7.rész

Toto velem szemben állt egy szűk fekete pólóban, kék farmerban, sötétkék sportcipőben, karba font kézzel. Ránéztem, a pillantásunk azonnal találkozott. Tetőtől talpig végigmért miközben összeráncolta a homlokát. Egy szót sem szólt csak visszabámult az arcomba. A tekintetéből láttam, mindjárt felrobban, a fejét előre szegte és felhúzta a vállait is. Seb két lépéssel állt mögötte, egy kinyúlt szürke melegítő alsóban, mezítláb, és még mindig félmeztelenül. Miközben felváltva pillantott Totóra és rám.

Seb mellett pedig ott szobrozott, hosszúujjú sötétkék ingben, kék farmerban, barna velúr cipőben, egyik kezét a zsebébe akasztva Christian. Az arckifejezését látva nem sok hiányzott hozzá, hogy a jelenetet látva kirobbanjon belőle a nevetés. Visszapillantottam Totóra, majd átvettem a kezdeményezést.

- Szia Toto! Mi újság? Minden rendben a csapattal? – kérdeztem mosolyogva csevegő hangon, mire az osztrák csípőre tette a kezét, és egyértelműen úgy nézett rám, hogy „Ugye ezt most nem gondolod komolyan?". Kurvára komolyan gondoltam. – Szép napunk van, igaz?

A következő pillanatban már vörösödött a nyaka, meg az arca, majd hírtelen, mielőtt bármit mondott volna, fogta magát és engem majdnem fellökve kicsörtetett a szobából bevágta maga után az ajtót. Menet közben, ha jól értettem, németül valami olyasmit morgott, „Basszátok meg a jó időt.".

Christianból kirobbant a nevetés, és röhögve rogyott le az egyik székre.

- Ennek mi baja? – mutatott az ajtó felé Seb értetlenül.

- Mit tudom én? – rántottam meg a vállam, közben észrevettem a zsúrkocsit, és odalépve felemeltem az egyik burát, ami alatt sonkás tojás lapult – Biztos nem érteni jól angol nyelv.

- Mind tudjuk, mi baja. – kuncogott tovább Horner, erre felé fordultam, de megbántam, mert megint a nyakamba nyílalt a fájdalom, így masszírozni kezdtem.

- Világosíts fel Mesterem! – morogtam, és közben töltöttem kávét.

- Az a baja, hogy összejöttetek. – felnéztem Chris kissé ideges arcába, Seb pedig aki éppen pólót vett fel mellettünk megállt a mozdulatban – Ami megjegyzem elég gyors tekintve a történteket. De ez nem az én dolgom. – emelte fel megadóan a kezeit – Viszont, ha elfogadtok egy baráti tanácsot, egyelőre ne reklámozzátok kifelé, bármi is van köztetek.

- Nem feküdtünk le. – közölte Seb ellentmondást nem tűrően Chris szemébe nézve, és lehúzta magáról a pólót amit már félig felvett – Pontosan tudom, nem voltam tökéletes férj, csináltam hülyeségeket. De attól még nem lennék tiszteletlen annak a nőnek az emlékével, akit majd húsz évig szerettem, és aki a gyerekeim anyja. Borzalmasan fáj, ami történt, de ettől még nem fogok felszedni senkit, búfelejtőnek, csak azért, hogy nekem pár óráig jobb legyen. Ekkora barom talán még nem vagyok! Sosem menne bele egy ilyen hülyeségbe! És Ena sem! Bármit is hiszel róla Wolff miatt, igenis kedves, tisztességes, rendes nő! Úgyhogy kurvára örülnék, ha abbahagynád feltételezgetést és célozgatást kettőnkre vonatkozóan! Ha meg valami nem tetszik, akkor el is húzhatsz innen a jó faszba! – mutatott az ajtó felé.

Az angol csöndesen felállt, és nyugtatólag maga elé tartotta a kezeit.

- Seb, te is tudod én nem ítélkezem, és nem is azért...

- Nem érdekel Christian! – fakadt ki a német - Szükségem van valakire, aki segít józanul, észérvekkel döntést hozni, nem pedig érzelmi húrokat pengetve hülyeségekre sarkal! Ena átjött, mert megkértem rá. Ennyi! De ha keféltünk volna, ahhoz sem lenne semmi közöd sem neked, sem senki másnak! – azzal a sarokba vágta a kezében fogott pólót, és becsörtetett a zuhanyzóba.

Szomorúan néztem utána, majd felvettem a kocsiról a rántottát, pár szelet bagettel, és félig törökülésben felültem az ágyra a hátamat a támlának vetve. Chris felé pillantottam, aki csípőre tett kezekkel engem nézett.

- Mi történt az éjszaka?

- Hülye vagy Chris?

- Akkor miért van így kiborulva? – mutatott a fürdő felé.

- Nem is tudom, talán mert meghalt a felesége? – ironizáltam.

- Mire céloztál a tönkre ment ruháddal kapcsolatban? -kérdezte számonkérően.

- Elárulod nekem mi közöd ehhez az egészhez? – mutattam körbe – Én felmondtam, Seb a Ferrari versenyzője. Mi a szart keresel itt egyáltalán?

- Didi küldött, hogy kérdezzem meg Sebnek szüksége van e bármire. Pénzre, ügyintézésre bármire. Tök egyedül van a kölyök. A Ferrari le se szarja sem őt, sem a felesége halálát. Binotto még arra sem vette a fáradtságot, hogy felhívja. – mire letettem a villát a tányérra.

- Értem...

- Ő hívott?

- Igen, írt egy üzit tegnap... És este azt mondta is, sajtó segítség kell. De részletekről nem beszéltünk, nem volt olyan állapotban... Most sincs, mint látod. -álltam fel - Megittunk két üveg bort, de mivel egyikünk sem bírja a piát, úgyhogy valahogy leöntöttem magam, ő meg leette magát kecsapos krumplival, vagy magára borította? Ez kicsit homályos, de valami ilyesmi... Siránkoztunk, panaszkodtunk, keseregtünk...

- Ennyi? -tárta szét a karjait idegesen.

- Miért ilyen hihetetlen? Nem fekszem le mindig mindenkivel, akármit is hiszel rólam! -támadtam neki.

- Ena, én nem hiszek rólad semmit, és nem gondolok rólad semmit! De te is tudod, és én is tudom, Seb nem volt neked közömbös. Most mindketten összetörtek, sebezhetőek és magányosak vagytok. Az ember pontosan ilyenkor hajlamos oltári hülyeséget csinálni. Féltem őt is, és téged is.

- Féltesz minket? -kérdeztem vissza gúnyosan.

- Igen féltelek! - emelte meg a hangját – Mert úgy gondolom boldogok lehettek együtt! – döbbenten néztem az angolra – Seb pontosan az a türelmes, megértő, megbízható fickó, akire szükséged van! Neki meg egy okos nő kell, aki végre támogatja a versenyzésben, harcol érte, az érdekeiért, és támogatja! De te még mindig Wolff után keseregsz, és láthatóan bármit megteszel, hogy felhívd magadra a figyelmét, vagy visszaüss! Nem akarom, hogy véletlenül Seb legyen az áldozat kettőtök macska egér harcában! Még ha ez nem is lenne részedről teljesen tudatos! Annyira azzal a felfújt bazári majom hülyével foglalkozol, hogy észre sem veszed ez a srác mennyivel többet ér nála! És érted is aggódom! -mutatott rám - Sebnek most törődés és támogatás kell, nagyon magányos, és zavart! Biztosan nem szándékosan, de egy sötét pillanatában előfordulhat, hogy rosszul dönt, és kihasznál téged. Én pedig nem szeretném azt végig nézni ahogy mindketten tönkrementek ebbe. – nézett rám komolyan, kicsit ki is fulladva és szuszogva zsebre tett kezekkel a nagy monológ után.

Kifejezetten zavaró volt ez a fokozott figyelem, de azért kicsit örültem, amiért Chris törődik velem és Sebbel is. Hosszú pillanatig néztünk farkasszemet.

- Örülnék, ha holnap bejönnél dolgozni, és ebéd közben tudnánk egyeztetni az ügyekről.

- Felmondtam...

- Természetesen nem fogadtuk el. – közölte fapofával, mire vágtam egy gúnyos grimaszt – Lesz hivatalos bocsánatkérés. De szeretném, ha tudnád, tényleg sajnálom, parasz voltam.

- Igen, de legközelebb majd észben tartom, te is egy faszfej vagy.

- Gerry már lecseszett, úgyhogy... - mutogatott idegesen.

- Volt merszed bevallani neki? Bátor ember vagy. – nevettem fel.

- Még haza se értem már tudott róla, úgyhogy rendesen le lettem tolva... -vakarta a fejét idegesen.

- És még élsz? Az a nő szeret téged. – szólalt meg Seb a fürdő felől, köpenyben jött ki ő is.

- Én is őt, de egy darabig most nem húzom ki a gyufát... - kuncogott, majd rám pillantott - Látlak holnap a cégben?

- Még nem tudom.

- Ena ne szórakozzunk itt... - kezdett bele kissé ingerülten.

- Sebbel át kell beszélnünk, pontosan miben és hogyan segítsek. Utána meglátom, itt Londonban kell intézkednem vagy Milton Keynesből is megy.

- Szükségünk van rád. – nézett rám komolyan – Délután hívj fel. A szerződések feléhez hozzá se tudok szagolni, a másik feléről meg nem tudom, hogy áll, a többiről nem is szólva. Még egy napja sem tűntél el, engem megfolyt a papírmunka.

- Szegény ember... Jól van, ne siránkozz itt nekem. Előttem és működött a csapat, utánam is fog. Old meg egy kicsit nélkülem. – dünnyögtem, de ő már közben kifelé ment.

- Előtted volt egy Ninánk. – röhögött fel.

- Nah most meg ott vagy te ideiglenesen.

- A kulcsszó az ideiglenes. – kiabált vissza a folyosóról, röhögve.

- A kulcsszó a kérlek, csak mondom.