puncsostortáig. A répa brownie-t se felejtsük ki, ami elég furán mutatott naranccsárga színével. Vett egy szalvétát és rátett egy vaníliás minion-t. Csillogó szemmel nézte a süteményt, és alig várta, hogy beleharapjon, amikor hirtelen valaki hátulról nekiment, megbotlott, és a minion a pólóján landolt. A meglepődöttség és a düh keveredett benne és ez energiát adott neki, hogy felálljon és "támadója" szemébe nézzen. És megállt benne az ütő. Egy nála sokkal magasabb (ami szinte lehetetlen) férfi állt. Olyan volt, mintha hosszú, fekete haja lebegne a levegőben, s a fény megvilágítaná sötétkék pólóját, amin az izmai könnyen átütődnek. Kék szemeiben akármikor eltudtál veszni, mint a vízben egy nagy cunami után. Gyönyörűek voltak. Sosem látott még ennél szebb arcot. A szempillái hosszúak voltak, és fényesek. Az orra tökéletlenül is tökéletes volt. Elált a lélegzete. És az ajkai, ó, az ajkai...

-Hé, nem tudsz vigyázni?-Ééés itt tört meg a varázs. A kék szemekben düh csillogott, egy kevés megbabonázottság mellett. Az ajkai, amik most össze voltak szorítva, hirtelen nem tűntek olyan szépnek. Letti kezdett rájönni, miért is volt mérges, és végre megtudott szólalni.

-Én?-Az összes levegő visszatért a tüdejébe.-Már bocs, de te jöttél belém. Miért nem figyelsz te?

-Miért figyelnék?-A lánynak olyan érzése támadt, mintha orrba vágták volna. Egyre erősödött benne a düh, főleg az után, hogy a pasas még képes volt pimaszul rámosolyogni.

-Te kinek képzeled magad? Azt hiszed, olyan vagány vagy?-Rakta karba a kezét.

-Ó, kedvesem, nem hiszem.-Közelebb lépett hozzá, és Letti érezte a leheletét. Alma.-Tudom.-Egy darabig egymás szemébe néztek. A barna és a kék szempár találkozása egy igen intenzív pillanat volt, és olyan érzés támadt bennük, mintha sosem érne véget.-Igazán élvezem, hogy úgy bámulsz rám, mint egy istenre ( ;) ), de szerintem kezdened kellene valamit a köpenyeddel. Enyhén sütis.-Letti hitetlenül nézett rá.

-Idióta hólyag!-Mérgesen visszatrappolt az asztalukhoz. Kíra aggódva nézett rá.

-Mi történt veled?

-Csak menjünk innen!-Idegesen hátra simította a haját.- Légy szíves.-Nem is kellett őket kérlelni, azonnal felálltak. Pénzt hagytak az asztalon, és elhagyták a helyet. Letti erősen reménykedett, hogy nem kell többet találkoznia azzal az idiótával. De a sorsnak néha más tervei vannak.

*Most*

A két lány összenézett. Tudták, hogy ugyanarra gondolnak, így hát egy szomorkás mosolyt küldtek egymásnak. Fent most a Federico's Wonderland cím díszelgett. A hely maga nem változott. Ugyanolyan, otthonos volt, ahogy beléptek, mint 6 éve mindig. Csak az emberek voltak mások benne. És persze a tulaj. Mert hát nem csak a régen kicsiként itt rohangáló gyerekek nőtték fel, hanem bizony a pult mögött álló immár 20 éves fiatalember is. Rövid, barna haja most is ugyanolyan rendezett volt, ahogy szokott lenni. Arc izmai megfeszültek a túl sok rendelés láttán, néha-néha remegett a keze, de az őszinte mosoly, amellyel a vásárlóira nézett nem tűnt el. Federico 2 évvel ezelőtt vette át a helyiséget, miután édesanyja sajnálatosan elhalálozott. Az apja persze volt olyan kedves, hogy megvárja, míg a fiú betölti a 18-at, és csak azután hagyja magára. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy habár már a saját életét élhette, semmivel sem volt boldogabb. Amint az olasz srác meglátta, hogy a három barát közeledik felé, a mosolya még nagyobb lett.

-Ciao ragazzi!-Köszöntötte őket.

-Húha, Fede. Ennyi év után még mindig nem tudsz a nyelvünkön. Szégyen.-Gúnyolódott Kíra barátságosan, mire a fiú felnevetett.

-Mi szél hozott?

-Kaphatnék egy kakaós csigát reggeli gyanánt?-Kèrdezte Letti, miközben türelmetlenül trappolt a pulton. Már válaszra nyitotta volna a száját, de félbe lett szakítva.

-Hogy lehet valami ennyire bámulatos?-Ámult körbe Jason, teljesen letaglózva a látottakon. A két lány el is felejtette, hogy újdonsült "barátjuk" még sosem járt ezen a helyen és pontosan jól tudták, ezt az új élményt emészteni kell.-Sosem gondoltam volna, hogy látni fogok ilyen gönyörűt életemben.

-Én sem, de hát itt vagy, nem?-Federico minden félénkség nélkül rákacsintott a másik fiúra, akinek pirosra vált arcát nem lehetett megkülönböztetni a hajától. Letti ránézett Kírára, nem e zavarja őt ez az egész, tekintve, hogy tegnap Jason-nal töltötte az estét, de legjobb barátnője csak mindent tudóan mosolygott.-Reggelit?-Fordult vissza Fede Lettihez.-Drágám, lassan délután 3 lesz.-A lány döbbenten nézett barátjára.

-Mi van?-A döbbenetét az izgulás vette át.-Mi van ha már nincs otthon?

-Ki?-Kérdezte Federico érdeklődően.

-Loki. Követjük őt.-Válaszolt Kíra ravasz mosollyal az arcán. Most az olasz srácon állt a megdöbbenés sora.

-Mégis miért tennétek ilyet?

-Mert Lettike féltékeny.

-Ez nem igaz, én csak...-Tiltakozott, de barátnője egy kézmozdulattal elcsitította. Jason kuncogott rajta, amin Fede egy picit elmosolyodott, de a mosolya le is hervadt a következő soroktól.-Úgy hisszük, Loki megcsalja őt.-Federico nagyot nyelt. Mintha tudna valamit, amit ők nem.-Akarsz segíteni?

-Igen. El kéne még egy fiú tag a csapatban, csakhogy ketten tudjuk megvédeni a lányokat, ha esetleg valami baj történne.- Szólt vöröske. Mindegyikük tudta, hogy nem ez volt az ok, amiért azt akarta, hogy menjen velük. Kíra úgy nézett rá, mint egy hülyére és elkönyvelte magában, hogy Jason-nek volt a legrosszabb flörtölős dumája a világon. Habár valamilyen oknál fogva mégis mosolyt csalt Fede arcára.

-Szívesen játszanék veletek nyomozósdit, de sok a dolgom. Egész napra be vagyok táblázva rendelésekkel.-Most már biztos volt, hogy nem mond el valamit.-Örültem, hogy újra láttalak titeket. És örvendek a megismerkedésnek Vörös Herceg. De most sajnos fel kell vennem egy rendelést. Au revoir!-Mondta, majd elslisszolt egy asztalhoz, aminél mellesleg nem ült senki.

-A nyelv még mindig nem stimmel!-Kiáltott utána Kíra, de a fiú már nem hallhatta. Ott maradtak reggeli/ebéd és idő nélkül, hogy kiderítsék az igazságot.

__________________________________________________

Miután bőségesen befalatozták a pékségben kapott süteményeiket, tovább mentek. Azt sem tudták merre mennek, csak mentek és mentek. Letti már kezdte feladni. Karjait összetéve sétált két barátja előtt és az járt a fejében, hogy ezt itt és most abba kell hagyniuk. Semmire sem mennek vele. Ha Loki tényleg úgy érzi, hogy már mást szeret, és többé nem akar vele lenni, úgyis elmondja. Előbb vagy utóbb, de megteszi. A lány próbálta elűzni a maró gondolatot, hogy párja nem szereti. Hátrafordult a többiekhez, hogy elmondja nekik, mi a helyzet, de ők előszeretettel veszekedtek.

-Nem hagynál már végre békén?-Kérdezte dühösen Jason, és elfordította a fejét a mellette sétáló kis emberről.

-Csak valld be! Tetszik neked.-Nézett rá vigyorogva a lány.

-Fogd be!-Tette karba a kezét. Kíra megsértődés helyett csak felnevetett.

-Nyugi. Már csak néhány óráig tart az egyezségünk.-Letti már tényleg semmit sem értett. Barátnője miért nem féltékeny, amiért Jason-nak valószínűleg bejön Federico és miért örül neki ennyire? Egyáltalán mi van a kettejük között? És milyen egyezség?

-Oké, elmondanátok, hogy mi a francról beszéltek? Neked nem kéne szomorúnak lenned, amiért egy másik ember flörtölt vele? És mi az az egyezség, amit kb minden órában megemlítetek?-Szakadt ki belőle. A másik kettő döbbenten nézett rá, majd egymásra. Nem akart így rájuk támadni, de már elege volt abból, hogy mindenki csak titkolózik előtte. Végül Kíra sóhajtott és ő volt az, aki lehúzta a lepelt a dologról.

-Jason az unokaöcsém.-Suttogta. Letti nem tudott megszólalni az új és megdöbbentő információtól.

-Mi?

-Unokatestvérek vagyunk.-Válaszolt ezúttal a fiú. Letti először minden rosszra gondolt mielőtt feltette kérdését. Vérfertőzéses játékot játszanak? Vagy netán Jason megölt valakit, és Kíra jó unokanővér lévén, segít neki elrejteni a hullát? Na de persze egyikre sem kérdezett rá.

-De akkor...miért néztetek ki úgy reggel, mint akik nem aludtak egy szemhunyásnyit sem este?-A pici lány egész napos szurkálódás után, most kedves arckifejezéssel nézett unokatestvérére, amivel azt kérdezte, elmondhatja e. Jason egy darabig hezitált, majd bólintott.

-Jason szülei váló félben vannak. Megmondtam neki, hogy nyugodtan aludjon nálam. Nem kell a szülei veszekedését hallgatnia.

-Hajnali négykor sikerült álomba sírnom magam.-Egy szomorkás mosoly ült ki a vörös hajú arcán. Letti sajnálatot érzett a fiú iránt. Nem lehet könnyű azt látnod, hogy a szüleid, akik régen szerették egymást, most más sem tudnak, csak veszekedni. De mielőtt bármit is mondhatott volna, Kíra a mögötte lévő virágos boltra mutatott. Kettő hátrafordult és leesett az álla, merthogy a bolt előtt nem más állt, mint a barátja. Loki ugyanazt a ruhát viselte, mint reggel. Az árus egy csokor liliomot nyomott a kezébe, mire a férfi rámosolygott, majd a virággal együtt elsétált.

-Ő Loki?-Kérdezte érdeklődve Jason. Letti nagyot nyelve bólintott.-Hűha, csajszi, neked aztán van ízlésed.-Vigyorodott el.

-Elmegy.-Szólt kiszáradt szájjal. Kíra felhúzott szemöldökkel nézett rá.

-Akkor mire várunk? Nyomás utána!-Karon ragadta a két oldalán álló embert, és siettek Loki után, amilyen gyorsan csak tudtak. Letti nem tudta, hány perce követik már barátját, de nem is érdekelte. Csak az számított, hogy rájöjjön, mi is folyik a háta mögött. Végig pásztáztak egy erdőn, majd egy hajó kikötőbe érkeztek.  A vizen egy nagy, liliomokkal, arany-ezüst lampionokkal, és színes lámpákkal díszített hajó állt. A lánynak elállt a lélegzete, ahogy mellette álló két társának is. Most vette csak észre, hogy nagyon is ismerős emberek kezdenek leszállni a hajóról, vigyorogva és nevetve. Kivéve Julit és Noémit, akik most szálltak le veszekedve szerelmeikkel, valószínűleg azon veszekedve, kinek a fiúja a jobb. Legalábbis Tom és Shawn arcát elnézve ez volt a téma. Thor, Loki testvére, idegeskedve fel-alá mászkált, és idegesen rágcsálta a körmét, szemét le nem véve a tömegről, ami a hajó előtt állt. Letti meglepetten vette észre, hogy a vendégek között ott van Federico is, aki munkatársával, Lorival cipelt egy nagy dobozt vidáman, kikerülve az embereket. De ami ez után történt az állította meg benne leginkább az ütőt. Nem, nem az, hogy hirtelen a semmiből Ági, Letti és Kíra gyerekkori barátja felbukkant, hanem az, hogy Loki egyenesen felé vette az irányt egy nagy mosollyal a száján, és amint odaért hozzá, felmutatta neki a virágot. Lettiben összedőlt egy világ. Az egyik legjobb barátnője és a szerelme Összejátszottak a háta mögött. Már nem látott rendesen. Szemüvege mögül a szemében kezdtek gyülekezni a könnyek. Kíra mintha megérezte volna, hogy mi kavarog barátnőjében, szomorúan rátette a kezét Letti karjára.

-Menjünk?-Ez után az történt, amire senki sem számított. Letti válasz helyett fogta magát és idegesen odacsörtetett a "gerlice párhoz". A két unokatestvér összenézett és gyorsan utána futottak. Megakarták állítani, de már túl késő volt. Kíra legjobb barátnője robbant.

-Ti meg mi a faszt műveltek?-Kiabálta dühösen, de leginkább megbántva és elveszetten. Hirtelenjében minden vigyor, ami a szájakon volt, eltűnt. Juli és Noémi befejezték a vitát, és kidülledt szemekkel néztek barátnőjükre. Federico ijedtében majdnem a nála sokkal alacsonyabb Lorira ejtette a csomagot. Thor feleszmélt a virágok nézegetéséből, és most testvére barátnőjén akadt meg tekintete. Loki és Ági tekintetében meglepődöttség tükröződött. Aztán Loki elmosolyodott.

-Letti...-Mielőtt bármit is mondhatott volna, magyarázat képpen vagy valami ilyesmi, csúnyán félbe lett szakítva.

-Ez most komoly? Tényleg ezt tetted a hátam mögött? Megcsalsz, mégpedig Ágival?!-Erre az említett személy értetlenkedve felhúzta a szemöldökét, és már nyitotta is a száját, hogy mondjon valamit, de Letti gyorsabb volt nála.-Mind a kettőtöket tisztellek és szeretlek, és ezt teszitek velem?-Nem folytatta mondandóját. A könnyebb most már patakokban folytak az arcán, és úgy érezte, hogyha tovább folytatja, megfullad. De nem tudta megállítani. Hihetetlenül átverve érezte magát. Loki megakarta érinteni, de ő rögtön el lépett tőle, szomorúságot véve a férfi szemébe. Jason és Kíra ott termettek mellette és két oldalt átölelték, majd Kíra belesuttogta a fülébe:

-Hallod, szerintem mi nagyon félreértettünk valamit.-Letti értetlenkedve nézett legjobb barátnőjére. Mit lehetett ezen félreérteni?

-Az nem is kérdés.-Szólalt meg Ági zavartan, még mindig a történtek hatása alatt állva.-Loki sosem csalna meg téged, én pedig sosem tudnálak megbántani.-Szögezte le komolyan.

-Akkor mi ez az egész?-Mutatott szipogva a Loki kezében lévő virág csokorra, amit mellesleg még mindig Ági felé tartott. Mielőtt bárki is felelhetett volna a kérdésre, folytatta.-Hallottam, hogy reggel a telefonban azt mondod valakinek, hogy szereted.-Tette karba a kezét. És ekkor Loki elnevette magát. Oly hangosan és vidáman, hogy mindenki meglepődve nézett felé. A három barát-akik nem tudtak semmit a dolgok mivoltjáról-nem értették, mi ezen olyan vicces.

-Az Thor volt.-Letti meglepetten nézett az említettre. Habár Thor egy kissé zavarba jött az említéstől, bólintott.-Testvérem kissé kiakadt azon ok miatt, hogy neki kell felvennie a 300 liliomot, amit rendeltem, ezért kijelentette, hogy kapjam be az érzékenyebb felét, mire én közöltem vele, szarkasztikusan persze, hogy szeretem őt.-A lány nagyokat pislogott. Megkellett emésztenie a hallottakat.

-De minek kellett neked 300 liliom?-Kérdezte érdeklődve Jason. Loki először is felmérte a még soha sem látott vörös hajú fiút, aztán végül válaszolt.

-A hajóra. Azt akartam, hogy a lánykérés tökéletes legyen.-Lettinek elakadt a lélegzete a döbbenettől, és barna szemei akkorára gúvattak, mint még soha. A mi????

-A...a...lánykérés....?-Letti kérdőn nézett Kírára, de barátnője ugyanolyan meglepődöttnek tűnt, mint ő.

-Lori és én hoztunk tortát is. Reméltük, hogy ízleni fog.-Jelent meg Federico nyomában Lorival, akik időközben letették a nagydobozt(vagyis, mint kiderült, a tortát). 

-Hogyha olyan édes, mint te, akkor szerintem imádni fogom.-Mondta egyszer csak Jason, az olasz srácnak szegezve mondatait. És habár unokanővére a "ne most" nézését lőtte felé, a fiú nem tudott nem mosolyogni Fede egyre csak vörösödő fülén. Eközben Loki közelebb lépett Lettihez és átadta a csokrot. A lányban megint elkezdtek kavarogni az érzések, de a düh, amit érzek, most maga felé irányult. A bűntudat átvette az egész testét annyira, hogy majdnem összeesett. Hogy lehetett ilyen hülye? Hogy juthatott akárcsak egy percig is eszébe, hogy a férfi, akit szeret ezt tenné vele? Miért kell mindenbe olyan dolgokat látnia, amik nem léteznek? És Ági...Úristen, Ági! Most valószínűleg utálja. A sötétbarna hajú lány még mindig ott állt, most már szerencsére kevésbé zavartan. Összetalálkozott a tekintetük. Letti bocsánatkérő szemekkel nézett rá. Évek óta barátok. Sosem tette volna ezt vele. Kis megkönnyebbülés vette át testét, mikor Ági rámosolygott és kacsintott. Visszanézett Lokira.

-Loki, én...-Ujját a szája elé tette, hogy elhallgattassa, majd kezébe vette Letti szabad kacsóját, és Letti nagy meglepetésére, elmosolyodott.

-Ne mondj semmit, csak figyelj rám.-Az emberek elkezdtek közelebb gyülekezni. Nem akartak lemaradni erről a pillanatról.-Habár egyáltalán nem így terveztem a mai délutánt...-nevetett zavartan, amin Letti szégyenében elvörösödött.-...de ha már így történt, akkor így is fogom véghez vinni. Amikor megismertelek Federico-jék éttermében fogalmam sem volt, hogy ilyen fontos leszel nekem. Sosem voltam az a romantikus, szerelem kereső férfi, ezért értelemszerűen téged sem kerestelek. Akaratom ellenére találtam rád, és nem is lehetnék ennél boldogabb. Imádom az érzést, hogy minden reggel melletted kelhetek fel. Imádom, hogy mindenkivel kedves és őszinte vagy. Hogy mindenkit magad elé raksz. És akármilyen zsémbes ember tudok lenni néha, a vicceiddel mindig feldobod a napomat, és mosolyt csalsz az arcomra. A fenébe is, még azt is imádom, hogy néha csúnyán beszélsz!-Letti arcán megint folytak a könnyek, de ezúttal a boldogságtól. Nem tudta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.-Szóval...-Elővett egy kék kis dobozkát, és a térdére ereszkedett.-Kulcs Letícia, megtisztelnél azzal, hogy a világ legboldogabb emberévé teszel, és hozzám jössz?-Csönd. Mindenki izgatottan várja a választ. Vajon mit fog a lány mondani? Már lassan eltelt 1 perc, és Loki azt hitte, mindennek vége, amikor...

-IGEN!-Kiáltotta Letti boldogan, könnyes szemmel. Felhúzta magához vőlegényét és szenvedélyesen megcsókolta. Tapsvihar tört ki a kikötőben. A fiúk fütyültek, a lányok sikkantottak örömükben. Kíra csillogó szemmel ölelte át Jason-t, aki vigyorogva veregette meg unokanővére hátát. Minden tökéletes volt.

___________________________________________________________________

Miután a szerelmespár között még elcsattant néhány csók, és az emberek is gratuláltak, felszálltak a hajóra. A színes fények világították meg az embereket. Belül még csodálatosabb volt minden, mint kívül. Egyáltalán nem volt giccses, és pont ez volt benne a jó: Minden normális volt. Miután Jason ott hagyta őt, hogy beszélgessen Federico-val, és talán elhívja randira, Kíra úgy döntött, "elrabolja" a leendő mennyasszonyt, hogy megvitassa vele a dolgokat. A hajó egyik szélében álltak, távol az emberektől, pezsgővel a kezükben és nevettek.

-Ezt nem hiszem el. Azt hittem tudtad, és azért csináltad velem végig velem ezt a hülyeséget, hogy végül itt kössünk ki.-Mondta Letti törölgetve könnyeit a nevetéstől. Egy darabig hallgattak, majd az alacsonyabb lány törte meg a csendet.

-Büszke vagyok rád.-Ebben nem volt semmi vicc, vagy komolytalanság. Tényleg így gondolta. Letti meghatódottan elmosolyodott és magához húzta barátnőjét, hogy átölelhesse.

-Köszönöm.-Súgta a fülébe, majd lassan kibontakozott az ölelésből.-Köszönök mindent. De Kíra, ígérj meg valamit.

-Mit?

-Bármennyire is fáj-mert tudom, hogy fáj-ami történt Austin-nal, ne engedd, hogy a döntéseidet vagy a tetteidet befolyásolja a fájdalom, rendben?-Kíra egy darabig hezitált, bólintott, és rámosolygott barátnőjére. Észre sem vették, hogy időközben a fekete hajú is melléjük ért.

-Jó estét hölgyeim!

-Jó estét vőlegényem!-Újra összetapasztották a szájukat, mire Kíra mosolyogva megforgatta a szemét.

-Gyerekek is vannak itt!-Jelentette ki nevetve.

-Nincs itt semmilyen gyerek, és 23 vagy, viseld el!-"Osztotta ki" Letti. Mind a hárman felnevettek.

-Öhm, Kíra, beszélhetnék négyszemközt a jegyesemmel?-A lány bólintott.

-Persze. De aztán nekünk is beszélni valónk van. Ne hidd azt, hogy nem vagyok azért mérges, mert nem mondtad el nekem a tervedet.-Próbált fenyegetően nézni, de végül csak egy mosolyt tudott kicsikarni magából, és magukra hagyta a szerelmeseket.

-Haragszol?-Fordult Letti hirtelen Lokihoz. Habár jól sültek el a végén a dolgok, még mindig rosszul érezte magát a történtek miatt. A férfi sóhajtott.

-Bevallom, nem esett jól, hogy ezt gondoltad rólam, de megértem. Mármint nem csak ma, de már hetek óta titkolózom előtted, és nyilvánvalóan észrevetted, amiből természetes, hogy nem jó dolgot szűrsz le. Sajnálom.-Loki ilyenkor mindig nagyot nőtt Letti szemében. Bármi is történjen, habár nem mindig szívesen, de bevallja, hogy ő is szokott hibázni és, hogy nem tökéletes. Ez volt az egyik dolog, amiért szerette.

-Nekem kéne bocsánatot kérnem. Hülye voltam.-Loki aranyosan nézett rá, és egy puszit nyomott jegyese orrára, majd átölelte.

-Imádom a hülyéket.-Súgta a fülébe. Letti felnevetett, és még szorosabban ölelte leendő férjét. Nem akarta, hogy ez a pillanat véget érjen, de tudta, hogy megannyi ilyen pillanat vár még rájuk. És akármilyen nehéz volt is, a kedvenceként fogja megőrizni ezt a napot. Örökre.

U.I.: Letti egyáltalán nem ilyen drámai, mint ahogyan én leírtam, de hogyha olvastad az előző történeteimet, akkor tudod, hogy eléggé drámai dolgokat szoktam írni a történeteimbe. Az én vezetéknevem nem Beverell(van egyáltalán ilyen név), és Lettié sem nyilván Kulcs xD De szerintem megértitek, hogy miért nem írtam le az igazit. Jason, Federico, Austin és Lori a saját karaktereim. Sajnos nem ismerjük a való életben Tom Holland-ot és Shawn Mendes-t, pedig jó lenne :D Rajtuk kívül, akik még igazából léteznek azok azok, akiknek magyar nevük van. Juli és Noémi nem szokott azon veszekedni, melyik srác a jobb pasi, de gondoltam így viccesebb lesz. Ne keressétek Fede éttermét, mert sajna nem létezik. Bár ki tudja? :D A történetben 23, míg a valóéletben 15 évesek vagyunk. Nem vagyok pasi faló, még barátom sem volt. Bár Letti magától sosem követné szerelmét, ha esetleg mégis megtenni, akkor vele mennék. Nem bánthatja őt senki. Hogyha 1 ember is elolvasta ezt a sztorit, akkor köszönöm neked. Remélem, nem lett olyan gáz, és tudtál rajta mosolyogni :) Jövőhéten jövök Malec sztorikkal, addig is, sziasztok :*