Ahogy ígérte ott volt másnap is, és minden nap, egészen péntekig, amikor eljött értem, hogy elkísérjen Max-hez.

Furcsa volt ez a hét. Rémisztően furcsa. Az hogy Shawn minden délután nálunk lógott, szórakoztatott, lefoglalt, segített az órai anyagban baromi sokat jelentett. Szerdán Matt is elkísérte, aminek szintén nagyon örültem, de ő csak pár órát maradt, míg Shawn egészen estig, mielőtt apa hazaért volna. Tonyval is nagyon jóba lettek, mikor felajánlotta hogy segít az öcsémnek egy xbox játékban tovább jutni, belopta magát Tony szívébe. Ám mikor Tony aludni ment, mi a nappaliban maradtunk és Harry Pottert néztünk. Shawn mint egy kisfiú, a térdén támaszkodva figyelte a filmet amit már elmondása szerint több mint 100 látott, de nem tudja megunni. Én csak mosolyogva figyeltem őt. Nem, egyeltalán nem érdekelt a film, én is sokszor láttam. Engem abban a pillanatban ő érdekelt.

Pénteken pontban háromkor csöngetett. Teljes harci díszben nyitottam ajtót. (fekete szakadt farmer, szürke kötött pulcsi, sk8-hi)

- Szia- köszönt az ajtó túloldalán Shawn egy hatalmas vigyorral az arcán- Készen állsz elhagyni végre a házat?

- Igen, végre- mosolyodtam el én is, leakasztottam a farmerkabátom az akasztóról és kiléptem a hűvös őszi levegőre. Hétfő óta nem léptem ki az ajtónkon, így felemelő érzés volt végre kint lenni. Nem mintha nem ültünk volna az erkélyemen minden este Shawn-al.

- Mi jót csináltál ma?- kezdett csevegni. Vele még az üres csevegés is jó érzéssel töltött el.

- Vártam, hogy csöngess- böktem ki.

- Tudtam én- húzta huncut mosolyra a száját, mire oldalba böktem.

- Egyébként dűlőre jutottam- váltottam komolyabb hangnemre.

- Az esküvőt illetően?- kérdezte. Bólintottam- Mire jutottál?

- Elmondom apának. És ha nincs vele baja Tonyval elmegyünk. Vele már megbeszéltem- vázoltam a tervemet, kíváncsian várva a véleményére. Megtorpant és maga felé fordított.

- Ez a helyes döntés, hidd el- szorította meg bíztatóan a vállam. Vettem egy mély levegőt és elmosolyodtam.

- Tudom- helyeseltem- Csak furcsa lesz. Tonyval egyedül New Yorkban- vontam vállat és tovább mentem.

- Mikor is lesz?

- November első hete, tehát pont ősziszünet. Direkt csinálta anya, hogy apa mindenképen elengedjen...- forgattam a szemem. Shawn megint megtorpant. Követtem a példáját és kérdőn néztem rá.- Mi az?

- Én...

- Riley!- hallottam meg a nevem hátulról, Max-ek ajtajából. Hanna mosolyogva ugrált oda és ölelt meg.

- Szia Han- öleltem vissza, a válla fölött még mindig Shawn-t fürkészve, aki töprengve álldogált előttem.

- Hogy vagy?- tolt el magától, hogy szemügyre vegyen.

- Nem mintha nagyon érdekelne- léptem hátrébb tőle, mire ő lesütötte a szemét.

- Figyelj, én...

- Nem érdekel a magyarázatod Hanna. Ha tényleg tudni akarnád hogy vagyok, eljöttél volna legalább egyszer meglátogatni- vetettem oda neki. Hanna még egyszer a karom után nyúlt, de én elrántottam tőle és bementem Max-hez. Már otthon érezve magam vettem le a cipőmet az ajtónál és a nappaliba mentem, ahol a fiúk és Sam már játszottak.

- ...és az x-et nyomod ha lőni akarsz- mutatta a kontrolleren Max Sam-nek, hogyan kell játszani.

- Értem- bólogatott hevesen Sam.

- Sziasztok- köszöntem kíváncsian. Most először látok a stréber lány kezében kontrollert. Matt egyből felpattant és megölelt.

- Hiányoztál már. Jobban vagy?- érdeklődött.

- Igen, persze- biztosítottam. Öntöttem magamnak egy pohár kólát és leültem a kettes kis kanapéra. Max és Sam egymást ütlegelve kezdtek neki a fifázásnak, amit én mosolyogva figyeltem. Shawn egy hangos köszönés kíséretében lépett be a nappaliba és ahogy észrevett, szorosan mellém vetette le magát. A karját a kanapé hátán pihetette és szórakozottan kezdte ő is figyelni a többieket. Én pedig őt. Hozzám hasonlóan farmerkabátot vett fel, fehér pólóval és fekete farmerral. A gödröcskéi minden apró mosolynál az arcán tündököltek, amitől nekem görcsbe rándult a gyomrom.

- Riley! Konyha!- hallottam Matt-et.

- Mindjárt jövök- motyogtam Shawn-ak, aki bólintott és tovább figyelte az xbox-ot. A konyhába érve Matt se szó se beszéd karon vágott.

- Normális vagy?- fogta a fejét.

- Most meg mi van?- fogtam a karomat fájlalva.

- Úgy nézel rá mint egy szerelmes kiskutya- mutatott ki a nappaliba.

- Nem tudom miről beszélsz- vágtam rá egyből, mire felhúzta a szemöldökét.

- Riley, én vagyok az. Ismerlek. Bele estél- jelentette ki, mire én kínosan méregettem a csempéket a padlón.

- Csak egy kicsit- vallottam be.

- Tudtam- ugrott fel örömében.

- Mégis mit tudtál?- néztem fel. Matt nekikezdett a koktéljai gyártásának, közben magyarázott.

- Annyira de annyira tudtam. Utálod, ha valakivel sokat kell beszélned, vele állandóan beszélsz. Utálod ha nálad van valaki, nálad volt egész héten, azzal az indokkal, hogy vigye neked a leckét...

- Nem kértem rá- tártam szét a karom, mire Matt megállt egy pillanatra.

- Mi? Nem kérted rá?

- Nem én. Sam mondta hogy hozza el nekem, mert dolga volt- magyaráztam.

- Dehogy. Shawn vette rá, hagy vigye el neked ő, mert megkérted rá- helyesbített, mire én a homlokomat ráncolva néztem.

- Fogalmam sincs mi történik- hüledeztem- Miért akarta Shawn ennyire hozni a leckét?

- Valószínűleg azért, amiért majdnem megcsókolt legutóbb- vetette fel Matt.

- Szerinted tényleg bejövök neki?- pirultam el.

- Igen. Egyértelműen- vigyorgott, mire én lányos zavaromban a hajamat kezdtem piszkálni.

- Azt hiszem visszamegyek.

- Tessék, ezeket vidd ki- nyomott a kezembe egy tálca koktélt, amit a nappaliba a kérésére ki is osztottam. Az utolsót Shawn kezébe nyomtam, azzal a lendülettel ültem le mellé.

- Mit akart Matt?- kíváncsiskodott a kis esernyőjét piszkálva.

- Csak beszélgettünk- vontam vállat. Bólintott és nagyot kortyolt a poharából.

- Mindig is érdekelt, hogy mi van veletek- szegezte nekem a kérdést, mire én meglepve meredtem rá.

- Matt a legjobb barátom. Soha nem volt több, soha nem is lesz- válaszoltam kínosan- Miért?

- Csak... csak úgy... tudod. Az ölébe ülsz, ölelgeted, puszilgatod, ilyenek- makogott és megint kortyolt a koktélból. Én egybe lehúztam. Kellett még egy pohár bátorság. Elvettem Sam-ét, aki észre se vette, hogy előtte van, lehúztam és visszamentem Shawn-hoz aki figyelte minden lépésemet. Kérdés nélkül ültem le az ölébe, fogtam meg az arcát és nyomtam rá egy puszit.

- Látod? Az öledben ülök, puszit adok, mint Matt-nek. Örülsz?- hadartam és visszaültem volna a helyemre, de ő megragadta a derekamat, visszarántott az ölébe és szorosan tartott magához.

- Így jobb- mosolyodott el. A szememet forgatva döntöttem neki a hátam és fogadtam el a következő kört Matt-től.

Hajnali 4-kor a nagy just dance párbajom után Max-el fáradtan rogytam le a kanapéra. Ittam még egy kortyot és Shawn-ra néztem, aki épp Matt-el párbajozott. Mindketten eleget ittak már, így elég vicces jelenet volt, ahogy ugráltak a szőnyegen. Shawn haja a homlokához kezdett tapadni az izzadságtól. Matt pedig már a felsőjétől is megszabadult. Pár perc múlva Shawn diadalittasan vetődött le mellém. A karját átvetette a vállamon csillogó szemekkel nézett rám.

- Mennyit ittál?- kérdeztem mosolyogva. Felemelte a kezét és számolni kezdett.

- 4..5.. 20?- ráncolta a homlokát, mire én elnevettem magam. Ő is nevetett, de egyből abba is hagyta és eltorzult arccal dőlt a vállamra, majd fúrta az arcát a nyakamba.

- Shawn?- néztem rá megrökönyödve.

- Ha?- motyogta a nyakamba.

- Jól vagy?

- Nem. Szaruuul vagyok- nyöszörgött és a derekamat átkarolva a lehető legközelebb húzott magához. Nem tudtam mit kezdjek a kezemmel, így én a nyakát öleltem át és ráraktam a fejem az övére.

- Próbálj mélyen lélegezni. És nem lehányni- fintorogtam.

- Riley! Le ne hányja apám kanapéját az urad!- üvöltötte a szoba másik feléről.

- Nem fogja, mindjárt felviszem aludni- védtem meg- Gyere Shawn.

- Nem- rázta a fejét és jobban szorított.

- Nem kapok levegőt- nevettem fel és lazított a szorításon.

Fél óra szenvedés után sikerült felkísérnem a az egyik vendégszobába. Mivel a lépcső tetején szinte már teljes súlyával rám támaszkodott, megkönnyebbülve dobtam le az ágyra. A párnát ölelgetve félig meddig már álomba is merült, amikor megszólalt.

- Ne- emelte felém a karját- Maradj.

- A másik szobában leszek- suttogtam, hátha elalszik.

- Gyere ide- nyitotta ki a kezét. Megadva magam ültem le az ágy szélére és fogtam meg a kezét. Mosolyogva vettem észre, hogy a kezem szinte elveszik az övében. Shawn-ra emeltem a tekintetem, aki engem nézett. Halvány mosolyra húzódott a szája.

- Shawn...

- Gyönyörű vagy- közölte. Kínosan kezdtem mocorogni.

- Te tényleg sokat ittál- húztam el a számat.

- Figyelj...- támaszkodott kicsit feljebb- Az esküvővel kapcsolatban..

- Nem kell rábeszélned. Mondtam hogy elmegyek- szakítottam félbe.

- Nem az- rázta a fejét- A szünetben New York-ba kell utaznom és ha gondolod, nagyon szívesen elkísérlek.

- Komolyan megtennéd?- döbbentem le. Vetett egy pillantást a kezünkre, majd megint a szemembe nézett.

- Érted bármit megtennék, Riley.