1 hét múlva

Akaratlanul is, de tényleg beleszokott a csapatba. Olyannyira, hogy Max meghívta magához a szokásos pénteki pizzázásra, amit még 10. évelején kezdtünk és azóta fent is tartjuk.

Jókedvűen indultam haza, mint mindig, hogy lerakjam a cuccom. Általában Hanna elkísért, de ma úgy döntött inkább Sammel megy. Mellém pedig valaki más csapódott: Shawn.

- Akkor nálunk találkozunk. Mindenki tudja a dolgát?- csapta össze a tenyerét Max.

- Tied és Matt-é az xbox, enyém és Hannaé a pizza, Riley-é és Shawné a pia- sorolta Sam, mint aki bemagolta. De tényleg, be is magolta.

- Pontosan. Egyeztessük óráinkat- vette elő az óráját a karján.

- Te vagy az egyetlen aki órát visel, ugye tudod?- forgatta a szemét Hanna. Max körbenézett és végül legyintett.

- Mindenki 5-kör nálam- mondta és beszállta kocsijába, Matt-el együtt. Han egy gyors puszi után nekem és Shawn-ak elindult balra Sam-el.

- Akkor, megyünk?- nézett le rám Shawn.

- Aha- bólintottam és elindultam haza. Furcsa volt ez az egész barátkozás dolog. Sosem ment jól, de vele valamiért sokkal egyszerűbbnek tűnt. Egy nap után rájött, hogy nem szabad faggatni és nem bánta, ha csak csöndben sétáltunk, vagy ültünk egymás mellett. Hannának 1 hétig tartott, ő meg elintézi 1 nappal. Így hát most is kellemes csöndben baktattunk felfelé a dombon.

Ahogy beléptünk a házba, egy szokásos „megjöttem" után, elindultam a nappaliba, Shawn-al a nyomomban. A nappaliba érve senkit nem találtunk így egyből a szobámba mentünk. Lányos zavaromban nyitottam be az unalmas kis kuckómba. Ő persze meg mint fiú, kíváncsian kezdett körbe mászkálni.

- Kérsz valamit?- kérdeztem.

- Nem, köszönöm- rázta a fejét rám sem nézve. A képeimet vizslatta, amik faltól falig lógtak- Tudtam, hogy fotózol, de azt nem, hogy ilyen jól- nézett rám meglepetten.

- Azért annyira nem jók. De köszönöm- sütöttem le a szemem.

- Mióta csinálod?- érdeklődött. Automatikusan kezdtem feszengeni a témától. Elfordultam a kíváncsi tekintetétől és az ágyra ülve felnyitottam a laptopot. Shawn szó nélkül ült le mellém, a távolságot tartva.

- Ha gondolod, megnézheted a képeket amiket csináltam még rólad- ajánlottam fel.

- Szuper lenne- csillant fel a szeme. Pár kattintás alatt megnyitottam a mappát és elé raktam a gépet. Ámuldozva lapozta át azt a párat- Ez elképesztő. Komolyan, majdnem olyanok mint amiket a fotózásokon csinálnak.

- Igen, profi géppel meg világítással ezerszer jobbak- vontam vállat. Újra elkezdte lapozni őket. Egynél pár másodpercre leakadt. Fogta és beállította háttérképnek- Hát ez csodás.

- Tudom- vigyorgott- Vannak még képeid? Úgy értem, másról, nem rólam- kérdezte. Elvettem a laptopot és beléptem egy mappába, amiben kábé egy hónapos képek voltak, csak úgy az osztályról. Ahogy azokat nézegette, páran felnevetett, valamelyiken simán mosolygott. Egy pillanatra nem figyeltem és már más mappában járt.

- Azt ne...- kaptam oda hirtelen, de késő volt. Shawn mit sem sejtve lapozgatta a képeket rólam, amiket nem én csináltam. Ahogy 10 évesen integetek lefelé a faházról. 12 évesen rohanok a kamera felé. 14 évesen a ballagásomon... Nem bírtam nézni, lecsaptam a laptopot és lelöktem az ágyról. Shawn ijedten nézett rám. A már jól megszokott maszkom ismét az arcomra került, így semmit nem lehetett róla leolvasni.

- Riley?- emelte fel a kezét, de arrébb ültem.

- Khm.. Mennünk kéne- köszörültem meg a torkom. Tehetetlenül nézett körbe, hiszen csak 1 hete ismer.. Nem tudja mi történt.- Még be kell mennünk venni innivalót.

- Ja... őő...Menjünk- bólintott.

Mire mi odaértünk, mindenki ott volt. Az xbox már be volt üzemelve, kaja az asztalon és nekünk köszönhetően az italok is már ott voltak. Egyből Hanna keresésére indultam volna, de ő már Shawn előtt állt.

- Szia- mosolygott rá. Mintha itt sem lennék. A barátnőmet kikerülve indultam a konyhába egy pohár vízért, ahol Matt épp ügyködött valamin.

- Helló- pattantam fel a pultra mellé.- Mit csinálsz?

- Hát helló. Koktélt- mutatta fel a kezében lévő löttyöt- Leszel a kostolóm?

- Piára nemet mondani? Kinek nézel te engem- nyújtottam a kezem.

Hajnali kettő körül már nem is éreztem ízeket. Nem voltam berúgva, csak az a határ, amikor már jól érzem magam, de nem vagyok rosszul. A nappaliba tömörültünk mindannyian. Matt és Max nagyban fifáztak, amíg én Matt vállának dőlve próbáltam fent maradni, Shawn és Hanna a másik kanapén gubbasztottak, Sam pedig a sarokban a fotelban olvasott.

- Hé, el ne aludj- rázta meg a vállát Matt, ezzel rázva az én fejemet is.

- Már majdnem- ültem fel rendesen. Megdörzsöltem a szemem és felálltam azzal a szándékkal, hogy iszok egy kávét. A konyha felé el kellett mennem Hannaék mellett, így hallottam a halk kuncogását. A szememet forgatva mentem megcsinálni a kávét. Pár perc keresgélés után végre találtam egy bögrét és nekiállhattam.

- Kaphatok én is?- hallottam meg Shawn hangját. Mivel nem számítottam rá és ittam is, ijedten rezzentem össze, aminek köszönhetően a még üres bögre a földön landolt darabokban.

- Megijesztettél- jelentettem ki az egyértelműt.

- Bocsi, nem akartam- jött oda egyből. Leguggolt szorosan mellém s elkezdte felvenni a darabokat. Az egyik szilánknál drámaian összeért a kezünk, amitől valamilyen oknál fogva engem kirázott a hideg. Egyből elkaptam onnan és felálltam kidobni a darabkákat, majd nekikezdtem újra, de most két bögrével indultam neki.

- Milyen ízűt kérsz? Van vaníliás, csokis, karamellás...- hadartam.

- Vaniliás jó lesz, köszi- szólt közbe.

- Jó választás, nekem is az a kedvencem- tettem hozzá mellékesen. Miközben nagyban csináltam a kávékat, az arcomon éreztem a tekintetét. Amikor ránéztem, megkérdezni mi a francot néz, az értetlen barna szempárjával találtam szemben magam. Mintha az egyik szemében lenne egy kis folt...

- Megjegyeztél valamit- állapította meg. A pia hatásától elég nehezen fókuszáltam, így koncentrálnom kellett, hogy megértsem.

- Csak gondoltam... mindegy, felejtsd el- legyintettem és folytattam amit abbahagytam.

- Riley...- szólított. Volt valami abban ahogy a nevemet mondta. Shawn egy lépéssel közelebb jött és a karomon éreztem az ujjait. Furcsán néztem fel rá és ijedten vettem észre, mennyire közel is van hozzám. Alapból gyűlölöm, ha valaki benne van a magánszférámban, főleg ha az egy idegen illető. Egy lépéssel arrébb mentem, de jött utánam.

- Mit művelsz?- szegeztem neki a kérdést.

- Próbálok átlátni az álcán- mutatott végig rajtam.

- Miről beszélsz?- értetlenkedtem. Felemelte a kezét és két ujjbegyével összecsípett egy hajtincsemet, amin lassan végig vezette az ujját. Lélegzet visszafojtva néztem, mit csinál.

- Tudom, hogy ez csak álca. Ez a nem beszélsz sokat, nem érdekel semmi, nem barátkozol dolog kifogás. Nem tudom miért. Meg akarlak ismerni, Riley és ha ehhez az kell, hogy kiderítsem mi történt a múltban amiért ilyen vagy, megteszem- adta a választ. Hüledezve álltam előtte, a hajammal az ujjai közt, pár centire egymástól. Pár pillanatig csak álltunk. Nem csináltunk mást, csak egymás szemébe meredtünk. Olyan mélyen fúrta bele a tekintetét az enyémbe, hogy majdhogynem éreztem, hogy belém lát. Hirtelen közeledni kezdett felém. Tanácstalanul pillantgattam jobbra-balra. Most meg fog csókolni? Shawn Mendes, pont engem akar megcsókolni? Mi történik itt? Ahogy az ujjai utoljára a hajam végéhez ért átvezette az arcomra, amit óvatosan fogott meg, mintha porcelánból lennék.

- Te mit...- kérdeztem volna, de csak elnyúlt mellettem, megragadta a kész kávét, ami fogyasztásra várt a gép előtt, ellépett tőlem és visszaindult a nappaliba. Otthagyva engem, értetlenül.

A nap már rég az égen világított, mikor felkeltem. Az éppen a gyomromba ékelődő végtagból ítélve Hanna terpeszkedett mellettem. Ahogy oldalra néztem láttam, hogy elmúlt kettő. Háromtól Tonynak hokimeccse van. Szitkozódva pattantam fel Max egyik vendégszobájának ágyából, ami gyakorlatilag már a miénk volt Hannaval, és sietősen kezdtem magamra kapni a ruhákat amiket beraktam magamnak mára. A fekete sort mellé egy bő fehér atlétát választottam, zöld kockás inggel és persze a sk8-hi. Hanna nyöszörgése arra utalt, hogy órák kérdése és ő is fönt lesz, ráérek útközben írni neki. A hirtelen felállástól enyhén belenyilaló fájdalommal a fejemben nem törődve rohantam ki az ajtón, le a lépcsőn egyenesen a konyhába. Lekaptam egy poharat engedtem bele vizet, közben már az aspirinért kutattam. Akárhogy hajoltam, tekeredtem, nyúltam, nem találtam.

- Ezt keresed?-hallottam meg a hangját. Megfordultam. Shawn. Persze, ki más. Titkon reméltem, hogy elkerüljük egymást reggel, azokután ami este történt. Most épp az ajtófélfának dőlve meredt rám, ujjai közt, amivel tegnap még a hajamat piszkálta, az aspirines dobozt fogta. Akaratlanul mértem végig kócos hajától, karikás szemén keresztül, az elnyűtt, szürke pólón át a kockás pizsi gatyáig. Felháborítóan jól nézett ki- Riley?- rángatott vissza.

- Igen?... Ja, igen, azt kerestem, köszi- hadartam. Felém dobta a gyógyszert amit én egy ügyes mozdulattal el is kaptam, kivettem egyet és a vízzel együtt le nyeltem.

- Beszélhetnénk?- kérdezte lassan, rekedt hanggal. Meg kell hagyni, a reggeli hangja nagyon édes. Akármennyire is tudtam, meg kell beszélnünk mi volt ez, se erőm, se időm nem volt hozzá.

- Sietek, ne haragudj- hagytam rá és már kint is voltam a konyhából. Közben összetalálkoztam az éppen lefelé kóvájgó Matt-el, akinek nyomtam egy gyors puszit az arcára és rohantam is Tony meccsére.