Elérkezett a várva várt nap; a karácsonyi bál napja. A lányok nem égtek különösebb lázban emiatt. A griffendél klubbhelyiségben minden diák az esti rendezvényről társalgott, kivéve a négy lány. Elizabeth és Mackenzie beszélgetése könyvekről szólt, Camilla a tűz fényébe meredve mélázott el azon, hogy vajon William fenttartja-e még a csatabárdot, vagy a kviddics edzések kimosták a fejéből az aznap történteket, és hogy áll-e még, hogy együtt mennek. Végül Isabella maradt említetlenül, aki szintén nem rágódott a bálon, csak unottan bámult maga elé várva, hogy valaki megtörje a kínos csöndet.
- Éhes vagyok. - jelentette ki Camilla, még mindig a tüzet bámulva.
Isabella felnézett értetlen bambulásából. Mackenzie és Elizabeth félbehagyták a beszélgetést, és lassan, értelmetlen tekintettel néztek Camilla-ra.
- Mivan? Unatkozok, és éhes vagyok. - fintorgott Camilla.
- Talán menj le, és egyél? - javasolta testvére.
Camilla bólintott, felállt a fotelból, majd Isabella karját rángatva, így a lányt maga után vonszolva ment le a Nagyterembe, ahol maradt még nyoma a reggelinek. A két lány lehuppant a griffendélesek asztalához, és kezükbe vettek egy-egy pirítóst. Majd mikor épp beleharaptak az ételbe, hangos és unott kiáltás kecsegtette fülüket.
- HUGII!
A lányok elnéztek a hang irányába. A mardekárosok asztalánál William Wood hadonászott feléjük lazán egy papírdarabbal a kezében. Isabella szemforgatva állt fel, majd elindult bátyja felé; Camilla kíséretében. Mikor a lányok az asztal körzetébe értek, pár mardekáros diák beszólása ment el fülük mellett, mint például a tipikus 'Griffendéles bénák' és hasonló kritikák, amiket a lányok elhessegettek fülük mellől, azonban William vetett rájuk egy gyilkos pillantást.
- Mivan? - tette unottan csípőre a kezét Isabella. Szeme találkozott a fiú mellett ülőével, és gyorsan el is pillantott, hogy ne vörösödjön el. A tag William mellett ugyanis Max Rufford volt. William továbbra is csak lebegtette húga előtt a lapot.
- Látom, szép lapod van, William. És én ezzel mit kezdjek? Ha ennyi lenne a mondanivalód, akkor mi-
- Nem. Ez egy levél anyáéktól. Ez a tökkelütött bagoly megint összetévesztett minket, mert anya célzásaiból ítélve, neked szánta a levelet. De azért olvasd el, mert érdekes dolgok vannak benne. - mondta figyelmeztetően William. Felállt kényelmes ülő helyéről, majd a két lány felé gyalogolt. A levelet húga kezébe nyomta, miközben a fülébe súgta a következőket.
- Az a bizonyos célzás a mellettem ülő 'szépfiúra' vonatkozott. - A fiú megveregette
Isabella hátát, majd komótosan visszaült az asztalhoz. Isabella megfordult, és elvörösödött, miközben a levelet mellkasához tartva elindult ő is a saját asztalához. Miközben a lányok visszaültek helyükhöz, Isabella felnyitotta a már kibontott levelet, és olvasni kezdte.

Kedves lányom!

Karácsonyi bál? Jól hangzik! Én is voltam egyben, mikor hetedéves voltam, de akkor még a trimágus tusa miatt volt megszervezve. Ismerősnek hangzik a fiú neve akit említettél, de nem nagyon tudtunk apáddal rájönni, ki is az a Max Rufford. Nocsak! William Camilla-val? Ezt hogyan hozták össze? Remélem jól szórakoztok majd. Ami minket illet, nem vagyunk a legpompásabban. Múlthéten egyik edzésünkön édesapádat elég súlyosan fejbe találta egy gonosz gurkó, és egész héten kómában volt. Pár nappal ezelőtt felébredt, hála a jó égnek, és most én vigyázok rá, úgyhogy hiányzunk a csapatból, aminek a kapitány nem nagyon örül. A minisztériumba sem tudok bemenni, nem hagyhatom apádat egyedül. De ezen ne fájjon a fejetek. Remélem veletek nem történik hasonló, nagyon vigyázzatok magatokra!

Ölel, édesanyád.

Isabella riadt arccal meredt Camilla-ra.
- Mi az? - kérdezte a lány teliszájjal. Isabella átadta neki a levelet, hogy eltudja ő is olvasni. Miután a levél végére ért, megértette barátnője riadt tekintetét.
- Ó. Sajnálom, remélem Oliver mihamarabb felépül. Nem jó dolog, ha egy gurkó neked megy. Nekem egyszer a karomat törte el majdnem.
- Úgy látom muszáj lesz hazamennem a szünetben. William-et elrángatom, és hazamegyünk apához. - jelentette ki határozottan. A két testvér nagyon szerette szüleiket, és minden áron szerették mellettük tudni magukat az ilyen helyzetekben. Eközben a csapat másik két tagja, Elizabeth és Mackenzie is megérkezett az asztalhoz.
- Elmentünk a könyvtárba megnézni a bájital receptet ami a papíron volt. - jelentette ki Elizabeth miközben leült.
- Igen, és a zárolt részlegben megtaláltuk, mi is ez pontosan. - Farkasölőfűfőzet.
Enyhíti a vérfarkaskór tüneteit. - folytatta Mackenzie.
- Logikus. - vont vállat Camilla.
Nagy nevetés közepedte, James Potter és néhány barátja ért be a nagyterembe. Látszólag kviddicsezni voltak. Elbúcsúztak egymástól, majd leültek saját asztalukhoz. A fiú leült a lányokkal szembe.
- Szia James. - köszönt rá Mackenzie.
- Sziasztok. Ti még itt? Azt hittem ilyenkor már nem talállak itt benneteket.
- Probléma, talán? - kérdezte Isabella.
- Nekem? Dehogy. De neked sietned kéne, ha utol szeretnéd érni a barátodat. Nemrég futottam vele össze, és a könyvtárba tart. - James egy erőltetett, gúnyos mosolyt villantott a lány felé, miközben felállt, felkapott egy kis ételt, és elindult kifelé a Nagy Teremből.
- Barátod? És mi nem tudjuk? - háborodott fel Camilla.
- Az igazság az, - kezdte Isabella miközben karját a tarkójára helyezte - hogy én sem tudom, miről beszél. De az biztos hogy utána küldenék egy gurkót, ezért a bunkó stílusért. Ilyenkor töprengek el azon, hogy érdemes volt-e megmentenem a dementor elől a 'híres James Potter'-t. - bosszankodott Isabella. Mackenzie idegesen körülnézett, odahajolt a lányokhoz, és halkan elkezdett beszélni.
- Láttátok a karját?
- A karját? Igaz hogy Potternek sok 'rajongója' van, de egyik sem olyan
elvetemült, hogy végigtanulmányozzák a srác testét. Még a végén kiderül, hogy Kenz is egyike ezeknek a-
- Nagyon vicces, Camilla. - vágott közbe Mackenzie jelezvén, hogy nem
kívánja hallani a mondat véget. - A viccet félretéve, egy seb volt a karján.
- És? Nekem is van sebem a lábamon. Csúnyán belerúgtam abba az asztalba
a könytárban... - simította meg bokáját Elizabeth.
- Nem olyan apró karcolásokra gondolok. Egy igazi seb, egy nagyobb, nem egy bolha méretű.
- És most dobjak hatost kockával, vagy mi? Pont nem érdekelnek James Potter sebei - felelte unottan Isabella, mire Camilla felnevetett.
- Lányok, komolyan! Emlékeztek a roxmortsi hétvégére? Mikor a
szellemszálláson voltunk és találkoztunk a - itt halkabbra fogta mondandóját - vérfarkassal. Isabella, te megharaptad őt, emlékszel?
- Igen, pontosan a karján - jött rá a felismerés. - Ezek szerint ő lenne a mi kis bestiánk?
- Ez hülyeség úgy ahogy van! James Potter egy vérfarkas? Ennek annyi
valóság alapja van, mint hogy én kákalag vagyok. - nézett körbe a társaságon Camilla.
- Camilla-nak igaza van. Emlékeztek a füzetre, amit találtunk? Ötödéves
bájitaltan, és James nem ötödéves. - csatlakozott Elizabeth is. A lányok bólintottak.
- De akkor miért van ugyanott egy seb a karján? Ekkora véletlen lenne?
Beszélgetésüket egy szintén griffendéles lány törte meg. A tanuló leült Isabella és Camilla mellé, és mosolyogva meredt a négy lányra, akik a padon térdeltek, nagy kupak tanácsok közepette. A lányok lassan, értetlenül a vendég felé fordították fejüket. Egyikük sem tudta, ki ő. A lány két copfba összefonva hordta haját, szemüveget viselt, és fogszabályzó díszítette fogait. Izgatottan üldögélt a négy lány mellett, és mosolya letörölhetetlen volt.
- Szia. - köszönt rá Mackenzie. A lány vidáman intett. Lába folyamatosan járt a pad alatt.
- Talán, öm... Néma vagy? - kérdezte Camilla. A lány csak elmosolyodott.
- Nem, nem vagyok. Nemrég érkeztem ide, és ha jól tudom, veletek egy osztályba járok.
- Honnan jöttél? - kérdezte Isabella.
- Az Ilvermornyból. - felelte. Ekkor a Nagy Terem ajtaján Max Rufford rontott be idegesen. Szőke haja fésületlen volt, mintha most kelt volna fel. Fehér inge felső gombja nem volt becsatolva, és elég kószán állt rajta. Amint meglátta a lányokat, fellélegzett s feléjük vette az útját.
- Joy! Hányszor mondjam még el, hogy maradj velem, és ne futkározz el
jobbra-balra amíg bemutatom a kastélyt?
- De én csak barátokat akart-
- Majd utána, Joy. - zárta le szigorúan a témát Max. A lány szomorú fejjel
vetett egy utolsó pillantást a négy lányra, majd felállt helyéről, és elkezdett sétálni a Nagy Terem ajtaja felé.
- Várj! - Isabella utánakiáltott, majd felállt helyéről és a lány után ment. Camilla, Mackenzie és Elizabeth követték példáját. Joy megfordult.
- Isabella Wood - nyújtotta kezét a lánynak.
- Camilla Higgs - Isabella mellett, Camilla is így tett.
- Mackenzie Higgs
- Elizabeth Longbottom
Joy megnézte a négy felé nyúló kart, majd felnézett a lányokra. Szája mosolyra húzódott, majd bemutatkozott mindnyájuknak.
- Joy Rufford.
Míg a lányok elbeszélgettek vele, Isabella visszasétált Max-hez
- Ő a testvéred? - kérdezte érdklődve.
- Igen. Joy az Ilvermornyból érkezett. Másodéves koromban, a szüleim
elköltöztek Amerikába, így Joy ott kezdte az iskolát. Most valamilyen oknál fogva visszajöttek, így Joy-t át kellett íratni ide.
- Joy melyik Ilvermorny házba lett beosztva?
- A Pukwudgie és a Wampus is jelentkezett érte, de ő a Wampust választotta. - magyarázta Max. Isabella bólintott, majd visszafordult a lányok irányába, és indult volna feléjük, mikor azonban a fiú megragadta karját.
- Várj! - állította meg. - Áll még a ma este?
Isabella mosolyogva bólintott.
- Max! - kiáltott Joy. A fiú és Isabella a lányra néztek.
- Mondjad.
- Akkor körbevezetsz? Úgy tudom, este bál van.
- Te is jössz? - kérdezte Camilla. Joy csak bólintott. Max elment húgáért, majd karon fogta, és elindultak befejezni a kastély túrájukat. Miután a testvér pár elment, a lányok úgy döntöttek, - pontosabban Mackenzie döntött úgy - hogy megcsinálják a maradék házi feladatukat a bál kezdetéig. Miután felértek a lépcső tetejére a Griffenél Toronyhoz, bemásztak a portrélyukon, majd felmentek a papírokért és könyveikért a hálószobájukba. Gyorsan felkapták a szükséges holmikat. Elizabeth egyik karjával kinyitotta az ajtót, majd sikítva felugrott, így a lányok is mögötte.
- Mi történt? - kérdezte Isabella
- Patkány? - állt készen a bestiára Camilla. Nem talált. Az ajtóban Joy állt, miközben a csomagjával próbálta védeni az arcát a lehetséges támadások elől. Mikor a lányok észrevették, fellélegeztek, hogy nem valami vadállat.
- Bocsánat ha megijesztettelek titeket. - nézett fel óvatosan a 'betolakodó'
csomagjai mögül. A lányok beinvitálták Joy-t a szobába, miközben megmutatták neki saját ágyát, és hogy hova pakolhat le. Ezután összeszedték elejtett holmijaikat, majd miután a lépcsőt is elhagyták, kerestek maguknak egy szabad asztalt. Az elején még mondhatni, mind a négyen lelkesebbek voltak az átváltoztatástan házi feladatuk miatt. De a végén mint kiderült, mégsem olyan egyszerű, mint ahogyan ezt ők gondolták. Mackenzie folyamatosan írt, Elizabeth ceruzáját forgatva gondolkodott, Camilla aludt, Isabella pedig minden ötödik percben az óráját nézte, hogy mikor kezdődik már az a nyavalyás bál, hogy végre szabadulhasson a sok lecke fogságából. Mikor elérkezett a várva várt óra, az egész klubbhelység a 'Mit vegyek fel?' az 'Úristen, mindjárt kezdődik' és hasonló kifejezések miatt zsongott. A lányok felhagytak a házifeladat készítéssel, és elindultak átöltözni. Isabella egy zöld ruhát öltött magára, amihez fekete 'magas(abb)' sarkú cipőt párosított. Camilla vörös ruhában volt, és ugyanolyan színű magassarkúban. Mackenzie világoskék ruhában pompázott, szintén ugyanolyan színű cipőben - akárcsak testvére -. Majd végül Elizabeth, sötétkék ruhát választott, és ugyanolyan színű balerina cipőt viselt. (A könnyebb elképzelésért: )

Miután mind a négyük átöltözött, hajat csinált, és lezajlottak az egyéb hasonló tevékenységek, kiléptek a portré lyukon. A Scamander ikrek a kijárat előtt várták Mackenzie-t és Elizabethet.
- Gyönyörű vagy! - vágták rá az ikrek partnereiknek. Elizabeth elpirult,
Mackenzie pedig miután rámosolygott partnerére, a másik két lányra nézett, és a szemét forgatta, amin testvére felhorkantott. Mind a hatan a Nagy Terem felé vették útjukat. Leérve a sok kanyargós lépcsősoron, megérkeztek céljukhoz. A teremnél nagy volt a nyüzsgés, forgás. Egy csapat diák tartott kifelé a teremből, egy másik befelé a terembe, egy banda az ajtóban állt, pár lány a lépcsőn ült... A lényeg, hogy nincs nyugalom. A lányok érkezésére felfigyelt az egyik banda. Ez a csoport William Woodot, James Pottert, és még egy-egy embert tartalmazott mindkét házból. William épp valamilyen viccen kacagott barátaival, mikor észrevette a lányokat. A fiú csodálkozva méregette őket, közülük is leginkább egyet. Mikor partnere észrevette a fiút, mosolyogva pillantott a másik irányba.
- Meg ne szólalj Wood, hogy hogy nézek ki. Tudom hogy úgy mint egy
felturbózott barbie baba, de mentségemre szóljon, hogy nem az én stílusom, és-
- Camilla. Kérlek ne akard eldönteni helyettem, hogy mit is gondolok a
másikról. Főleg akkor, ha az a 'másik' éppen Camilla Higgs. - kacsintott rá William. - Mehetünk?
- Camilla barátnőire nézett. Pontosabban csak az egyikre, mert úgytűnt ketten már leléptek. Isabellának még nem érkezett meg a partnere.
- Menjetek csak. - bólintott bátorítóan testvérére és barátnőjére.
- Biztos? Megvárunk ha-
- Tuti biztos, Camilla. Ne szalajtsd el a lehetőséget, mert aki úgy ropja a
táncparketten, hogy le se lehet vakarni, az bizony William. - tette vállára a karját.
- Hát jó. - Camilla bólintott, majd partnerével elköszöntek, hogy majd még találkoznak, és bementek a terembe. Majd a tömegből egy ismerős személy került a lány látóterébe.
- Joy! Szia. - szólította meg azonnal a lányt Isabella. Joy rózsaszín ruhát viselt, vele passzoló cipővel.
- Szia! - mosolygott örömtelien. - Miújság?
- Nem láttad a bátyádat? - tért egyből a lényegre. Joy komoly arcot vágott, majd
egy percig hezitált, de válaszolt.
- Nem tudom hol lehet. - vágta rá. Ő talán a partnered?
- Igen. - mondta csalódottan. - Ki a tiéd?
- James! - kiáltott fel izgatottan Joy, majd sebesen intett neki, hogy jöjjön ide. A fiú komótosan a két lányhoz ballagott.
- Szia. - köszönt.
Isabella tenyerét az arca elé helyezte, hogy eltüntethesse mosolyát.
- Nagyon el szerettem volna jönni erre a bálra, de nem gondoltam volna hogy lesz kivel. Aztán ide süss! Neki pont nem volt partnere! - mosolygott Joy.
- Ja, fantasztikus. - forgatta szemét a fiú. Joy azonban még mindig party lázban égett.
- Jajj, annyira izgatott vagyok!
- Akkor miért nem mentek már most táncolni? Úgy hallom, ez egy jó szám. - mosolygott gonoszan Isabella Jamesre, akitől egy gyilkos pillantást kapott vissza.
- Ez jó ötlet! Gyere James! - Joy berángatta a fiút a Nagy Teremben, amin Isabella akarata ellenére is felnevetett.
**********
Két óra eltelt, és még mindig nem érkezett meg Max Rufford. A folyosó kihalt volt, egy diák sem volt ott, kivéve Isabellát. A teremben azonban dúlt a party hangulat. Isabella egymagában üldögélt a lépcsőn és bámulta a díszítést, az óráját, igazából bármit, és várta hogy partnere megérkezzen. Mindenki bent bulizott a teremben rajta kívül. Csak a zene szólt, és az örömteli nevetések azoktól, akik valóban jól szórakoztak. Isabella fázott. Az alatt a pár óra alatt rendesen kihűlt a folyosó. Karjait próbálta melegíteni, miközben vacogott. Majd hirtelen egy fekete ruhadarab terült szét vállain.
- Még mindig nem érkezett meg az a balfácán?
James Potter terítette zakóját a lányra. Iseballa nem akart a fiúra nézni. Haragban vagyunk, gondolta. De aztán nem sokáig bírta elhitetni magával.
- Nem tudom hol lehet. - vett nagy levegőt Isabella, miközben két kezével átkulcsolta térdeit, majd rá hajtotta fejét.
- Nem akarom összetörni a leányálmod, de szerintem nem fog eljönni.
- Azta, nem mondod? - kérdezte szarkasztikusan, illetve csalódottan. - Apropó partner. Hol van a tiéd?
A fiú elmosolyodott.
- Leráztam. A Scamander ikrek és Elizabethék jól elvannak vele. Nekem már az agyamra ment a csaj.
- Miért? - Isabella fejhajtott fejjel mosolygott rá.
- Miért nem? Nagy nehezen beráncigált táncolni. Hát ha azt hinnéd, hogy én nem tudok táncolni, akkor őt ne akard látni. Majd leültem inni, mert már elegem volt a sok ugrálásból. Majd oda ugrált hozzám, és elkezdett sikítozni mint a nem normális, hogy 'Ajj James olyan jó ez a buli, gyere már táncolnii'. Hát én itt ráztam le Scamanderéknek a csajt.
Isabella felnevetett. Ha haragudott a fiúra, ha nem, azt mindig elismerte hogy kitűnően tud sztorikat előadni.
- Hát figyelj, még mindíg jobban szórakoztál mint én.
Pár másodpercig síri csend követte ezt a mondatot. Majd Isabella feleszmélt.
- James?
- Igen?
- Mi történt a karoddal? - A lány megérintette a fiú csuklóját a sebnél.
- Ja, hogy ez? Semmi különös, csak... Hosszú. Jég hidegek a kezeid. - mondta miközben a lány karjait sajátjai közé fogta. Majd egyik keze a lány arcára vándorolt - És az arcod is.
- Mégis mit vártál, hogy két óra várakozás után ezen hideg folyosón olyan melegem lesz mintha sivatagban lennék?
James felállt a lépcsőről és magával rántva a lányt, elindult a Nagy terem felé.
- Mit csinálsz?
- Tippelj.
A Nagy Terem ajtaja bevágódott, mikor a két fiatal bement rajta. Hihetetlen hangulat uralkodott odabent. Karácsonyi díszek díszítették a helyiséget. A gyerekek és a tanárok egyaránt boldogan táncoltak a zenére, mely a közönség szerint egy szuper sláger volt. A két griffendéles lopakodva közlekedett a tömegben. James nem szerette volna, ha Joy meglátná, hogy mással csatangol a teremben, mikor eredetileg ő a párja; Isabella meg azt nem szerette volna, ha valaki - főleg barátnői - meglátná, hogy James Potter kezét fogja. A csúcs sláger átváltott egy lassabbra. Isabelláék út közben észrevették a többieket is. Elizabeth gyöngéden keringőzött a Scamander ikrek egyik tagjával, Joy pedig a másikkal. Úgy látszik, Mackenzie is lepasszolta a srácot, mert egy barnás-szőke hajú, hollóhátas fiúval nevetgélt a pultnál. William a táncparketten lassúzott Camillával. Karjai át voltak kulcsolva a lány dereka körül. Camilla a fiú mellkasára hajtott fejjel lépkedett jobbra-balra; karjai össze voltak kulcsolva William háta mögött.
- Úgy látom, ők jól szórakoznak. - nézte őket James is, miközben megállt, s elkezdtek táncolni.
- Még mindig nem hiszem el, hogy nem jött el. Hogy tehette ezt? Még annak ellenére, hogy ma még említette is! - panaszkodott Isabella.
- Mert egy tuskó, ennyi. Ha valóban annyira szeretett volna táncolni veled, akkor most itt lenne. Ebből is látszik, mennyire ostoba. - mondta szemrehányóan.
- Ezt úgy mondod, mintha akkora dologról beszélnénk, pedig csak nem jött el erre a béna bálra; attól még nem bunkó vagy ostoba.
- Jaj, ne csináld már! Kivételesen a pártodra állok, mégis ezt a tökfejt véded? Hol van a kis szépfiúd, Wood? Miért nem táncolsz vele? Miért van az, hogy mikor megpróbálok veled normálisan beszélni, mindig témába hozod őt! - kérdezte idegesen James. Isabella is érezte a fiú idegességét, hiszen egyre szorosabban fogta kezét. Nem tudta, mit válaszoljon. Részben igaza van Jamesnak, hiszen valóban ő nem jött el, és még csak egy pár hete ismeri csak, miért ne lehetne a 'ne a borítóról ítélj meg egy könyvet' szituáció? A gondolatok csak úgy cikáztak fel s alá a fejében.
- Hagyjuk. - engedte el kezét komoran James. - Menj vissza, és várd meg, hiszen a remény hal meg utoljára. Tudom hogy vele szeretnél táncolni az első bálodon, nem pedig velem. - James egy komor pillantást vetett rá, majd elindult hogy eltűnjön a tömegben. Isabella ezt azonban nem hagyta annyiban, így megfogta könyökénél a fiú karját, és visszahúzta őt.
- Mondtam én ilyet bármikor is, Potter?
James meggondolta bizony, végül ott maradt vele. A zeneszám végéig csendesen telt számukra a hangulat. Kínos csendben billegtek ide-oda. Majd mikor a szám véget ért, mindketten tehetetlenül álltak egymás előtt, és nézelődtek, miközben várták a következő számot.
- Hát itt vagy! Már azt hittem sosem talállak meg!
A tömegből Joy furakodott ki, arcán még mindig a letörölhetetlen mosoly honolt.
- Na végre! Téged kerestünk.
A tömeg másik oldalán Mackenzie, Elizabeth és Camilla vágta át magát.
- Megzavartunk valamit? - kérdezte Elizabeth.
- Nem, egyáltalán. - vágta rá Isabella. Rápillantott karján levő órájára, majd megértette a csoportosulás okát. Lassan itt volt az idő távozni. A négy lányhoz James és Joy társult. Az ajtóhoz érve, a pultot támasztó Williammel váltottak pár szót. Az asztalon levő tálakon sütemények sorakoztak. Elizabeth szájához emelt egyet.
- Ne edd meg. Az előbb az egyik csajnak hányingere lett tőle. Nem tudom hogy a süti okozta-e, vagy csak rossz sráccal smacizott, de a biztonság kedvéért én nem próbálkoznék.
Elizabeth fintorogva helyezte vissza az ételt a tálcára. Ezután egy hatalmas mennydörgés rázta meg a termet. Hirtelen a zene is elhallgatott. Az emberek s diákok rettegve néztek egymásra. A lányok körbepillantottak. Egy nő fekete kendőt viselt a fején, s csak a szeme látszódott. Aztán mégegy. Majd egy férfi hasonló sötét öltözetben járkált fel s alá gyanúsan.
- Ez nekem nem tetszik. - szorongatta Joy James ruháját.
Az egyik kendőt viselő nő hirtelen pálcát emelt, melyből piros szikra csattant elő s széttört egy üveg edényt. A többiek sem voltak résen. William és James szinte reflexmozdulatként álltak a lányok elé miközben pálcát rántottak. A lányok is hasonlóképp tettek, miközben Joy-t védelmezték.
- Feküdj! - kiáltotta William.
A sötét ruhát viselő férfi pont a fejük fölött lőtte ki piros szikráját; azonban William továbbította. Ahogy ő mondaná, 'Vissza a feladónak'. A teremben hatalmas sikoltozás támadt. A diákok zöme szalad kifelé a teremből s menedéket keresett. A tanárok sem aludtak. A legtöbb pedagógus azonnal a sötét ruhások ellen vetette magát, míg a többi a diákokat kísérte klubbhelységeikbe.
- Nekünk is mennünk kéne! - kiáltotta riadtan Mackenzie, miközben az ajtó felé slisszolt.
Elizabeth Joy karját ragadta meg, miközben próbált védekezni a varázslatok elől s eljutni az ajtóig. Camilla Williamét, míg Isabella James karját ragadta meg miközben ők is futottak az ajtóig. Azonban amikor hatosunk az ajtóhoz ért, egy a sok kendős közül állt az ajtóban, s nem engedte őket tovább menni.
- Mégis mit gondoltok, hova lesz a séta fiatalok? - kérdezte ridegen az alak, majd gonoszul felkacagott. Azonban szája hamar kővé dermedt. Igazából nem csak a szája. Az alak vigyázba vágta magát, majd előre dőlt a földre. A csapat feltekintett. Az alak mögött egy személyt fedeztek fel, miközben pálcáját a 'szobor' régebbi álláspontjához tartotta. Kinézete egyszerűen borzalmas volt. Haja mint a szénakazal, jobb vállán egy hatalmas véres karcolás, melyet három köröm okozhatott. Joy sírva fakadt, Elizabeth próbálta vigasztalni. William Jamesszel osztott meg egy baljós pillantást, míg Camilla Mackenzievel. Isabella szólalt meg végül.
- Max?

----------
Sziasztok! Elnézéseteket kérem a sok kimaradásért! Azért remélem van itt még valaki aki olvas s annak remélem elnyerte a tetszését ez a rész:) További szép napot mindenkinek! 🌹
S a könnyebb elképzelésért: