-Na végre! - csapta az asztalra a papírokat Jimin, amiket eddig a kezében tartott. - Mindenki itt van? - kérdezte, mire valamennyien bólintottunk. Jiminen kívül még hat fiú volt a tárgyalóban, köztük Tae, gondolom ők lehetnek a csapata. - Akkor mondom a feladatot. Hoseok, te segítesz Jurinnak, a feladat, hogy eltereljétek az őrök figyelmét amíg mi bejutunk. Ha lehet ne öljetek meg senkit, békés behatolás lesz, csak megyünk, kihozzuk a szajrét és jövünk. - mondta Jurinék feladatát. - Ti ketten - intézte a most a szavait Yuqihoz és Jeongyeonhoz - Jungkook-al és Jin-el mentek, hogy eltereljétek az épületben lévő őrök figyelmét, hogy mi kihozhassuk amit kell, és ha szükséges, jelzésre lemészároltok mindenkit. - osztotta ki az ő feladatukat is. - Hozzatok magatoknak felszerelést a fegyver tálból - mondta, így azok akik tudták a feladatukat Jin vezetésével kimentek.

-Eunchae nem jön velünk? - kérdezett vissza az ajtóból Yuqi.

-Nem, neki más feladata lesz. - mondta, és ezúttal rám nézett. - Te velem és Taehyung-al jössz, és segítesz. - magyarázta. - Yoongi te feltöröd a biztonsági rencert, Namjoon, te meg mozgósítod a segítséget, ha szükség lenne rá - mondta az itt maradt két fiúnak.

Miután negkaptam a fegyverem beültettek egy fekete terepjáróba és elindultunk a célpont felé. A lányok egy másik kocsiban ültek, így sajnos már nem tudtam tőlük elköszönni... Bevallom egy kicsit aggódok értük... nem mintha bármivel gyengébbek lennének nálam, csak félek hogyha bajuk esik, nem leszek ott hogy segítsek, vagy bármit tehessek ellene... De ügyesek, megoldják. A saját feladatomra kell koncentrálnom!

-Jól vagy Eunchae? - kérdezte Tae.

-Persze, miért? - eszméltem fel a bambulásból.

-Olyan mintha nem is ezen a bolygón lettél volna. - mondta szórakozottan. - Vagy te is olyan vagy mint Jimin? Bevetés előtt hozzá sem lehet szólni... - biccentett a mellette űlő, telefonjába méjült fiúra. - Hány óra van? - kérdezte Jimintől.

-Aha, igen - motyogta és tovább csinálta amit eddig.

-Látod? Teljes homály. - mondta röhögve.

-Ilyenkor mit csinál? - kérdeztem.

-Fogalmam nincs, a telefonja az tabu... kábé mindenkinek. - vonta meg a vállát.

-Van egyáltalán olyan amit megoszt magáról?

-Nem mondanám, nekünk, a csapatának megnyílik, ha olyan kedve van, de nem feltétlen az a társasági személy... Hogy is fogalmazzak... Nem ember kompatibilis. - mondta Taehyung.

-Amúgy megértem... Biztos nehéz neki, az alapján amit meséltél, nem lehet könnyű élete. - sóhajtottam, és egyébként őszintén sajnáltam Jimint, mert tudom milyen egy nehéz gyerekkor.

-Jimin egy rejtély... Kéne valaki aki megfejti... - kacsintott rám vigyorogva.

-Ne kacsintgass mert még a végén kifordítom a szemhéjad. - forgattam a szemem.

-Mi, miről van szó? Mi van velem? - fejezte be a bambulást (egy kis fázis késéssel) Jimin.

-Ja, semmi, csak kipletykáltalak Eunchaenek útközben. - tájékoztatta Tae az elmúlt negyed 15 perc történéseiről.

-Ne már, miket mondtál? - kérdezte bosszúsan. Kezd érdekelni milyen titkai lehetnek, amiket ennyire nem szabad tudnom...

-Nyugi, csak jót mondtam. - veregette meg a vállát, a kocsiból kiszállva Taehyung, merthogy idő közben megérkeztünk.

-El tudom képzelni... - forgatta a szemét Jimin.

-Imdulhatunk? - kérdeztem.

-Nem látok őröket, szóval szerintem igen. - bólintott. - Yuqi és Hobi jól el intézték. - mondta elismerően. - Tae, a többiek már bent vannak?

-Igen, Jk üzeni hogy tiszta a terep.

-Akkor indulás. - mondta, és akkor, kezdetét vette életem első bevetése... (amit aztán meg sok másik követett)

-Mit is kell pontosan kihozni? - érdeklődtem suttogva, miközben halk léptekkel próbáltunk átjutni a folyosón.

-Egy fontos dokumentumot. - mondta szintén suttogva Jimin.

-De mit? - akadékoskodtam tovább.

-Nem mindegy az neked?! A lényeg hogy bejussunk és kihozzuk amit kell.

-Azt ugye tudod hogy addig nem hagylak békén amíg el nem mondod?

-Esélyed sincs Jimin, ebben jó a csaj. - mondta.

-Nem csak ebben, de köszönöm. - vigyorogtam.

-A szervezet jövedelmi adatlapja kell, első sorban, de ha megtudjuk szerezni akkor hozzuk az eddigi üzletpartnerei listáját is. - adta meg végül magát.

-Látod nem is volt nehéz? - cukkolta Taehyung.

-Na látod, ügyes fiú vagy te. - gagyogtam hozzá.

-Kuss már, meghallanak. - csitított el minket.

-De hisztis vagy ma. - motyogta Tae, Jimin pedig gondolkodás nélkül nyakoncsapta.

-Ez az nem? - mutattam egy díszes ajtajú teremre.

-De, szerintem ez - nyitott be Jimin.

-Azta milyen drága cucc - emelte fel az asztalról a drága pezsgőt Tae, és berakta a kabátja alá.

-Taehyung, bírlj magaddal - szólt rá Jimin - Vagy ha nem is, legalább adj nekem is belőle - javította ki magát.

-Megvan! - kiáltottam fel, a szervezet bevételét tartalmazó papírokkal a kezemben.

-Nem rossz. - biccentett elismerően Jimin. - Már csak az üzleti dokumentumok kellenek és megvagyunk.

-Itt kell lennie valahol. - kutakodott Tae egy fiókban -Bingó! - mondta elégedett mosollyal amikor végre sikerült meglelnie.

-Hát ez gyorsan ment. A többiek kint vártak az autóknál. - indult kifelé Jimin, mi pedig követtük.

A hirtelen jött örömünk öt egész percig tartott, amikor is a kijárat felé lopózva, nem várt látvány fogadott. A csapatunk többi tagja, megkötözve térdelt a földön, a fejükhöz pedig pisztolyt szorítottak.

-Mostmár lehet gyilkolászni? - kérdeztem Jimintől.

-Nem lehet, hanem kötelező. - húzta elő a pisztolyát a zsebéből vigyorogva. Taehyung és én is követtük a példáját, és megindultunk az ellenfeleink felé. Nyilván nem lőttünk rájuk egyből, mivel az ő kezükben is fegyver volt. Én gondolkodás nélkül nekirontottam az egyiknek, és úgy lefejeltem, hogy vérezni kezdett az orra. A meglepetség miatt volt időm még egy ütésre, de az ellenfelem sem hagyta magát, és természetesen én is kaptam pár ütést, de ez nem akadályozott abban hogy folytassam a verekedést. Amikor elég messze kerültünk Jurintól és Jeongyeontól (akiknek egészen eddig pisztolyt fogott a fejükhöz), a falhoz szorítottam és a pisztolyt fogtam rá.

-Az utolsó szó jogán, bazdmeg az anyádat. - mondtam, és golyót engedtem a fejébe. Nem tagadom, ritka jó érzés volt. De nem vacakoltam vele többet, és szabadon engedtem a két lányt.

-Ez kurva jó volt. - vigyorgott Jeongyeon.

-Gyere - húzta dobott neki egy pisztolyt Jurin. - Most mi jövünk.

A fiúk ekkorra már nagyrészt kiengedték a többieket. Jimin épp egy két méteres faszival verekedett, amikor hátulról egy másik közelebb ment, és karon lőtte. Felvisítottam és egyből odaszaldtam hozzá, hogy megpróbáljam elállítani a vérzést. A zsebkésemmel levágtam egy darabot a pulcsim újjából, hogy elkössem vele a karját, de nagyon vérzett... pont egy veszélyes helyen találta el. Tae ekkora már lelőtte azt aki megsebessítette Jimint, de így is sokan voltak még.

-Eunchae, vidd ki innen, mi tartjuk a frontot. - kiabált oda Jungkook, en pedig bólintottam és megpróbáltam kisegíteni Jimint. A lehető leggyorsabban kimentünk az autóhoz.

-Mit néz?! Taposson már bele abba a kurva gázra, és menjünk kórházba! - ordibáltam a bambuló sofőrnek idegállapotban.

-Ne kórházba. - mondta fájdalmas arccal Jimin.

-Ember vérzel, hova akarsz menni Vegas-ba?!

-Nem, van kórházi ellátás otthon, túl kockázatos kórházba menni.

-Akkor merre? - kérdezte a sofőr.

-Vissza a Bangtan épületéhez - mondtam idegesen. Azért én jobban preferáltam volna, ha egy rendes orvos is megnézi.
Jimin a vállamra hajtotta a fejét Elég forró volt a homloka. - Hogy vagy? - kérdeztem. Azigen, Eunchae, meglőtték, valyon hogy van?

-Ahogy kinézek. - válaszolta erőtlenül.

-Uhh. - húztam el a szám.

-Hát eléggé.

-Bocsi. - mondtam a könnyeimet visszabyelve. Őt lőtték meg, nem sírhatok... Amúgy is miért sírnék? Semmilyen érzelem nem köt hozzá... Mondjuk mondani könnyű...

-Miért kérsz bocsánatot? - kérdezte döbbenten.

-Ha mi ha mi nem vagyunk, ez nem történik meg.

-Chae, egy mafia tagja vagyok, szerinted nem lőttek még meg? - kérdezte mosolyogva.

-Jó de akkor is...

-Ne emészt magad, ez itt minden napos, az orvosok majd ellátnak, és semmi bajom se lesz. - mondta, miközben kisimította a szemembe lógó hajtincset. Ez az ember kikészít... Elősször becéz, aztán meg ez...

Nem soká vissza értünk a főhadiszállásra, ahol Jimint a gyengélkedőre vitték, miközben én az ajtó előtt vártam.

Furán éreztem magam... Az előtt még sosem volt ilyen. Sok minden szakadt a nyakamba, kiszakadtam a régi környezetmből, teljesítenem kellett egy olyan szintet, amihez közel sem biztos hogy elég erős vagyok, a barátnőim veszélyben voltak, én pedig azt vártam hogy stabilizálják Jimint, és beszélhessek vele, hogy láthassam hogy jól van e, meg mert csak úgy... Aggódtam.