A kocsi megállt és a motor is elhalkult. Már csak a kint fújó szél adott valami zajt. Közénk pedig egy kínos csönd telepedett, amit most mindennél jobban el akartam kerülni, ezért lenyomva a kilincset kinyitottam az ajtót és elhagytam a kocsit. Zsebembe csúsztatva a kezemet indultam meg a kapu felé, amikor is megéreztem Jung HoSeok kezét a karomon, amivel visszatartott.

- HyeRin, kezdjünk mindent tiszta lappal - fordított maga felé és ezzel megmutatta a határozott tekintetét. Elidőzött rajta ugyan a szemem, de mégsem mutattam semmi reakciót. Arcomon megint csak nuku érzelmet láthatott, pedig már kezdtem egyre jobban türelmetlenné válni.

- Még hogy tiszta lappal... Na, ne hülyéskedj - szűrtem ki a fogaim között, mire lassan el is engedett és szomorúan rám nézett. A fogai enyhén vacogtak és kezeit zsebre tette, ezzel kicsit felmelegítve magát. Csak most vettem észre, hogy egy szál pólóban ácsorgott előttem és bámulta most már a földet. Meglepetten mértem végig és próbáltam visszaemlékezni, hogy amikor kijött értem az étteremből akkor is kabát nélkül tette-e, de rájöttem, hogy igen. - Te normális vagy ? - akadtam ki és közelebb lépve hozzá a kocsi felé kezdtem el lökdösni.

- Mégis mi ütött beléd Rin ? - kérdezte és ugyan elfintorodtam e becenév hallatán, de inkább kinyitottam a furgon ajtaját és belöktem a vezetőülésbe.

- Te sem vagy százas, hogy egy szál pólóban mászkálsz télen - ráztam a fejemet idegesen és áthajolva rajta gyorsan felvettem a kocsiban a fűtést. Kiegyenesedve csak az összezavarodott szemeit láttam meg és ez igazán irritált, ezért mérgesen megszólaltam. - Ne nézz így...

- Bocs, csak elgondolkoztam azon, hogy régebben te is csináltál ilyet, így nem értelek - döntötte oldalra a fejét és halványan elmosolyodott.

- Jó, de az más eset volt - legyintettem.

- Nem, mivel te szintén miattam tetted ezt, mivel azt hitted, hogy bele akarok ugrani a Han folyóba - lett egyre szélesebb a vigyor a képén, ami újfent felidegesített és felhorkantva karba tettem a kezemet.

- Te voltál a hibás, mivel félreérthető üzenetet küldtél nekem. Persze, hogy aggódtam érted - magyaráztam és szinte felrémlett előttem, ahogy megállás nélkül szaladtam a kietlen utcákon félig csizmában, félig pedig mamuszban.

- Aznap röhögtem a legtöbbet életemben - fakadt ki és felhőtlen nevetésbe kezdett, ami miatt nekem is apró mosoly költözött ajkaimra. Aztán mikor rájöttem, hogy mégis kivel beszéltem és mikről, azonnal észhez tértem és újra faarccal fojtottam belé nevetését.

- Mindegy az már csak a múlt. Kösz, hogy elhoztál - mondtam ki gyorsan és újra megindultam a ház felé, ezzel egyedül hagyva a lesokkolódott arcú fiút. Persze, hogy meglepte ez az egész; engem is. Fáradtan léptem be a lakásba és dőltem neki háttal az ajtónak. Csak egy pillanatig ugyan, de újra úgy éreztem magamat vele, mint régen. Csak egy pillanatra, de a barátom volt. Lassan lecsúsztam a földre és félig letekertem magamról a sálat, ami most igazán fojtogatóan hatott rám. Az érkezésemre viszont megjelent három lakótársam is, akik megkönnyebbülten sétáltak felém, bár MinSeo eléggé mérgesnek tűnt.

- Mégis mi ütött beléd, hogy úgy elmentél egyedül, legfőképp a táskád nélkül ? - tette csípőre a kezét és úgy nézett le rám eszelős tekintettel. Legalább láthattam, hogy én milyen lehettem ideges napjaimon. Engem nézve az év mindegyik napján.

- Halkabban – hessegettem el és néztem magam elé.

- Veled meg mi van ? - jött közelebb Hyun arrébb lökve a tajtékzó lányt. Bora is követve őt guggolt le mellém és fogta meg a vállamat.

- Jól vagy unnie ? - kérdezte aggódva, mire bólintva jeleztem, hogy minden a legnagyobb rendben és megpróbáltam elmosolyodni, hogy ezzel el is hitessem vele. Valószínűleg nem sikerült, ugyanis ugyanolyan bánatos képpel figyelt engem, mint azelőtt.

- Csak fáradt vagyok - simogattam meg a fejét. - Ennyi az egész - álltam fel nagy nehezen és levéve a kabátomat felakasztottam a sálammal együtt a fogasra.

Az est további részében nem beszéltem senkivel sem és fürdeni is úgy mentem el, hogy azt észre sem vették. Legközelebb valamikor hajnalban hagytam el a szobámat, hogy kimenjek a konyhába enni valamit, ami végül egy kis gabonapehely lett. Kitöltve egy tálba öntöttem rá egy rakat tejet, majd ültem fel a bárszékre és kavargattam a kanállal. Ma a hülye viselkedése miatt megváltoztam, ha csak egy pillanatra is. Hülye Jung HoSeok, hülye régi barátságunk. " HyeRin, kezdjünk mindent tiszta lappal. " Végig ezek a szavai hangzottak a fejemben és nem hagytak nyugodni. Mi van, hogyha beleegyeznék. Az mind a kettőnknek jobb lenne...

- Nem meg mondtam neked, hogy az éjszaka közepén szigorúan tilos enni, mivel csak jobban hízol tőle ? - jelent meg a konyhában MinSeo és ült le mellém egy másik székre. - Na, adj belőle nekem is egy kicsit - vette el előlem, de a kanalat nem igazán akartam neki adni. - Ne finnyáskodj már.

- Vegyél elő magadnak egy másikat.

- Ó, azok a hülye szokásaid - pufogott és kihúzva a fiókot kivett egy másik kanalat, majd visszajött a helyére.

- Veled meg mi van már megint ? - utaltam arra, hogy ő csak akkor evett az éjszaka közepén, hogyha valami gondja volt.

- Semmi... Csak... - sóhajtott és elkezdett turkálni a gabonapehely között. - Tudod, egyszer meséltem, hogy volt egy fiú, aki nagyon tetszett, de mivel nyolc év volt köztünk a korkülönbség, így ki is vertem a fejemből annak a lehetőségét, hogy sikerülhetne a kapcsolatunk... Az a srác pont abban a hotelben dolgozik, ahol meg fogunk szállni...

- Ezt a pechet - szaladt ki a számon. - Bocs, reflex volt - szabadkoztam és rögtön komolyabbá is váltam, amikor megláttam a kétségbeesett tekintetét. - Figyelj, ha találkozol is vele, nem lesz semmi gond. Tudod mit - jutott eszembe és felé fordultam -, mutasd meg neki, hogy milyen nő is vagy és biztos vagyok benne, hogy nem néz rád többé gyerekként.

- Ez hülyeség - nevetett fel szomorúan. - Mindig is olyan voltam neki, mint a húga... Ráadásul nem is keresett engem már két éve, azóta mióta Jejura költözött - hagyta abba az evést és kinyújtóztatta a karját a plafon felé. - Ő számomra olyan, mint az ég. Hiába nyújtózom felé, elérni soha nem fogom.

Csendben figyeltem, ahogy megtörölte a szemét és sikerült egy kicsit összeszednie magát. - De azért elgondolkozom az ajánlatodon - mosolygott rám. - Jobban belegondolva, nekem akár még sikerülhet is. Hisz kevés olyan csinos, okos és vicces lány van, mint én - gondolkozott el hangosan, mire csak megforgattam a szememet és magamban megállapítottam, hogy újra a régi. A kis önimádó lányka, de sokkal jobban szerettem így, mint meggyötörten. Utáltam, hogyha bármelyikük is szomorú volt, mivel az volt a nagy helyzet, hogy nem igazán tudtam, ilyenkor mi is a teendő. Mit kéne nekem csinálnom, hogy jobb legyen nekik; nekem, a leadernek. - Na, most rajtad a sor, hogy mesélj. Mi volt veled akkor mikor hazajöttél ? Történt valami a temetőben ? - kérdezte együtt érzően, mire csak megráztam a fejemet.

- Nem, dehogy. Ott minden rendben volt. Inkább azután történtek dolgok - kezdtem bele és elmeséltem az étteremben való találkozástól a házunk előtt való beszélgetésünket. Ahogy egyre jobban és jobban visszaemlékeztem régebbi dolgokra közben, lettem idegesebb és szorítottam ökölbe a kezemet. Még komolyan elgondolkoztam azon, hogy újra jóban legyünk ? A helyében én sem bocsátottam volna meg, magamnak, hogyha én tettem volna ellene olyat, mint amit ő tett ellenem.

- Nem értelek - vonta össze a szemöldökét MinSeo. - Te komolyan adtál nekem egy olyan ötletet, amit akár te is felhasználhatnál ? HyeRin - fogta meg a vállamat elvigyorodva, erre csak bizonytalanul a kezeire néztem majd rá és elgondolkoztam azon, hogy hogy tudott valaki ilyen ijesztően nézni. Az embernek még a szőr is felállt a hátán, komolyan. - Itt az alkalom, hogy bosszút állj rajta. Ezalatt a pár hónap alatt, amíg együtt dolgozunk, kedveltesd meg magad vele jobban, mint ahogy régebben szeretett és utána ejtsd pofára – magyarázta a tervét, mire én is elgondolkoztam rajta és elégedetten elmosolyodtam.

- Okos vagy - borzoltam össze a haját.

- Tudom - vigyorodott el -, de ezt hagyd abba - vette le kezemet a fejéről.

- De mégis, hogyan kedveltessem meg magamat vele ? Ez azért nem olyan egyszerű az én helyzetemben.

- Szimplán csak ne kerüld, és ne legyél vele annyira nagyon bunkó. Egyébként meg viselkedj úgy, mint ahogy szoktál, hisz régebben ezek ellenére is melletted maradt - vonta meg a vállát. Elgondolkoztam a tervünkön és igazán tetszett. Várj csak Jung HoSeok. Visszakapod tőlem azt, amit bennem okoztál annak idején. Ezek gondolatán talán szörnyű embernek tűnhettem mindenki számára, de ő egy olyan helyzetben hagyott el, amikor is nagy szükségem lett volna rá, de ő nem volt ott, hogy segítsen, holott én mindig mellette voltam a legrosszabb időszakában is. Ő volt ezek mellett az egyetlen barátom az, akiben megbíztam, az akivel mindent megosztottam és képes volt így beszélni a hátam mögött egy másik fiúval. Ha eszembe jutott, hogy ő milyen ember volt, akkor már nem éreztem magamat kicsit sem gonosznak. Csak azt kapta, amit megérdemelt.

Túl voltunk minden nagy koncertünkön, minden jó hangulatú fantalálkozón és a zenei műsorokban is nyertesnek mondhattuk magunkat. Ennél mindannyian sokkal rosszabb visszatérésre számítottunk, de kellemeset kellett csalódnunk, ugyanis az embereknek nagyon tetszett az új album és nem telt el úgy nap, hogy ne hallottam volna valahol a mi videó klipünket vagy egy-egy számunkat. Hihetetlenül boldog voltam, amikor az utcán megállítottak a rajongók és autógrammot kértek vagy esetleg fotót, de volt, aki leállt velem beszélgetni. Épp a normálisságuk miatt szerettem nagyon őket és azért is, mert elfogadtak olyannak amilyen voltam és ez ugyanúgy vonatkozott a többiekre is. Mindünknek voltak idegeső tulajdonságai; Bora állandó ügyetlenkedése, ami néha már az embereknek inkább volt irritáló, mint sem aranyos, viszont a rajongók mindig csak aggódtak miatta és egy rossz szót sem szóltak. Ott volt Hyun túlzott hiperaktivitása és néha idegesítő tettei, amikkel néhány ember agyára ment, de a rajongók megint csak nem szóltak semmit és mindig jó kedvre derítette őket ezekkel a dolgaival Hyun. MinSeo állandó önimádata, ami néha túlságosan meglátszott rajta, viszont ezzel a rajongóknak is több önbizalmat adott. Ráadásul ők meglátták, hogy egy igazán törődő ember ezek mellett és ő is ugyanúgy sebezhető volt, mint bárki más, még ha ez néha nem is látszott rajta. Aztán voltam én, a szőrös szívű lány, aki mindenkit lehordott a sárgaföldig, ha ahhoz volt kedve, viszont a rajongóink jól tudták, hogy valójában én is csak arra vágytam, hogy ezek ellenére is elfogadjanak; ők megtették és nekem nem is kellett több.

Ahogy teltek a napok, elérkezett az utazásunk előtti este és a házban akkora felfordulás volt, mintha tornádó ment volna keresztül benne. Ezt Park menedzser meg is jegyezte, mikor járt nálunk, hogy még egy utolsó megbeszélést tartsunk, amiben megint csak engem figyelmeztetett, hogy viselkedjek jól. Kösz szépen, én voltam a leader és még csak nem is bízott bennem. Bár nem is csodáltam.

Miután elment újra neki fogtunk a pakolásnak és megpróbáltuk a lehető legtöbb cuccot belepasszírozni a lehető legkisebb bőröndbe, vagy az én esetemben a közepes méretű sporttáskámba.

- Aish - feküdt keresztül a bőröndjén Hyun -, én feladom. Lehetetlenség ennyi ruhát és egyéb dolgot bepasszírozni egy ilyen kis bőröndbe.

- Hyun, nem lehetséges, hogy inkább csak te raksz bele túl sok fölösleges cuccot ? - léptem mellé és arrébb tolva felnyitottam a bőröndöt, hogy átnézzem mit is akart vinni.

- Minek van szükséged hajszárítóra ? A hotelben úgy is lesz - raktam félre az említett tárgyat, mire hüledezve próbálta visszagyömöszölni.

- Ilyen szép sötét kék színű sehol sincsen.

- Na, ne hülyéskedj már - próbáltam kivenni a kezéből, de mivel görcsösen kapaszkodott bele, így elengedtem, emiatt viszont a szőkés barna hajú lány hanyatt vágódott. Ezzel nem is törődve kezdtem tovább turkálni a cuccai közt. - Megkérdezzem, hogy mégis miért tettél be egy doboz ráment vagy inkább hagyjam ? - ráncoltam össze a homlokomat kivéve az említett ételt.

- Várj, várj. És mi van, hogyha nem lesz ilyen finom kimchis ízű Jejun ? Hm ? - nézett a szemeimbe kétségbeesetten.

- Akkor majd eszel mást ? - vágtam rá és arrébb dobtam a dobozt, ami zörögve landolt a parkettán egy kissé arrébb csúszva.

- Te most megszentségtelenítetted szegény rament - kúszott az étek felé és aggódva magához ölelte. - Szégyelld magad - méregetett engem résnyire szűkült szemekkel, én viszont csak pislogás nélkül meredtem rá és a jelenlévő másik két lányra.

- Hagyd csak - ült rá a saját bőröndjére MinSeo ezzel megpróbálva összébb nyomni a dolgait, így sikeresen becipzározva végre a bőröndöt. - Szerintem ő már ilyen őrülten született.

- Héé - mordult fel az említett személy.

- Inkább segítsünk egymásnak lányok - ajánlotta Bora a saját csukott bőröndje mellett ácsorogva.

- Te meg mégis hogy csináltad ? - lepődtem meg.

- Taníts mester - csúszott a lábához Hyun.

A jelenetet ugyan néztem egy darabig, de végül inkább visszafordultam a megoldatlan ügy felé és még kiszedtem pár fölöslegesnek tűnő dolgot, és mikor azt hittem, hogy már nem lephet meg semmi, összeszűkített szemekkel emeltem ki egy fekete zoknit, aminek volt két felvarrott szeme és egy szája.

- Te Hyun, ez meg mi a frász ? - lóbáltam meg előtte a dolgot, mire kitágult szemekkel vetette a tárgy felé magát, de jó reflexemnek köszönhetően a magasba emeltem a zoknit, ezért a semmivel a földön terült szét.

- Azt rakd vissza unnie - kért belém kapaszkodva, hogy elérje a ruhadarabot, de mivel ő vagy öt centivel alacsonyabb volt nálam, így eléggé nehézkesen ment neki a visszaszerzése, vagyis nem is ment. - Naaa, az a repülőre kell, hogy valamivel elszórakoztassam a fiúkat.

- Mi van ? - néztünk rá mind a hárman összezavarodva. - Csak nem bábozni akarsz vele ? - nevettem fel hitetlenkedve, de mivel ő csak komolyan bólogatott, ezért gyorsan eltoltam magamtól. - Még az kéne, hogy emiatt elmebetegnek gondoljanak minket. A zokni marad és punktum - vittem be a Borával közös szobánkba, majd visszaérve megállapítottam, hogy semmi más beazonosíthatatlan dolgot nem találtam Hyunnál. Ezért áttértem MinSeo bőröndjéhez, akivel vagy fél órán át vitatkoztam azon, hogy ne hozza el a létező összes ecsetét, körömlakkját, púderét, rúzsát, szemfestékét és egyéb szépségápolási mütyürjeit, mert úgy is lesz ott minden, mivel sminkesek is jönnek velünk a klip forgatása miatt. Mivel, mint kiderült fog készülni négy klip is a saját magunk által összehozott dallal. És erre volt három hónapunk; remek.

- Végre kész vagyunk - terült el Hyun a kanapén végig feküdve az ott ülő Borán és MinSeon. Én leültem velük szemben és nekidőltem egy mögém rakott párnának, amit a kisasztal elé raktam, hogy kevésbé nyomja a hátamat, majd fáradtan rájuk néztem.

- Holnap kezdődik minden - sóhajtottam és már előre is fárasztó volt belegondolni, hogy mi lesz, ha összeengedem a lányokat azzal a hét nem normális fiúval; kész katasztrófa.

- Holnap találkozni fogok vele - nézett maga elé MinSeo a nyolc évvel idősebb fiúra gondolva.

- Holnaptól kezdve három hónapon keresztül együtt leszek Jiminnel - lett egy kicsit élénkebb Bora és félénken ránk mosolygott miközben bepirult az arca. Legalább négyünk közül ketten várták az elkövetkező időket.

- Holnaptól minden nap mókás lesz - vigyorgott Hyun úgy, akár egy vadalma. - Tényleg - jutott hirtelen valami eszébe és feltápászkodva a két lányról, beült közéjük -, hogy lesznek a szoba elosztások ?

- Mégis hogy lennének ? - értetlenkedtem. - Valószínűleg én Borával, te pedig MinSeoval leszel, de nekem máshogy is jó mondjuk...

- Nem így értettem. Ez természetes meg minden, de azt azért vegyük figyelembe, hogy Bora és Jimin együtt vannak. Miért nem lesznek ők egy szobában ? - nézett az említett személyre kíváncsian, de ő már szinte nem is figyelt annyira zavarba jött. A feje pipacspirossá vált és össze-vissza kezdett el dadogni.

- Ne-ne mo-mondj ilyen-eket - nyögte ki nagy nehezen és segítségkérően rám nézett.

- Attól még, mert együtt vannak nem lesznek egy szobában - szólaltam rögtön közbe megpróbálva elmenni ettől a témától azzal, hogy lezárom.

- Ja, hogy ti még nem... - fokozta tovább Hyun, mire MinSeo ráütött a fejére.

- Csönd legyen már Hyun - próbálta meg éreztetni a lánnyal, hogy ideje lenne befognia, mert félő volt, hogy Bora azon nyomban elájul.

- Én mondjuk nem ezt mondtam - szaladt ki a számon, mire rögtön lesütöttem a szememet és megpróbáltam valamit kitalálni, de mivel túl nagy csend lett, így nem maradt már rá időm. Felnézve láttam Borán, hogy iszonyatosan zavarba jött és az arcát a tenyerébe temette, bár ettől függetlenül a fülein látszódott a pír, ha az arcán nem is. - Bocs, Bora - szólaltam meg kínosan beletúrva a hajamba és mérgesen a vigyorgó Hyunra néztem. - Ez is a te hibád.

- Miii ? Én nem kértelek, hogy mond el az igazat - nevetett fel. - De most tényleg ? Bora meg Jimin lefeküdtek ? Waoo... A mi kis Boránknak hamarabb lett komoly kapcsolata, mint nekünk - lepődött meg és szegény vöröskének több se kellett nyüszítve hajolt előre. Mi ketten MinSeoval viszont továbbra is hallgattunk és nem szóltunk egy szót sem. - Lányok, ti miért nem helyeseltek ? - kapkodta kettőnk közt a fejét.

- Nekem tényleg nem volt. Lehetett volna, de csak egy valaki kellett, viszont ő csak a húgaként tekintett rám - vonta meg a vállát szomorúan MinSeo, mire Hyun vigasztalóan átkarolta, majd rám nézett.

- Te miért nem szóltál semmit sem ? - húzogatta a szemöldökét perverzen és már nyitottam volna a számat, amikor is Bora válaszolt helyettem.

- Lefeküdt YoungJaeval - köpött be, mire mérgesen kaptam felé a fejemet.

- Boraaa ! - szóltam rá. - Ezt most miért kellett ? - tártam szét a karomat, de csak ijedten felnézett és a szája elé kapta a kezét.

- Bocsánat, csak teljesen zavarba jöttem a Jimines dolog miatt és meggondolatlanul kimondtam. Tényleg sajnálom - hajtotta le a fejét. Nagyot sóhajtva megráztam a fejemet, majd a két túl csöndes lány felé néztem.

- Khm... - túrtam zavartan a hajamba, de Hyun közbevágott.

- Ezt nem hiszem el. Én pedig azt hittem, hogy csak barátok vagytok - nézett rám tágra nyílt szemekkel.

- Nekem komolyan nem mondtad el ? - akadt ki MinSeo. - Borának miért, ha nekem nem ?

- Tanácsot kért, bár nem a legjobb embertől, de kért és emiatt osztottam meg vele ezt a kis ügyemet. És egyáltalán nem úgy van, ahogy azt ti gondoljátok.

- Akkor mégis hogy ? - fonta maga előtt keresztbe a karját MinSeo és Hyun is utánozva őt figyelmesen hallgatta, amit mondani készültem.

- Na jó - sóhajtottam. - Megosztom veletek, de csak azért mert bízom bennetek - tettem hozzá és neki kezdtem ennek a bizonyos sztorinak, amire kicsit sem voltam büszke, de megtörtént és már nem változtathattam rajta.

/////////// 

Sziasztok^^

Tegnap elég sok dolgom volt, így hát csak ma tudtam kirakni a részt, amire tuti, hogy nem számítottatok. Mármint a végére XD Úgy megnézném az arcotokat, de tényleg XD Mindenesetre jövő héten mindenre fény derül... Hihi~ Addig is mindenkinek szép napot és ne aggódjatok hamarosan téli szünet. Már igazán kevés kell addig^^

///////////