"
Ültünk egymásnak támaszkodva négyen miközben a lányok kérdésekkel zúdították szegény fiú-t. Én a vállára tettem a fejemet és úgy hallgattam a dolgokat. Elmondta, hogy nindzsák és, hogy már párszor megmentették a világot. Meglepett ez az egész, hogy valamiféle elemi erőkkel harcolnak.  Ezért is ilyen erős és stabil Cole mert a föld ősi mestere utódja. A fegyvereik ha jól fogtam fel már elvesztették. Nem is csodálom ha aranyból voltak mondjuk. Cole és egy kasza kemény párosítás bár a többi se semmi. Vegyük csak azt, hogy Kai és Loyd kardal nyomul míg Jay Nundzsakuval és Zane dobócsillaggal. Persze ahogy hallottam Nya Samurai robotja sem semmi. A mesterük ezesetben a Sensei-ük Wu egy idősebb szakállas fazon. Aki amikor össze gyűjtötte őket, még Cole volt a főnök, bár ez a szerep azóta Loydra ruházódott. Ezek után, hogy mik történtek, amig nem voltak itt és, hogy Jay és ő össze kapott Nya-n. Mivel Nya elkezett vele flörtölgetni, ő pedig fogadta és ezen össze is verekedtek. Azt is, hogy mi történt az áram szünetnél, és akkor amikor megtalálták Pixal-t aki, ha jól figyeltem Zane-nek bejött... Arról is volt szó, hogy mi történt miután Loyd megosztotta az erejét és mi történt utána amikor a holdon ragadtak. Végül eljutottunk odáig amit nagyon nem vártam. 

- Igen és Zane... fel.... fel... feláldozta magát...
"

-Ezt hogy érted? -kérdezte Luna kissé akadozó hangon már könnyektől csillogó szemmel.
-Zane meghalt... -mondtam ki és összehúzva magam, át öleltem a térdem. A lány Liz nyakába borult és zokogni kezdett... Liz teljesen lefagyott... Csak ült és nézettt ki a fejéből egy két könnycsepp csurgott csak ki a szeméből. Már én is sírásban törtem ki... Pedig megpróbáltam visszatartani. Nem ment. Cole igazán nem tudott mit tenni a helyzettel Így csak elkezdte simizni a hátam.  Ami egyébként kifejezetten idegesített volna de most megnyugtatott.

A lányok sok ideig még a padlón voltak. Teljesen lesulytotta őket is a hír mint engem. Csak feküdtünk sokáig és én perpillanat üres fejjel de azthiszem ők gondolataikba merülve néztek ki a feljükből. Én nem tudtam aludni, ezért csak bámultam a falat magam előtt. Cole és Liz már aludt. Luna felém fordult és szomorúan átölelt. Én a feje alá tettem a kezem majd simizni kezdtem a vállát. 

- Minden rendben lesz, még akkor is ha nem lesznek velünk. Biztos jól lesznek. 

- De nagyon hiányoznak... Főleg...

- Loyd - fejeztem be a mondatot amit félbe hagyott. Tudom mennyire szereti a fiút.

- Igen! Bárcsak láthatnám még... Ennyire nem számítok neki, hogy nem  is jött elköszönni?!

- N...

- Nagyon sokat számítasz neki. Sokszor gondol rád és a nevedet mondogatja álmában. - jegyezte meg fél álomba Cole, és felénk fordulva Luna szemébe nézett. 

- Hogy - hogy nem jött veled?

- Szét vált a csapatunk... Több okból is. Én is csak ma estére jöttem,  aztán nem biztos, hogy jövök többet. - nézett a végén már rám. Egymás szemébe bámultunk. Oldalt feküdt felénk fordulva. A feje abban a magasságban volt mint az enyém. Luna pedig a vállamon feküdt átölelve engem. Az ember szeme a lélek tükre ezt mondják. És pontosan így is van. A szemeiben ugyanis szomorúságot és elveszettséget láttam.   

- Éhes vagyok... -jelentette ki egyszer csak Luna.

- Ne is beszéljünk kajáról... 

- Csak nem te is éhezel kis bélpoklos. - Böktem meg. 

- Hé! - fogott rá a kezemre. 

- Nem! Nem! A hasam tabu.

- Akkor oldalba bökjelek? - kérdeztem én is ráfogva a kezére. 

- Hangosak vagytok! - ébredt fel Liz és hozzánk vágott egy párnát. Erre Luna megfordult és így már nem félig rajtam feküdt hanem barátnőmön. Persze a lány ezt nem hagyta és fel állt azzal az ürüggyel, hogy elmegy inni.
Eddig én szépen háton feküdtem a bal kezem a hasamra téve. 

- Menjetek arrébb! - Jelentette ki, amikor vissza ért. 

Erre arrább csúsztunk mind. 

- Még! Még! Még! Így nem fogok tudni kényelmesen forgolódni. - jelentette ki miközben még egy nagyot lökött rajtunk. Viszont valószínű arra senki nem számított, hogy ott az ágy vége és Cole szépen leesik. Arra meg még kevésbé miután fogta a kezem magával rántott . De annyira, hogy rá estem. 

- És megint. Hogy van az, hogy végül mindig én vagyok felül? - nevettem el magam miközben felnyomtam magam a kezeimre. 

- Hát jah... Bár nem unom ezt a felállást, nézett a szemembe két centiről. Én leforogtam róla, majd arrébb tolva Lunát felfeküdtem az ágy legvégébe.  Ekkor viszont Liz vissza lökte Lunát, és megint szegény Cole-on kötöttem ki.

- Ah Liz! - jelentettük ki egyszerre hárman. 

- Nem hiszem el...-  álltam fel, majd  levettem a három takaróból az egyiket Lizről és vissza feküdtem a földre. 

 Másnap reggel hat órakor arra keltünk, hogy valaki kopog az ajtón. Félig Cole-on ébredtem. A lábam az övébe kulcsoltam a fejem a mellkasán volt aegyik keze a hátam tartotta másik a combomon volt. Felálltam és kinyitottam. Ares volt az. 

- Mi van már? Tudod mennyi az idő? - kérdeztem tőle fél álomba. Dumbledor professzor hivat téged, és Brookstone-t. - mondta miközben végig nézett rajtam. 

- Mi van? 

- Ez a te pulcsid? Miért ekkora, és hugrabugos? 

- Öt perc oké?

-Cole felkelni! -Ütögettem egy párnával.

-Ah hagyjál! Még öt perc!

- Felejtsd el! Annyi időd van elkészülni.
-jelentettem ki miközben már rohantam fogat mosni. A pót fogkefém annyira jó, hogy itt hagytam a múltkor.

 A tegnapi ruhám volt csak így azt kaptam fel sietve. Majd megfésülködtem a  gatya zsebemben lévő elázott cukorkát bevéve a számba a hatalmas mennyiségű hajamat felfogtam.
Cole ugyanúgy átfésülte fekete kócos haját, és bevett egy cukorkát.

- Gyere! - kiáltott be Ares amire Liz és Luna reakciója csak egy "Kussoljatok már be!" volt.

- Jövök már... - válaszoltam miközben kinyitottam az ajtót. 

- Oké meg vagy?

- Igen meg!
- Akkor indulás Brookstone-ért! - jelentette ki miközben végignézett rajtam.
-Arra nem lesz szükség. - jött oda Cole mögém, és a kezét a vállamra tette. Hogy?! Száz nyolcvan centi vagyok és simán átlát a fejem felett.  Ares tekintetéből eléggé kivehető volt, mennyire izzik köztük a levegő... Nem jó értelemben! 

- Amúgy, hogy vagy? - kérdeztem, miközben közelebb lépve vizsgálgatni kezdtem az arcát. Tele volt kisebb nagyobb lila foltokkal és hegekkel. 

- Most már jobban! - Huh. Megnyugodtam kissé.

- Jól van menjünk. Letty akkor Dumbledor-hoz. -  Ragadott meg a derekamnál Cole és húzott el. Csak nem féltékeny?! kezdtem kuncogni. Ah csak nem.

Sietve felsétáltunk az igazgató irodájáig, majd bekopogtunk. Az ajtón belülről hallatszódott az igazgató  hangja. "Gyere csak be"  Lassan kinyitottuk a hatalmas fa ajtót és beléptünk. A szoba nem változott semmit,  az utolsó látogatásom óta. Az igazgató éppen egy szekrény mellett állt és üvegcséket nézegetett. 

- Szóval! Arról szerettem volna veletek beszélgetni mi legyen a továbbiakban. Ugyanis a nindzsák nem jönnek vissza. Viszont neked Letty tanulnod kell, hogy beteljesítsd a jóslatodat.

- Ezzel mire akar célozni uram? - kérdeztem, a szavain töprengve. 

- Arra, hogy vele mész ninja go-ba, aztán vissza jössz hozzánk, amint meg vagytok. - jött be az ajtón apa.

- Nem mehetek! - jelentettem ki előlépve.

- Akkor mi lesz a sulival? Mi lesz a lányokkal? Veled? - Sokkolódtam le kissé.

- Fél évkor mentek! Addig Cole vissza megy. Te pedig majd csak az új év első napján mész át. - jelentette ki apa. Oldalra néztem Cole-ra, aki láthatólag nem tudott mit mondani. 

- Rendben! Akkor vele megyek újévtől...

- Menjetek! Cole induljon haza. Letty menj vissza tanulni. 

Kiléptünk az ajtón, majd elindultunk lefelé. Én egyre gyorsabban és gyorsabban mentem... Ki kellett adjam a fájdalmam. Egy átkozott jóslat miatt bekell fejeznem a sulit! Még csak most kezdtem bele! Emellett, ha még ez nem lenne elég  apám és a barátaim kitudja meddig nem láthatom. 

-  Letty nyugi! Állj! Ne fuss ennyire! - szólt rám Cole, miközben megragadta a karom. Eddig észre se vettem, hogy már futok. 

- Tudom, hogy ez most felzaklat! Hidd el semmi közöm hozzá!

- Semmi!? Akkor, hogy, hogy nem tudnál itt maradni és itt tanítani? Mert az az otthonod? Mert ott van amit ismersz? Mert ott a családod? Anyukád vár haza?

- EGY MERT KI JÁRTAM EDDIG MINDEN NAP ZANE SÍRJÁHOZ! KETTŐ NEM NINCSEN ANYÁM! ÉS HÁROM ÖRÜLJ? HOGY EGYÁLTALÁN SEGÍTEK! MIVEL NEM ARRA LETTEM KIKÉPEZVE, HOGY HISZTIS NEMTÖRŐDÖM KISLÁNYOKAT PESZTRÁLJAK!- ordított rám, miközben felém jött, és a falnak nyomott. Ezek után idegesen elviharzott. 

Nem ezt akartam kihozni a helyzetből! De ezt sikerült! AHH, hogy lehet valaki ilyen idióta, mint ő! 

Ezután lementem a tóhoz, és kerestem magamnak egy fát, amin elkezdhetem levezetni a dühöm.  Elkezdtem ütni, ütni és ütni.  Nagyon ki voltam akadva! Perceken át ütöttem szegény fát míg nem arra figyeltem fel, hogy valaki közeledik felém. Nem különösen érdekelt úgyhogy folytattam. 

- Nem a legjobb módja a méreg levezetésének.  

- Mert még nem próbáltad! 

- Letty állj le kérlek! - fogta meg a kezeim Fallon. Erre térdre rogytam és elkezdett folyni a könnyem. Ő letérdelt mellém és elkezdte letörölni a kezemről a vért egy zsebkendővel.

- Tudom nem szeretnél beszélni róla. De ha valakinek megnyílnál, én itt vagyok. 

- Köszönöm! - öleltem át hirtelen. Ő persze viszonozta az ölelést majd a fülembe súgta.

-  Örökké!

- Az sok idő...

- Pontosan!- mondta miközben eltolt magától és a szemembe nézett. 

- Tudod úgy érzem nem tehetek semmit. Csak sodródom... Visz az ár, és nem tudok mit tenni ellene. Tehetetlen vagyok.

- Sodródj! 

- És ha nem szeretnék? 

- El kell fogadnod! Nincs más módszer erre. 

- Tudom... Csak a bele törődés... Eddig azt hittem különlegesnek lenni jó. De most rájöttem ez butaság! - jelentettem ki

- Mindig lesznek nehéségek erőkkel vagy erők nélkül amin túl kell lépni. Az erőid segítenek. Akár ártatlanokat menthetsz vele.  Mindenkit megmenthetsz! Te lehetsz a hős. Akire mindenki felnéz. 

 -Várj miről beszélsz?! 

- A tüzet vissza fordíthatod! Bárkit bármikor megvédhetsz ellene! Nem érted ez mennyire fontos?

- Miről beszélsz? 

-Te vagy a világ megváltása!

- Honnan tudsz ezekről? - fakadtam ki még jobban az idegességtől.

-Letty én...