14.rész

Az este furán telt, Sebbel esetlenül kerülgettük egymást, és folyamatosan félszeg helyzetekbe bonyolódtunk. Amikor végül mellé bújtam az ágyban, sután bámultam a szemközti falat, majd felé fordultam, és mivel ő is éppen engem nézett felnevettünk. Széttárta a karját, én pedig hozzábújtam.

- Még meg sem kérdeztem, mi történt veled az elmúlt pár napban? – pillantottam fel.

- Semmi jó. – sóhajtott fel.

- Bővebben?

- Ne ma... - mondta enerváltan, és a szemét dörzsölte, ki volt merülve, látszott rajta – Kérlek na ma.

- Tudok segíteni? – megrázta a fejét, lejjebb csúszott, és a mellkasához húzva szorosan átölelt.

- Akarsz beszélni arról mit mondott neked? – kérdezte halkan az osztrákra célozva.

- Nem. Nincs erőm hozzá... Seb. – mire kérdőn hümmögött és egymásra néztünk.

- Éhen halok. – közöltem ő pedig elmosolyodott.

- Sült krumpli?

- És sajtburger, meg kóla.

- Rendben. – és közben a szobatelefonért nyújtózott.

- És rántott hagymakarika. – mire felvonta szemöldökét.

- Reggel óta nem ettem. – mentegetőztem, ő pedig mosolyogva leadta a rendelést két főre. Amikor kérdő tekintetet vettem rá, csak ennyit mondott:

- Nekem sem volt időm rendesen enni. – és visszahúzott a mellkasára, jó darabig csöndben feküdtünk.

- Nem lett volna jobb, ha a srácokat is magaddal hozod? Ha a pályára nem is viszek ki őket, legalább szállodában legalább együtt lehettetek volna.

- Féltem, hogy az újságírok ránk telepednek. Nyugalomra van szükségük, nem reflektorfényre...

- Lehet, de most fontosabb, hogy velük legyél... Rendben elengedtek? Nem kezdtek el aggódni?

- De... – suttogta alig hallhatóan, én pedig szorosabban öleltem, és kaptam egy puszit a fejemre.

- Beszéltél Potterrel?

- Mattia leszarja mi van velem, és a családommal.

- Sajnálom. – simogattam meg a karját.

- Én nem. – felpillantottam – Én is leszarom őt. – rántotta meg a vállát - Megerősítette, hogy tényleg nem tartozom már abba a csapatba. Talán nem is tartoztam soha. – tűnődött el.

- Szerintem meg tartoztál. Maurizio sokra tartott és igaza volt. – támasztottam az állam a mellkasának – Csak az új csapatfőnök egy utolsó szemét strici. Ennyi.

- Te tényleg utálod Mattiat. – nevetett fel.

- A seggfejségre nincs gyógyszer. – sóhajtottam fel színpadiasan, de Seb tovább mosolygott, és kedves mozdulatokkal az arcomat simogatta.

- Mi az? - kérdezte ahogy rájött, hogy bámulom. Jelentőségteljes pillantást küldtem felé, ő nevetett, én pedig finoman mellkason ütöttem – Szóval álljak le? – kérdezte cukkolva miközben közben az oldalára fordult, én pedig hozzá simultam, és átöletem. A keze a hátamra csúszott, a fejem a vállának döntöttem, ő pedig alig hozzámérve a hátamat simogatta. Az érintése olyan volt, mint a drog, egyre gyorsabban vettem a levegőt.

- Az Istenért... - morogtam a vállába markolva, az ujjai még lentebb csúsztak, be a pólóm alá – Seb... - suttogtam, de a kezem a fenekére vándorolt, ő pedig már a nyakamat csókolta – Seb...- nyögtem fel, mire a nyakamba harapott, az ujjaival felhúzta a pólóm, és mellemet kényeztette. A lábammal átkaroltam a csípőjét, mindketten felnyögtünk. Igyekezett óvatosan a hátamra dönteni, én pedig hagytam. Kapkodva próbáltuk leküzdeni rólam a felsőm, amikor hangosan kopogni kezdtek az ajtón. Először zavartan néztünk egymásra, majd felnevettünk.

- Ez a te hibád! – mászott ki Seb vigyorogva az ágyból, és közben levette a már összevissza álló, félig lecibált pólóját.

- Az enyém? Nem várok vendéget! - nyúltam el az ágyon.

- Nem is tudom ki akart enni? – tárta szét a karjait és vigyorogva lazán odadobta hozzám a felsőjét.

- Azt hiszem a pincér faszinál nagy sikert fogsz aratni. – cukkoltam – Sztriptízt is vállal a Herr Világbajnok?

- Persze, hogyne. – de a hangsúlyból érthető volt, hogy nem.

- Kár. – mondtam letörve - Megnézném azt a showműsort. Dobálnám a csini seggedre az egydollárosokat. – vigyorogtam.

- Azt meghiszem. – azzal az ajtó felé pillantott, mert újra hangosan kopogtak.

Szórakozottan indult kinyitni.

- Seb! Várj. – szóltam utána, mire megfordult én már ki is másztam az ágyból, gyorsan mellé siettem, és átöleltem. Élveztem a bőre melegét, és a közelségét.

- Hé... - tolt el picit magától – Minden oké? – kérdezte az arcomat tanulmányozva, én pedig hozzábújtam.

- Most igen. – kezébe adtam a felsőjét.

- Gyere. – visszavette a pólót, átkarolta a derekam, és az ajtó felé terelt.

Erre a jelenetsorra egy gondolat, vagy inkább kérdés fészkelte be magát a fejembe. Miért ilyen kedves, és gyengéd velem mindig? Tudtam mennyi baja van, milyen zilált a lelke, és özvegyként már egyedül nyomja a vállát három gyerek élete és jövője. Egyáltalán nem volt könnyű helyzetben, és vidám hangulatban, mégis lenyelte a büszkeségét, sértettségét, értem. Miattam. Próbálta megérteni miért támadtam neki. Nem hagyott ott a fenébe, hanem kereste az okot amiért ilyen hülyén viselkedtem, és próbált segíteni. És mégis miért tudunk nevetni mindenen együtt?

Sebbel minden olyan... Sóhajtottam fel miközben odaértünk az ajtóhoz. Nem találtam a megfelelő jelzőt. Kérdőn pillantott rám, én pedig megráztam a fejem, és az oldalát finoman megveregettem az ujjaimmal mintegy nyugtatás képen.

A német mozdult először, én pedig élveztem, hogy az életben először valaki önként, kedvességből ajtót nyit helyettem, és nem csupán üres gesztust gyakorol. A pillanat tört része alatt zökkentem ki a kedves, és nyugodt pillanatból, amikor a bejárati rése tágabbra nyílt, és meghallottam Seb számonkérő hangját.

- Mi a fenét keresel itt? – a küszöbön Toto állt, gyűrött, felül kigombolt ingben, nem teljesen józanul, morcos arccal, kócos hajjal, jobb kezével a falnak támaszkodva. Verné meg az Isten, amiért még is dögösen festett. De meglepetésemre nem volt egyedül. A balján ott állt rövid barna keki nadrágban és valami kinyúlt fehér pólóban Christian ácsorgott.

- Neked mi közöd van hozzá mi? – szólt vissza az osztrák élesen emelt hangon - Azt keresek itt, amit akarok! Ez nem a te szobád!

- Megmondtam, hogy hagyd békén! Ő is megmondta, mi a faszért nem érted meg mi?? – akadt ki Seb.

- Miért nem hagyod inkább őt beszélni? – csattant fel Wolff – Vagy attól félsz, hogy te mennél és én maradnék? – tárta szét kihívóan a karjait.

Toto egyik szuperképessége, hogy bárkiből kihozza az állatot, talán Günthert kivéve.

- Te akarsz is valamit vagy turistáskodsz? Esetleg a gyertyát akarod valamelyiknek tartani vagy mi? – szegeztem Chrisnek a kérdést.

- Mi a faszért velem balhézol, ha vele van bajod? – mutatott az osztrákra.

- Mert állsz itt, mint egy díszfasz, és nem csinálsz semmit!

- Próbálok szóhoz jutni! – tárta szét a karjait.

- Próbálkozz jobban, ne legyél már ilyen béna! – dőltem a félfának lazán a Totóval ellentétes oldalon, Sebtől eltávolodva – Szóval mi azaz eget rengető katasztrófa amit helyre kell hoznom? -kérdeztem epésen és közben egy kört rajzoltam a levegőbe a kezemmel, hogy még lekezelő is legyek.

- A hülye pilótája megdugta az idióta sajtósomat. – közölte Toto ingerülten.

- Dug meg megint és akkor újra a te numerád lesz, vagy menj Maxxal meg a csajjal gruppenre. Hol itt a gond? - kérdeztem halálos nyugalommal – Kétlem, hogy bármit kiszedett, a csajból és viszont! Ha csak el nem kapott valamit tőle, amit meg tőled kapott el az a ribi! Tripper, szifilisz, gonorrhea, esetleg HIV?

- Fejezd be! És fejezed be ezt a stílust is! Nem Verstappenről beszélek! – hajolt fölém Toto fenyegetően.

- Amilyen tempóban szeded fel a luxuskurvákat, meg a csajokat akik neked dolgoznak, csodálom hogy még nem kezelnek valami komoly nyavajával, meg persze az egész Mercedes csapatot vagy a fél boxot. – mire felemelte a mutató ujját, hogy mondjon valamit de Seb megelőzte.

- Chris gyere be. Ásványvizet vagy üdítőt kérsz?

- Bármi jó, ami hideg. – és elsétált mellettem, majd a német mellett, akire én elég morcosan néztem. Válaszul egy jelentőségteljes pillantást vett rám, mire a szememet forgattam, ő széttárta a kaját, én meg pofákat vágva és vállrándítva keresztbe fontam a karom magam előtt. Felsóhajtott, és végül némán beterelte Christ a szobába.

- Ez mi a szar volt? - kérdezte az osztrák idegesen.

- Megint egy büdös barom vagy, mégis mit vártál, amikor... - kezdtem ingerülten, de a szavamba vágott.

- Ez és közted, ez mi volt? - bökött a szoba belseje felé, nem értettem mire gondolt – Ez a néma vita!

- Miért érdekel? Semmi közöd hozzá!

- Befejeznétek végre a műdrámát, hogy rátérhessünk a munkára, és a tűzoltásra? – szólalt meg az előszobába belépő angol – Rám vár valaki, akihez sietnék vissza.

- A tökéletes kis életed, meg a tökéletes kis feleséged. Nem unod még ezt a nagy kirakat pink álmot? Hányinger keltő! -kérdezte Toto epésen, és mellettem elsétálva becsörtetett a szobába.

- Mondja a fickó, akinek tökéletesnél tökéletesebb kirakat élete volt. – morogtam félhangosan utána. Chris pedig felröhögött.

- Aminek a szétcseszését te is, több alkalommal elég hangosan élvezted! – kiabált ki az osztrák, mire széttártam a karom.

- Egy-egy. -vigyorgott Horner, erre karon vágtam, és magam előtt lökdösve behajtottam a nappaliba.