"Én elindultam fel a fiúk szobáihoz a lépcsőn. Szerencsémre nem telt sok időbe, hogy meg találjam Ares szobáját.

Kopogtam az ajtón.

- Igen?

- Nem jössz le? Hiányzol a csapatból.

- Szerintem nem igazán...

- Baj van? Bejöhetek? - kérdeztem kissé bátortalanul.

-Bujj be. - jelentette ki rekedtes hanggal.

Én lassan kinyitottam az ajtaját és beléptem a szobába." 

Egy egészen nagy szoba volt, három ággyal, és pár szekrénnyel. Persze minden kék, és ezüst színben. Egy nagy ablak volt elhelyezve az ajtóval szemben. Ares az ágyán feküdt háton és csak nézte a baldahint az ágya felett. Egy fekete farmer volt rajta, felül pedig semmi más csak egy nyaklánc.

- Zavarlak? -kérdeztem.

- Úgy tűnik neked?

- Valami baj van?

- Hát...

- Ugye nem rúgtak ki? Vagy semmi komolyabb?

- Nem! Se a suliból sem pedig a csapatból. Drake majdnem ki lett csapva a Roxfortból!  Is! Most egy időre nagyon meg kell húznia magát. Azok után, hogy majdnem leestél és majdnem vesztettük miatta a meccset. Fallon-t is behívták, hogy mondjon el mindent amit műveltünk az edzések alatt is. 

-Aha, és ő teljes mértékben melletted állt. 

- Hát persze. Figyi, jobban vagy?

- Mondtam már nincs bajom. Te?

-Na gyere mutasd! - jelentette ki felülve az ágyán. Leültem mellé, ő pedig igaz csak  a félhomályban ami a szobában volt, de szépen lassan óvatosan a kezével a homlokomra simított majd a szemembe nézett. Én tartottam egy ideig a szemkontaktust   így  szemügyre vehettem az arcát amit Drake szét vert. Egy monokli volt a szeménél és egy - két lila és zöld folt az arcán. Én  a mellkasán pihenő medálra. Aztán láttam csak mega Hatalmas lila foltot a bordáinál.  Úristen ezt is ő? És mintha nem is én cselekednék az ujjaim lágyan a sebre tettem.

 - Ez is miattam?

- Sajnálom... - nézett a szemembe majd le a számra. Én gyorsan felpattantam az ágyról, majd megálltam az ajtó előtt. Túl közel volt... Nem nem szabad. Erősnek kell lennem.

- Jössz? - kérdeztem. Erre sóhajtott egy nagyot és lekapta a sötétkék ingjét a székről. Gyorsan magára vette, majd indultunk is. 

Lent egyre több ember lett. Én mentem elől ezért gyorsan lesétáltam a lépcsőn és vártam. 

- Hello mindenki! - jött le Ares egy nagy mosollyal. Ez a hirtelen váltás az álarcára. Magamra emlékeztet. 

Egyszer valaki azt mondta "A hamis mosoly könnyebb, mint az, hogy elmagyarázzuk mit is érzünk főleg ha mi magunk se tudjuk." egyre jobban úgy érzem, hogy igaza volt. 

 Annyira fura... Ott fent teljesen más volt. Itt pedig... Visszatért ugyanahhoz a szerephez, mint eddig. Nem értem miért engedett betekintést az igazi énjébe.

Luna és Liz a többiekkel ült a kandalló előtt, és beszélgettek Jacob-al és Fallon-al.

A két srác, ahogy meglátta, hogy itt vagyunk felkiáltottak. 

"A meccs királya és királynője!"

Sokat beszélgettünk és ettünk, amíg nem hirtelen, megint megszólalt a hang. A kis hang, ami a fejemben mondta néha mit, és hogyan. 

"Letty menj le a kapuhoz."

Mivel eddig mindig segített a hang, ezért úgy ahogy voltam elindultam. Ares észrevehette, mivel még utánam szólt.

- Letty hova - hova?

- Most erre nincs időm! - jelentettem ki, és lefutottam a lépcsőn. 

Szerencsére nem jött utánam senki. Nagyon siettem a kapuhoz. Bármi lehet ott. Igaz este van és bármi történhet, mégis muszáj megtudnom mi a helyzet. Ez a hang még sosem vezetett rossz irányba.

A lépcső aljától sprintbe futottam el az udvarig, majd onnan lassítottam a tempón, amíg el nem értem a kaput. A kapuba egy alak állt. Amint megláttam lassítottam. Ő pedig mintha tudta volna, hogy itt vagyok, megszólalt. 

- Azt hittem el se jössz...

- Cole?! Te hogy kerülsz ide? - rohantam oda és ölelésbe fogtam. Hosszú ideig így álltunk.

- Emlékszel, hogy azt mondtam később majd mindent megtudsz?- kérdezte a fülembe súgva. 

- Igen? 

- Itt az ideje.       

-Akkor minden kérésemre válaszolsz? - kezdtem bele élni magam.

- Hát figyelj, az alsó gatya méretem azért tabu.

- Ohhh miért?! - löktem meg nevetve. 

- Komolyra fordítva a szót, igen.

- Mi volt a baj? Miért nem jöttetek vissza? Most miért jöttél vissza?

- Mindent csak sorjában...  Tudod erről nehéz beszélni... Egyébként meg mi történt már megint?

- Most én kérdezek, te válaszolsz. - vágtam rá. 

- Hát... Tudod...  Mint láttad egy másik világból jöttünk. Ugye a portál...  Ahol mi különlegesek vagyunk. 

- Ti vagytok az utazók akikről apa és Kenobi mester beszélt? 

- Kenobi... Mester? - Tartott kis szünetet.

- Hosszú Story.

- Csak az a baj, hogy nincs elég időnk. Én reggel már nem leszek itt. 

- MI?!

- Vissza megyek... Nem valószínű, hogy újra jön a csapat. Ezért is vagyok itt. 

- De hát miért?! Nagyon fontosak vagytok Liznek és Lunának. Ha itt hagyjátok őket örökre összetörnek teljesen! Magukba fordulnak... - Akadtam ki. 

Erre nem kaptam választ... Csak egy nagy sóhaj hagyta el a száját.

-Mellesleg az én szívemhez is hozzá nőttetek már.  És nem akarlak elveszíteni titeket. Így sem tudod  milyen érzelmi hullámvasút volt nekünk ez a pár hét íg...

- Letty... Zane meghalt... - szólt közbe, majd erőt véve magán kimondta.

- Hogy mi?! - csuklott össze a lábam magam alatt. Ez most hideg zuhanyként ért. 

- Megmentett minket a sötét úrtól és feláldozta magát. 

- Hogyan győzött le titeket egy ember?

- Ez nem ember volt... Egy hatalmas isten szerű lény. Viszont már ennyi. A csapat feloszlott... Elváltak az útjaink.

Cole letérdelt hozzám és átölelt. Így is hideg volt, azt nézve, hogy gyakorlatilag holnap már november. De az eső is elkezdett esni.. Ott térdeltünk egymást ölelve a földön, miközben hatalmas szemekben zuhogott ránk az eső. Én már sírtam... Nem tudtam elképzelni, hogy a múltkor még azon beszélgettünk, hogy majd együtt sütünk. Most meg már nincs köztünk. 

- Én nagyon sajnálom... - jelentettem ki zokogva.  

- Nem tehettél semmiről.

- De nem is segítettem! Rájöhettem volna valahogy. Vagy talán, ha gyorsabban tanulok, akkor át tudtam volna menni segíteni...

- Letty semmi közöd nem volt a halálához. Nyugodj meg...

- Miért jöttél vissza?

- Mert meg...

- Megígérted? 

- De nem tudtam betartani... Mert kevés voltam... Gyenge voltam... - kezdett el ő is szipogni.

Én erősebben kezdtem ölelni. 

- A te hibád sem volt... 

- De megígértem... Megígértem neked... Hogy semmi bajuk nem esik... 

- Nyugodj meg. Gyere!

- Hova? A suliban már beszéltem Dumbledor úrral, és Piton-al is.

- Az apámmal? Miért? 

- Mert megbeszéltünk valamit... De mivel visszamegyek nem valósul meg. 

- Mit? Te az apámmal? De tudtommal nem bírjátok egymást... - mondtam két szipogás közepette a szavakat. 

- Igen, de meg akart kérni valamire... 

- Arra, hogy taníts, mint már fejlett utazó? 

- Pontosan... 

Még mindig ugyanúgy térdeltünk a zuhogó esőben. 

- LETTY! - kiáltotta Ares, ekkor Cole lassan elengedett és felhúzott.

- Ez meg ki? - kérdezte gyanakvóan.

 - Egy pillanat, bújj el, beszélek vele. - jelentettem ki, majd felpattantam és befutottam a kapun. 

- Te meg hol voltál? - Kérdezte. 

- Uhm, csak lejöttem mert nagy volt a tömeg. 

- Az esőbe és a hidegbe novemberben? Te tényleg nem vagy normális. Mit kerestél itt a kapunál? -  kérdezte és közelebb sétált. 

- A lányok? 

- Mindjárt itt lesznek, utánam jöttek. De ne terelj.

- Mondtam! Csak lejöttem levegőzni!

- Akkor helyes Liz állítsa. Te minden áron vissza akarsz kerülni Madam Poffry-hoz újra és újra?

- Ha most arra gondolsz, amikor a múltkor voltam, az csak egy elrontott tanóra volt!

- A könyvtárban?! De hát megégetted a lábad? Ahogy Liz-ét is!

"Visszaemlékezés 

Éppen Obi Wan Kenobi egyik óráján voltam. A könyvtárból nyílt szükség szobájába, amikor Liz ránk talált... Miután megérkeztünk a szoba nem zárult le és Liz besétált utánunk. Én meg már kezdtem gyakorolni a tűz irányítását. Már nem csak a megidézést, hanem az irányítása is egyre jobban megy. Így már sárkány formájában tanultam reptetni. Ezek után, mint összerakott tananyag, a leégetett tárgyak vissza alakítása következik. Ugyanis ez is megy. Ha valami leég el ég akkor vissza tudom csinálni a dolgokat. Mármint még nem, majd csak fogom tudni. Addig még sok tanulás, és gyakorló idő kell. Vissza térve, igen. A kis sárkány elszabadult, és a meggyújtott láng  fölé felrakott forró vizet kiöntötte, ami a lábunkra ömlött. Egy főzet következett a tűz után az utazó tananyagban. Szerencsénkre még csak a víz volt rárakva."

- De nem erre az esetre gondoltam! A maira!

- Amikor be akartál verni Drake-nek és én meg megállítottam?

- Beugrottál elém! 

- Akkor az a seb azért van a fején!? - Jött oda Cole kissé indulatosan. 

- Cole semmi bajom! Állj le!

- Igen! Te eltűnt fiú! Szóval akkor miatta jöttél le? 

- Igen miatta, talán baj?! Eltűnt, és vissza jött válaszokat adni! Ez fontosabb egy Bulinál.

- Ugye tudod, hogy te lettél volna megünnepelve? Te vagy a legjobb védője a hollóhátnak évek óta! 

- Tehát a csapatba vagy ? - kérdezte Cole.

- Igen! - mosolyogtam boldogan rá.

- Mit látnak szemeim? A legidiótább két ember egy helyen! 

- Drake... - néztünk egyszerre rá, miközben kimondtuk. A fiú mellett állt még három Mardekáros fiú is. Talán vele együtt lehettek ötödikesek. 

- Stupor. - kiáltotta az egyik az átkot rám. Amitől elájultam. Mivel ez az a bűbáj, amitől ugye elájul az ember.

________________________________________________________________________________