-Hong Eunchae, mire véljem ezt? - kérdezte a világ legutálatosabb matek tanára, amikor rajta kapott hogy a pad alatt telefonozom.

-Mire gondol tanárnő? - kérdeztem ártatlan fejjel. A tanár szigorú arccal nézett, így elengettem azt hogy játszam a hülyét és felemeltem a telefont az asztal alól. - Ja hogy ez? Hát tudja... Unatkoztam.

-Ha idefigyelne nem unatkozna.

-Dehogynem. Pont hogy azért kezdtem unatkozni.

-Nem tűrök ilyen szemtelenséget! Óra után várom az irodámban. - nyújtotta felém a kezét hogy elvegye a telóm, én pedig a szememet forgatva oda adtam.
Az óra folytatódott, én pedig azt kívántam bárcsak rázuhanna egy meteor az épületre hogy ne kelljen ezt tovább elviselnem. Pár perc múlva éhes is lettem, de kaja nem volt nálam, csak a büfé pénzem azt még ugye nem ehetem meg, ezért elővettem a kulacsom és ittam pár kortyot, hátha egy kicsit kevésbé korog a gyomrom.

-Eunchae mit csinál már megint?! - fejezte be a tanár a magyarázást.

-...Iszok? - kérdeztem értetlenül.

-Ne az órámon! Én is megtisztelem azzal hogy nem iszok.

-Hát igyon nyugodtan, engem nem zavar. - vágtam rá, mire Jeongyeon a padtársam, és egyben az egyik legjobb barátnőm hangosan felröhögött.

-Rendben, kifelé az igazgatóiba mind a ketten! - kiáltotta a tanár ideg állapotban. Én és Jeongyeon is feláltunk és lassú nyugodt léptekkel kitotyogtunk a teremből. Egy kis provokálás sosem árt a hangulat fokozás érdekében.

-Hallod, te nem vagy kajás Unnie? - kérdeztem a barátnőm.

-Tudnék enni. - bólintott. - Nem volt időm reggelizni.

-Miért?

-Mert kivételesen reggel adták le a sorozatom új részét és nem hagyhattam ki.

-Aaa, az a maffiás?

-Aha - biccentett és a büfé irányába indultunk. - De meghívsz, mert egyrészt miattad küldtek ki, másrészt a terembe hagytam a tárcám, harmadrészt le vagyok égve. - sorolta az okokat hogy miért álljam a kajáját, mire nevetve bólintottam.

Egy egy kakaós csigával ültünk épp az egyik asztalnál, amikor végre kicsöngettek és megérkezett a gang-ünk két másik tagja is, Yuqi és Jurin.

-Nekem nem is vettetek? - kérdezte sértődötten Jurin amikor meglátta a kezünkben a kaját. Felé és Yuqi felé is nyújtottam egyet, mire elvigyorodtak és elvették az ebédjüket.

-Életmentő vagy, már úgy korgott a gyomrom mint egy traktor. - mondta teli szájjal Yuqi.

-Van valami ötletetek hogy mit csináljunk délután? - kérdeztem, mivel ma már ez volt az utolsó óránk.

-Pláza? - vetette fel az ötletet Jeongyeon, amire egy egyöntetű igen volt a válasz.

Miután megkajáltunk, elsétáltunk a legközelebbi busz megállóhoz és megvártuk a kövi járatot, így egész gyorsan odaértünk a plázába.

-Elősször menjünk már a drogériába mert elfogyott a szemfestékem - kérte Jurin, úgyhogy a Rossman-ban kezdtük az utunkat.

-Nézd milyen jó rúzs! - nyújtott felém egy vörös rúzst Jeongyeon, amit ki is próbált (mondjuk az én kezemen, de ez részlet kérdés). - Na jó, nekem ez kell. - vonta le a következtetést, miután össze hasonlította még vagy három másikkal amiket szintén az én kezemen próbálgatott.

-Kész vagytok már? - fordultam a többiek felé, mivel nem volt kedvem hozzá hogy Jeongyeon az egész testemet kiszinezze rúzzsal.

-Igen. - szögdécselt oda Jurin egy kosárnyi smink cuccal.

-Nem úgy volt hogy csak szemfesték kell? - kérdeztem elképedve.

-Ugyan drágám, mindenki tudja, hogy a drogériából nem lehet csak egy szemfestékkel kijönni. - intézte el ennyivel a kisebb smink ámokfutását és a kasszához indultunk.

-Nézzétek, megnyilt az új Starbucs! - csillant fel az enyhén kávé függő Yuqi szeme. - Mennyünk be! - mondta, de meg se várva a választ betoszigált minket az ajtón. Kikértük az innivalóinkat és leültünk egy asztalhoz.

-Jó pasik nyolc óránál - suttogta Jurin, mire mind kapkodni kezdtük a fejünket.

-Hol? Nem látom. - dünnyögte Jeongyeon.

-Megvan! Második asztal az ajtó felől. - mondta Yuqi. Tényleg elég jól néztek ki. Mindannyian feketét viseltek és eléggé badboy vibe-juk volt...

-Ahh, mint a sorozatomban! - olvadozott Jeongyeon.

-Nézzétek azt a szőkét a napszemüvegben. - suttogtam vigyorgva. A fiúk nem sokkal ez után kimentek, de a szőke, aki valószínűleg észre vette hogy stalkoljuk őket, mosolyogva rám nézett és kacsintott egyet. My heart is just boom boom

Ez után haza indultunk mert a tanárok jó szokásuk szerint ezerötszázhúszmillió oldalnyi házit adtak és pont nem hiányzik még egy egyes is, az így sem túl fényes matek átlagomhoz.

-Csajok... - néztem az órámra, a lányok pedig végre befejezték a csacsogást és rám figyeltek. - Indul a buszunk. - mondtam, mire mindannyian nevetve futni keztünk a megállóhoz. A busz azonban pont az orrunk előtt ment el, a sofőr még kárörvendően az arcunkba is vigyorgott.

-ANYÁD NEM SIETTETT ÍGY AZ ÉJSZAKA! - ordította utánna Yuqi, mi pedig röhögni kezdtünk.

-Mikor indul a következő? - kérdezte Jurin.

-Fél óra múlva. - húzta el a száját Jeongyeon.

-Akkor inkább sétáljunk - mondtam és elindúltunk a haza felé vezető úton.

Azzal azonban nem számoltunk hogy az utunkba fog esni az a sikátor is, amit mindenki csak úgy hív "no go utca", mivel a várost "uraló" maffia banda, másnéven Bangtan Sonyeodan (röviden BTS) előszeretettel kap el itt fiatal lányokat, hogy aztán a háremhez csatlakozhassanak.

-O-ó... - torpant meg Jeongyeon a sikátor előtt. - Akkor most mi legyen? - kérdezte, mivel eszünk ágában se volt bemenni oda.

-Nics kerülő út? - kérdezte reménykedve Yuqi, bár mind tudtuk hogy nincsen.

-Akkor gondolom... - habozott Jurin.

-Be megyünk. - vontam meg a vállam.

-És ha elkapnak? - kérdezték szinte egyszerre.

-Nincs más választásunk, valahogy csak haza kell jutnunk.

-És ha megvárnánk valakit itt hogy segítsen? - kérdezte Jeongyeon.

-Az még veszélyesebb ha pont itt várjuk meg hogy egy férfi segítsen, jó eséllyel a banda tagja... - mondtam.

-Igaza van Eunchae-nak, jobb ha átmegyünk mielőtt valaki megtalál. - helyeselt Yuqi.

Egymásba kapaszkodva elindúltunk a viszonylag hosszú utcán, ami elég sötét is volt annak ellenére hogy maximum naplemente lehetett. Egyszer csak egy csörömpölést hallottunk meg a hátunk mögül és mind oda fordultunk.

-Talán csak egy kóbor macs- mondta Jurin, de a mondat végét már nem tudta befejezni, mivel valaki hátulról eljapta és egy rongyot szorított a szájához, amiben valami mérgező anyag lehetett mivel a barátnőm erőtlenül a földre esett. Még mielőtt bármit reagálhattunk volna erre, mindannyiunkkal ugyan ezt tették. A rongyot a számhoz szorították, az irritáló szag felkúszott az orromba és egyszer csak minden elsötétült.

Legközelebb már csak egy idegen szobában keltem fel, ahol két idegen szempár figyelt...

-Hol vagyok? - kérdeztem kábán.

-Az új otthonodban. - felelte az egyik.

Nos itt is volna az első rész, remélem tetszik 🥰💜💜💜 Valószínűleg mostanában itt lesz a leggyakrabban rész (a könyv szerű könyveim közül, mármint amikben nem csak agyhalottaskosom), és remélhetőleg itt többször lesz folytatás, mivel most tényleg nagyon sok ötletem van hozzá. Ezért is kezdtem el hamarabb, mivel úgy volt hogy Az Idol befejezése után kezdek neki, de nem bírtam addig várni 😆💜🙈😻