Taehyungtól boldogan váltam el reggel, ugyanis nem erősködött, hogy maradjak, de valamiért nem is akartam maradni, annyir izgatott voltam a találkozó miatt. Mosolyogva sétáltam Taeyeon felé, aki már ott állt a kereszteződésben.

- Szia! Na, elengedett a lovacska?- viccelődött.

- Ha ha nagyon vicces!- álltam mellé, majd elindultunk.

- Szeretnéd megnézni, hogy hol lakok? Vagy előtte együnk? Éhes vagy?

- Ami azt illeti nem. De szívesen megnézem hol laksz.

Persze nem az lett amire számítottam, ugyanis egy hotel előtt álltunk meg. Az agyam járni kezdett és bepánikoltam. 

- Mi a baj?- hajolt közelebb.

- Ugye... Figyelj, én tényleg nem szere...

- Jézusom!- nevette el magát.- Ez nem az aminek látszik! Csak szerettem volna megmutani merre fogok lakni egy ideig. Felmennünk se muszáj.- vett erőt magán.- De egyébként ennyire félsz a szextől, vagy mi?

- Nem csak nem akarom az elsőmet olyannal tölteni akit nem ismerek csak három napja.- vallottam be.

- De lefeküdnél velem?- halkult el.

- Én... Lehet.

Őszintén szólva nem is lehetett volna ellenállni egy olyan embernek, amilyen ő volt. Kedves, okos, kicsit fura,izmos, mély hangú, domináns ember.

- Akkor várjunk még. Lehet nem is engem akarsz majd kábé egy hónap múlva vagy nem tudom.

- Ezt inkább nekem kéne mondani.- kuncogtam.

- Na gyere!- nyújtotta felém a kezét.- Van egy meglepetésem.

Készségesen elfogadtam és hagytam, hogy ő vezessen. Megfogadtam magamnak, hogy hagyom magamat elvinni a rózsaszín köd felé. Valamiért jobban éreztem magamat ezzel az idegennel, mint bárki mással. Taeyeon a helyi vidámparkhoz vitt, ahol első dolgunk volt felülni az összes hullám vasútra. Mondanom se kell, hogy végig fogtam a meleg, puha, de erős kezét, így nem volt annyira félelmetes az egész.

- Annyira szeretlek...- hallottam meg a fura hangot megint, amikor éppen ebédeltünk és ettem a tteokbokkimat, Taeyeonnal szemben.

Meg mertem volna esküdni, hogy az előttem ülő mondta, de értelme se lett volna meg nem is lehetett, hiszen tele volt a szája.

- Baj van?- kérdezte mikor nem ettem öt percig egy falatot sem.

- Nincs, izé... Nem nézzük meg a többi játékot?- kérdeztem, hiszen ő is befejezte az evést.

- De!- bólintott.

Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy lehet megőrültem. Megpróbáltam figyelmen kívűl hagyni, legalább annyira, hogy jól érezzük mind a ketten magukat, amíg egymással vagyunk. 

- Nézd! Egy fotó fülke! Gyere!- húzott magával, s leültetett.

- Utáloma  fotókat.- mondtam, majd egy hatalmas vakufény következett.- Jézusom.- fingorodtam el.

- Csukd be a szemeidet.

- Jó ötlet.- becsuktam, de amint megtörtént, megéreztem Taeyeon ajkait az enyémeket, miközben jobbját az arcomra tette, balját pedig a combomra.

Még egy kép.

A szívem csak úgy zakatolt, de én mégis visszacsókoltam, és mire feleszméltem már rég vége volt a sorozatnak. Pihegve vált el tőlem, én pedig leírhatatlanul gyönyörűnek találtam ahogyanfélig nyitott szájjal, alig kinyílt szemekkel néz az enyémekbe.

- Khm.- húzódott el tőlem, majd kisietett a képekért.

Jobb mutató ujjamat végig húztam az ajkaimon, amik még mindig parázslottak Taeyeon párnáitól és attól ahogyan csókolt. Hirtelen elkapott egy melegség és kirohantam hozzá.

- Jungkook, ne hara...- kezdett volna bele, de én nyakát átkarolva nyomtam számat az övének, így tudtára adva, hogy én is akarom és akartam ami történt.

- Mmhmm...- nyőgött fel mikor megérezte a nyelvemet a szájában, mi finoman simogatta az övét.

Körülbelül három percig szenvedélyesen, szinte már erőszakosan csókoltuk a másikat, aztán mind a ketten elfáradtunk. Homlokunkat egymásnak döntöttük és próbáltunk lenyugodni.

De hogy is tudtam volna ezek után?