11.rész

Sebbel azért váltottunk pár smst, és hangüzentet. Ő sem volt valami fényes állapotban. Kiakarta hagyni következő hétvégi versenyt, végül mégis úgy döntött rajthoz áll Katarban. Lekötötték a gyerekek, imádta őket, de kellett valami figyelemelterelés. Ami pedig kifejezetten simogatta a lelkem, hogy háromszor is elmondta, hiányzom, és örülne, ha ott lennék vele. Szükségünk volt egymásra a túlélésért.

A kezem hajnalig nagyon fájt, kénytelen voltam bevenni egy erős fájdalomcsillapítót, így, csak másnap kora délután ébredtem fel. Válaszoltam az angol és Didi érdeklődő üzeneteire, egy kicsit dolgoztam is, de nagyrészt filmeket néztem, és a hálóban döglöttem az ágyon. A fürdés kicsit trükkösen ment. De megoldottam. Ráhúztam a kezemre egy szemeteszsákot, aminek a szája zsinór összehúzással zárható, és a könyökömnél meg tudtam kötni.

Csütörtök éjjel újra be kellett vennem egy gyógyszert, de előre írtam a fiúknak, ne aggódjanak, ha másnap csak későn reagálok, biztos megint lecsap a pirula. Nem tévedtem, már majdnem este hat is elmúlt mire felébredtem. Kábán, és fáradtan vonszoltam ki magam a konyhába, hogy főzzek egy kávét. Szürreálisan lassú, és kimerült voltam. A némettel váltottunk néhány sms-t, és végül felhívott.

- Nem azt érzem, hogy jól lennél. – mondta aggódó arccal a videóhívás másik végén.

- A fájdalomcsillapító miatt van, ma már nem veszek be... Túl erős...

- Szükséged van erre a kis pihenésre.

- Tudom. És tényleg nem csinálok semmit. – bizonygattam.

- Helyes. – mosolygott halványan. Egy jó darabig csak néztük egymást, és nem szóltunk semmit.

- Hiányzol. – böktük ki egyszerre, mire ő is elmosolyodott.

- Hogy vannak a srácok?

- Nem tudom. A gyerekeknek elmagyaráztam, hogy az anyjuk már nem jön vissza. Azt hiszem tényleg megértették... Sokat játszunk, filmet nézünk, de ha eszükbe jut az Hanna, sírnak. Az esték a legkeményebbek. – dörzsölte az arcát – Anyámék sokat segítenek, de akkor is.

- Hanna szülei?

- Szállodába mentek. Volt egy nagyobb cirkusz. Hanna anyja engem kezdett hibáztatni mindenért, a betegségéért is. Anyám meghallotta és kitört a háború.

- Jézusom... Te hogy vagy?

- Szarul. – rántotta meg a vállát – Próbálom egyben tartani ezt az egészet.

- Tudsz aludni?

- Nem igazán... De a srácok sem, sokszor felriadnak éjszaka. Most azt találtuk ki aludjunk egy ágyban. Hátha így pár órát pihenhetünk, mert érezzük egymás közelségét.

- Jó ötlet.

- Remélem. – dörzsölte az arcát.

- Kérlek találd meg a borotvád...

- Igen... - morogta – Kezd ősember kinézetem lenni. - helyeslően bólogattam.

- Így is vonzó vagy, csaaaak szőr nélkül csinosabb. – elmosolyodott.

- Hiányzol...

- Te is... - küldött egy puszit, de közben az ő oldaláról zaj hallatszott – A srácok?

- Igen. Vita a vacsora miatt ahogy hallom. – fordította oldalra a fejét.

- Menj csak.

- Jó. Később még beszélünk?

- Jó lenne, de most nem kellene inkább a...

- Szükségem van arra, hogy lássalak, és halljam a hangod... - nézett rám szomorúan – Arra szükségem lenne hogy megölelj, de ennyivel is beérem.

- Rendben, ha úgy látod van egy kis nyugi, hívj.

- Azonnal foglak, vagy írok.

- Oké. – egymásra mosolyogtunk majd bontottam a vonalat.

Kimentem a hűtőhöz, de üresen tátongott, végül pizzát és üdítőt rendeltem. A lakás elég romosan festett, ezért összeszedtem a szemetet, és kicsit rendet tettem. Visszaültem a laptopom elé egy tábla csokival, hogy filmeket válogattassak a Netflixen.

A telefonom rezgett, a képernyőn egy sms jött Christiantól.

„Minden rendben?" – gyorsan írtam neki.

„Pizzát rendeltem, nincs itthon értelmes kaja. Valami filmet keresek. Gond van?"

Láttam, hogy olvasta, majd szinte azonnal hívott Skypon.

- A kocsival, a pilótákkal vagy valami szar nyilatkozattal van valami? – érdeklődtem miközben a számba tömtem egy darab Snickerst.

- Fél órája jött ki egy interjú... - morogta.

- Kitalálom. Toto. – sóhajtottam csámcsogva.

- Ön nyert. – nevetett gúnyosan, tudtam, nem nekem szól.

- Küld a linket. Mi baja van már?

- Elég összetett riport. – dünnyögte.

- Oké várj. – megkaptam a linket és megnyitottam – Maradj vonalban. - közben olvastam. A cikkben kommentárt kértek arra pletykára, miszerint szerződés ide vagy oda Valterit jövőre mégiscsak lecserélik Russelre. Zack Brawn kifejtette egy előző nap a Daily Mailnek adott interjúban, mennyivel ütősebb felállása lenne a Mercedesnek, mint jelenleg. Ráadásul még Lewis helye sem biztos, ha az RB évvégén nem nyer Verstappennel, a holland szabadon igazolhat, akár éppen pont a riválishoz. Ez ideális lehetőség, mert sem a Daimler sem az Ineos nem akarta kifizetni Lewis horribilisen magas bér és a felmerült plusz pénz igényeit. Ez pedig komoly gondot okozott a télen a csillagosoknak. Verstappen cím nélkül még egy „olcsó" pilóta is a hétszeres bajnok helyére. Toto egyszerű választ adott spekulációkra „Zack ugyanolyan szarkavaró mint Christian." - Kurva anyád! – kommentáltam hangosan majd folytattam.

A következőkben a Netflixről kérdezték, zavaró e jelenlétük a paddockban, és a garázsokban, és megéri-e a forgatás az F1 népszerűsítése és a csapatok önreklámozása szempontjából. Az osztrák itt is agybetegen reagált, mondván nekik a fő riválisainkkal kell foglalkoznunk, nem azzal a komédiával, amit körénk generál a Liberty az állandó kamera részvétellel. Aminek igazából semmi értelme sincs, mert a nézők nem azt és akkor látják, ami valójában történt. „Bizonyos tekintetben visszatérünk a gyökerekhez, mert amit Bernie Ecclestone megalkotott, az versenyzés és szappanopera volt egyszerre. Ha pedig nem volt elég versenyzés, akkor jött a szappanopera, mindig el lehetett kapni egy jó kis főcímre. Visszatértünk ide. De engem nem vonnak bele ebbe. Szórakoztatónak tartom, de nem érint meg. Christian az egyik főszereplője egy pantomimnak, tagja a Formula-1-es szereplőgárdának, és történeteket kreál." - Az persze, de azért te is kreálod a show, baszd meg! – majd következett a cikk vége.

Az újságíró utolsó kérdései az évvégi világbajnokságra vonatkoztak, és arra a média szájkaratéra, amit közte és Horner között zajlott. Feltette a kérdést, szenzon után rendeződhet e még ez a viszonyt. „Christian olyan, mint egy szófosó, aki kamera előtt akar lenni. Könnyű ütősnek lenni akkor, ha az eredményjelző tetején vagy. De szerintem egy kicsit moderálhatná magát." Majd hozzátette „Én csak próbálok hiteles maradni abban, amit helyesnek tartok, és a maga módján ő is ezt teszi. De akkor sem leszünk soha barátok." – Egy cikk három, nem! Négy sértés!Felülmúlta önmagát! – és színpadiasan tapsoltam – Minek is hívott?

- Szarkavaró, pantomim, szófosó, nem barát. – számolta az ujjain.

- Jah. Istenbarma! Mindjárt írok valami jó kis csípős kommentárt erre! Hol hozzuk le? Van ötleted vagy rám bízod, vagy intézzem ahogy szoktam?

- Köszönöm – nevetett - de én is elboldogulok vele, már kértünk egy exclusive interjút, ami élőben megy majd a Skysporton.

- Akkor engem miért hívtál? – hökkentem meg.

- Ma reggel adta az interjút online. – kérdőn néztem Chrisre majd kapcsoltam.

- Azt hiszed még mindig plafonon volt az két nappal ezelőtti vitánk után?

- Tudom, mert felhívtam. - kuncogott.

- Mi faszért? -akadtam ki kiabálva – Mi a jó életért hívogatod? Fel akarod szedni és megdugni, vagy a gyereked keresztapjának akarod? Meg vagy őrülve Horner??

- Nyugi. Nyugi. – röhögött.

- Minek hívtad fel???? -kiabáltam.

- Nyugi... - közölte lazán - Egyrészt tegnap előtt neki estem miattad. Amíg téged vizsgáltak ő üvöltözött velem. Írásban elnézést kértem, mert tisztáztad a helyzetet, te is hibás vagy stb. Később éjszaka, vagy inkább már hajnalban írt egy smst, érdeklődött mi van veled, mit mondott az orvos? Annyit reagáltam, keressen téged, nincs felhatalmazásom tájékoztatásra. Nem beszéltünk veled erről konkrétan, és nem akartam az orrára kötni. Tegnap, meg ma reggel óránként hívogatott, hogy mennyire komoly az állapotod? Kell e műteni, kórházban vagy vagy már otthon ilyenek. Mondtam neki, írjon már neked két sort normálisan, bizonyára válaszolsz a balhé ellenére is. Kiakadt, merthogy úgyse vennéd fel neki, a levelekre meg lebaszással reagálnál, eljönni sem jön el hozzád, mert még megint szájba vered. Hisztizett egy sort Meeten, aztán lebaszott amiért ilyen tetü seggfej vagyok, és annyit nem mondok meg élsz e halsz e, ő közben meg teljesen kikészül a bizonytalanságban. Plusz milyen embertelen, kegyetlen, érzéketlen főnök vagyok, akibe semmi emocionalitás sem szorult. A húsz perces szitok áradat, lebaszás, és lesajnálás végén annyit mondott interjúja lesz, és egyszerűen kilépett. – a végén már vigyorogva hallgattam a történetet.

- Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek... -tártam szét a karom gúnyosan – Szánalom az a pasi.

- Az elején azért megdöbbentem, a közepén felhúztam magam, de a végén meg már majdnem szembe röhögtem. Tudod én nem vagyok hímsoviniszta, de az a hiszti performansz amit leadott egy csajnak is becsületére vált volna. – röhögött teli szájjal.

- Nem vetted fel véletlenül?

- Neeeem. Sajnos. – vigyorgott. Hangosan kopogtak.

- Itt a kajám. Azért összességében feldobtad a napom.

- Tudom.

- Köszi amiért elbasztad két napját. – mosolyogtam rá.

- Bármikor. -legyintett.

- Jah amúgy beperelheted érzelmi károkozásáért, ha akarod. – mutattam rá vigyorogva, mire hangos nevetés közepette bontotta a vonalat.

U.I.: Az interjú alatti idézeteket tényleg mondta Toto, szóval azok eredetiek :D