Izgatottan vágtam le magam a helyemre. Alig tudtam Lexára figyelni amíg beszélt. Csak a gondolataimba merülve mosolyogtam magam elé. Pár perc telt el és rezgett a telefonom. A szívem kihagyott egy ütemet ahogy megláttam a nevét a kijelzőmön. A cím.

- Riley- csettintett előttem Lexa, kizökkentve a gondolatmenetemből- Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de nincs telefonozás közben- magyarázott. De nem tűnt mérgesnek, inkább kíváncsinak.

- Bocsi, el is raktam- dobtam be a táskámba és keresztbe tett karral próbáltam fókuszálni.

- Csak nem a pasid írt?- szólalt meg egy 9.-es lány. Természetesen a menő lányok egyik oszlopos tagja. Miközben hangosan, nyitott szájjal rágta a rágóját, lenézően mért végig.

- A mim?- kérdeztem vissza.

- Hát Shawn. Kavartok, nem?- kérdezte roppant intelligens arckifejezéssel. Égő arccal kezdtem a kék kockás ingem ujját piszkálni. Alapból utáltam a „kavarás" kifejezést. A levest, na azt kavarhatom, de egy emberi lénnyel való kapcsolatot, hogy lehet összefüggésbe hozni egy konyhai tevékenységgel?

- Dehogy- ráztam a fejem.

- És a kép az instádon?- szállt be a kérdezősdibe Lexa. Oké, az én instagrammomról annyit kell tudni, hogy a 80%-a tájkép (meglepő), a többi pedig leginkább Hannaval és Matt-el van. Legutóbb viszont Shawn-al Matt-nél voltunk készült rólunk egy kép, amin ülünk a kanapén és épen nagyon nevetünk valamin. Megtetszett, nem tehettem róla, így az engedélyével felraktam. A követőim száma meg sem közelíti a 300-at és csak az követ be akit engedem. Nem lehet belőle probléma. Vagyis eddig nem volt.

- Az csak egy kép- tártam szét a karom- De köszi, jó tudni nyomon követed az instám.

- Nem jókedvemben teszem. Anyagot szerzek- legyintett, én pedig lefagytam.

- Mihez szerzel anyagot az én oldalamon?- kérdeztem félve.

- Shawn-ról és rólad- felelt egyszerűen. A tenyerembe temettem az arcom.

- Mit tudnál kettőnkről írni? Barátok vagyunk, ennyi- magyarázkodtam.

- Persze persze- rám sem figyelve kezdett írni.

- Ne írd amit mondok!- emeltem fel a hangom, mire mindenki megállt egy pillanatra. Igen, lehet nem sűrűn beszélek hangosan, de azért ne lepődjenek meg ennyire. Pár perc kínos figyelemelterelő beszélgetés után úgy gondolták tovább lépnek a témán, hiába próbáltam elmagyarázni, hogy nincs kettőnk között semmi, levegőn kívül.

Este 8-kor,a megadott címhez érve kifizettem a taxisnak az utat és megálltam a hatalmas épület előtt. Valahol Toronto belvárosában voltam, fogalmam sem volt hol, sosem jártam erre. Felnéztem a több mint 20 emeletes épületre, megigazítottam a párás levegőtől begöndörödött hajam és bementem. A portás tetőtől talpig végig mért, de megkérdezte, mit keresek.

- Shawn Mendes-t keresem- válaszoltam halkan.

- Riley O'Brien?- kérdezte unottan.

- Igen- bólintottam. Pipált egyet a lapján és felém nyújtott egy „látogató" feliratú kitűzőt.

- 22. Emelet. 8-as szoba- darálta és ismét a kis tv-nek szentelte a figyelmét. Motyogtam egy köszönöm félét és a lifthez siettem. Megnyomtam a hívó gombot és türelmesen vártam. Nem tudom min lepődtem meg. Híres énekes, persze hogy nagymenő stúdióban próbál. Mit képzeltem?

Kattant a lift és kinyílt az ajtaja. Beléptem és megnyomtam a 22-es gombot.

- Tartsd a liftet!- hallottam meg egy hangot. Megállítottam az ajtót, hogy ne csukódjon be. Egy lány esett be rajta, hálás mosollyal az arcán.

- Köszönöm szépen- túrt bele hosszú, sötétbarna hajába. Ismerős volt, de nem tudtam megmondani honnan- 22.-re mész?- bólintottam- De jó, én is.

Gyönyörű lány volt az biztos. Stílusos kötöttruhájával, ami teljesen a karcsú testére simult, és térdéig érő csizmájával feltűnő, mégis visszafogott látványt nyújtott. Barna szemét hirtelen rám emelte és rám mosolygott. Visszamosolyogtam. Aranyos lánynak tűnt, mégis feszengeni kezdtem az agyonhordott vans-emmel, szakadt gatyámmal és kockás ingemmel. A fekete-fehér kockás vans táskámról nem is beszélve.

- Ne haragudj, de nagyon ismerősnek tűnsz- szólalt meg hirtelen. Meglepetten néztem rá. Én neki?

- Nem hiszem- ráztam a fejem zavartan.

- De! De igen. Shawn-hoz jössz, ugye?- csapott belé a felismerés.

- Igen- helyeseltem.

- Jajj, de buta vagyok. Camilla vagyok- nyújtotta felém a kezét.

- Óóóó- most rajtam volt a sor, hogy felismerjem- Onnan voltál ismerős. Riley.

- Nagyon örülök- ráztunk kezet.

- Értem, hogy én miért ismertelek fel. De te engem...?- tört ki belőlem a kérdés. Camilla elmosolyodott és csak legyintett.

- Hosszú lenne és már itt is vagyunk- pillantott az épen nyíló ajtóra- Gyere- karolt belém és elkezdett a hosszú folyosón húzni. Szimpatikus volt, hogy minden embernek név szerint köszönt. Én az osztálytársaim nevét nem tudom megjegyezni, nem fél Oroszországot ami szembejött velünk. Hirtelen egy erős bal kanyart vett és benyitott egy ajtón. Az egész egy közepes méretű szoba volt, barna falakkal és barna szőnyeggel. Bézs színű kanapé és babzsákfotelek övezték végig a falat, amin poszterek ezrei lógtak. Az egyik babzsákfotelben Shawn foglalt helyet a gitárjával az ölében. Előtte papírok ezrei hevertek, valamelyik gyűrött, valamelyik gondosan egymásra téve. Fülében a fülhallgatójával dúdolgatott, így nem hallotta, hogy bejöttünk. Camilla elengedett és a fiúhoz lépve kirántotta a füléből, aki fájdalmas arccal nézett fel.

- Ezt most miért kellett?- kérdezte durcásan, de a szája sarkában egy kis mosoly bujkált.

- Nézd kit találtam a liftben- mutatott rám a lány, mire Shawn rám nézett.

- Riley!- lepődött meg- Azt hittem már nem is jössz.

- Jöttem, ahogy tudtam- vontam vállat. Lerakta a gitárt, felállt és lassan felém lépkedett.

- Örülök, hogy itt vagy- mosolyodott el és megölelt.

- Tudod, hogy szívesen- öleltem vissza.

- Akkor én nem zavarok- szólt közbe Camilla és kiaraszolt a szobából.

- Látom megismerkedtetek- vakarta meg a tarkóját Shawn- Gyere, ülj le.

- Aranyos lány. Tud beszélni rendesen- nevettem. Közben ö visszaült az eredeti helyére, én pedig mellé húztam egy másik babzsákot is és leültem.

- Ebben a tökéletes ellentéted- vette a kezébe a gitárt.

- Nem csak ebben- motyogtam magamba.

- Tessék?- nézett rám.

- Semmi- ráztam a fejem- Játssz valamit.

- Nem is tudom- húzta a száját.

- Shawn!- forgattam a szemem.

- Jó. De.. mindegy- legyintett, lefogta az akkordokat és a szemembe nézett:

Do ya... do you think about me?

And do ya... do you feel the same way? Yeah

And do ya... do you remember how it felt?

'Cause I do. So listen to me, baby.

And I'm not tryna ruin your happiness,

But darling, don't you know that I'm the only one for ya?

And I'm not tryna ruin your happiness, baby,

But darling, don't you know that I'm the only one? Yeah

And do ya... do you think about me at all?

And do you... do you feel the same way?

Oh, tell me, babe.

And do ya... do you remember how it felt?

'Cause I do. So listen to me now. Oh oh

And I'm not tryna ruin your happiness,

But darling, don't you know that I'm the only one for ya?

And I'm not tryna ruin your happiness, baby,

But darling, don't you know that I'm the only one?

Do I ever cross your mind?

Do I ever cross your mind?

Do I ever cross your mind?

Do I ever cross your mind?

Whoa oh oh

And I'm not tryna ruin your happiness,

But darling, don't you know that I'm the only one for ya?

And I don't wanna, I don't wanna ruin your happiness, baby,

But darling, don't you know that I'm the only one? Yeah

Oh Oh

Do I ever, said I, do I ever, said I, Do I?

Do I ever ,said I, do I ever, said I? Oh oh oh oh

Do I ever... do I ever cross your mind?

Not tryna ruin your happiness at all.

Lélegzetvisszafojtva néztem rá. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó hangja van. Ahogy beleéli magát a zenébe és... és a szöveg. A hirtelen ránk telepedő csönddel nem tudtam mit kezdjek. Shawn az arcomat tanulmányozva várta a reakciómat, de nem tudtam megszólalni. Lerakta a gitárját és felém hajolt. Az arca pár centire volt tőlem.

- Na?- kérdezte kíváncsian. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta válaszra várva.

- Én..- nyitottam a szám de becsuktam.

- Ennyire rossz volt?- biggyesztette le az ajkát. Óh az ajkai...

- Nem, nem, nem- hadartam, mire kíváncsian húzta fel a szemöldökét. Ilyen távolságból tökéletesen ki tudtam venni az arcának az összes szegletét. A telt ajkait, a sebhelyét az arcán, az apró pattanást, ami a homlokán készült nőni és a szemei.. a barna szemei amivel csak úgy mint én, bejárta az arcom minden szegletét. A számnál elidőzött egy kicsit, aztán a szemembe nézett. Közeledni kezdett felém. Automatikusan hajoltam felé. A leheletét az arcomon éreztem. Az ajkai épp hogy súrolták az enyémet. A pulzusom az egekbe szökött. Hirtelen a telefonom csengőhangja járta be a termet. Shawn arcán csalódottság futott át és jobbnak látta vissza ülni az eredeti pózba. Kínosan tűrtem a hajam a fülem mögé és égő arccal halásztam ki a telefonom a zsebemből.

- Szia apu- vettem fel.

- Riley, hol a fenében vagy?- szólt bele köszönés nélkül. Shawn a hangnemre felkapta a fejét és kérdőn nézett rám.

- Egy barátommal vagyok apa, de indulok is haza.

- Hétfő este van, holnap iskola! Mégis mit képzeltél?- akadt ki.

- Tudom, tudom! Lehetne, hogy otthon beszéljük meg?- húztam el a számat.

- Legkésőbb 10-re itthon legyél!- mondta és azzal lerakta. Visszaraktam a zsebembe a telefont és lányos zavaromban az ölembe ejtettem a kezemet és piszkálni kezdtem.

- Hazavigyelek?- kérdezte Shawn.

- Igen, légyszi- bólintottan fel nem nézve. Ahogy Shawn felállt, a látóterembe került a keze. Megfogtam, azzal felsegített, felvette a gitártokját a vállára és elindultunk kifelé.

A portán leadtam a kitűzőm és nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy pár ember lézengett az utcán, fényképezőgéppel. Shawn mit sem törődve velük biccentett egy fekete kocsira, mondván szálljak be. Bepattantam előre és automatikusan kicsit lejjebb húzódtam.

- Mit csinálsz?- nézett rám furcsán, amikor beszállt mellém és azon volt, hogy beindítsa a kocsit. Válasz helyett megráztam a fejem és felültem rendesen. Shawn rutinos mozdulatokkal indult el és már úton is voltunk. Nem mintha nekem nem lenne jogsim, vagy rutinom, de neki láthatóan több van. Az első váltásnál véletlenül hozzáért a combomhoz, de egyből el is rántotta, mintha tűzbe nyúlt volna. Óvatosan arrébb húzódtam és a fákat néztem, ahogy elszáguldanak mellettünk.