20.rész

Jó darabig feküdtünk így, egymást bámulva, és összebújva.

- Mint a tizenéves tinik. - Seb érdeklődve pillantott rám.

- Miért baj? Egyszerűen csak élvezzük a másik társaságát.

- Nem baj. – összeráncolta a szemöldökét.

- Ha felhozod akkor téged zavar.

- Csak fura. – mire értetlen pillantást vetett rám.

- Bővebben?

- Nincs bővebben. - rántottam meg a vállam, mire magához húzott és megcsókolt.

Az elején tartózkodó viselkedtem, alig reagáltam, de olyan szenvedélyes volt, hogy végül megint összegabalyodtunk. Fölém került, és felsőmet próbálta lehúzni, ami beleakadt a fásliba tekert karomba, fájdalmasan felnyögtem, a pillanat pedig elillant.

A német nagyot sóhajtva huppant vissza mellém az ágyra, aztán némán bámultuk egymást.

- Az ebédlőasztal pont megfelelne a célnak, az ágy a lábam miatt nem az igazi. – céloztam, rá hogy nem nagyon tudok manőverezni, nevetve a hajába túrt, és végig húzta az ujjait az arcán.

- A vesémbe látsz... - vakarta meg a fejét szórakozottan, megfogtam a pólóját és magam felé húztam. Felém hajolt, és újra hosszan megcsókolt. Lassan lentebb haladt, a nyakamat csókolgatta és harapdálta, én pedig hajába túrtam.

Hallottam, hogy valami rezeg.

- Kikapcsolom. – morogta, és kivette a zsebéből a telefont, ránézett és az arca megváltozott – Ez Britta. – és rányomott a hívásfogadásra – Most nem igazán érek... - kezdett bele – De... Bri... Nem érdekel! – emelte fel a hangját – Leszarom, hagyjon békén! Nem! Britta, nem! – húzódott el – Te vagy a sajtósom, old meg! - ült az ágy szélére és a homlokát dörzsölte – Mond meg neki, hogy bassza meg! Ne nyugtatgass! Kurvára leszartak engem, fel se hívott! Nem érdekel a nyomora, se az, hogy mit akar! Bekaphatja, pereljen csak be! – egy darabig hallgatott - Szerintem meg az a dolgod, hogy lerázd rólam! Nekem dolgozol, de ha neki akarsz kirúghatlak! Ezt meg old meg! – azzal bontotta a vonalat, némította a mobilt, majd hanyagul földre dobta. A két könyökét a térdén nyugtatta, és az arcát a kezeibe temette.

Amennyire tudtam felültem és megsimogattam a hátát.

- Miattam késtél el, és ...

- Ez nem miattad van. Egyébként sem akartam elmenni arra a pr szarra, amit Mattia szervezett... - dörzsölte a szemét, meg az arcát – Ne haragudj. – simogatta meg az arcom, és felsóhajtott.

Vissza dőltem a párnákra mert kezdett fájni a karom, és a lábam.

- Elegem van...

- A Ferrariból, meg Mattiából?

- Belőlük is, igen. Meg abból, hogy minden lépésemet nagyítóval vizsgálják.

- Tudom, hogy rád szállt a sajtó... - eldőlt az ágyon és a plafont bámulta.

- Két dologhoz lenne kedvem...

- Aludni egy nagyot és dugni. – mire felém fordult, én meg megrántottam a vállam – Nem akarom tudni, hogy csinálod. - fordult vissza a plafon felé.

- Emberismeret... És logika.

- Profilozol?

- Tudsz idegen szavakat. – ugrattam nevetve.

- Jah, párat. – és a két csuklóját a szeme előtt összefogta.

- Tusolj le, és aludj egy kicsit.

- Nem akarok...

- Szeretetted őt, de meghalt. Te élsz, és mint mindenkinek vannak vágyaid... Ember vagy, ne ostorozd magad ezekért.

- Alig pár hete halt meg.

- A házasságodnak már jóval a halála előtt vége lett... Ezt te is tudod. -erre idegesen felült.

- Miért nem hiszed el, hogy szerettem Hannát?! - fakadt ki.

- Szeretted. Régen. – hangsúlyoztam ki – Te mondtad nekem pár hónapja, egyszer megcsaltad, és aztán meg megint majdnem bajba kerültél. És velem is, vo...

- Veled más volt!

- Miért? Mert többet ittál, mint kellett volna, és mert partner lettem volna bármiben? – tártam szét a karom.

- Most mondom, veled más volt! – emelte meg kissé a hangját – Az nem csak azért volt mert eszméletlenül magányos voltam, és találtam egy csinos, rámenős csajt, akivel rohadt jól működött a kémia! – egy pillanatig zavarban voltam, és tudtam, az arcomon is meglátszott. - Nem vagyok olyan cuki, és szent, mint amilyennek hiszel! – állt fel idegesen.

- Nem is feltételeztem.

- Dehogynem! – pillantott rám jelentőségteljesen, csípőre tett kézzel – Azt hiszen én vagyok a fehér lovag páncélban!

- Hát Toto után biztos. – idegesen a hajába túrt, az ablakhoz ment.

- Nem vagyok jó ember, bármennyire is hangoztatom. - a párkánynak támaszkodott, kissé lehajolt és a fejét is lehorgasztotta.

- Elmondod mi nyomaszt ennyire? – kérdeztem óvatosan, de nem válaszolt – Seb?

Hosszú percek teltek el így, némán. Mindig is éreztem, hogy valamit titkol. De ismertem már, képes volt bolhából elefántot csinálni, és dramatizálni a helyeztet.

- Hazudtam neked...

- Az egy alkalmasról? – rámpillantott a válla fölül kérdőn.

- Igen... - hajtotta le a fejét, és közben még mindig a párkánynak támaszkodott.

- Több lány is volt. – a hangom higgadt maradt, de belül éreztem, hogy a szívem milyen őrült tempóban dobog a mellkasomban.

- Egy lány volt, de nem csak egyszer... - Seb nem láthatta, hogy behunyom a szemem – Viszonyunk volt... Hannával nagyon szarul álltak a dolgok... csak a gyerekek előtt tudtunk normálisan beszélni egymással. Aztán volt az cirkusz mikor hazament a srácokkal...

- Emlékszem, ezt mondtad...

- Az valójában nem a versenyzés miatt volt. Illetve részben azért... Folyamatosan ment balhé, hogy szálljak már ki és maradjak otthon. Azt hitte, nyomást tud rám gyakorolni... Több mint nyolc hónapig nem volt köztünk semmi... Teljesen eltávolodtunk, végül már alig beszéltünk... Az egyik Red Bullos sajtós lányba szinte minden sajtótájékoztatón belebotlottam, állandóan flörtölt velem... Emlékszem, tavaly, az oszták nagydíj után magam alatt voltam. Nagyon... Átmentem bulizni az RB-hez... Ittam pár üveggel, az a lány meg megint próbálkozott... És végül hagytam magam... Egyikünk se volt szerelmes... Én törődést akartam, és szexet, ő meg csak szexet... Hónapokig volt viszonyunk, aztán Hanna rájött... És minden rosszabb lett, folyamatosan ment a balhé otthon... Már a srácok előtt is... Utána meg elköltözött... Nem mondom, hogy az ő hibája, mert nem az... Vastagon benne voltam én is... Sokat hibáztam, és sokszor kerültek a versenyzés miatt háttérbe...- fáradtan fordult meg – A srácok miatt nem akartunk válni...

- Aztán jöttem én...

- Amikor megláttalak Chris irodájában levegőt se tudtam venni... - hunyta le a szemét – Azonnal tudtam, hogy kihez tartozol, de mire kijöttem, már fülig beléd estem... De te, Totót választottad! – akadt ki – Bármilyen faszfej is volt, mind láttuk, hogy néztek egymásra! Hiába mondtátok, hogy köztetek ez nem szerelem... Tudtam, hogy akármi lesz, úgyis együtt maradtok... De akkor este valamiért velem táncoltál, közelséged, meg a pia épp elég volt... Már nem tudtam tovább józanul gondolkodni... Te pedig... - felsóhajtott, és rám mutatott.

- Könnyen adtam magam. – szögeztem le epésen.

- Gyönyörű voltál, sebzett és szomorú... Próbáltam visszafogni magam...

- Annyira, hogy másnap már a legyünk barátok dumával jöttél. – szurkálódtam – Nem is próbáltál meg harcolni.

- Sokat gondolkodtam akkor éjszaka... Nem voltam szabad, és gyerekeim vannak. Nem lett volna értelme harcolni Toto ellen. Esélytelen voltam, beláttam. De azt eldöntöttem, nem akarok tovább egy szar házasságban élni...

- De azt mondtad választás elé állítottad. -tártam szét a karom.

- Igen. Arra jutottunk, adtunk egy utolsó esélyt magunknak... Az eltöltött évekért, és a gyerekekért... Aztán ha nem megy, még pár hónap után sem, akkor válunk.

- És mi a de?

- A nyaralás alatt rájöttem, hogy beléd bolondultam... - nézett fel rám - Reménykedtem, hogy a válás után, ha nem is melletted, de valakivel még boldog lehetek... De ő beteg lett... - az értetlenség kiülhetett az arcomra mert folytatta – Tudom, hogy nem így van, de álladóan az jár a fejemben, hogy miattam lett beteg. Azért, mert nem a családot és őt választottam a versenyzés helyett... Szerettem és többször is megbántottam... Téged is bántalak, és neked is hazudtam... - állt meg az ágy végében zsebre tett kezekkel.

- Mit vársz tőlem? - kérdeztem egyszerűen.

- Nem tudom. – nézett rám azokkal az igéző kék szemekkel – Mond, hogy utálsz, vagy vágj hozzám valamit, vagy csesszé' le mert egy utolsó szemét vagyok! – akadt ki – Egy tetü vagyok pont, mint ő! – mutatott az ajtó felé.

- Úgy érzed megcsalod velem Hannát, és egy halott már nem tudja megvédeni magát. Ez az igazi baj nem igaz? Lelkiismeret furdalásod van, és vádolod magad. Mindenért ami történt köztetek. – lehorgasztotta a fejét, és nagyot sóhajtva bólogatott.

Óvatosan megpróbáltam lemászni az ágyról, ő pedig máris mellém lépett, próbált segíteni felállni, amint sikerült, azonnal átöleltem. Óvatosan viszonozta.

- Miért nem kiabálsz, vagy küldesz el a pokolba? – kérdezte csöndesen, mire eltoltam magamtól és egymás szemébe néztünk – Miért nem haragszol rám? – fürkészte az arcom zavartan.

- Éreztem, hogy van valami, amit nem mondasz el...

- De nem vagy dühös...

- Nem.

- Miért? Miért nem haragszol rám? Ugyanúgy hazudtam, mint...- a szájára tettem az ujjam.

- Amikor átmentem hozzád a hotelbe, és beszélgettünk éreztem, hogy valamit nem mondasz el nekem. De bíztam benne, egyszer megteszed magadtól és nem nekem kell utána járnom. Igazam lett, elém álltál és elmondtad. Magadtól. Nem kellett sarokba szorítani és kikényszeríteni belőled.

- Nem vagyok jó ember. – megsimogattam az arcát.

- Van még valami? – a szemével jelzett, hogy nincs, de mégis kérdőn pillantottam rá.

- Semmi. Elmondtam mindent. – és kissé idegesen megsimogatta az arcom.