Átaludtam az egész napot. Az alvástól összeszűkült szemekkel néztem a telefonomra. Volt pár nem fogadott hívásom, de nem igazán törődtem velük. Miután megemésztettem, hogy elmúlt 9, lementem teát csinálni. Apa még nem volt itthon, Tony a szobájában így ahogy elkészült a teám, kimentem az erkélyemre. Befészkeltem magam a fotelomba, terítettem magamra egy pokrócot és hallgattam a várost, előttem a meghívó.

Nem tudom mióta lehettem kint, amikor megszólalt a csengő. Gondoltam, majd Tony kinyitja, biztos egy haverja. Nyugodtan szürcsölgettem tovább a teát, amíg ki nem nyílt a terasz ajtó. Kíváncsian fordultam meg.

- Shawn?- hunyorítottam a fénytől. Barna haja kicsit kócosabban állt mint szokott, de baromi jól állt neki. Szürke hosszúujjú pólót viselt, a mellkasánál gombokkal és hozzá fekete farmergatyát. Az arcára fáradt mosoly ült ki.

- Az egyetlen- tárta szét a karját. Kínosan kaptam el a tekintetem. Itt ülök az erkélyemen, valamikor 9 után, semmi smink, elaludt haj, kinyúlt cuccok és ha ez nem lenne elég, a rohadt szőrös zokni. Letettem a bögrém, felhúztam a lábam és betakartam, hogy ne látszódjon. Mivel a teraszon csak az egy fotel volt, de az elég kettőnknek arrébb mentem, ő pedig befészkelte magát mellém. Kérdés nélkül adtam neki a pokrócból, amit el is fogadott és betakarta magát.

- Hogy kerülsz ide?- törtem meg a csendet. Vállat vont.

- Jöttem.

- Ilyenkor? Bár igazából azt sem tudom mennyi az idő.

- Pár perccel múlt 10. Hamarabb akartam jönni, csak próbálnom kellett- sütötte le a szemét.

- Mit kell...- kérdeztem volna, mégis mit, de eszembe jutott- Ja tényleg.

- Igen- komorodott el. Érdekes. Mindig mosolyog, mindig jókedvű, de ha a karrierjéről van szó, nem túl beszédes. Mint én...

- Volt valami izgi a suliban?- tereltem a témát.

- Nem igazán. De elhoztam Sam füzeteit, mert neki valami dolga volt. Az ágyadra raktam őket- magyarázta. Sam-nek dolga? Neki sosincs semmi dolga.

- Köszönöm- mosolyogtam rá. Megint csend következett. Szótlanul üldögéltünk egymás mellett. Akaratlanul egymásnak voltunk szorulva, tekintve, hogy kicsi a hely. Ha átraknám a lábam az ölébe, még kényelmesen is tudnánk ülni...Mint aki meghallotta a gondolataimat, lazán egy kézzel átrakta az ölébe a lábam és visszaigazította a takarót. A kezeit a combomon pihentette.

- Persze, csak ha nem baj- nézett rám hirtelen.

- Nem nem, így jobban elférünk- mosolyogtam rá.

- Cuki zokni mellesleg- jegyezte meg, mire éreztem, hogy elvörösödtem.

- Nem számítottam senkire- magyarázkodtam.

- Nekem tetszik- húzta pimasz mosolyra a száját. Nevetve csaptam karon és fordultam felé teljes testtel. Így legalább nagyobb távolság van köztünk. Egy ideig néztük egymást, egyikünk sem szólalt meg. Ha valaki év elején azt mondja nekem, hogy itt fogok ülni a teraszomon, betegen és Shawn Mendessel osztozom egy pokrócon, kinevetem. Jobban belegondolva, alig ismerem. Tudok róla pár dolgot, de nem sokat. Basszus, még a számait sem ismerem.

- Be kell vallanom valamit- szólaltam meg hirtelen.

- Halljam- érdeklődött.

- Nem ismerek egy számodat sem a Stitches-en kívül. Azt is csak azért mert a rádióban játszák és baromi fülbemászó- mondtam, mire egy szomorú mosoly kíséretében elnézett a távolba.

- Mindent értek- válaszolt kurtán. Kérdőn néztem rá. Közelebb húzódtam, várva a választ. Idegesen dobolt a combomon.

- Bökd már ki- löktem meg a vállammal.

- Rendben- kapta rám a tekintetét-Egy feltétellel.

- Mi lenne az?

- Te is mesélsz, mi volt ma veled- mondta, mire lefagyott a mosoly az arcomról.

- Legyen- mondtam halkan- De te kezdesz.

- Hölgyeké az elsőbbség- fonta keresztbe a karját. A szememet forgatva sóhajtottam és belekezdtem:

- Hosszú lenne elmondani az egész sztorit, így csak a lényeget mondom. 3 éve kezdődött. Anya elkezdett egyre többet dolgozni. Jobban mondva ezt mondta nekünk. Kiderült, hogy megcsalja apát, majdnem a kezdetektől fogva, csak mindig mással. Ezzel a pasassal viszont évekig csalta apát. Amikor apa rájött, azt hitte az ő hibája és újra akarta kezdeni, de anya beleszeretett abba a másikba. Apa belerokkant a válásba. Én egyébként is apa mellett maradtam volna a válás után, de így még biztosabb volt, hogy vele maradok. Tony, az öcsém, aki gondolom beengedett, velem jött. Sikerült helyre tennünk őt, úgy ahogy, de még mindig érzékeny téma. Viszont tegnap...- elvettem az asztalról a meghívót és a kezébe nyomtam. Megvártam míg elolvassa majd folytattam- Nem tudom mit csináljak. El kéne mondanom apának, joga van tudni, de belerokkant. És egyeltalán elmenjek? Tony? Ő hogy viselné? Én csak...- elcsuklott a hangom.

- Basszus Riley- húzta a száját. Kihúzta a jobb karját a takaró alól és a vállamat átkarolva húzott a vállára. Hagytam magam. Jólesett a vigasztalás, most először. Letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról- Figyelj... Apukád felnőtt ember. Joga van tudni róla. Hogy rokkanhatna bele, hogy ilyen lánya van, mint te?- szorította meg a vállam. Ismét csend következett. Egy ideig nyugtattam magam, aztán felültem és felé fordultam.

- Te jössz- mosolyogtam rá. Ő is felém fordult.

- Nem olyan nagy dilemma az egész. Sőt, lehet semmi értelme, csak néha rám tör ez az érzés, hogy nem kellett volna elkezdenem zenélni...

- Shawn...

- Csak, hagy fejezzem be- vágott közbe, mire én bólintottam- Mielőtt elkezdtem, voltak barátaim, itt volt a család, magánélet, minden klappolt. Most viszont mindenki csak a Stitches-t látja bennem, a népszerűséget és csak kihasználnak. A suliban is, rajtatok kívül mindenki erre megy. Még Hanna is. Ezért nem beszélek a zenémről. Nem akarok hogy ti is...

- Nem tudsz semmit csinálni, amitől nem miattad barátkoznánk veled- nyugtattam meg. Elmosolyodott és visszahúzott a vállára. Az ujjával köröket rajzolt a karomra.

- Köszönöm- mondta halkan.

- Mégis micsodát?- ráncoltam a szemöldököm. Rárakta a fejét az enyémre.

- Hogy itt vagy nekem...

Fülig elvörösödtem és egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra. Csöndben hallgattam a lélegzetét. Éreztem hogy elálmosodom és egy ásítás csúszott ki a számon. Shawn halkan felnevetett és megigazította rajtam a takarót. Halk neszt hallottam magunk mögül.

- Riley?- szólalt meg mögöttünk Tony. Kénytelen voltam felülni, hogy hátra nézhessek.

- Igen?- túrtam bele közben a hajamba, hogy álljon valahogy.

- Apa most hívott, mindjárt itthon van- biccentett Shawn felé.

- Akkor én megyek- vette a célzást és egy kis nyújtózkodás után felállt.

- Lekísérlek- jelentettem ki, holott nem tudom miért. Ráérősen lebaktattunk a nappaliba és megvártam, amíg felvette a cipőjét és a fekete bőrdzsekijét. Meg kellett jegyeznem, nagyon jól állt neki.

- Holnap jössz?- egyenesedett fel indulásra készen.

- Kiírt a doki a hétre- vontam vállat kelletlenül. Szomorúan bólintott és elindult kifelé- Shawn?

- Hm?- fordult vissza.

- Köszönöm, hogy jöttél- húzogattam zavartan a pulcsim ujját.

- Jöjjek holnap is?- lépett közelebb. Egy karnyújtásnyira állt tőlem.

- Ha szeretnél- mosolyogtam. Visszamosolygott rám. Egy pillanatra habozott, de megfogta az arcom és nyomott egy puszit a homlokomra. Hátat fordított és a még résnyire nyitott ajtóból visszanézett egy pillanatra:

- Holnap jövök.

- Várom.

És becsukta az ajtót.