Reggel 6-kor csak úgy kidobott magából az ágy.

Rögtön elrohantam Jimin szobájába, hogy elkezdhessük a tervkészítést. Kopogás nélkül berontottam, ami így a tegnapiból kiindulva elég nagy hülyeség volt, de mindegy.

Így világosban megnézve, sokkal nagyobb volt a szoba, mint tegnap a vaksötétben... Mivel senkit sem láttam, elindultam körbenézni. Jimint hamar meg is találtam az íróasztalánál. Az irodája úgy nézett ki, mint ahogy a maffia filmekből megszokhattuk, sötét fából készült óriási íróasztal, rajta papírokkal, egy pisztollyal és a tárjával és persze az elmaradhatatlam wiskys üveggel.

Egy épület tervrajzát tanulmányozta, így észre se vette amikor megérkeztem. Nem akartam megzavarni, de fontos dolgunk volt, szóval kopogtam párat az asztalán hogy észre vegyen.

-Mi a szar van? - nézett fel a papírokból, de amikor meglátta hogy én vagyok az, elmosolyodott. - Szia.

-Szia - vigyorodtam el én is. - Mit csinálsz ennyire, hogy nem is érzékeled a külvilágot?

-Ez a Jugeum szervezet fő épületének a tervrajza, ahol valószínűleg Yuqit is fogva tartják.

-Igaz, pont ezért jöttem... Nagyon fáj még a karod? - pillantottam a bekötött kezére.

-Egy kicsit, de nem vészes. - legyintett.

-Akkor is... szerintem jobb ha te most innen navigálsz majd minket.

-Te most komolyan itthon akarsz engem hagyni?! - kerekedett el a szeme.

-Jimin, lőtt sebed van, így nem jöhetsz...

-De én vagyok a főnök! Biztos hogy nem engedlek el téged egyedül, mivan ha bajod esik? Innen hogy vigyázzak rád? - mondta makacsul. - ÚGYÉRTEM RÁTOK - javította ki magát, de már késő volt, mivel én egy önelégült mosollyal az arcomon, kifelé sétáltam az irodából.

-Nem jössz, és pont. - zártam le a témát. - Szólok a többieknek hogy jöjjenek megbeszélésre. - léptem ki az ajtón, Jimin pedig a szemét forgatva, de mosolyogva nézett utánnam.

•••

Taehyung-al és Kook-al szerencsére összefutottam a folyosón.

-Gyerünk fiúk, megbeszélés! - irányítottam őket Jimin szobája felé.

-Terv készítés? - csillant fel Tae szeme.

-Igen, és jó lenne ha rávennéd hogy maradjon nyugodtan a seggén míg meg nem gyógyul a karja.

-Kook, te menj, szedd össze a többieket. - biccentett a fiatalabb felé. - Te azt mondtad Jiminnek, hogy hagyjon ki egy akciót?? - nézett rám.

-Hát... igen. Tegnap lőtték meg a kezét, gondolom csak nem kéne így jönnie.

-Te azt mondtad neki, hogy maradjon itt, és túlélted?? - kérdezte meg újból.

-Hát... igen. Miért?

-Egyszer amikor bokán lőtték, és az egyik embere azt mondta hogy hagyja ránk, lefokozta a csávót biztonsági őrré, és a bevetés során kinyírt 4 embert. Te meg csak úgy kisétáltál??

-Hát... igen.

-Mit mondott?? Ezt hallanom kell! - mondta felpörögve.

-Egy pár félreérthető dolgot, aztán forgatta a szemét meg mosolygott. - mondtam egy kicsit megilletődve, realizálva, hogy nekem most papírforma szerint kábé félholtnak kéne lennem.

-Azta kurva nénikémet... - mondta röhögve Tae.

-Mi az?...

-Semmi, csak lesz egy kis megbeszélnivalóm Jiminnel. - vigyorogott. Fiúk... lehetetlen rajtuk kiigazodni.

•••

-Szevasz. - nyitott be Tae az irodaajtón.

-Taehyung, de jó hogy itt vagy! - pattant fel Jimin az asztalától. - Mond meg ennek a nőszemélynek, hogy én is megyek! - mutatott rám. Tae nem mondott semmit, csak szórakozottan nézte, ahogy sérelmezi, hogy itthon akarom hagyni. - Miaz? - hagyta abba a magyarázást Jimin, amikor feltűnt neki, hogy Tae csak vigyorogva bámulja.

-Semmi, semmi... Csak... Nem furcsálsz valamit? - kérdezte. Szinte hallani lehetett ahogy Jimin agyában kattognak a fogaskerekek, hogy pontosan mit is kéne furcsálljon. - Hagyjuk. - legyintett vigyorogva Taehyung. - A nőszemélynek pedig igaza van, itthon maradsz.

-Akkor most Eunchae lesz az új anyukánk? - szólalt meg hirtelen Jhope, amit óriási röhögés kísért. Mint kiderült, az egész bagázs végig hallgatta a beszélgetés nagy részét, az pedig hogy mit szűrtek le belőle... Máig titok marad.

-Hobi, én esküszöm hogy pisztolyt dugok a seggedbe... - bámult rá gyilkos pillantással Jimin.

-Na mondd a tervet, had szedjük elő szerencsétlen Yuqit. - mondta Jeongyeon.

•••

A terv ismertetése után, (ami röviden annyi, hogy én, Yoongi és Jurin, belopózunk a szellőző nyílásokon, hogy megtaláljuk Yuqit, a többiek addig két csapatra osztódva fedezik az épület bejáratát, és az egész sikátort), elővigyázatosságból este 11-ig vártunk, hogy feltűnés mentesebbek lehessünk. A téli idő miatt, ekkorra már rég vaksötét volt, így mi hárman, akik a szellőzőbe mászunk be, kaptunk egy egy fejre rakható lámpát, és persze kisebb méretű tőrt meg pisztolyt, hogy elférjünk a szűkös szellőzőben. Jimin ezalatt a bázisról irányított minket, füleseken keresztül, hogy hogy juthatunk el addig a teremig, ahol Yuqi van.

Amikor sikerült elérnünk odáig, elősször Yoongi ereszkedett le, és hátulról lelőtte a két őrt, aki az ajtó előtt állt. Őt követte Jurin is, így ők ketten fedeztek, amíg én feltörtörtem az ajtó zárját. Miután ez a művelet sikeres volt, Jurin és én bementünk az ajtón, ahol meg is találtuk szegény lányt. Elég kábult volt, gondolom durván megkínozhatták, hogy infót szerezzenek. Bár nem nagyon volt magánál, az érkezésünkre felfigyelt, és felcsillant a szeme. Jurin, a terepet pásztázta, míg én gyorsan elvágtam egy bicskával Yuqi hátrakötött kezeit, és a szájára görcsölt kendőt. Szegény tele volt kék zöld foltokkal.

-Jurin, segítsd ki. - mondtam a társamnak.

-De te is jössz nem?

-Nem, mi Yoongival még megkeresünk néhány papírt.

-HONG EUNCHAE, TE NORMÁLIS VAGY??! - kérdezte idegesen - A tegnapi után?... Biztos hogy nem maradhattok itt!

-Jurin, ezen most sok múlik... Én elleszek, vidd ki Yuqit biztonságba. 

Jurin, bár nem túl lelkesen, de a sebesülttel együtt kiszökött, én és Yoongi pedig újból kutakodni kezdtünk.

-Mit akarsz pontosan megtalálni? - kérdezte.

-Csak fel akarom mérni a terepet, hogy mivel állunk szembe... - mondtam, miközben átnéztem a fiókokat. - Jimin - szóltam bele a fejünkre szerelt kis adóvevőbe. - Hol van a fegyver raktár?

-BIZTOS HOGY NEM FOKSZ A FEGYVERRAKTÁRBA MENNI. - mondta idegesen. - Húzzatok ki onnan, végünk ha megint elkapnak.

-Akkor is végünk ha semmi érdemlegeset nem tudunk felmutatni.

-Jó, navigállak. - adta meg magát végül Jimin. - Az épület másik végén van, szóval menjetek vissza a szellőző rendszerbe, és onnan menjetek.

•••

A fegyverraktárba érve, elővettem a pisztolyt, és Yoongival mögöttem, óvatosan benyitottunk az ajtón. A raktár bazinagy volt, és a legújabb fegyverekkel volt tele.

-Nekünk végünk. - mondtam kikerekedett szemmel, mire Yoongi kábé hasonló arckifejezéssel bólintott.

-Lehet... De valyon nekik is vannak ilyen pszichopatáik?

-Kurvára remélem hogy nem... Yoongi, te mi a halált csinálsz? - pillantottam oldalra.

-Viszek szuvenírt. - mondta, miközben még egy sokkolót próbált belegyömöszkölni a kabátja zsebébe. Yoongi példáját követve, én is zsebre raktam egy szimpatikus stukkert. Ki tudja mire kellhet még?

Yoongi már visszamászott a szellőzőbe, és visszaundult a többiekhez, én pedig még maradtam, hogy átnézzem a helyet kicsit jobban. Pontosan az érdekelt, hogy honnan szerzik mindezt, mert lehetetlen, hogy egy alig egy éve alakult mafia szervezet, amiről senki se tud semmit, ezt mind megvegye, vagy beszerezze. Túl fejlett volt. Túl egyszerű volt beszökni ide. Túl könnyen ki tudtuk vinni Yuqit. Ennyire nem lehet egyszerű ez az egész, hogy egy olyan kezdő mint én, így megtudja oldani... Lehetetlen, hogy ilyen fegyverek mellett, nem vett észre a biztonsági rendszer... Igaz Namjoon meghackelte a kamerákat... De akkor is, itt valami nem stimmel.

És igazam volt, mert tényleg nem stimmelt...

És miért ne ismételhetné meg a történelem önmagát? Hátulról megfogott valaki és egy fegyvert szorított a fejemhez. Kezdem megszokni.

-Okosnak képzeled magad? - suttogta a fülembe. A pasas pofája kábé két centire lehetett a fejemtől. - Most véged te kis ribanc... BESZÉLJ! MIÉRT VAGY ITT? -ordított az arcomba.

-Büdös a szád. - jegyeztem meg fintorogva. A srác egy kicsit meghökkent, de rákattintott a kezemre egy bilincset, és lelökött a földre miközben még mindig fegyvert szegezett rám. Nos, ez baj. Mivel az adóvevőm kiesett a fülemből, nem tudtam segítséget kérni... mondjuk egyébként is hallaná, ez a halszagú senkiházi, szóval ez most nem megoldás.

-Beszélj, vagy véged.

-Kérsz egy rágót? A farzsebemben van... - ajánlottam fel, hátha nyerek egy kis időt.

-Ne játszadozz velem...

-Oké, oké... Mi szeretnél tudni? Elősször beszélgethetnénk az alapos fogmosás menetéről.

-Nagyon jó úton jársz, hogy fejbe lőjjelek... Beszélj, miért vagy itt?

-Hát... - szerencsémre halkan kinyílt a szellőző nyílás, amit az újdonsült veszélyeshulladék szagú haverom nem láthatott, mivel háttal állt neki. És basszus... Jimin volt ott. De honnan tudta? Szerencsére nem kellett tovább várnom, mert hátulról egy elegáns mozdulattal fejbe verte a fogva tartómat, aki valószínűleg hosszú kómába esett. A dübbenést hallva, Hobi ugrott le, Jinnel együtt, és kezdték megkötözni az ájult pöcegödröt.

-Szia Eunchae. - mosolyogott rám Jhope.

-Szia... - mondtam egy kicsit sokkosan. Ilyet sem lát az ember minden nap. Jimin kilőtte a bilincsem zárát, így újra szabad lettem.

●●●

- De... Honnan tudtad? - kérdeztem miután kiertünk és beszáltunk a kocsiba.

-Én mindent tudok. - kacsintott.

-Hogy? Honnan tudtad hogy pont itt vagyok?

-Megérzések.

-Egy frászkarikát. - röhögött Hobi. - Majd én elmesélem akkor. - mondta vigyorogva - Az úgy volt hogy minket odakint észrevettek, különböző okok miatt...

-Milyen okok miatt? - érdeklődtem.

-Lényegtelen. - legyintett.

-Vagy mert VALAKI játszott a pisztolyával, és kilőtt egy ablakot. - nézett rá szemrehányóan Jin.

-MINDENKIVEL MEGESIK OKÉ? - forgatta a szemét. - Szóval valahogy észrevettek. De Yoongi szerencsére később ért ki, és el tudott bújni, így tudott szólni Jiminnek, aki egy készenléti csapattal kiszabadított minket, aztán megkeresett téged, és játszotta a hős szerelmest, mi meg végig hallgattuk az adóvevőkről ahogy molesztálod a csávót hogy büdös a szája.

-Ahha... - próbáltam emésztgetni ezt az egészen abszurd eseménysort. Érdekes az élet, ha a Bangtan Sonyeodan tagja vagy... 🙃

Ház ez nem lett olyan vérengzős mint terveztem.... Most túl boldog vagyok hozzá 🥹❤️‍🩹 De azért remélem tetszett <333