#Luke

Mikor másnap bementem a kórházba, Ő éppen sirt. Nem gondolkodtam, csak szorosan magamhoz öleltem. Percekig arcát a vállamba fúrva zokogott, majd hirtelen elengedett.

- Összekönnyeztem az inged! - nevetett fel.

- Nem baj. Legalább mostmár nevetsz. Amúgy, a te neved mi?

- Képzeld, én is csak tegnap tudtam meg, hogy Elizabeth Montgomery vagyok. Az elnök lánya. - mosolygott, bár a szeme szomorúan csillogott.

- Mi az hogy csak tegnap tudtad meg? - kérdeztem értetlenül

- Az orvosok szerint amnéziás lettem. De...én az öszes emlékemet elfelejtettem. Nem tudom ki vagyok. - suttogta, majd felém nyúlt, jelezve, hogy öleljem meg.

- Miért sehítettél nekem? - kérdezte félénken egy idő után.

- Nem tudom. Mindigis az a hőstipus voltam. - vigyorogtam rá, mire ő nevetve bele akart bokszolni a vállamba, de mielőtt hozzám ért volna, felszisszent.

- Jól vagy? Hívjak egy nővért? - aggódva figyeltem minden mozdulatát.

- Aha. Nem kell kössz. - nézett rá a kezére. Aztán felkapta a fejét. - Nekem nem tűnsz hősnek.

- Nem? Pedig van Super Man-es alsóm! - Eli csak nevetett, majd kivágódott a szoba ajtaja.

- Te jó ég! Nevet! Eva gyere ide! - kiáltotta egy kb. 45 éves nő.

- Nevet? - csodálkozott a pasi is. - És maga meg kicsoda?

- Én hoztam be tegnap Elit. - magyaráztam. - Luke Hemmings vagyok.

- Mérhetetlenül nagy hálával tartozunk neked! Megmentetted a lányunk életét. Az orvosok szerint, ha fél percel később érsz oda, meghallt volna. - suttogta a nő. - Óh! Elnézést a modortalanságomért! Susan Montgomery vagyok! Ő pedig a férjem. Evan Montgomery.

Abban a pillanatban esett le hogy az elnökkel beszélgettem. Így hát elővettem a legjobb modorom.

- Örülök hogy megismerhetem önöket.

- Várj csak! Mit mondtál? Luke Hemmings a neved? Mint annak a bandának s frontemberének. Higy is hívjàk..- kérdezte Mrs. Montgomery.

- 5 Seconds of Summer.

- Evan! Eli ezt a bandát hallgatta éjjel-nappal! Nem lehet hogy a zenèjüktől visszajönne pár emléke? - én csak össze-vissza kapkodtam a fejem. Hogy mivan?!

-De! Luke, nem lehetne valahogy megoldani hogy néha énekeljetek neki? Amint kiengedik a kórházból, minden nap énekelnétek neki valamit.

- Mr. Montgomery, ez igazán hízelgő, de ön biztos ebben? - kérdeztem félve.

- Egészen biztos! Megtenné ezt értünk? A lányomért? Nem akarok úgy élni hogy a lányom nem emlékszik rám. - és íme az érzelmi zsarolás élő példája.

- Rendben. - sóhajtottam.

- Köszönjük! - kiáltották, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek.

- Köszönöm. - suttogta Eli.

- Az apád gyakorlatilag érzelmileg megzsarolt! Azt hittem...áh mindegy is. Nincs mit. De hamarosan lejár a látogatási idő. Mennem kell! Szia Eli! - simítottam meg a lány kezét.

- Holnap is bejösz? - szólt utánam hirtelen.

- Szeretnéd hogy jöjjek? - kérdeztem kihívóan. Jesszus Luke! Ez a csaj egy kórházba fekszik, és tegnap majdnem meghalt, de te éppen most kezdesz el rá gerjedni. Minden elismerésem az enyèm!

- Én itt leszek. - suttogta félénken.

- Szerintem én is. - sóhajtottam, mahd becsuktam az ajtót.