"Lassan magamhoz kezdtem térni. Ha jól emlékszem megint Drake volt. Nehezen kinyitottam a szemem majd az erős fénytől rögtön vissza is csuktam.

- Csipkerózsika felébredt. - hallottam meg Cole hangját szerintem túlságosan is közelről. Az egyik kezemmel megfogtam a tőlem jobbra lévő dolgot, ami egy póló lehetett. A szemeim újra kinyitva annyit éreztem, hogy egyet dobnak rajtam és már sokkal inkább egyenesen néztem mint felfelé. Megragadtam Cole vállát és aztán a nyakához tettem a kezem.

- Ne fészkelődj hercegnő.

- Nem vagyok hercegnő... - jelentettem ki, még gyakorlatilag kómásan és morcosan.

- Akkor szólítsalak csipkerózsikának továbbra is?

- Ha nem akarod, hogy leteperjelek akkor inkább maradj csöndben. - válaszoltam amikor Liz éppen a hugrabugos ajtót nyitotta ki.

Ezek után, amikor beértünk a klubb helyiségbe körbe nézve senkit nem láttam. "

- Azt hogy tervezed? Ilyen kótyagosan? - kérdezte, majd rám mosolygott azzal a pimasz félmosolyával.  Na azthiszem ezért meg ke leckéztetni.

- Így! - válaszoltam miközben megszorítottam a kezét, hogy engedjen el. Ezek után pedig kigáncsoltam, arra nem számítva, hogy a derekamba kapaszkodik és magára ránt. Őszintén még mindig haragszom rá! Rendesen!

- Komolyan srácok már kezdődik?! - kérdezte Liz miközben felment a lányszobákhoz. 

- Ugye tudod, hogy még agyrázkódással is földre vittelek? - kérdeztem egy félmosollyal. 

- Ezt most vegyem kihívásnak? - kérdezte, majd fordult egyet úgy, mint én a vonat megállóban. 

- Srácok gyertek már ne most! - Cole felpattant majd nyújtotta a kezét. Erre én ugyanúgy tettem mint ő akkor. És szédelegve elindultam a lépcsők felé. Amint elértem az első fokot megint már Cole karjaiban voltam. 

- Nem unod még, hogy folyton cipelsz? 

- Hát... Én nem de te sem ahogy látom... Folyamatosan újra meg kell tennem! - célzott nevetve a kába fejemre.

- Hahaha nagyon vicces. -fordultam el a fejemmel morcosan.

-Drake-el mi lett? -kérdeztem miközben még mindig duzzogva kerültem Cole tekintetét.

- Nem csak, hogy kicsapták, de többet nem jöhet vissza a Roxfort területre. 

- Annyira idióta ez az ember...

- Így van!- jelentette ki miközben betett Liz ágyába. Betakart, majd leült az ágy szélére. 

- Ha már nem tudsz elmenekülni elmondom amit akartam. 

- Hajrá... De ne várd el, hogy figyeljek!

-Letty! Remélem tudod, hogy nem úgy szántam amit mondtam csak hirtelen rosszul érintett amit a fejemhez vágtál.

-Nincsen semmi bajom!

Erre csak azt kaptam, ahogy mindketten Liz-el egy "ezt most nem mondtad komolyan ugye?" Nézéssel bámulnak.

- Beszéltem apukáddal, és amikor ugye átjössz a mi világunkba ott ugye én éppen favágóskodom. Arra gondoltam oda jönnél velem és ott oktatnálak. 

- Aha... Ez szuper... Mi lesz a lányokkal? Ők nem maradnak ott... Nem miattam jönnének... - jelentettem ki szomorúan.  Talán még Liz... Bár...

- Gondolom miattam sem... 

- Mint már mondtam a lányoknak Loyd folyamatosan edz. Kai pedig már nem nindzsa hanem a "piros Sógund". 

- Ja hallottam... Valószínű Liz elmenne és csúnyán helyre tenné Kai-t. Legjobb barátja ként biztosan megrugdosná. Luna pedig Loyd-nak segítene. 

 Erre elkezdtek jönni a minden féle túl gondolásaim mindennnel kapcsolatban. Az utazással az élen. Mennyi baja eshet a lányoknak egy ismertlen világban. És hogy egy olyan világba megyek, ahol ennél is több varázslat van és fura lények... Amiről eszembe jutott a vér farkas és hirtelen elkapott egy pánikroham a sok félelmemtől. 

- Igen! Akartam mondani, hogy nem valószínű, hogy vissza térek január elsejéig.   Ha meg igen annak nyomós oka lehet. - jelentette ki, majd ráfogott a durván remegő kezemre. 

- Mi a baj? 

- Valószínű egy pánik roham lehet... Válaszoltam amint kinéztem a sötét ablakon! Ami olaj volt a tűzre és  még sokkal erősebb lett a rettegésem. Össze húzva magam ültem folyamatosan rettegve és remegve. 

- Letty! Nézz rám! Minden rendben van! - jelentette ki közelebb ülve. Ezt persze csak az ágy süllyedéséből észleltem, mert a könnyes szemeimet a térdemre hajtottam. Cole megfogta a kezem, erre kissé kiengedtem. Persze ezután újra elkapott a rettegés és a legközelebbi dologba kapaszkodtam bele. Cole-kezébe. Ő lassan az ölébe húzott és átölelt. Ő az ágy szélén ült én pedig neki oldallal az ölébe felhúzott lábakkal sírtam. 

Ekkor kopogtak. Viszont nem érdekelt csak még jobban összehúztam magam, és remegtem. 

- Igen?

- Én vagyok az, az igazgató.

- jöjjön csak be. - jelentette ki miközben próbált nyugtatni. 

- Oh hát mi történt?  kérdezte közelebb sétálva.

- Azt hiszem pánikrohama volt. - jelentette ki Cole. 

- Oh jajj kicsi lány! 

- Tanár úr én meg leszek! Inkább vizsgálja meg Lu-t.

Liz oda jött és letérdelt mellénk. Letty ugye tudod, hogy nem eshet semmi bajod?

Ezek után sok időbe tartott, de sikerült végül megnyugodnom... Kemény egy péntek este volt. 

Dumbledor professzor megállapította, hogy Lunának semmi baja csak kifáradt lelkileg. Majd egy varázslattal lenyugtatózott és elment.

Ezek után olyan volt, mintha egy fura álomba lennék. Tompult a világ. AZ érzékeim. Az érzéseim. Minden. Egyedüli dolog az volt amire emlékszem, hogy Liz közölte-Cole-al, hogy elmúlt éjfél és aludni kéne. Én órákon át csak ültem az időt se rendesen érzékelve. Cole segített befeküdni az ágyba majd oda ült, és ott volt még velem. Liz már leoltotta  a lámpákat amikor már semmit nem érzékeltem csak sötétség. 

Másnap reggel ébredtem.  Olyan öt órakor egyszer fel, de bágyadtan az órára nézve utána vissza is aludtam. Ezek után véglegesen reggel nyolc órakor keltem ki az ágyból. Kinyitva a szemem egy nem várt alakkal néztem szembe. Cole feküdt tőlem alig két centire. 

- Mi a franc?! - keltem fel, majd gondolkodtam el a tegnapon. A beszélgetés és  a hirtelen pánik rémlik, de semmi más nem amióta Drake- meglőtt. 

- Jó reggelt! - hallottam meg a rekedt hihetetlen mély reggeli hangját Cole-nak. 

- Neked is bámulós... 

- Mi történt? Nem emlékszem, csak arra a beszélgetős részre. 

- Utána pánikrohamod volt. Ezek után pedig Dumbledor  Professzor lenyugtatózott, egy bűbájjal.  

- Ah értem, ez nagyon eredeti.

Ezek után elmondta mi volt Lunával, és még jó pár dolgot. Aznap még nem ment vissza csak vasárnap este fog. Így együtt töltöttük vele és Lizzel hárman azzal, hogy felügyeltük Lunát és közben Cole elmondta az utazás alapjait. Miket kell elhozzak. Ezeket persze mind beírtam a füzetkémbe. 

A vasárnapot azzal töltöttem, hogy reggel edzés volt. Cole eljött megnézni engem és a csapatot. Eldöntöttem ma beszélni fogok Fallon-al. 

- Sziasztok! -  köszöntem a srácoknak. 

- Nem gondoltuk, hogy hozod. - biccentett Ares, Cole felé. 

- Talán baj? 

- Ha nem vonja el a figyelmed nem az! 

- Miért vonná? - néztem kérdő szemekkel Fallon-ra. 

- Gyere kicsit Letty. 

- Akartam veled beszélni!- vágtuk rá egyszerre.

- Honnan tudtál az erőimről? 

- Onnan, hogy nagyon gáz lenne ha nem ismernélek. 

- De miért? 

- Mert... a húgom vagy Letty!

- Hogy mi?!

- Innen ismerlek. Ezért ismerem a jóslatot. Emiatt bíztalak rá Ares-ra. Mert fontos vagy nekem Hugi! 

- Akkor te lennél az, akit teljesen véletlen említett nekem egy elszólásból Obi Wan Kenobi?

- Kenobi még él?! Úgy tudtam meghalt már több mint tíz éve. 

- Meg is halt csak vissza tért szellemként.

- Apa miért nem szeret úgy mint engem? Miért nem laksz velünk?

- Apukánk nem igazán akart semmit sem rajtad kívül engem  elítélt, mert egyszer elárultam valakinek ki vagyok, azóta nem beszélünk. Ares-éknál nevelkedtem fel. Ő mindent tud rólad. Azt is amit te nem. 

- Ez nagyon jól hangzik... - jelentettem ki nagyon szarkasztikusan. 

Majd ölelésbe voltam. 

- Hogy kerültél pont Ares-ék hoz? 

- Úgy hogy anya legjobb barátja volt  az apjuk sok évig. Együtt nevekedtek a Jedi-templomba tizennégy éves korukig, amikor is ugye átkerültek a Roxfortba. 

- Akartam mondani... Én el megyek félévtől... 

- De csak most kaptalak vissza és itt a csapat is. 

-Hogy mi?! - jött oda Ares is. Cole egy oszlopnak dőlve állt, és nézett minket a pálya széléről. 

- Umm... Én félévtől nem itt fogok tanulni... 

- Ezért buktál ki a múltkor?

- Akkor nem Brookstone miatt tette? Vagy várjunk csak?! Vele mész el? 

- Én... Én... -néztem könyörgő pillantásokkal rá. 

- Talán zavar?! - keményítettem meg magam. 

- Igen zavar! Nagyon is! 

- Miért!? Ez miért érdekel ennyire?! 

- Mert... - lépett  közelebb... Majd a derekamra tette a kezét... NE NE NE ENNEK NEM LESZ JÓ VÉGE... ÁLLJ LE HAVER! MEG NE TEDD! Ordítozott Ares-al a fejembe lévő kis hang. 

- NEM! - szabadultam ki a fogásából nagy erővel. Amitől hátra estem. Nem Szabad. Senki nem kerülhet ilyen közel hozzám. Senki. 

- Ez meg mi akart lenni?! - kérdeztem ingerülten, majd sietve elfutottam a pályáról, így ezt az edzést kihagyva. Cole szerencsére nem látta az esetet! Az kellett volna még nekem... 

Fel futottam Cole-t meg se várva Liz-hez és berontottam a szobába. 

- Liz baj van! Az edzésen sok minden ki derült. Fallon az elveszett bátyám és Ares megpróbált megcsókolni! Persze nem hagytam! 

- Hogy mi?! - érkezett meg Cole, pontosan abban a pillanatban az ajtóba, ahogy kimondtam e szavakat. 

- Te is aztán tudsz időzíteni! - jelentette ki Liz a fiúra nézve. 

- Hogy mit csinált?! 

- Csak próbált! 

- Akkor is azt akarta! - Akadt ki Cole és indult volna Ares- t kinyírni. 

 Szerencsémre még éppen lefogtam. 

- Kérlek ne! Így is van elég idegeskedésre való ok. Léccives ne kezd te is... - Rántottam vissza majd megöleltem. 

- Ezt nem hagyhatom ennyiben! - mondta, majd kiviharzott az ajtón becsapva azt maga után.