"Már a pája felé hasítottam a reggeli hűvös levegőben nagy sebességgel. Nem sokára meg is pillantottam a kis tömegbe összegyűlt diákokat. Egy részük felkelt nézni a másik részük pályázik a posztokra. Pár pillanatba tellett meglátnom Lizt, és Lunát a tömegben. Csoda, hogy felkeltek és eljöttek. Nagyon jó érzés. Amint megláttak rögtön integetni kezdtek. Én pedig begyorsítva körbe suhantam a pályán, és a csapatnál leugrottam a seprűről, amit a kezemmel tartottam meg. Fallon és még kettő csapat tag volt jelen. Jay ugye nincs itt... A másik kettő pedig aki megvan fogalmam sincs miért nem jött el. Mellettem a két helyre volt három jelentkező egy ötöd éves, és két másod éves. "

-Nem mondod komolyan, hogy egy lány is jelentkezhet a csapatba Haver!? - jelentette ki az ötöd éves.

- Ezt hogy érted? -kérdeztem szúrós szemmel a fiúra pillantva.

- Nyugodtan jelentkezhet nő is a csapatba Drake és nem vagyok a haverod.

- Főleg ha ügyesebb mint te! - vágta rá a kapitány mellett álló fiú végig a szemembe bámulva. Én csak egy hálás mosollyal fogadtam az igazságot. Persze Fallon kevésbé örült.

- Köszönjük a megjegyzést Ares. De elég is!

- Tényleg? - kérdezte rám nézve az ötöd éves.

- Ahogy a múltkor láttam százszor is jobb. Ahogy elkapta a csajt fejjel lefelé az durva volt.

- Én úgy hallottam a végén le is esett.

- Az sem az én hibám volt, hanem Parkinson- é. - vágtam rá.

- Ahh, igen mesélte a húgom milyen ügyes volt. - jelentette ki Drake.

- Gondolom azt kihagyta, hogy Letty simán földre terítette utána.

- Mi? - nézett felém gyilkos szemekkel.

- Elég! Nyugodjanak le a kedélyek! - kiáltott rájuk Fallon, majd elmondott pár mondatot a csapatról, a csapatba jutásról, majd egy - két motiválót is. A nézők száma egyre nőtt. Kíváncsi első évesek, más csapattagok és barátok. Emellett megláttam a Potter, és a Malfoy csapatot is. "Remek".

Neki kezdtünk. Az első a sebesség volt, egyszerre indítanak el minket, és megkell tennünk 8 kört a pálya körül. Az utolsónál szól egy figyelmeztető duda. Megálltunk egymás mellett a földön és vártunk az első jelre. Annál a lábunk közé vettük a seprűnket. Fallon vissza számolt háromtól, majd rajtoltunk.

Majdnem mind egyszerre indultunk el. Az egyik másodéves ugyanis kissé elrontotta a rajtot. Pillanatok alatt elindult a komoly verseny az első helyért, ugyanis az ötöd éves fiú is elég jól ment. A másod évesek kissé lemaradtak. Az ötöd évessel gyakorlatilag fej fej mellett mentünk a kanyarig, ahol egy csúnya lökést használva megelőzött. Na nem mondja komolyan? Ha igy játszunk, játszunk így! A harc elkezdődött. - jelentettem ki gondolataimban, majd a sebesség növelésével próbálkoztam még, és még. A srácnak van egy olyan hátránya, hogy nem igazán megy neki a egyenesbe begyorsítás. Nem igazán tudja, hogy ne fogja túlságosan vissza a levegő. Így hát gyorsan beértem a kanyarig. A kanyarnál már én voltam elől. És folyamatos váltások. Ebben a pillanatban kezdtük meg az utolsó kört. Az első kanyarnál az éppen előző körét kezdő kisfiúba belement, ezzel lelökte a seprűjéről. A srác gyorsan közeledett a föld felé. Választanom kell az első hely, ahol most vagyok, vagy megmentem. AHH, ez nem kérdés.

Mondtam magamban, majd egy hatalmas hajtűkanyart véve, siettem a fiúért. Nem volt már messze a földtől, alig 5 méterre mikor a zuhanó repülésemben elkaptam. A seprűt felhúzni nem igazán volt erőm, ezért a becsapódásra készültem.

Az álombeli. "Megcsinálod érted?! Húzd fel, kelessz még a világnak! És nekem is!" Ekkor ezen kívül semmit nem hallottam, csak az utolsó mondat ismétlődött a fejemben.

Az utolsó pillanatban egy hatalmas erő löketet észleltem a testemben, ami végül megmentett. Fel voltam képes húzni a Nimbus 2000-met. A vendégemmel együtt teljes sebességgel egy kanyar után, repültem be a célba. Természetesen az a tahó már megnyerte. Nem is érdekelte, hogy életveszélybe juttatta a fiút. Eddig éljeneztette magát a "tömeggel" Draco bandájával. Akkor szállt le amikor én, majd odasétált a haverjaihoz akik lejöttek hozzá. Az egyikkel ökölpacsizott is.

- Te! Te! Te! Nem vagy normális! - Ordítottam rá, miközben felém fordult. Nagyon kiakasztott.

- És ha baja esett volna? Akkor mit csinálsz? - vágtam a fejéhez már oda érve hozzá!

- Ugyan ezt! - jelentette ki flegmán. Én persze felidegelve magam, löktem rajta egyet.

- Undorító vagy! - Jegyeztem meg...

- Hogy mered?! Ne érj hozzám még egyszer!

-Mert?

- Srácok abba hagyni azonnal. Először is rohadtul sportszerűtlen volt amit tettél Drake.

- A szabályok nem tiltják nem? És az a lényeg. Sőt nem egy ilyet kap még ha a csapatba jut.

-NEM FEJEZTEM BE! - Ordította le Fallon.

- Letty te pedig nyugodj meg! Még a kapu védések vannak hátra! Ott használjátok ki az utálatotokból adódó energiátokat, ne itt! Aki előbb kap Gólt, az veszít! Letty te Ares dobásait véded ki. Drake, te pedig az enyémeket. - jelentette ki a sötétvörös hajú, már hollóhátas kviddics ruhát viselő kapitányunk Ares-ra nézve. Aki ugyan úgy hollóhátas kviddics egyenruhát viselt, annyi különbséggel a kapitánytól, hogy neki fekete haja volt. A fiú egyetértése képpen csak biccentett egyet, majd elém lépett.

- Sok szerencsét!

- Köszi, de nincs rá szükségem. Mondtam, miközben kezet ráztunk.

Egyesével védtük ki a labdákat. Egyet ő, egyet én. A védések egyre nehezebbek voltak.

A tizedik dobás előtt Ares és Fallon összenéztek. Egyszerre dobták el a kvaffot. Ares úgy tett mintha a jobb oldaliba akarná, majd a középsőhöz küldte a csavart labdát. Cseles! Majdnem bedőltem. Egyedül az összenézés miatt figyeltem meg jobban mit tesz. Így hát végül felrepültem a labdához, és a lábam kinyújtva küldtem vissza. Miután kivédtem láttam csak meg, hogy Drake bekapta a gólt. Ekkor a nézők hatalmas tombolásba kezdtek. Éljeneztek, miközben felugrottak a székből. Én gyorsan leszálltam a földre. A többiek is így tettek! Persze Drake nagyon ki volt akadva. Ares leszállt hozzám, és a másodikos gyerek után egy nagy pacsit adott. Fallon maradt egyedül a levegőben. Mivel a másodévesek nem erre a posztra, hanem a másikra jelentkeztek, ezért őket meg se nézik. Én mind kettőre jelentkeztem. Ahogy valószínű Drake is.

- Mivel Drake nyerte a gyorsulást, de Letty másodiknak ért be aztán megnyerte a gólversenyt. Ezért Úgy döntöttem, hogy Drake lesz a csapat terelője és Letty kapja az örzői posztot! Gratulálok mind kettőtöknek. A kisebbek pedig ne lógassák az orrukat, lesz még öt évük bekerülni. Boldogan éljenzett a közönség. A nagy verseny közben leért Jay-en kívül az utolsó csapattag is. A lent lévő négy eredeti tag végig köszöntötte a csapatba Drake-et, majd tovább jöttek hozzám.

Először Fallon jött oda hozzám, és font ölelésbe. Igen, itt a hollóhátnál az új női csapattagokat így köszöntik. Utána két számomra ismeretlen jött oda. Be is mutatkoztak.

- Hello Jacob vagyok ő pedig Ethan. - jelentette ki a késős fiú. Akinek sötétbarna szépen vágott vállig érő haja volt, majd megölelt.

- Én... - de nem tudtam befejezni mert az utána következő répa vörös hajú fiú rávágta.

- Letty Lara Piton! A sárkány szelídítő! Ott voltam amikor azt a megvadult magyar mennydörgőt lenyugtattad. Amit megpróbáltak befogni, mert kiszökött! Emlékszel? Egy éve romániában augusztusban. Megmentetted a családomat! Nagyon köszönöm! - jelentette ki, majd seperc alatt a átölelt. Én meg fogalmazzunk úgy, eléggé meghökkentem. Persze vissza öleltem. Úgy körülbelül fél percbe telt amire elengedett.

- Látod nem kellett a szerencse! Mosolyogtam rá Ares-ra, aki éppen mellettem figyelte a jelenetet.

- Szerintem meg igen. A szerencsén múlott! Már csak azért is, mert ez a legjobb dobásom volt amit kivédtél.

- Vagy csak nálad is jobb vagyok!

- Huu, valaki milyen magabiztos a dolgában. - jelentette ki elnevetve magát, majd közelebb lépett egy ölelésre.

Én persze még ha kissé kuncogva is, de fogadtam az ölelését. Lágy de mégis biztonságot adóan erős ölelése volt. 

Liz és Lu éppen leértek a befogadás végére.

- Először is a frászt hoztad ránk, amikor Madam Poffry-hoz mentünk reggel hétkor és ő meg kijelentette, hogy már egy órája elmentél, a saját lábadon. Aztán megláttuk, amikor idefelé repültél mennyire jól vagy, és úgy döntöttünk nem rángatunk le a pályáról. - Jött oda Liz egy hosszú kioktatás után.

-Milyen jó, hogy hagytátok maradni! - jelentette ki Ares egy félmosoly mellett

A két lány ölelésbe fogott. Drake pillanatokon belül el is repült a helyszínről. Én még utána pillantottam egy látható undorral az arcomon.

- Azt hiszem nem tetszett neki, hogy legyőzted. - jelentette ki Ares, miközben Fallon-al mellém lépett.

- Senki sem élvezi ha veszít. - helyeseltem.

- Kivéve ha az a javára válik. - mosolygott rám Ares.

- Ehhez nincs hozzáfűzni valóm.- jelentette ki Fallon, elnevetve magát.

Kis időn belül megérkeztek a hugrabug-nak a csapattagjai. Persze Cole kivételével... Már esküszöm nagyon hiányoznak...

Ők is üdvözöltek, mint ellenfelet. Cedric Diggory is csapat tag? Erről nem is tudtam. Nem telt kis időbe amíg üdvözöltük őt és leléptünk innen. Luna zsebében egyszer csak valami elkezdett világítani és csipogni.

-Baszki! Sisi...Bocsesz csajok rohannom kell! Majd talizunk! Tudod a könyvtárban számisztika.

- Fúj, ti számisztikáztok a suli első vasárnapján!? Rám ne számítsatok... - jelentette ki Liz.

Ezt követően Luna nagyon gyorsan el is futott.