Stormnak rettentő jó kedve volt. A reggeli rossz érzés ugyan nem múlt el, de próbálta az agya hátuljába terelni a sötét fellegeket, és arra koncentrálni, ami előtte van. Vagyis mellette. A fiú szívét teljes boldogság járta át, ugyanis a jobbján Luna Dragneel ücsörgött, egy pohár jégkását iszogatva, amit ő maga készített a lánynak. A lány arcán fehér tapasz díszelgett, amiért Storm még mindig magát hibáztatta. Lefoglalta két másik mágus leterítése, és nem vette észre, hogy Lunát, aki Emma segítségére sietve kiugrott a háta védelméből, célba vette egy lesből támadó mágus éles pengét röpítve a lány felé. A lövedéket végül Nash tölténye térítette el, de egy lepattanó darabka így is végighasította a rózsaszín hajú arcát. Nem volt nagy seb, mégis, elkerülhető lett volna, ha Storm nem az erejét akarta volna fitogtatni Lunának.

–Storm, figyelsz?– Reiki hangja szakította ki a gondolatmenetéből. Barátja egy kis idővel ezelőtt látványosan próbált helyet cserélni Rinnel, azt felajánlva, hogy így Rosemary mellé kerülhet, de a kék hajú nem tágított ikertestvére mellől. Sylvia Storm bal oldalán ült, felsőtestén vastag fehér kötés díszelgett. A géz a melleit is befedte, de mivel a vérzés még nem állt el teljesen a lány nem igazán tudta visszavenni ruháit. Nash és Gale ugyan mindenféle dolgot pakolt a lányra, a kék hajú végül anyja egyik régi, sötétkét bolerója mellett döntött, amit egy Fairy tail jel alakú nemesfém bross fogott össze, és aljára fehér prém volt varrva. A ruhadarab takarta a kényes részeket, valamint melegen is tartotta Sylviát, aki egészen el volt ámulva anyja régi holmijától. Gajeel felnevetett, amikor meglátta a darabot.

–Gihi! Ezt az Esőcsajszi még akkor viselte, amikor a Phantom tagjai voltunk! Persze akkor nem a céhjeles finomsággal fogta össze, hanem valami hülye baba alakú cuccal.– röhögött, mire felesége a szemét forgatta.

–Bross, Gajeel. Nem finomság. NEM eheted meg. Gale, te se.– nézett rondán a két szögzabálóra. Míg az idősebb Redfox arcán szomorú kifejezés ült, fia zordul nézett Reikire.

–Akármilyen finom is, nem enném meg, hogy aztán szétnyíljon, és az a perverz idióta kukkolhassa Sylvet.– morogta. Nash mellett ült pont szemben sérült társnőjükkel, aki erre a kijelentésre csak pirulva forgatta a szemét.

–Persze!– tért vissza a jelenbe Storm, és ismét elmosolyodott, ahogy ujjai hozzáértek Luna padon támaszkodó kezéhez. Lágyan és gyorsan végigsimított a puha kézfejen, majd elkapta bátor ujjait, nehogy a lány eltörhesse őket. Oldalra pillantva jót mulatott a Dragneel dühös zavarán.

–Aha, biztos nagyon figyelsz!– vigyorodott el legjobb barátja, majd hátradőlt. –Tényleg! Senki nem szándékozik köszönetet mondani a nagy Reiki-samának és csatlósainak, amiért megmentettük a formás feneketeket?– kérdezte kacér mosollyal a bíbor hajú fiú.

–Mióta is vagyunk a csatlósaid?– húzta fel szemöldökéz Nash, de választ már nem kapott, mert a céh ajtaja hatalmas robajjal kivágódott.

–Tűnjetek az utamból!– a céhben uraljodó boldog hangulatot Gray érkezése törte meg. A férfi haja ázottan tapadt a homlokához, arcán könny-és esőcseppek keveredtek. Karjaiban Juvia eszméletlen, véres teste lógott. Lucy felpattant, és szája elé kapva a kezét torkából fojtott sikoly tört fel.

–Anya!– kiáltott fel egyszerre Storm, Rin és Sylvia. Gray villámgyorsan csörtetett a céh hátuljában lévő gyengélkedő felé, nyomában gyerekeivel, és az ajtót berúgva belépett, majd letette Juviát az egyik ágyra. Wendy az érkezésükre felkapta a fejét.

–Juvia-san!– kapta a szája elé a kezét, majd odasietett a nőhöz, és tenyereit annak teste fölé helyezte. A kékes fény halálsápadtságot kölcsönzött Juvia alapból is halvány bőrének, de a mágusnő légzése kezdett normalizálódni. Gray lábai remegtek, ahogy imádott feleségére nézett, és összeesett volna, ha Natsu nem támogatja. Mindenki odasereglett. Storm és Rin lefagyva álltak anyjuk mellett, a fialabbik fivér szemeiben könnyek csillogtak. Sylvia szívet tépően felzokogott, és térdre zuhant. Reiki lehajolt hozzá, és a mellkasára vonva felhúzta, majd hagyta, hogy a lány görcsösen belékapaszkodva áztassa a felsőjét. Erza és Lucy egymást átkarolva álltak barátnőjük mellett, mögöttük Gajeel és Levy ácsorgott, előbbi arcán döbbent fájdalom tükröződött. Rosemary Luna és Nash az ajtóból figyeltek csöndben. Storm nem tudta, mit kéne tennie. A teste lefagyva állt, szemét nem tudta levenni anyjáról. Ekkor érkezett meg Polyuska.

–Kifelé! Hagyjatok neki levegőt!– ripakodott rá a tömegre. Natsu rápillantott Grayre.

–Tegyük, amit mondd...– csendült fel a fekete hajú színtelen,megtört hangja. A csapat lassan kitulakodott az ajtón, a Fullbuster gyerekek azonban nem fogadták el olyan könnyen, hogy nem maradhatnak bent. Reiki, Nash és Gale halkan, halkan beszélve próbálták nyugtatni a sikoltozó és vergődő Sylviát. Rose egyszerűen hátulról átölelte Rint, és tolta a kijárat felé a fiút, aki kis ellenkezés után beadta a derekát, és a fejét lehajtva sétált ki. Stormmal volt a legnehezebb. A fiú nem volt olyan könnyen befolyásolható, vagy olyan könnyű, mint két testvére, és se ész érvekre, se másra nem reagált. Csak állt, és bámulta anyját. Hallota ugyan, hogy Luna szólongatja, de a szavak elmosódtak mielőtt eljutottak volna a tudatáig. Luna egy idő után feladta a szólongatását, és apjára bízta a fiút. Natsu Grayre nézett, mintha az engedélyére várna, majd miután barátja bólintott, a vállára vette a fiút, és kivitte az orvosi szobából. Gray lehajolt, és apró csókot lehelt felesége kiszáradt ajkaira, majd kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. A céhben teljes csönd uralkodott, amit néha Sylvia halkuló szipogása tört meg.

–Az Avatár....– Gray szólalt meg először. Natsu felkapta a fejét a szóra.

–Micsoda?! De hát...!– kezdte, de a fekete hajú közbeszólt.

–Úgy tűnik nem.– hangja remegett az indulatoktól. Storm apjára emelte tekintetét. A férfi szemeiben gyilkos vágy lobogott, öklét olyan erővel csapta az asztalnak, hogy a fa behorpadt. –Írtak egy üzenetet...Juvia vérével...– folytatta. Kezébe temette az arcát, és egy könnycsepp csorgott ki ujjai közül.

–Ha nem hagyom itt....– suttogta. Lucy megsimította a karját.

–Nem a te hibád, Gray.– mondta nehéz hangon. Barna szemei fényesen csillogtak a sírástól. Natsu magához vonta szőke feleségét, aki a szemeit törölgetve próbált megnyugodni. Storm végignézett apján, Natsuékon és Erzán. Nem akarta feltenni a kérdést, de meg akarta tudni, mivel áll szemben.

–Mi az az Avatár?– a fiú meglepetten vette észre, hogy nem az ő szája mozog, és oldalra tekintett. Luna tette fel a kérdést, komoly, aggódó tekintettel. Natsu a lányára emelte a tekintetét. Látszott, hogy nem szívesen beszél, de Gray megszólalt. Hangja távolinak hatott, és rettentő halk volt.

–Ebbe a céhbe épültem be, miután feloszlott a Fairy tail. Meséltem már, hogy abban az időben anyátokkal éltem. –  nézett gyerekeire, és enyhén elmosolyodott. –Erza beszélt nekem erről a Zerefista sötét céhről, akik abban az időben megerősödtek. A feladatom az volt, hogy beszivárogjak hozzájuk, és ez teljes titoktartást igényelt....ami annyit jelentett, hogy nem mindhattam el senkinek....Juviának sem. Én....otthagytam anyátokat. Minden üzenet vagy jel nélkül leléptem....szörnyű volt otthagyni, és még szörnyűbb volt szembesülni azzal, hogy miután elhagytam, hónapokat töltött egyedül az esőben....visszavárva.– a fekete hajú mágus vállai megrogytak az emlékek és a friss fájdalom hatására. Natsu látta, hogy barátja nem tudja folytatni, így ávette.

–Mi találtunk rá Juviára. Rettenetesen megbetegedett, így Wendy gondjaira bíztuk, és Gray keresésére indultunk. Mikor megtaláltuk az Avatár tagjaként, nem akartam elhinni, hogy megváltozott. Nagyon jól játszotta a szerepét, így mindketten bedőltünk neki Lucyval. Később derüt ki az igazi szándéka. A céh az úgynevezett "Megtisztítást" tervezte, Zeref megidézésére. Úgy gondolták, ha solan meghalnak, akkor az biztos odavonzza a sötét mágusok királyát. Persze a bátyámnak esze ágában sem lett volna ezt tenni, de tudhtatjátok, hogy még mindig vannak rajongói a Zeref névnek. A tervük az volt, hogy egy egész várost elpusztítanak, mi pedig tönkretéve Gray beszivárgását besegítettünk neki és Erzának. Végül elpusztítottuk őket, de úgy tűnik bosszút forralnak. És mivel Gray árulta el őket, ez a gyűlölet valószínűleg őrá irányul. Ezért Juviat támadták meg.... A mocskok!– a férfi megremegett az indulatoktól.

A betegszoba ajtaja kinyílt, és Wendy lépett ki rajta. Romeo odasietett, és elkapta alig tántorgó menyasszonyát. Mögöttük Polyuska érkezett. A nő nagy léptekkel szelte át a teret, és Gray mellé lépett.

–Túl van az életveszélyen, Wendy kitett magáért. Még nincs magánál, de rengeteg pihenésre lesz szüksége. Ha később érkezel...– a fekete hajú szemei elkerekedtek, majd felállt, és a betegszobába sietett. Még visszalépett, és komolyan Wendyre nézett.

–Köszönöm, Wendy. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked.– mondta, mire a hosszú hajú a fejét rázta.

–Csak természetes, Gray-san. Juvia-san fel fog épülni, ne aggódj!– próbált bíztatóan mosolyogni a fiatal lány. Gray bólintott, majd eltűnt, és behúzta maga mögött az ajtót. Nemsokkal később odabentről egész halk, elfojtott sírás hallatszott, mire Natsu, Erza és Lucy fájdalmasan összenéztek.

Storm felállt. Levegőre volt szüksége. Ki kellett szellőztetnie a fejét, hisz agyában egyre több rémkép kergetőzött. Nagy léptekkel elindult a céh kapuja felé, és kilépett a csípős hidegbe. Nem nézett maga elé, csak ment, nem törődve semmivel. Észre sem vette, hogy lábai a hazafelé vezető úton járnak, csak akkor, amikor nekiütközött a bejárati ajtajuknak. Megdermedt, és csak bámulta a fát. Hirtelen egy kéz nyúlt az övéért. A fiú oldalra kapta a fejét, bár a lelke mélyén tudta, kit lát majd meg. Luna szomorú, barna szempárjával találta szembe magát. A lány rózsaszín haját gyengéden fújta a szél, a csokoládé színű íriszek könnytől csillogtak. A fiú szíve keserűen dobbant, teste magától mozgott. Karjai magukhoz vonták az előtte álló testet, arcát belefúrta a puha hajkoronába, könnyei megindultak, és megállíthatatlanul peregtek le orcáján. Luna szorosan megölelte. Fejét a fiú mellkasába fúrta, és hozzábújt.

Sokáig álltak így, egymás lelki-és testi támaszaként. Luna bújt ki először az ölelésből, és megtörölte a szemeit. Storm leengedte a karjait, és a bejárati ajtó felé fordult. Keze a kilincsre markolt, majd nagy levegőt véve benyitott. A lelke mélyén látni akarta. Látni akarta, hogy mit tettek az anyjával, hogy aztán a tízszeresét adhassa vissza a mocskoknak. De hátratántorodott a látványtól. Juvia vére volt mindenhol. A padlón, a szőnyegen, a falon, a plafonon. A fiú agyára vörös köd telepedett. Már perdült volna meg, hogy visszasiessen a céhbe, de Luna megérinfette a karját, ez pedig észhez térítette. Ránézett a rózsaszín hajúra, akinek arcán döbbent felismerés ült.

–Láttam már azt a jelet. Karinon.– mondta ki nehezen, mire Storm ereiben megfagyott a vér.

Sziasztok Tündérkéim!

Megérkeztem egy újabb résszel, mégha ez nem is olyan hosszú mint a megszokott! Remélem elnézitek nekem!

A cselekményünk immár beindult, senki nem mondhatja, hogy nem! ;) Emlékszik még valaki Karinra? Vajon mi köze lehet az Avatárhoz?

Remélem elnyertem a tetszéseteket! Ha igen, jelezzétek nekem piciny csillag és komment formájában! Jó iskolakezdést mindenkinek!😊😣

Mei-chan