Aminap is az iskolából battyogtam haza felé és mivel az utolsó óránk tesi volt, a lábaim majd leszakadtak én meg, mint valami zombi tántorogtam az utcán. Bele sem mertem gondolni, hogy otthon még, vendégek is jönnek hozzánk ráadásul holnapra még tanulnom is kell...

A szokásos úton haladtam haza fele, ugyan ott, ahol minden nap közlekedem, de most a sikátorban, ahova a mellette lévő kínai étterem a maradékát szokta kidobállni egy felborított kukát vettem észre ráadásul mellette egy fiú feküdt csuron véresen, akit másik három vert éppen. Közben a magatehetetlen srácot a falhoz paszírozták ketten, a harmadik pedig csak ütni kezdte, ahol tudta.

A lábam a földbe gyökerezett, a szemeim kipattantak, el akartam futni innen, de a lelkiismeretem nem engedett. Segítenem kellett...

Próbálltam valamit kingolni, de egy árva lélek sem volt az utcán így jobb híján csak a telefonom halásztam elő a zsebemből majd miután készítettem néhány képet, bepötyögtem a rendőrség számát, így hívásra készen állt.

-Hagyjátok békén!-kiabálok a támadók felé mire rám kapják a tekintetüket, de, amint meglátnak egyből felnevetnek.

-Hé cica, jobb, ha lelépsz még mielőtt olyat teszek, amit magam is megbánok.-rám néz egy undorító vigyorral a fő támadó.

-Hogyha ti nem mentek el, hívom a rendőrséget!-kiabálok rájuk újfent és néhány lépéssel közelebb megyek hozzájuk.

-De kis harcias valaki.-elkezd nagyon lassan közeledni felém.

-F..uss...fuss...el!-megszólal a fiatal srác, szinte hörögve, allig hallhatóan, amitől, ha lehet még jobban megesett rajta a szívem.

-Kussolj!-beleboxol a kreol bőrű teljes erőből a fiú gyomrába mire az egy újabb adag vért öklendez ki. Itt már a könnyeim is javában megeredtek mégis, hogy tehet ilyet egy ember a másikkal?

-Hallo, igen a 3. utcai Kínai étterem melletti sikátorban! Megvernek egy fiút!-kiabálok a telefonomba könnyes szemekkel, mire ők ijedten kapják rám a tekintetüket.

-Basszus ez tényleg kihívta a rendőrséget!-elengedik a fiút majd futásnak erednek, de még kinyög az egyik egy 'Legközelebb egyikőtök sem ússza meg!'-et, de ezzel együtt el is tűnnek.

Természetesen nem hívtam senkit, csak el akartam őket íjeszteni.

Aztán figyelmem újra a szerencsétlen, csupa véres és heges fiúra szegeződött, aki részeges léptekkel közeledett felém, de a következő lépésénél remegő lábai össze rogytak.

Még mielőtt feje egy hatalmasat koppant volna a betonon, oda értem hozzá és elkaptam Őt majd leültem mellé és a combomra hajtottam a fejét.

Könnyes szemekkel tanulmányoztam végig remegő testét, szaporán emelkedő mellkasát és heges arcát, amelyet könyörtelenül szántanak végig forró könnyei.

-Semmi baj,-óvatosan megsimogatom a haját.-Már elmentek.-próbálom nyugtatni a gyenge srácot, aki a fájdalomtól szüntelenül csak remeg.

-Hívom a mentőket, jó?-lenézek rá aggódva, de csak megrázza a fejét.-De muszály kórházba menned...-simogatom buksiját, hogy kicsit legalább megnyugodjon.

-Kér..lekh....-hangja ingatag, egyre szaporábban lélegzik, mire tétovázva, bár, de vissza csúsztatom a telefont a táskámba.

-Akkor haza viszlek...-gondolkodom hangosan majd megfogom szüntelenül remegő kezét.-El tudod mondani...hogy merre laksz?

Lassan, nagyon lassan kinyitotta pilláit én pedig megcsodállhattam gyönyörű sötét barna szemeit, amik most csak könytől csillognak és megtörtséget tükröznek.

-Ebben az...utcában...-elkezd kiköhögni egy jó adag vért.

-Jól van... Nyugodj meg, jobban leszel..-egymás után gördülnek végig arcomon a sós cseppek. Vajon mit tett ez a szegény srác, hogy ezt művelték vele? Egyáltalán milyen gerincten alak az ilyen, aki erre képes?

-Hat per..c..-kinyögi nagyon hallkan allig értettem, de legalább már tudom hova kell mennünk.

-Segítek felállni, jó?-ülőhejzetbe segítem őt, majd a kezét átdobom a nyakamon és úgy próbálom talpra állítani. A száját fájdalmasabbnál, fájdalmasabb nyögések hagyják el, egyszer egyszer pedig fel is kiállt, amitől csak még jobban megszakad a szívem.

-Ügyes vagy..-bíztatom remegő hangal majd miután talpra ügyeskedtem, elindultunk lassan az otthona felé. Fel, felnyögdös fájdalmában, de egész jól bírja a haza utat, persze végig rajtam támaszkodik, így valamivel azért könnyebb neki.

-Mindjárt ott vagyunk..!-tanulmányozom a házszámokat és legnagyobb örömömre már a 4c nél tarottunk, ami azt jelentett, hogy a következő az Ő házuk.

-Itt is vagyunk.-egy béna mosolyt erőltetek magamra, de mielőtt még beléptünk volna a kapun elkezdett szakadni az esső. Nem csak csepergett, nem ám, hatalmas cseppekben hullott alá egyre nedvesebbé téve mintek.

-A kulcsaid?-ránézek válaszát várva. Nem elég, hogy megverik még meg is fog fázni...

-A táskám...-nem kellett befejeznie a szót tudtam, hogy hol van, így leügyeskedve a hátamról az iskolatáskáját kutatom elő a kulcsokat, hogy nagy nehezen kinyissam a kaput, majd a bejárati ajtót is.

A szülei sajnos nem voltak otthon, de remélhetőleg nemsokára haza érnek..

A házba beérve egyből a puha kanapéra fektettem, majd egy kissebb díszpárnát tettem a feje alá, hogy kényelmesebben tudjon pihenni.

A kanapé háttámlájáról leemeltem a pokrócot, amit széthajtogattam majd a még mindig remegő testét betakartam vele.

-Itt maradsz még?-kérdezi néhány perc múlva miután kellőképpen megnyugodott és mellkasa is valamivel egyenletesebben emelkedett már. Szemét továbbra is pihentette, látszott rajta, hogy nagyon kimerült.

-Persze.-kezére simítok lágyan majd helyet foglalok mellette a padlón és várom, hogy egy jobb helyre érjen és átadja magát édes álmainak.

Talán fél vagy háromnegyed óra is eltelt mire már csak a mély durmolását hallottam.

Lassan felkeltem mellőle és a konyha felé vettem az irányt, ahol egy ott talállt tálkába langyos vizet engedtem majd néhány zsepit magamhoz véve kezdtem el a nedves anyaggal megtisztítani arcát és a sebeit.

Ahogy tűnt el róla a vér úgy tudtam egyre jobben szemügyre venni őt és őszintén szólva nem volt csúnya. Hibátlan fehér bőre volt, amit most ronda hegek csúfítanak, fekete haja pedig rakoncátlanul hullott homlokára, egy-egy tincset pedig összetapasztott saját vére.

Miután végeztem arca leápolásával, az egyik füzetemből kitéptem egy lapot, majd írni kezdtem rá.

"Kedves ismeretlen, remélem, hogy minnél előbb jobban leszel és a továbbiakban pedig vigyázz magadra jobban!

Park Boom."

Meg kell, hogy mondjam nem akartam Őt magára hagyni, de a szülei úgy is nemsokára haza érnek és majd Ők gondoskodnak tovább róla.

-Viszlát ismeretlen!-behajtom a bejárati ajtót és a szüntelenül szakadó essőben haza futok.

-Hogy nézel ki?-letámad egyből anya, amint beértem a lakásba.

-Megyek lefürdök...-felrobogok az emeletre hátra hagyva a magyáraztot követelő őseimet és villám sebességgel foglalom el a zuhanyt, hogy szépen, nyugodtan át tudjam gondolni a történteket.

Elindultam haza, a sikátorban egy fiút vertek, megmentettem, haza vittem és még csak a nevét sem tudom.

Egyre jobban kezdett érdekelni, hogy ki ez a srác és, hogy mibe keveredett... Nem hiszem, hogy csak véletlenszerűen vernek szét egy fiút ezen az alapjáraton nyugodt környéken. Ráadásul, ahogy láttam régebbi hegek is 'díszítették' arcát szóval feltehetőleg nem ez az első alkalom, hogy ellátták a baját.

Holnap elmegyek hozzá... Igen, elmegyek és kiderítem ki Ő és mibe keveredett.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szálltam ki a zuhany alól majd megtörölköztem és átöltöztem pizsomába. Igazából most a vendégek a legkevésbé sem érdekelnek, majd anyáék azt mondják, hogy beteg vagyok vagy valami...

A maradék házimat elkezdtem befejezni majd a holnapi fizka dogára kezdtem el készülni, de sehogy sem tudtam koncentrálni, így inkább bedobálltam a táskámba a cuccaim és ledőltem pihenni.

Így vissza gondolva a három srác egyikén olyan egyenruha volt mint, amilyen a mi sulinkban van... Viszont az ismeretlenen meg más volt, olyan amilyen a szomszéd sulisoknak van. Érdekes...

Másnap reggel különösen sokat bambultam az iskolában, gondolkodtam az ismeretlenen, vagy éppen azt a bizonyos srácot kerestem a szememmel.

Éppen a könyvtárba tarottam a lyukas órámon mikor Ő tűnt fel a folyosó végén. Fekete haj, magas, sportos alkat, cica száj. Biztos vagyok benne, hogy Ő az.

"Most megvagy" gondoltam magamban vigyorogva. Céltudatosan indultam meg felé, végig Őt bámultam, amit észre is vett és szinte villámcsapásként érte a felismerés, a meglepődöttség pedig teljes mértékben kiült az arcára.

Amint odaértem hozzá és a söpredék bandájához, ahol egyébként a volt barátom Xing is tartózkodott, egy hatalmasat behúztam neki mire a szája megtelt vérrel, amit a földre köpött.

-Mi a fasz??-kiakad a kis csürhéje.

-Mi van a szemét haverjaid nélkül nem vagy olyan kemény?-megragadom a haját majd lehúzom magamhoz, hogy a fülébe tudjak suttogni.

-Vannak bizonyítékaim, szóval hogyha nem akarod, hogy felnyomjalak téged és a kis barátaidat a rendőrségen akkor szépen leszálltok róla.-búgom még számomra is íjesztő hangnemben a fülébe.-Tudd hol a hejed...-ellököm magamtól majd ott hagyom őket és elballagok a könyvtárba tanulni. Furcsának tartottam, hogy nem követett, de nem foglalkoztam vele sokáig, inkább a házimat írtam.

Hazafelé menet beugrottam egy pékségbe sütikért majd boldogan lépkedtem az ismeretlen háza felé. Besétálltam a kertbe majd az ajtónál türelmetlenül bekopogtam és vártam, hogy megpillanthassam a srácot.

-Hello?-rámnéz furán az ajtó mögül, de nem sokkal késöbb kitágult a pupillája és megszólalt.

-Te vagy Park Boom?-kérdezi felvont szemöldökkel.

-Igen.-bólogatok hevesen.-Jobban érzed magad?-rámosolygok az ismeretlenre.

-Jobban. Köszönök mindent. Szia!-készül becsukni az ajtót semleges arcal, de megálltom mire megint értetlenül néz rám.

-Hé legalább a neved mond már el vagy, hogy kik voltak azok!-rápislogok kérlelőn közben pedig a kezemmel tartom az ajtót.

-Do KyungSoo.-biccent a fejével felém egy aprót.-A többit meg ne akard tudni.-bevágja az ajtót engem kizárva a házból.

Ennyi köszönetet azért nem vártam... Szerencsére a sebei szépen gyógyulnak és sokkal jobban is néz ki tegnaphoz képest. De a leges legfontosabb, hogy végre tudom a nevét.

Otthon egyből levágódtam laptopom elé és a közösségi oldalakon kezdtem el keresgélni a profilját.

"Do....kyung.. Soo" szerintem nagyon is tekintélyt parancsoló ez a név. DO KYUNG SOO!! Nem értem miért nem védi meg magát, ha már egy ilyen neve van.

És igen facebookon elérhető a srác.

Na lássuk.

Igen jól sejtettem, hogy a mellettünk lévő suliba jár színjátszó szakra. Szegény kis pofijára most, hogy megsérült, biztos sok sminket kell majd tenni.

Na nézzük tovább.

17 éves és nincs is róla fent más információ... Valamint képekben sem bővelkedik, ahogy látom.

Tényleg fura ez a srác.

Neeem! Lehet, hogy csak nem szeret annyira posztolni... De akkor is!!

Aish megőrít ez a gyerek.

Másnap szépen lassan battyogtam be a suliba de persze sikerült összefutnom Azzal A Hármassal... Igen pont velük.

-Oh, gyere csak.-karon ragad az egyik srác és a már ismert sikátorba vonszolnak. Milyen meglepő...

-Mi van?-ellököm magamtól őt és mérgesen nézek rajtuk végig.

-Bele rondítottál a kis verésünkbe ráadásul a haveromnak is behúztál és megfenyegetted...-ingatja a fejét az egyik barom.

-Ti meg majdnem, hogy halálra vertetek egy 17 évest. Egyáltalán miért?-próbálok válaszokat keresni és ez egy tökéletes időpont erre.

-Szegény, buta kislány... De ugye jobban van már Dyjooo?-elkezd vinnyogni mint valami hülye picsa majd hangosan felnevet.

-Na jó, mit ártott nektek?-keresztbe fonom magam előtt a karom és felvonom a szemöldököm a válaszukat várva.

-Tudod...kikezdett a haverommal, aminap.-mutat a narancssárga hajú srácra majd folytatja a szemembe nézve.-Felnyomta a dirinél... Előtte meg szimplán csak irritált a kis buzi.-a képembe röhög.-Szóval, ha nem akarsz te is ilyen sorsra jutni, akkor inkább húzd meg magad.-magára ölti gonosz vigyorát.

-Tudod inkább nektek kéne vigyáznotok még mielőtt olyan képek derülnek ki a kis délutáni akciótokról, amivel akár börtönbüntetést is kaphattok.-eltolom magamtól újfent.-Remélem érthető voltam.-végig nézek a három srácon majd kisétálok a sikátorból idegesen és meg sem állok az iskoláig.

-Gyere velem...-megfogja a csuklómat a fekete hajú srác, akinek bemostam tegnap majd behúz a férfi mosdóba.

-Azt hiszem elég érthetően megmondtam, hogy szállj le rólam.-szűröm a fogaim közt.

-Most jól figyelj. Jobb, hogyha nem húzol ujjat Jonginnal, nem tudod, hogy mire képes. Amit idáig láttál az még semmi. Szóval a Te érdekedben mondom, hogy húzd meg magad.-rám néz komolyan mire egy hatalmasat nyelek, de felbátorodva folytatom.

-Hagyjátok békén Kyungsoot!-kerszbe fonom a karom mellkasom előtt.

-Yaa, nem hiszlek el!-elkezd kiabálni.-Ő soha nem fog leállni nem tűnik fel?! Most még kiszállhatsz ebből az egészből, nem úgy mint a kis barátod vagy én!-szemeim a kétszeresükre tágultak a szavak hallatán.-Fejezd be a fenyegetőzést és kerüld el Őt messziről, ha jót akarsz magadnak!-rám kiabál majd indulna ki a mosdóból, de megragadom a karját mire felém fordul.

-Mi ez az egész?-bizonytalan a hangom, a félelem pedig átjárja az összes porcikámat, amitől egy pillanatra meg is remegek.

-Ez a pokol kislány. Ez maga a pokol, Jongin pedig a megtestesült ördög.-kisétál a mosdóból engem teljesen sokkos állapotban otthagyva.

Teltek, múltak a napok, de sem Kyungsooval sem azzal a bizonyos hármassal nem talállkoztam, amit egyben találltam furcsának és íjesztőnek is.

Szombat volt ezért szokásomhoz híven, kiültem a parkba olvasni. Igazából nincsen túl sok barátom, sőt... Ezért a szabad időmben álltalában egyedül vagyok és ilyenkor olvasni, zenét hallgatni vagy rajzolni szoktam.

A nap elég erősen sütött ma délután ezért én az egyik fa árnyékában húztam meg magam, egy padon, a kistóval szemben.

Tökéletes hely az olvasáshoz.

-Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim...-levágódik mellém valaki. Túlságosan is ismerős volt a hangja.

Amint leesett, hogy már megint kik gyűltek körém, idegesen csaptam össze a könyvem és pillantottam az idióta szemébe. Mi is a neve...? Jong...Jongin.

-Elmennél?-undorodva vezetem rajta végig a tekintetem és akaratlanul is eszembe jutnak a fekete hajú pár nappal ezelőtti szavai. "Ez maga a pokol, Jongin pedig a megtestesült ördög."

-Miért vagy ilyen ellenséges?-átveti rajtam a kezét vigyorogva és közel hajol hozzám.

"Kerüld el Őt messziről, ha jót akarsz magadnak" felidézem a fekete hajú szavait újfent.

Minden lelkierőmet összeszedtem és nem köptem arcon őt, hanem csak felálltam és elkezdtem sétállni a kijárat felé. Nem akartam semmiféle bonyodalomba keveredni és bár nagyon sajnáltam Kyungsoot, de nem állt szándékomban helyettesíteni Őt, hogy ezúttal én kapjam a verést. Mert igen, Jonginból a hallottak alapján igenis kitellik, hogy egy nőt üssön meg.

-Menj utánna...-habár nagyon hallkan, de még hallom, ahogy értem küld valakit Jongin.

Nem gyorsítottam a tempómon... Még a végén azt hinné félek tőle.

-Fuss oké?-meghallom a fekete hajú fiú hangját magam mögül és meglepődve veszem észre, hogy aggódik. Hallgattam rá, és elkezdtem a kijárat felé rohanni, ő pedig végig a nyomomban volt és mondta, hogy ne álljak meg.

-Oké, itt jó lesz.-megfogja a karom a srác majd beránt egy hatalmas fa mögé.

-Na jó mond el, hogy mi ez az egész...-ránézek kétségbeesetten, levegőért kapkodva.

-Jongin...pszichopata.-kinyögi nagynehezen, néhány másodpercnyi vívódás után én pedig szörnyülködve hallgatom szavait.-Fél éve szállt rá Kyungsoora, de előtte mások is voltak.-elpillant a fa mellet. Majd még mielőtt bármit is mondhattam volna befogta a számat és elkezdte megkerülni a fát velem együtt nagyon lassan.

Talán egy percig is így állhattunk majd lassan elengedett.

-Oké, elmentek.-kisétál a fa mögül az ellenkező irányba, mint, amerre a kijárat van.

-Szóval akkor lényegében te miért is nem hagytad ott őt?-kérdezem gyanakodva miután mellé léptem.

-Tudod, ez nem olyan egyszerű... Az apja nagyon befolyásos ember, megfenyegetett, hogyha nem engedelmeskedek neki tönkreteszi a családomat.-magyarázza egy keserű mosollyal az arcán.

-Sajnálom.. és azt is, hogy behúztam neked.-lehajtom a fejem szégyenemben.

-Semmi gond,-megveregeti a vállam majd tovább folytatjuk utunkat csöndbe burkolózva.

-De... Miért pont Kyungsoo?-felpillantok rá kérdőn mire egy hatalmasat sóhajt.

-Kyungsoo nos... Ő szerelmes volt Jonginba. De az meg hetero szóval mikor ez kiderült, akkor kezdődött az egész.-magyarázza szomorúan a srác vissza gondolva a történtekre.

-Kyungsoo meleg?-gondolkodom hangosan mire csak halványan bólint párat.

-Szegény... Nem lehet neki könnyű...-lehajtom a fejem szomorúan.-Tennünk kell valamit!!-felpillantok rá kétségbeesetten.

-Nos... Annál, hogy néhányszor fedezem, vagy elbújtatom, nagyon többet nem tehetünk.-rám emeli a tekintetét sajnálkozva. Pedig még csak nem is Ő tehet róla.

-Akkor csak így hagyjuk, hogy ezt tegye?-megállok vele szemben felháborodva.

-Mire gondolsz? Jelentsük fel?-nevet hangosan, de néhány másodperc múlva rendezi is vonásait és komolyan rám pillant.-Mint mondtam nagyon befolyásos szülei vannak.

-Ez tényleg egy szörnyeteg.-kifújom szaggatottan a levegőt.

-Az bizony.-bólogat helyeslően, de aztán nem sokkal késöbb egy halvány mosolyt fest magára és leül egy padra, ahol én is helyet foglalok.

-Még be sem mutatkoztam. Kim Minseok vagyok.-megtudom végre a nevét. Minseok..Aranyos.

-Park Boom.-kinyújtom felé a kezem, amit el is fogad majd egy aprót hajolunk egymásnak.

Hogyha Jongin az ördög, akkor Minseok, biztosan egy angyal. Talán még soha sem talállkoztam hozzá hasonló fiúval.

A vele eltöltött néhány óra alatt sokat beszélgettünk, messziről kerülve a Jonginos témát. Többek között egymásról, hobbikról érintve néhány olyan témát, amit másnak még egészen biztosan nem mondtam el és merőben megkönnyebbültem, hogy végre kiadhattam magamból valakinek, aki meg is hallgatott.

Másnap a szokottnál sokkal, de sokakl boldogabban ébredtem, amit a szüleim, de még én is furcsálltam. Mintha azzal, hogy Minseoknak elmondtam tegnap bizonyos dolgokat el is szálltak volna mostmár mást kísértve vagy éppen eltűntek a nagy feketégben engem örökre békén hagyva.

De bárhogy is legyen nagyon hálás vagyok neki.

_______________________________________

Hello srácok!

Nos hosszú kihagyás után, de újra jelentkezem egy új profillal és új könyvel. Barátnőm FanniVirovecz és a tesóm chhhjhh bátorítására publikálltam ezt az OS-t Kyungsooval a főszerepben.

Remélem tetszett neketek ez a kis szösszenet, hogyha igen akkor nézzetek még be hozzám mert a napokban terbezem hozni a sztori második, egyben utolsó részét is.
De addig is legyek jók!<3

By: just_drawing_girl