Hétfő reggel fáradtan kászálódtam ki Tony alól, aki nálam, jobban mondva rajtam, aludt az este. A hajamba túrva mentem ki a fürdőszobába. Az arcom és hajam állapotától megrémülve frissítettem fel magam hideg vízzel.

Mivel Kanadában voltunk és kezdett hűvös lenni, egy hosszú, világos, kicsit bővebb farmert vettem fel, fekete atlétát és rá egy citromsárga bebújós pulcsit. A hajam úgy gondolta, ő ma a saját élettét éli, a kedvenc fekete sapkámat húztam a fejembe.

A további szokásos teendők után unottan baktattam a suli felé, Panic! At The Disco-val a fülemben. A suli elé érve Matt épp leparkolt a kocsival, így bevártam.

- Szép jó reggelt- köszönt, ahogy odaért hozzám- Miújság?- kérdezte, miközben elindultunk befelé.

- Csak a szokásos. Még csak október eleje van és már unom az egész suli dolgot- fintorogtam.

- Bal lábbal keltél ma fel- jegyezte meg.

- Nem én csak...- ellenkeztem, de megálltam. Mit mondhatnék? Hogy péntek óta nem tudom kiverni Shawn hülye fejét a fejemből? Baromság.

- Csak..?- kíváncsiskodott. Félve néztem rá. Ő Matt. Neki mindent elmondhatok, nem igaz? Nagyot sóhajtottam és mikor megálltunk a szekrényemnél, elmeséltem neki. Csendben hallgatott végig, odafigyelve minden szavamra. Ahogy a végére értünk, bólintott, érlelgette a dolgot és válaszolt.

- Szerintem bejössz neki- vont vállat egyszerűen.

- Hogyne- nevettem fel- Valószínű.

- Miért ne tetszenél neki Riley, ne legyél már ilyen. Oké, hogy híres és elég sokan ismerik, de ő is csak egy tinédzser srác- magyarázta.

- Még ha tetszenék is neki, ő nekem nem..

- Tetszik? Na ne etess. Látom, hogy mennyire jól kijössz vele magadhoz képest- mosolygott rám. Az elméletével nem törődve becsaptam a szekrényem ajtaját és a terem felé indultam. Matt szorosan mögöttem. Ahogy beléptem a terembe és az asztalom felé néztem, éreztem, hogy elpirulok. Shawn a székén hátra dőlve üldögélt, lábaival a padon a telefonját nyomkodva zenét hallgatott. Mellette Max a mögötte ülő Hannaval társalgott, aki Shawn tarkóját szugerálta. Matt meglökött hátulról, így kénytelen voltam elindulni. Megigazítottam a sapkámat és a helyem felé vettem az irányt. Max vett észre először.

- Riley! Milyen volt Tony meccse?- keltettem fel rám a kis csapatunk figyelmét. Shawn felnézett a telefonjából és ahogy a tekintetünk összeakadt, elmosolyodott. Kínosan lesütöttem a szemem és leültem mögé.

- Jó volt, nagyon ügyesek voltak- válaszoltam Max kérdésére. Shawn kikapta a füléből a fülest és hátrafordult hozzánk.

- Lenéztem pár percre én is- csatlakozott Matt.

- Tényleg? Miért nem jöttél oda?- löktem meg játszva a sértettet. Épp nyitotta a száját, amikor becsöngettek. A történelemtanárunk, mint mindig, szórakozottan lépett be a terembe. Mindenki a helyére került és megkezdődött az óra.

Az első világháború előzményeit hallgatva éreztem, hogy a szemem kezd csukódni, de szerencsére Hanna meglökött oldalról. Kíváncsian néztem felé, de csak egy papírt tolt elém.

„Azt hiszem beleestem."

Akaratlanul az előttem ülő fiúra sandítottam. A feje tartásából ítélve félálomban volt. Én is tollat ragadtam.

„Dehogy estél. Plátói szerelem, alig ismered."

Grimaszolva olvasta el ezt az egy sort, majd írni kezdett.

„Igenis beszéltem vele, képzeld. Nagyon aranyos fiú, de honnan is tudnád, ha alig beszélsz vele."

Ezt olvasva éreztem, hogy kezdek dühbe gurulni.

- O'Brien, Tailor, esetleg megosztanák velünk is?- hallottam meg a nevünket a tanártól. Válaszként mindketten karba tett kézzel dőltünk hátra- Ez esetben Tailor, Mendes, helyet cserél- bökte ki, mire én felkaptam a fejem.

- Mi?- kérdezte pár oktávval feljebb Hanna. Shawn megmozdult a neve hallatára és kérdőn hajolt Max-hez.

- Jól hallotta, helyet cserél. Most- szögezte le. Hanna durcásan szedte a cuccait, míg Shawn még mindig semmit nem értve cserélt vele helyet. Miután lepakolt, hátradőlt és közelebb hajolt, egészen addig, míg a vállunk össze nem ért.

- Mi történt?-kíváncsiskodott. Csak legyintettem és a padra könyökölve a karomra ejtettem a fejem.

A csöngő hangja zökkentett ki a kellemes pihengetésemből. Felemeltem a fejem és az újdonsült padtársamra nézve elnevettem magam. Shawn a padon könyökölt, kezével a fejét támasztva és nyitott szájjal aludt. Sietve vettem elő a fényképezőgépem és kaptam le. A kattanásra felébredt és kérdőn nézett rám.

- Te most lefotóztál?- kérdezte döbbenten.

- Dehogy- tagadtam és elraktam a gépet. Magamon éreztem a tekintetét ahogy elraktam. Felé fordultam, mire apró mosolyra húzta a száját- Mit mosolyogsz?

- Piros a homlokod- mutatott rá kuncogva.

-Igen? Neked az arcod egész jobb oldala az. És maradt még egy kis nyál az álladon. Kíváncsi vagyok mit álmodtál- gondolkoztam el. Shawn úgy nézett rám, mint aki nem hisz a fülének. Azért az állát gyorsan megtörölte.

- Fotózgatsz, viccelődsz, mi van veled? Lázas vagy?- tette a kezét a homlokomra. Nevetve húztam el a fejem, mielőtt hozzámért volna. Kicsit nagyra sikerült a lendület, amitől leestem volna a székről, ha Shawn nem ragadja meg a derekam. Ahogy közelebb húzott, hogy ne essek le, vészesen közel kerültünk egymáshoz. Egy pillanatra a számra tévedt a tekintete, de nem csinált semmit. Kínosan húzódtunk el egymástól, a pad két szélére. Hiába utáltam, ha valaki hozzámért, vagy csak a közelemben volt. Abban a pillanatban mindent megadtam volna, hogy csak egy kicsit megérinthessem.

A további órákban feltűnően kerültük egymás társaságát, de hiába, hiszen padtársak lettünk. Így mikor véget ért a nap, fellélegezve siettem haza.

Haza érve az étkezőasztalra dobtam a postát, egyenesen Tony elé, aki izgatottan kereste köztük a képregényét, amit lassan egy hete rendeltünk. Ahogy megtalálta egy izgatott kiáltással a magasba emelte, aminek következtében a többi a földre hullott.

- Upsz- bökte ki. Nevetve kezdtem összeszedni. Tony leugrott a székről és kapkodva segített, amíg az egyiknél le nem fagyott.

- Mi az?- néztem rá kíváncsian. Felém fordította a vajszínű, barna virágokkal díszitett borítékot, amin a nevünk állt.

- Ugye ez nem...- kezdte, de a bejárati ajtó csapódása félbeszakította. Kikaptam a kezéből és a pulcsimba süllyesztettem.

- Szia apa- villantunk felé egy mosolyt, ahogy belépett a konyhába.

- Szervusztok. Milyen napotok volt?- érdeklődött egy puszi kíséretében.

- Szuper. Viszont baromi sok tanulnivalóm van, úgyhogy megyek is- hadartam és felrohantam a szobámba, a táskámmal a vállamon.

Az ágyamon ültem, előttem boríték. Tudtam mi van benne. Vagyis sejtettem, de féltem kinyitni. Kopogtak az ajtómon. Bedugtam a borítékot a párnám alá és felnéztem.

- Gyere- szóltam. Tony baktatott be a szobámba és becsukva maga mögött az ajtót, leült velem szemben.

- Kinyitottad már?- kérdezte halkan.

- Nem- húztam a számat- Nem merem.

- Majd én- vette el. Lassan végig simította az ujjával a szélét majd feltépte. Kihúzta a hasonló mintájú meghívót és olvasni kezdte:- Kedves Riley és Anthony! Szeretettel meghívjuk önöket Henry Wilson és Ashley Stevenson novemberben tartandó esküvőjére.-Vers blablabla- A helyszín New York- Egy pillanatra megállt és felnézett rám- Írt hozzá valamit...- Kikaptam a kezéből.

„Tudom, személyesen kellett volna mondanom, de teljesen el vagyok havazva a szervezéssel. Szeretném ha eljönnétek, sokat számítana. Apátokat is szívesen látjuk, természetesen. A repülőjeggyel ne foglalkozzatok és lakhatnátok nálunk. Alig várom, hogy lássalak titeket. Szeretettel, Anyu."