A mély álmomból Shawn duruzsoló hangja keltett fel. Alvás közben a baloldalamra fordultam és még jobban magamhoz szorítottam.

- Riles...- hallottam megint a hangját.

- Hmm?- morogtam.

- Megérkeztünk- simogatta az arcom. Nem akartam felkelni. Olyan jó volt az ölében feküdni, a kezével az arcomon, de kénytelen voltam. Még utoljára mélyen beszívtam az illatát, felültem és megdörzsöltem az arcom.

- Jöttök már?- állt mellettünk Tony.

- Igen- válaszolt Shawn. Lassan felállt, nyújtózkodott egyet a folyosón és nyúlt a bőröndökért. Az egyik becsúszhatott hátra, mert egyre magasabbra nyúlt, aminek következtében a pulcsija egyre feljebb csúszott, egészen addig, amig ki ne kandikált a hasa. Akaratlanul odatévedt a tekintetem. Egyből levert a víz és próbáltam mindenhova nézni, csak rá nem. Levette a csomagokat és felém nyújtotta a szabad kezét, hogy felsegítsen. Kisebb habozás után végül megfogtam és felhúzott.

- Várj, csillagokat látok- torpantam meg, aminek köszönhetően Shawn nekem jött hátulról. Túl gyorsan álltam fel és megszédültem.

- Leszállunk, vagy megyünk egyből vissza?- kérdezte. A megjegyzésével nem törődve mentem előre.

Ahogy kifelé sétáltunk a folyosón, fokozódott az izgalmam. Egyszer találkoztam anya pasijával, jobban mondva most már vőlegényével, és a lányával, de annyi elég is volt. Túlságosan erőltette ezt a haverkodás dolgot. Van már apám, köszönöm szépen, nem kell még egy. Főleg nem ő.

Tony szorosan mellém szegődött, mögöttünk Shawn és a húga. Támogatásként belekaroltam az öcsém karjába. Egészen biztos voltam benne, hogy nekem jobban szükségem volt rá, mint neki rám.

A kis tömegben egyből kiszúrtam anyámat. Izgatottan nézelődött körbe, minket keresve. Mellette Henry, zakóban, ingben, lakkcipőben, tökéletesre simított hajjal. Másik oldalán Lara, a 18 éves lánya aki unottan nyomogatta a telefonját, a lehető legújabb Zara kollekcióban virított. Ahogy közeledtünk, anya kiszúrt engem. Tony nagyot sóhajtott és eléjük álltunk.

- Sziasztok- mosolyodott el óvatosan anya. Shawn megállt mellettem és kíváncsian figyelte a jelenetet.

- Szia anya- köszönt Tony. Én csak szótlanul bámultam. Nem tudtam megszólalni.

- Ezt nem hiszem el. Te Shawn kicseszett Mendes vagy- szólalt meg Lara. Shawn kicsit meglepetten nézett rá és mintha egy picit ijedtében közelebb lépett volna hozzám.

- Így is lehet mondani- nevetett fel és anyámhoz fordult- Jó napot, Shawn Mendes.

- Ashley Stevenson- rázta meg anya furcsa kifejezéssel az arcán- Te lennél Riley barátja ugye?

- Ne szopass, te vele jársz?- mutatott rám.

- Nem járunk- mondtuk egyszerre. Kínosan néztünk először össze, majd le a földre.

- Oh, azt hittem- sütötte le a szemét anya is.

- Hagy segítsek- nyújtotta felém a kezét Henry, hogy elvegye a bőröndömet.

- Elbírom- utasítottam el és közelebb húztam magamhoz.

- Menjünk már- rágózott unottan Lara.

- Rendben, menjünk- tapsolt egyet Henry és elindultunk a kocsihoz. Shawn szótlanul baktatott mellettem, amíg oda nem értünk. Segített berakni a cuccainkat, de az övénél megállt.

- Te nem tartasz velünk, Shawn?- kérdezte Henry.

- Nem, köszönöm, egyből a kiadóhoz kell mennem- vont vállat.

- Akkor sok sikert- paskolta meg a fiú vállát és mindenkit a kocsiba kezdett terelni.

- Egy pillanat- kerültem ki és a rám váró Shawn-hoz mentem. Aaliyah persze vele tartott, aki most a pulcsija zsebébe süllyesztett kézzel várta, hogy induljanak. Ahogy elé értem, egyből bűnbánó arccal nézett rám.

- Sajnálom, tudom, nem ezt beszéltük meg, hogy egyből itt hagylak, de most kaptam egy sms-t és...- magyarázkodott, de közbe vágtam.

- Megértem, nem gond- mosolyodtam el.

- Az esküvőn ott leszek, ígérem- nézett rám bűnbánóan. Basszus, az még két nap. Nagyot sóhajtottam és bólintottam. Gondolhattam volna, hogy nem lesz velem a nap 24 órájában- De amint tudlak, felhívlak, jó?

Ismét csak bólintottam. Shawn óvatosan beleakasztotta a mutató ujját az enyémbe, ami rávett engem, hogy a szemébe nézzek.

- Nem haragszom- válaszoltam a fel nem tett kérdésére.

- Dehogynem. De kárpótóllak, ígérem- fogta meg a másik kezem is, megszorította mindkettőt és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Akkor hívsz?- kérdeztem félve.

- Kisujj eskü- mutatta fel a kisujját. Nevetve akasztottam bele a kisujjamat. Végül elengedett és hátrapillantott a rá váró kocsira. Felkapta a táskáját és a húgáét és még utoljára rám mosolygott. Aaliyah elém lépett és a vállamra rakta a kezét.

- Éld túl valahogy- szorította meg.

- Igyekszem- nevettem és kaptam tőle egy gyors ölelést. Ahogy elengedett, intett egyet Tonynak és elindult a kocsihoz, Shawn-al a sarkában.

A szoba, ami nekem lett kipucolva és berendezve, teljesen idegennek tűnt. A jól megszokott képek és színes falak helyett, csak üresség és unalom fogadott. Leraktam a bőröndömet az ágyra és leültem mellé, ami recsegve mozdult meg alattam.

- Szuper- morogtam magamban. Kivettem a telefonom a zsebemből és videóhívást kezdeményeztem Hannával. Az első csörgetés után felvette.

- Na szia. Élsz még?- hajolt bele a kamarába.

- Még igen, de nem tudom meddig- mondtam- Nézd ezt a helyet. Tök nyomasztó. Úgy mint a többi helyiség is a házban- mutattam körbe a szobát.

- New Yorkban nem telik színes festékre?- fintorgott.

- Úgy tűnik nem- rántottam vállat és visszarogytam az ágyamra.

- Shawn?

- A kiadóhoz kellett mennie egyből- mondtam szomorúan. Han bólintott, hogy érti és gondolkodni kezdett.

- Figyelj, arra gondoltam, hogy megnézhetnénk az új x-men filmet ha hazajössz- terelte a témát.

- Az szuper lenne- erőltettem az arcomra egy mosolyt.

- Utána meg jól bekajálunk a mekiben, csak hogy még egészségtelenebbek legyünk- magyarázott. Halkan felnevettem és hálásan néztem a barátnőmre.

- Már most hiányzol Han..

- Te is nekem Riley- mosolygott rám bíztatóan. Kopogtak az ajtón.

- Le kell tennem. Később még beszélünk- hadartam és leraktam- Gyere.

Anya arca tűnt fel az ajtóban.

- Bejöhetek?- kérdezte félve.

- Aha- álltam fel és zavaromban elkezdtem kipakolni a ruháimat. Anya becsukta maga mögött az ajtót és leült az íróasztal előtti székre.

- Mi újság?- tette fel a világ legbugyutább kérdését. Visszafogtam a szarkasztikus megjegyzésemet és próbáltam a lehető legnormálisabban válaszolni.

- Minden szuper.

- Suli?

- Megyeget.

- Hanna hogy van?

- Jól.

- Apád?-bukott ki belőle. Megállt a kezem a pakolásban.

- Szerinted?- kérdeztem vissza. Csalódottan hajtotta le a fejét.

- Reméltem, hogy eljön és akkor beszélhetünk...

- Remélted, hogy eljön megnézni a volt feleségét, ahogy hozzámegy ahhoz a pasihoz, akivel évekig csalta? Nem is értem, miért nem jött el- tártam szét a karom. Anya csöndben megvárta amíg lenyugszom, majd felállt és elindult az ajtóhoz.

- 20 perc és kész az ebéd. Szeretném, ha együtt ebédelnénk. Mint egy család.

- Az egyetlen családtagom aki itt van, az Tony- néztem a szemébe, belesűrítve minden utálatomat. Anya nyelt egy nagyot és kiment az ajtón.