"Negyed óra múlva egyszercsak kopogást hallottunk az ajtón. Ezután belépett loyd kissé gondterhelt arccal. Kai odament hozzá és kimentek beszélni az ajtón kívülre. "

_Kai szemszöge_

- Hogyhogy itt vagy haver? Neked már volt tegnap a selejtező. Be is jutottál a csapatba. Azt hittem csak holnap este jöttök. Nem kellene itt lenned. A többiekkel kellene!

- Az a helyzet, hogy nektek is vissza kell jönni. Most azonnal! Nem szabad várni! Azonnal!!

- Miért mi van haver? 

- Hát... A robotok, meg a sötét úr... Most azonnal haver!

- De hisz holnap van a selejtező! Nem hagyhatjuk ki azt. Nem kerülünk vissza a csapatba! Akkor pedig az egész évben ugrik a lehetőség. 

-MI A FONTOS A KURVA KVIDDICS VAGY A TÖBBIEK?! BAJBAN VANNAK! A HUGOD KAI! - ordított rá  Loyd, majd a két kezével megragadta a fiú vállát. 

- ÉRTED HAVER?! BAJ VAN, VISSZA KELL JÖNNÖTÖK! - kezdett rá újból. 

Jay valószínűleg meghallhatta, ugyanis abban a pillanatban kivágta az ajtót és elindult lefelé a lépcsőn az ugró ponthoz.

_______________________________________________________________________________

_Letty szemszöge_ 

-MI A FONTOS A KURVA KVIDDICS VAGY A TÖBBIEK?! BAJBAN VANNAK! A HUGOD KAI! - ordított rá Loyd Kai-ra. 

-  ÉRTED HAVER?! BAJBANVANNAK  A TÖBBIEK, VISSZA KELL JÖNNÖTÖK! - kezdett kiabálni Loyd. Soha nem hallottam még kiabálni. Ennyit hallottunk, majd Jay kiviharzott az ajtón. Én persze rögtön utána.  

- Srácok! Mi a fene van?! - kérdeztem kissé nagy hangon.  

- Hova jártok el? Miért nem mondotok semmit? - kérdeztem már eléggé ijedten. Persze mit vártam...  A két fiú nem  mondott semmit, így Jay után siettem. Egyszerre több lépcsőt ugorva át futottam lefele. Majd amint leléptem az utolsó fokról, erőteljesen csapódtam neki Cole-nak, aki valószínű meghallhatta a kiálltást. Mindenki aki a klubb helységben volt az ajtót nézte, ahol valószínű Jay futhatott ki.  

- Hova sietsz ennyire? - kérdezte egy halvány mosollyal. Majd rájött a tekintetemből, hogy valami nincs rendben.  Én hirtelen nem tudtam mit mondjak. 

- Haver vörös kód! - Jött le a lépcsőn Kai. Majd futva elindult Jay után, Loydal. Nagyon siethettek ugyanis két másodpercen belül már az ajtón kívül voltak.

- Csessze meg! - káromkodta el magát Cole. Megfogva a fiú állát magam felé fordítottam. 

- Mi van? MI ez az egész? - kérdeztem.  Cole rémült tekintete miatt én is egyre jobban parázva. 

- Bocsáss meg, most ezt nem tudom elmondani! - nézett mélyen a szemembe miközben mondta, és futva a többiek után indult.  Én nem tudtam mit tegyek. Ezért a lányokra néztem akik mögöttem álltak. 

- Sok vörös kódot hallottunk már, de ez nem olyan mint a többi!  Látni lehetett a szemükben. Legalábbis pirosat igen... Nem tudom mennyivel másabb mint a vörös. -  Jelentette ki Liz kissé idegesen.

  Lu elkezdett sprintelni utánuk. Én pedig utána Liz-el. Igaz kissé lehagytam a többieket, de siettem ahogy tudtam. Amint kiértem a suli kapuján megláttam, hogy a srácok éppen a fúriafűzhöz sietnek. Kai éppen egy varázslattal fagyasztotta le. Ezek után bebújtak a törzsébe egy lyukon. Vissza nézve a lányok még sehol nem voltak, úgyhogy a fiúk után eredtem, hogy biztosan ne veszítsem őket szem elől. A fa már kezdett újra csapkodni mikor átértem a résen. Ez valami olyan bűbáj lehet, ami csak kis ideig hat... Mikor ilyen  van akkor gyakorlatilag annyira a helyzet hatása alá kerülök, hogy semmilyen fájdalmat nem érzek. Mint amikor teljes idegből boxolok valamit, csak utána érzem a sebek hatását.  A járat nem igazán volt rövid, bár túl hosszú sem.  Sprintbe szerencsére éppen utól értem őket. Pont láttam, ahogy Cole kinyitja az ajtót egy házba. 

- Állj meg! Várj! Kérlek! - kiáltottam oda. 

De nem várt, futott tovább majd egy lépcsőn fel kellett mennem amíg nem egy szobába értem. Ott egy fura fényes portál szerű valami volt, ahova Cole majdnem belépett. Éppen csak, hogy eltudtam kapni a  karját. 

- Kérlek Letty hagyj menni! Visszajövünk sértetlenül, ígérem! Mindent elmondok!

- Rendben...  Csak  vigyázz rájuk! Meg persze magadra is!

- Megígérem! Erről ne szólj kérlek senkinek! Oh, kivéve Dumbledor-t. Őt kérlek értesítsd, hogy vöröskód!

- Ígérem! - mondtam miközben elengedtem a karját. Ő pedig áthaladt, és a portál bezárult. 

Nem tudtam hol vagyok, elég kísérteties volt a hely. És maga ez a szituáció. Mi a baj? Hova mentek? Mi ez az egész? Nem elég hogy eleve most felborult kissé az életem emiatt a jedi, utazó dolog miatt stb. Erre még ez is!  

- Rendben akkor most sietek Dumbledor-hoz. - jelentettem ki, majd rohanni kezdtem  fel az iskolához. A sprintet lassan futásra vettem, amit ahogy a suli kapujához értem már csak kocogásra. A lányok ott álltak a kapunál, és persze meg is állítottak. 

- Te meg hova tűntél? 

-Hová mentek?

- Utánuk mentem de... Semmit nem tudtam kiszedni Cole-ból. Fogalmam sincs hová mentek. 

Végülis igazat mondtam, mivel nem tudom hová vezetett a portál. Emellett nem mondott semmit a dolgokról.

- De hát utol érted őket, nem? - kérte számon Liz.

- Hát... Végülis igen! Cole-t. 

-Mit MONDOTT? - Kérdezte Luna kissé sem higgadtabban. 

- Annyit, hogy vigyázni fog a többiekre. 

- Ez elég karcsú... Pedig azt hittem többet kiszedtél belőle...- jelentette ki Liz, kissé szomorkásan

- Jó is lett volna... Na de most mennem kell. 

Mondtam, és futottam tovább az igazgató irodája felé.

- Letty állj meg! Nem tűnhetsz el te is így! Tudsz valamit amit mi nem?! -kérdezte Liz gyanakvóan utánam futva.

- Szólnom kell Dumbledornak, arról hogy mi történt. Cole... Kérte.

- Tudtam! 

Ekkor pedig sprintbe kezdve lehagytam a többieket. Ahogy haladtam, fokozatosan vettem vissza a tempóból mivel kezdett előjönni a fájdalom. Emellett a levegő is beragadt.

Amikor elértem Dumbledor szobáját, gyorsan kopogtam is. Az igazgató be is engedett rögtön.  Amint átléptem a küszöböt, már mondtam is a dolgot. 

- Igazgató úr, Cole, Loyd, Kai, és jay azt mondták értesítsem magát, hogy vöröskód van. 

- Oh, szóval vöröskód! Az baj... Már rég nem volt vöröskód!  Utoljára talán amikor  csak Cole és Zane járt még ide a csapatból elsőben. Viszont, akkor nem egy nap alatt értek vissza.

- Mennyi időbe telt? Nagy a baj? De ugye jól vannak? - soroltam a kérdéseket idegesen. Már csak azért is, mivel egyre rosszabb volt a fájdalom a lábamban, és a csípőmnél. 

- Téged még nem avattak be... Látszik... Amíg nem tudnak róla ki is vagy valójában, nem is biztos, hogy be fognak Cyra. - jelentette ki, majd becsukta az ajtót.    

- Én nem fogom elmondani, az ő dolguk lenne! - jelentette ki, és megigazította a szemüvegét. 

- Uram ez így nem jó. Had segítsek nekik valahogy. Azt mondta Loyd bajban vannak a többiek! Valahogy csak a segítségükre lehetek. - mondtam már kissé szédülve a fájdalomtól.

- Mi a bajuk? Hová mentek? Mit titkolnak? Mennyi időre mentek el egyáltalán? Miért titkolják? Csak előllem titkolják? Lulu-ék már tudják csak nekem nem mondják el? Ezt nem hiszem el... Milyen veszélyben lehetnek ilyen tinikként? Csak nem valami bűn szövetkezet üldözi őket? - zúdítottam rá a kérdéseim idegeskedve. 

- Kérlek ülj le kedves. 

- Nem igazgató úr! 

Az ajtón kopogtak. Majd beviharzott  a szobába apa. 

- Oh lányom mit keresel itt?

- Miért keresett meg Cole? Mit beszéltetek? Vagy te kerested meg őt? Apa mi ez az egész a többiekkel? Ezért nem kedveled őket? Mert valamit tudod, hogy titkolnak? Vagy mi? Tudom hogy valamiért gyűlölöd őket! Vagy tudod mi az és csak nekem nem mondtad el? És ha tudod azért nem kedveled mert valami rossz miatt vannak bajba? - zúdítottam rá most minden gondolatom, ami a fejembe kavargott. 

- Kincsem nyugi! Semmi baj. 

- Én ebben nem lennék olyan biztos Perselus. Ugyanis  elmentek vöröskóddal. Ami tudod mit jelent... Letty-vel üzenték meg ezt. Ezután a kislányod nagyon kiakadt.  Nem csodálom, nem lehet jól. Az esés, a stressz a tanulással, új emberek. 

- Mi?

-Vörös kód? Az utoljára négy éve volt! 

- Pontosan! 

-Mit jelent a vörös kód?! - kérdeztem már kissé lejjebb véve a hangom. Meg persze próbálva megállni a lábamon. 

- Kincsem kérlek menj most ki. Majd találkozunk, és kissé többet fogsz majd tudni. Szeretnék kicsitnégy szem között beszélni Dumbledor-al. 

- Rendben apa... - válaszoltam és elindultam ki az ajtón. Gyorsan becsuktam magam után, és sietve megindultam a szobám felé, ugyanis egyre rosszabbul éreztem magam, de nem akartam vissza kerülni a gyengélkedőre. A lépcsőkön erősen kellett kapaszkodjak a korlátba, hogy ne csukódjon össze alattam a lában. Lassacskán haladtam lépcsőfokról lépcsőfokra az  aljáig. Már csak azért is, hogy biztosan kibírjam a szobámig. Nagyon reméltem, mivel a szédülés rosszabbodott a fájdalommal együtt. Így hát megpróbáltam kissé gyorsabb ütemben haladni az egyenes úton ami a hollóhát toronyhoz vezetett. A Weasly ikrek amint megláttak elkezdtek felém jönni.  A kép egyre csak kezdett összemosódni, dülöngélni kezdtem. Annyira, hogy már éreztem nem egyenesen megyek. Forgott a világ. Az ikrek ezt észrevéve elkezdtek egyre gyorsabb ütemben felém közeledni. Viszont már nem bírtam ki. Összecsuklott a lábam magam alatt. Így hát már a földön feküdtem. A világ egyre sötétebb és sötétebb lett miközben emberek gyűltek körém. Az utolsó pár dolog ami megmaradt, hogy valaki felkap és  Fred elkezd kiabálni hogy mindenki távolodjon el.