9.rész

Seb segített visszacuccolni, de végül el kellett mennie. A gyerekei kiborultak mivel nem beszéltek napok óta sem az anyjukkal, sem az apjukkal. Még nem tudtak semmit, de valamit éreztek. A német a nagyszülők tanácsárát meghallgatva, megértette Hanna halálhírének titkolása, és a kivárás nem lehet jó taktika, ha ugyanis a sajtó megtudja a srácok a médiából értesülnek. Így viszont kikészültek, amiért nem volt velük. Érte is aggódni kezdtek, miért nem megy haza. Sírtak a telefonban mindannyian. Végül úgy döntött azonnal indul, mindegy milyen állapotban látják. Egyetértettem vele, szükségük volt egymásra. Didi kölcsön adta neki az RB magángépét. Én pedig megígértem, hogy rendszeresen beszélünk majd telefonon a következő időszakban.

Órákkal később feküdtem az ágyamban, egyedül néztem a Netflixen a Mission Impossible: Fallout-ot, kólát ittam közben meg vajas popcornnal tömtem magam. Az éjjeli szekrényen egy mekis zacskóban két sajtburger üres csomagolása, és egy nagy sült krumpli doboza árválkodott. Isten áldja a futárszolgálatokat! A következő pillanatban hatalmasat dörgött, én pedig összerezzentem, kint vihar tombolt és szakadt az eső.

Fura zajt hallottam, és leállítottam a filmet. Kimentem a nappaliba, és akkor hallottam, hogy kopogtatnak.

Nem vártam sem kaját, sem vendéget. De az illető lelkesen újra próbálkozott, aztán kisebb szünet elteltével megint. Végül oda mentem és kinyitottam.

Minden szempontból el volt ázva. A haja összevissza meredezett, de azért persze vagányan nézett ki. Egy sötétkék steppelt mellényt, és pulóver, fehér inget, kék farmert, és fekete sportcipőt viselt. Mindenéből patakokban folyt a víz, és már nagy tócsává gyűlt alatta a küszöbömön. És dőlt belőle a piaszag, miközben kicsit már nehezen ment neki az egyenesen állás, és megtámaszkodott a bal kezével az ajtófélfámban. Éppen szóvá akartam tenni az állapotát, amikor megelőzött Mr Tökéletescímlapasi Wolff.

- Be vagyok baszva, igen. – közölte élesen.

- Látom... - mondtam fáradtan – Vezettél is? – de nem válaszolt – Nem vagy normális... – hitetlenkedtem, és a fejem ráztam.

- Ena...– nyújtotta felém a jobb kezét, de elhessegettem.

- Menj haza, hívok neked egy Ubert, vagy taxit... - és már a telefont kerestem a zsebemben.

- Azért jöttem, hogy beszéljünk.

- Délután elmondtál mindent, engem meg más már nem érdekel. Egyébként is részeg vagy! Menj haza! - vadgalkoztam -– Miről akarnál még beszélni? -kérdeztem, közben beakartam zárni az ajtót, de megfogta a szélét.

- El kell mondanom pár dolgot... Muszáj... Utána hazamegyek...

- Ez csak a szokásos sablon duma, bejössz aztán eszed ágában sem lesz elmenni!

- Kérlek... - hosszan néztünk egymás szemébe, végül mérgesen szusszantva engedtem be a lakásba.

- Taxival mész haza!

- Amivel akarod...

- Hozok egy törölközőt. – morogtam, mire bejött a nappaliba, visszaértem a fürdőből – Tessék. -adtam a kezébe.

- Köszönöm...

- Szóval? – álltam meg előtte – Miről van szó? – tártam szét a karom, és a szemébe néztem – Milyen új tracket sikerült feltenni a lemezre, ami délután még szerepelt a monológodban? - Hosszú másodpercek teltek el mire megszólalt.

- Hiányzol... Szeretlek... -mondta csendesen. Igen ahhoz, hogy ezt őszintén újra kimondja és színt valljon be kellett rúgnia. Das ist Herr Elbaszott Wolff.... – Mindent elkúrtam, és fogalmam sincs, hogy hozzam helyre.... Tudtam, hogy szeretsz, és abban hitben éltem, később a történtek ellenére, még bármikor visszaszerezhetlek... A mai nap után úgy érzem... most úgy érzem, ez már nem lehetséges... Őrülten féltékeny vagyok arra a hülye németre! – akadt ki – Ha még van érzel irántam valamit, bármilyen kevés is legyen az, akkor mond meg.... Ena, tudnom kell! Tudnom kell visszakaphatlak e még? – nézett rám kiborulva.

Az egész helyzet olyan volt, mint egycseszett brazil szappanopera sablonos több századik része, amiben a hűtlen fickó megint vissza akarja szerezni a nőt, az meg hagyja mert szereti. Sok minden kavargott bennem, voltak még érzéseim Toto felé, és hiányzott is, igen. De tisztán láttam, ha pozitív választ adok neki erre kérdésre, ott folytatnánk, ahol hónapokkal azelőtt abbahagytuk. Nem akartam azon rettegni és azon kiidegelni magam kivel és mit csinál, ha nincs velem, vagy ugrásra készen figyelni mikor ver át és miért. Nem ilyen kapcsolatra vágytam, és nem ilyen pasira. De azt is tudtam, ha elutasítom, két forgatókönyv létezik az első, ordítani fog, cirkuszt csinál aztán hatalmas veszekedést követően távozik. De az balhé mindkettőnkben feltépi a régi sebeket, és újakat is fog okozni szép számmal. A második opció, nem hagyja annyiban a nemet és addig próbálkozik és ügyeskedik, amíg mindkettőnket bele nem rángat egy szakítós szexbe, ami igazából kulcs lenne a kapcsolatunk folytatásához. Biztosan éreztem, az előbbi következményeit most nem tudnám elviselni, kimerült voltam testileg és lelkileg is egy eget rengető balhéhoz. Az utóbbi lehetőséget pedig jelen totálkáros roncs állapotomban már nem élném túl ép ésszel. Biztos voltam benne, az első vitánál, vagy buktatónál az ideg osztályon kötnék ki. A gondolataim össze vissza cikáztak, miközben karba tett kézzel álltam előtte, és a mellkasát vagy padlót fixíroztam. Az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem, hogy ránézzek.

A tekintetünk találkozott ő pedig az arcom fürkészte összevont szemöldökkel.

- Ha kérdés nélkül folytatni akarnád, nem mérlegelnél ennyit a döntéssel... Mitől félsz?

- Tőled... - amin teljesen megdöbbent és elengedett.

- Mivel bizonyítsam még neked és hányszor mondjam el, -kezdte kissé idegesen és közben a kezével magyarázva - én soha egyszer sem...

- Nem erről beszélek... - kérdőn széttárta a karjait – Ismerlek...

- Ez mégis mit jelent. - kérdezte élesen – Ha attól tartasz balhéznék, majd durva ajtócsapkodás közepette távoznék, és feltépném a sebeket, akkor közlöm, hogy nagy fiú vagyok már. Nem rendeznék jelenetet. – felhúztam a szemöldököm, mire jelentőségteljes arcot vágott, tovább vizslatott, majd közelebb lépett, és megakarta simogatni az arcom, de elhúztam a fejem.

- Hagyjál. – léptem arrébb feltartva magam mellett a kezem, de megfogta a karom és lassan visszahúzott magához, dacból elfordítottam a fejem.

- Kérlek nézz rám... - mikor szándékosan nem tettem, megint az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem. - Hiányzol... - suttogta az arcomat simogatva, mire gúnyosan forgattam a szemem – Igen, az őrületes szex is...

- Csak azért vagy itt... Nem másért.

- Ezt, hogy érted? - kérdezte összevont a szemöldökkel.

- Megláttál Sebnél és rájöttél, hogy mégis kellek. Neked mindig az kell, ami másé vagy már nem a tied! Gondoltad, ideje visszakapni a Barbie babád, hogy újra meghúzd, közben meg mutatod Sebnek kié a csaj igazából. – rántottam meg a vállát – Ismersz, tudtad, ha berúgva ideállítasz, úgyis beengedlek aztán valahogy eléred, amit akarsz, ahogy mindig is szoktad...

- Azt hiszed ezért jöttem? – váltott számonkérő stílusra és elengedett – Hogy valamilyen süket dumával még egyszer jól meghúzzalak? -kérdezte élesen.

- Miért? Nem? - váltottam gúnyos és kissé érzéketlen stílusra, mire idegesen a hajába túrt.

- Miért csinálod ezt? Miért csinálod mindig ezt? – emelte fel a hangját – Pontosan tudod, komolyan gondolom, amit mondok ezért jöttem ide! Azt is tudod, hogy nekem is fáj, ami történt! És mégis újra és újra megsebzel!

- Mert megérdemled! Egy aljas szemétláda vagy! Százszor ennyit érdemelsz! És pont ezért még közel sem vagyunk egálban! – sziszegtem, mire teljesen elkomorult.

- Jó! Ess nekem, olvasd a fejemre minden bűnömet! - tárta szét a karjait kiabálva – Döngölj a földbe, törj apró darabokra ahogy a múltkor is tetted! Csináld! Ne fogd vissza magad! – nem tudom mi ütött belém, de Toto sértődöttsége és színpadiassága, mérhetetlenül felbosszantott, elvesztettem a kontrollt.

- Szegény, szegény árva, csóró, és lelki sérült kisfiú, aki még mindig nem dolgozta fel, hogy elvesztette apucit a rákban! Szegény, szegény összetört és bántott Toto, aki éjjelente még mindig arra ébred, hogy egyedül van a sötétben! – mondtam gúnyos mosollyal az arcomon, lehunyta a szemét, és megrázta a fejét – Mi az? Ország világ előtt vállaltad az interjúban, hogy egy lelki nyomorék vagy? Akkor most mit játszod meg magad? Szánalmas félárva kis osztrák kölyök!

- Ne, ezt ne. – szegezte rám a mutató ujját, és közben próbált nem kiabálni – Hallod?!

- Miért mi lesz? - hajoltam az arcába - Az életed végül is egy sikersztori! -dramatizáltam tovább hevesen mutogatva - A nyomoronc, pénztelen kis gyertyaárus, felküzdötte magát Lauda unokahúgával való házasságig! Utána meg elvett egy csinos de butus versenyző bigét, hogy meglegyen a mutatós feleség is! Mi kell még a boldog élethez a kemény dollármilliók és eurók mellé? – sétáltam ki a konyhapult mögül, közben a fejemhez tettem a kezem mintha gondolkodnék – Persze! A kurváid, meg szeretőid, hogy meglegyenek a jó numerák is, amit otthon nem kaptál meg a rideg kirakat cicától! Mert neked az jár, hogy azt húzhass és annyiszor akárhányszor csak akarod! Nem bírod a gatyádban tartani a farkad!

- Ez nem igaz! – csattant fel – Végül miattad otthagytam Susie! Tudtam hűséges maradni!

- Akkor csak véletlenül botlott meg Julia és esett többször is a farkadra, míg együtt voltunk! Meg persze akaratod nélkül történhetett meg, hogy rád másszon Nina, és Susie is?! És ki tudja ki volt még közben?! – kiabáltam, mire hangosan kifújta a levegőt a lehajtva rázta a fejét, és mindkét kezével a hajába túrt – Neked csak az számít, hogy mindig legyen egy tettre kész csaj, aki alaposan szétkúrhatsz, ahol és amikor akarsz! A talpig makulátlan tökéletes businessman! Aki olyan patyolatfehér üzletember, mint a hó! Jah nem! A füledig hazug, aljas, mocskos és rohadt vagy!

- Hagyd abba. – nézett rám komolyan és közben fenyegetően halkan beszélt. Az arcán megfeszültek az izmok, és a tekintete elsötétült. Nem sok hiányzott hozzá, hogy teljesen kiakasszam.

- Mit fogsz tenni velem? Mutogatsz mint Brazíliában a kamerába, vagy széttöröd az asztalon a fülesed mint idén több alkalommal is?! - nevettem fel - Számát se le tudni, hányszor tomboltál, mint egy idegbeteg elmeháborodott! Folytasd csak! – mutattam körbe – Törd szét, ami a kezedbe kerül, te balfasz! Másra úgyse vagy jó! Tegyem be hozzá neked az orosz himnuszt? Azt úgyis imádod! Amihez hozzáérsz az tönkre teszed! Kezdve a családoddal és a gyerekeiddel, folytatva az imádott Mercedes-edig amelyiknek még a csapatnevét sem tudod pontosan fejből! Jaj megvan -csaptam látványosan a fejemre - majd közlöd velem is mint a Netflixes újságíróval, hogy „Baszd meg!" Mert neked csak ennyi a szókincsed! Ennyire vagy képes! Káromkodni meg tombolni! Nem, véletlen az sem, hogy Niki nélkül már nem megy úgy nektek, mint régen! Nélküle te csak leépíted a csapatot! Szétvered Niki örökségét! Veszíteni fogtok! Végre! Én meg ott fogok állni és nevetve tapsolok a győztesnek és élvezem a bukásod!

Egyetlen szót sem szólt, csak állt ott velem szemben, komor arccal, katonásan egyenesen, akár egy szobor.

- Mi az? Erre bezzeg már nincs replikád! – tettem csípőre a kezem gúnyosan. Hitetlenkedve rázta a fejét, miközben idegesen mérgesen kínjában mosolygott, majd egyszerűen elsétált mellettem ki az előszobába. Utána mentem, mert annyira idegesített, hogy válaszra sem méltat. Erővel meglöktem, a kezét még éppen falnak tudta támasztani, hogy ne essen neki.

- Megbolondultál? – fordult meg kiabálva – Elment a józan eszed? Mi történt veled?

- Te történtél! - és dühömben, minden erőmet beleadva felpofoztam. Pár pillanattal később a kezembe éles fájdalom nyílalt, a másikkal szorítottam miközben belegörnyedtem a fájdalomba. Felpillantottam, Toto a száját törölgette, vérzett.

A hátammal neki dőltem a falnak, lecsúsztam a földre és lehunytam a szemem. Nem tudom, mit akartam elérni a cirkusszal, de biztosan nem ezt. Ráborultam a térdemre és miközben még mindig a kezem fogtam.

- Kell mentő? – hallottam Toto marha pipa rekedt hangját.

- Nem... - suttogtam, lassan nemet intettem a fejemmel, rá sem nézve.

- Helyes. – hallottam ahogy az ajtóhoz lép, majd kissé ingerülten becsapva elmegy.

Én pedig hangosan sírtam, és mérges kétségbeesésemben üvöltöttem.

Megjegyzés:

Brazíliában Toto mutogatott a kamerának 2021-ben, ahogy több ízben is összetörte a fülesét.

Az origo.hu-n van egy cikk hogy ő még mindig felébred éjszaka, arra hogy azt álmodta egyedül van. Plusz az apja halála, még mindig nyomasztja.

A Netflix Drive to survive 3. évadában kétszer is mondja a riporternek, hogy "Baszd meg!". Szintén a sorozat harmadik évadában az Orosz Nagydíjon, amikor megy az orosz himnusz mondja, hogy szereti mert a Rocky-ra emlékezteti. (Rocky és Ivan Drago harca.)