"-Baszki! Sisi...Bocsesz csajok rohannnom kell! Majd talizunk! Tudod a könyvtárban számisztika.

- Fúj ti számisztikáztok a suli első vasárnapján!? Rám ne számítsatok... - jelentette ki Liz.

- Majd Luna nagyon gyorsan el is futott."

Végül úgy döntöttem, végig nézem a hugrabug csapat válogatását is. Így nem mentem reggelizni. A maradék időmet írással töltöttem, a Jedi szellemmel történő találkozómig. Persze úgy gondoltam, 30 perccel előbb elmegyek majd Lunáért.

Felsiettem a csillagászati toronyba, mivel azt mondta ott lesz. Persze pár lustizó hugrabugos és Hollóhátas tanulón kívül nem láttam senki ismerőset. Nem hogy még Lunát. A szememmel végig pásztáztam az összes diákot. Ő pedig nem volt itt... Még egyszer körbe sétáltam, hogy biztosra menjek, de semmi... Már indultam volna ki az ajtón amint össze akadt a szemem egy ismerős hollóhátassal.

- Hello Lara! Rájöttem, hogy így foglak hívni. Mindenki a Letty-t használja. Úgyhogy én más leszek.

- Szia!

- Keresel valakit?

- Igen, Lunát! Azt mondta itt lesz. De minden bizonnyal végül ez megváltozott.

- A Piroska nem is volt itt azóta, hogy visszajöttünk a suliba.

- Okés, akkor szia!

- Várj egy kicsit! Aaron gyere kicsit! - szólt oda Ares egy hugrabug-osnak.

- Ő itt Aaron, a hugrabug kviddics csapatának a kapitánya.

- Ő pedig Letty Piton, az új őrzőnk.

- Üdv! Gratulálok!

- Hello! Köszönöm szépen!

AAron- hoz odajött egy fekete hajú lány és átölelte.

- Szia!

- Szia! - köszöntöttem én is.

- Ő itt a húgom, aki Aaron barátnője is mellesleg.

- Hello! Layla vagyok!- üdvözölt egy vigyorral.

- Én Letty!

- Ma megyünk randizni le a tóhoz. Annyira jó lesz!

- Oh, értem. Ez nagyon aranyos. Viszont nekem mennem kell tovább, még mindig nincs meg a kedves Luna.

- Nincs kedvetek velünk jönni Dupla Randi.

- Uhm Mi? Ez mindenki számára fura lenne szerintem mégis csak egy randin lennél a bátyáddal. 

- Igaz.

- A kis vörös hamis Weasly?

-Igen.- válaszolt Aaron a barátnőjének

-Szobájában van valószínűleg. Segítek bejutni a klubb helyiségbe.

-Megköszönném.

- Rendben, akkor sziasztok! - köszöntem el.  Ares húga, Layla egy öleléssel búcsúzott mint a bátyja. Nagyon durván közvetlenek... Nem mondanám ki, hogy zavar, DE egyébként kissé igen... Persze nem rossz, csak fura. Nem szoktam meg.

Futva mentünk a klubb helyiségükig. Ezután elköszöntünk, és Aaron futott is vissza. Lehet így tartja fitten magát.

A lányok folyosóján sétálva Liz és Luna szobájából fura hangok hallatszottak ki. Mintha lövések lennének. Persze én, mint az anyukája a hármas baráti körünknek rögtön megijedtem mi lehet ez.

- Alohomora- nyitottam ki a zárt ajtót egy varázslattal.

Lunát láttam talár nélkül, egy fura sisakban, egy zöld pengével ütötte vissza a lövedékeket, amiket egy kis lebegő golyó lőtt.

-Hát megvagy.

Ijedtében elejtette a pengét, ami amikor földet ért kikapcsolt, és minden a levegőben lebegett.

-L...Letty...meg...tudom magyarázni. - akadt le kicsit Luni.

Amikor levette a ,,sisakot" sötétkék szemeiben könny csillogott.

-Lebuktam pedig a keresztszüleim figyelmeztettek.

- Ez azt jelenti, hogy itt is tanulod az erődet? - kérdeztem kivéve a kezéből a sisakot.

- Igen...

- Gyere ide! Tudom, hogy Jedi vagy! Nem mondom el senkinek. Semmi baj. - vontam a szipogó lányt ölelésbe, ekkor pedig minden vissza esett a helyére.

Valami újra elkezdett csipogni.

-Mi ez? Ez más milyen mint az előbbi.

- Csak a többiek...

- A többiek?! Te végig tudtál mindenről?

- I...Igen. - Akadozott kissé, majd megnyomott egy gombot ami kivetített egy hologramot.

Az Loyd-ot mutatta. Egy kicsit a frászt hozta rám, amikor egyszer csak elkezdett beszélni a hologram.

- Sziasztok! Valószínű még sok ideig nem jutunk haza... Most vagyunk a...

De ekkor valami ráugrott Loyd-ra és utána eltűnt a kép...

- Ne ne ne ne! Loyd! Úr isten!

- Ez mi volt? Ez nem előre felvett?

- Nem! Vagyis... - nézett Luna elgondolkodva az órájára.

- Nem, nem és nem! Ez lehetetlen! Ezt reggel küldték... Addig bármi történhetett, sőt... Úgy beszéltük meg Loyd-al, négy óránként jelent. Mi van velük.

- Luna, menni kell apukádhoz! Nála majd rákérdezünk.

- Rendben! Teljesen igazad van, futás! - jelentette ki az órájára nézve.

- Éppen csak oda értünk a könyvtárba időre. Itt persze senki nem volt megint. Az ebédet is kihagytuk.... Úgyhogy már eléggé éhes vagyok.

- Örülök, hogy eljöttetek! - Lunával gyorsan üdvözölték egymást, majd leültünk hárman.

- Szóval, gondolkodtam az időpontokon. Szerintem lehetne az, hogy minden kedden pénteken és hétvégén tanítanálak egy - egy órát.

- Szerintem ez megfelel! Luna?

- Igen igen apa, ez jó!

- Szóval úgy gondoltam, ma a Jedi-séget tanulod. Azaz vasárnaponként. Akkor keddenként a tűz. Végül pedig! Péntekenként és szombatonként, az utazóság első lépéseit.

- Rendben.

- Apa, mi történt a ni... Loyd-ékkal?

- Egy pillanat! - mondta és eltűnt.

Mi pedig ültünk és idegeskedtünk...

- Sehol nem találtam őket! Nincsenek a földön!

- Micsoda?! - akadt ki Luna.

- Akor hol lehetnek? - kérdeztem Lunát vigasztalón simizve.

- Akár az űrben. Egy másik dimenzióban. Sok helyen.

- Amikor utoljára kapcsolatba tudtunk velük lépni, akkor Loyd-ra éppen ráugrott valami fura lény. Vagy valami ilyesmi. Nem igazán láttuk. Szakadozott a kapcsolat eleve, aztán egyszer csak valami fura fekete izé leterítette. Mint egy árny.

- Értem, ez most elég fontosnak hangzik...

- Luna kérlek te mutasd meg a meditáció alapjait. Én megpróbálok jobban utánuk nézni.

- Rendben apa, majd találkozunk.

- Még ha ma nem is, de  jövőhéten biztosan csillagom. Szia kincsem!
- Szia apa!

- Viszlát mester!

Obi wan egy mosollyal felém biccentett, majd eltűnt.

Mi Lunával sokat gyakoroltunk. Elég nehezemre esik az elmélyülés. A gondolataim, a túlgondolásaim nem igazán hagynak.

Így hát nagyon nehezemre esett elnyugtatni magam. Megint csak a hang segített, aki eddig is, hogy végül sikerüljön a meditálás.

Több mint egy órát próbálgattuk amire sikerült. Ezek után persze lerohantunk a konyhára egy kis ételért. Ugye nem ettünk semmit eddig. Magunkba tömtünk egy ebédnyi kaját, amit a kedves házimanók készítettek nekünk. Mivel még igen messze van a vacsora.

Lassan eltelt a nap. Majd az első iskolásnap is. Ezek után lassan egy hét, két hét...

Ezek alatt egy üzenetet sem kaptunk a többiektől. Én belerázódtam a tanulásba, és lassan a kviddics edzésekbe is. Igaz kissé megnehezítette a dolgunkat az, hogy egyébként sosem ment túl jól. Mivel mindig volt valami szócsata vagy valami a fiúk és Drake közt.

Mikor először dobták be a labdát, amikor én voltam az őrző csúnyán beszólt. Ami pedig még jobban fokozta a helyzetet, hogy Fallon nem tudott edzésre jönni... Mivel az előző edzésen a zuhanó repülésben nem tudta felrántani a seprűjét...

"- Na látjátok megmondtam... Nem megyünk semmire, ha egy nő az őrző... A nőnek a konyhába a helye. - jelentette ki leszállva a seprűjéről.

- Ugye tudod, hogy ha a te felfogásod szerint nézzük, akkor ő még így nőként is jobb nálad?!

-Hogy mered? Te kis...

- Fiúk álljatok le! - szállt le a földre Jacob is.

- Nem! Nem mondhat ilyet egy nőre, főleg ha az a csapat társunk.

- Ebben igaza van Ares-nak! Kérj bocsánatot Letty-től.

- Te nem utasíthatsz, nem vagy itt senki!

- Egyrészt! Ő a rangidős is! Másrészt én vagyok Fallon bal keze ő meg a jobb. - mutatott Jacobra közben.

- Akkor sem számít mit mondotok. Egyikőtök sem a főnököm - Persze ezt már ordibálták egymásnak.

- NA JÓ ITT A VÉGE! MINDENKI FOGJA BE! MOST AZONNAL MINENKI VISSZA MEGY A PÁLYÁRA, ÉS FOLYTATJUK A KIBASZOTT EdZÉST! VAGY VÁLASZTHATÓ AZ IS, HOGY VÉGE! ÉS MINDENKI  ELHÚZ! JOBB DOLGOM IS VAN MINT HALLGATNI A VITÁTOKAT! Érthető voltam?! - Kiabáltam rájuk.

A srácok kissé meghökkentek ezen, de pont nem érdekelt. Már felidegeltek nagyon.

- Az iskola bajnokság a tét! Ez egy csapat! Hát úgy is kéne viselkedni! Indulás a pályára! - vettem lejjebb a hangomból.

- Ugye tudod, hogy kurvára nincs jogod kiküldeni innen?! - kérdezte Drake kissé meghökkenve.

- De nekem van! Aki nem felel meg Letty szabályzatának, amíg nem vagyok itt, az repül a csapatból! - jelent meg a pája kapujánál Fallon.

- Te mit keresel itt? Nem a gyengélkedőn lenne a helyed? - futottam oda és öleltem meg. A karom már sokkal jobb, úgyhogy megengedték, hogy megnézzem haladtok e.

- Hát... Elég lassan...

- Igen azt hallom. És végig néztem a dolgokat, jó leszel addig te  pót főnöknek helyettem.

- Ares! - Hívta ide a fiút Fallon.

-Drake eléggé kiszámíthatatlan. Szeretném, ha  mint az én bal kezem felügyelnél Letty-re.

- Ez csak természetes. - mondta bólintva egyet

- Megtudom magam védeni, köszönöm! Nem kell testőr!

- Hát pedig én megkérem rá. Na menjetek vissza edzeni."

Ettől kezdve a tanuláson kívül, a sárkányommal töltött időn kívül, a hobbijaimon kívül, még időt kellett szakítsak a kviddics csapat dolgaira, és embereire is. Ares nagyon sokat lógott a nyakamon a két hét alatt. Liz és Luna eleinte furcsállták, utána pedig már nem izgatta őket a társasága. Nagyon hiányoztak végig a srácok ez idő alatt. A beszélgetések alatt sokat megtudtam róluk. Emellett pedig, van egy olyan Jó, vagy rossz tulajdonságom, hogy az emberek gyorsan a szívemhez nőnek. Ez pedig álltalában a hátrányommá válik. Luna nagyon maga alatt van mostanában. Hihetetlenül félti őket. Kifejezetten persze Loyd-ot. Liz nem igazán szereti tudja kimutatni az érzéseit, de azért rajta is látni, hogy ez kissé földre vitte. Nekem annyi dolgom volt amivel haladni akartam, már csak azért is, mert az lehet eltereli a figyelmem, hogy csak este volt időm gondolkodni. Sokszor egyedül ültem éjjel a gondolataimba a túl gondolásaimmal. Álltalában az ölemben a kis Sparks-al meg Lia-val, és olvastam. A szorongásaim egyre csak tértek vissza....