A fellépésünk előtt pár perccel siettem a színpad mögé és álltam meg az idegesen figyelő lányok előtt.

- Bocsánat, csak egy kicsit elbambultam és nem figyeltem az időt - néztem végig rajtuk, mire csak megrázták a fejüket és közelebb hívtak magukhoz, hogy egy körbe állhassunk. Megfogtuk egymás vállát és lehajtottuk a fejünket.

- Red Thread fighting ! Fate girl and boy saranghae ! - kiáltottuk és felemelve fejünket bíztatóan egymásra mosolyogtunk, majd elengedve egymás vállát beálltunk egymás mögé, hogy felmehessünk a színpadra. Még gyorsan megszorítottam Bora kezét, majd megindultam felfelé a lépcsőfokokon, amik elválasztottak a színpadtól; az életünktől. A fények kihunytak és észrevétlenül felsiettünk a színpadra, majd beálltunk a megfelelő formációba. A háttérben felcsendült a "Yes or No" című számunk és kivárva a megfelelő pillanatot belekezdtem. Ezzel egy időben a fények is kigyúltak ezzel láthatóvá téve az előttünk sokasodó tömeget. Egy csarnokban léptünk fel az ügynökségnél dolgozó többi idollal együtt, így minden fandomhoz tartozó emberek voltak itt, de nagyon sok helyen láttam a mi kis vörös fonallal körbetekert mikrofonunkat, amik fehér és piros fénnyel világítottak. Ahogy hullámzottak a fények, lettem egyre nyugodtabb és kezdtem el élvezni a fellépés minden egyes részét. Ahogy velünk vagy éppen a mi részeinket énekelték a rajongók egy kis melegséget okozott az én már-már fagyos szívemben és igazán örültem, hogy megtaláltam életem célját. Nagyon reménykedtem benne, hogy anya is figyelt fentről és velem együtt örült.

Felhangzottak a szám utolsó sorai, amit már együtt énekeltünk és elsétálva a színpad elejére leguggolva nyúltunk a rajongók felé és fogtuk meg a kezüket vagy éppen fotózkodtunk a telefonjukkal... Ezt mondjuk csak Hyun csinálta, aki minden egyes fellépésünkkor eljátszotta mindezt ezzel mini szívrohamot okozva főleg a fiúknak. Borával és MinSeoval csak összemosolyogtunk és felállva integetve haladtunk egyre hátrébb és hátrébb, mígnem elhalkult a szám és leoltódtak a fények. Nem hallatszódott más, mint a jelenlévők sikolyai és éljenzése, amik mind a négyünket boldogsággal töltöttek el. Viszont az ő kérésükre sem maradhattunk tovább, mivel láttam Borán, hogy már csak a nagy akaratereje tartotta lábon és bármelyik percben összeeshetett. Elsétáltunk a színpad oldalához és mikor már a jelenlévők nem láthattak semmit, megfogtam egyik oldaláról a vörös hajú lányt és segítettem lejönni a lépcsőn neki. Mögöttünk a maradék kettő tag szorosan követett egészen a kijáratig, amit nagy nehezen kinyitottunk, majd kilépve rajta nagyot sóhajtottunk, mivel egy kis hűvös levegőt érezhettünk végre a fülledt meleg után. Felnézve megpillantottam a B.A.P. tagokat és köztük rögtön szemet szúrt az integető YoungJae, aki ugyan igen nagy örömöt okozott nekem, de most sajnos nem állhattam meg vele váltani pár szót, mivel a csapattársam elsőbbséget élvezett.

- Minden rendben Bora ? - kérdezte HimChan aggódva miközben elhaladtunk mellettük.

- I-gen - válaszolta esetlenül szegény lány, mire bosszúsan ránéztem és megkértem, hogy lehetőleg ne beszéljen.

- Jók voltatok HyeRin - érintette meg mosolyogva a könyökömet YoungJae, mire a többiek is heves bólogatásba kezdtek egyetértésük jeléül. Mivel nagyon siettem, ezért csak hálásan elmosolyodtam és folytattam utamat az öltöző felé. Nagy hévvel rontott be előttem Hyun, ezzel megnyitva az utat és beérve gyorsan leültettem Borát a kanapéra és megmagyaráztam a helyzetet a kétségbeesett Park menedzsernek, hogy nyugodjon meg nem lesz semmi baja csak kell neki egy kis pihenés. Mind tudtuk ugyan, hogy ez ebben az időszakban nagyon nehezen ment, de inkább elvállaltam helyette a balhét az igazgatóval, de nem akartam hagyni, hogy testileg tönkretegye magát a visszatérésünk miatt. Rengeteget gyakoroltunk mostanában, ami főleg Borának volt megterhelő, aki nagyon sokat tett azért, hogy mindent tökéletesen csináljon, mivel egy kicsit botlábú volt, így mindig tovább bent maradtam vele a táncteremben, hogy segítsem a gyakorlásban és éreztem ugyan, hogy ennek nem lesz jó vége, de azért reménykedtem benne, hogy nem lesz semmi gond. Tévedtem.

A menedzserünk volt olyan drága, hogy eldobott minket a kórházba és el is ment az ügynökséghez, hogy beszéljen az érdekünkben az igazgatóval, akinél én bármikor kicsaptam volna a balhét, hogyha nem egyezett volna bele a kisebb szünetbe. A már jól ismert kórházba a maszkunkat felvéve és a sálunkat feljebb húzva mentünk a recepcióhoz, ami előtt nagy szerencsémre a nővérem állt. Megkönnyebbülve néztem a Hyun hátán lévő Borára és torok köszörülve megálltam MinJi mellett, aki érdeklődve emelte fel a tekintetét a kórlapja felől és nézett rám meglepetten.

- Hali - intettem és fojtottam gyorsan belé a szót. - Kellene egy szabad kórterem és te, hogy ellásd Borát - mutattam magunk mellé. Erre MinJi rögtön a lányok felé kapta a fejét és megállítva egy ápolót megkérte, hogy segítsen neki elhelyezni a félig eszméleténél lévő lányt. Még a nővérem gyorsan a kezembe nyomott pár papírt, hogy töltsem ki Bora adataival és az enyémekkel, majd el is tűnt a többiekkel együtt. A váróba leültem egy szabad székre és szép lassan elkezdtem töltögetni a papírt. Eközben éreztem ugyan néhány páciens tekintetét a hátamon, de nem zavartatva magamat folytattam, amit elkezdtem. Miután sikeresen kész lettem leadtam a recepciós pultnál az éppen ott lévő nőnek és elindultam megkeresni a többieket. Miközben nagy keresgélésben voltam, elkezdett rezegni a telefon a zsebemben, így megállva megnéztem, hogy ki hívhatta Borát és miután megláttam a szívecskével ellátott nevet elhúztam a zöld ikont és a fülemhez emeltem a telefont.

- Szia Bori - szólalt meg Jimin vidáman csengő hangja, mire rögtön el is húztam a számat két dolog miatt is; a hülye becézés és a közlendő tény miatt, amire előre tudtam, hogy mi lesz a reakciója.

- Neked is szia Jimin - lomboztam le azonnal, hogy nem a szerelme voltam, hanem szimplán csak a barátja. A vonal túlsóvégén rögtön nagy csend lett és már épp szólaltam volna meg, amikor is végre hallatta hangját.

- Történt valami Borával ? - vált komolyabbá a hangja, ami miatt elgondolkoztam ugyan azon, hogy nem mondom el neki, de mivel én általában nem hazudtam, így nem túl boldogan, de közöltem vele a tényeket.

- Rosszul lett a mai fellépésünk után, így... Nehogy elkezdj nekem kétségbeesni, mert akkor nem mondok semmit - figyelmeztettem, ugyanis még telefonon keresztül is érzékeltem a szapora lélegzetvételét. - Na szóval, rosszul lett, így kórházba hoztuk, és mielőtt még nagyon túlreagálnád az egészet, szimplán csak azért, mert itt normálisabban pihenhet, mint a dormban - magyaráztam higgadtan, de a szavaimat figyelembe se véve kezdett el kérdezősködni afelől, hogy milyen az állapota és hogy melyik kórházban is vagyunk. Ugyan hiába magyaráztam neki, hogy nem a legjobb ötlet idejönnie, mintha csak a falnak beszéltem volna az információk megszerzése után ki is nyomott. Összehúzott szemöldökkel néztem a kezemben elsötétült telefont és gondolkoztam el azon, hogy a szerelemmel túlfűtött emberek mégis miért nem tudtak hallgatni az ész érvekre. Pedig igazán jó lett volna, hogyha nem csap ekkora felhajtást, de egyéves ismeretség után már kiismertem annyira, hogy tudtam, Borát mindenkinél többre becsülte és mindig nagyon aggódott miatta, még ha semmi oka nem is lett volna rá.

Egy ideig sétálgatattam a kórházban, de mivel nem találtam meg azt a hülye kórtermet, így eldöntöttem, hogy akkor majd megkérdezem a nővéremet mégis hol találom Borát. Nehezen vallottam ugyan be, de nem igazán volt jó a tájékozódási képességem, így még ez a feladat is nehéznek bizonyult, de mikor kilépve a liftből a harmadik emeleten már ismerősnek bizonyult a folyosó megindultam jobbra és minden egyes ajtó melletti kiírást szemügyre vettem, hogy ezáltal végre megtalálhassam a nővéremet. Éreztem, hogy már közeledtem felé és befordulva a folyosó végén tudtam, hogy most már az ő ajtaja következik, de mikor megpillantottam a szobája előtt álló alakot azonnal megtorpantam és gyorsan visszaléptem a fal takarásába és kidugva a fejemet néztem, hogy mégis mit akarhatott pont a nővérem ajtaja előtt. Eleve meglepett az, hogy itt láttam, de hogy még MinJit is meglátogatta az teljesen összezavart és igazán kíváncsian vártam, hogy a nővérem mit lép erre. Lassan kinyitódott az ajtó és meg is hallottam kedvesen csilingelő hangját.

- HoSeok, de rég láttalak. Gyere be - hangzott, mire csak nagyokat pislogva figyeltem, ahogy a maszkos alak belépett a szobába és becsukta maga mögött az ajtót. Teljesen elléptem a faltól és idegesen az ajtó elé trappoltam. Már emeltem a kezemet, hogy bekopogjak, de ekkor megszólalt egy kis hang a fejemben és megállítva a kezemet pont a cselekedetem előtt magam elé bámulva próbáltam összerakni a dolgokat a fejemben. A nővérem mindig is jóban volt Jung HoSeokkal és akár azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy már egészen az elköltözése óta tartották a kapcsolatot. Hirtelen harag járta át az egész elmémet és legszívesebben berontottam volna és mindent hozzájuk vágtam volna, de mégsem tettem, mivel rájöttem, hogy MinJinek fogalma sem volt arról, hogy mi összevesztünk és már nem tartottuk a kapcsolatot, hisz én nem mondtam neki semmit sem, ugyanúgy mint a szüleinknek anno vagy a Red Thread tagoknak. Senkinek nem szóltam egy szót sem.

Nem túl jó kedvvel sétáltam le a recepcióra és érdeklődtem meg, hogy hol volt Bora. Végül a második emeleten meg is találtam és nagyot sóhajtva elhúztam az ajtót és már meg sem lepődtem, hogy Jimint a lányokkal együtt bent találtam nála. Hisz, ha Jung HoSeok itt volt, akkor számítani lehetett arra, hogy Jimin is.

- Szia - intettem a szürke hajú fiúnak, aki Bora ágya mellett ült egy széken és a lány kezét fogva nézte, ahogy alszik.

- Szia HyeRin noona - nézett felém és hajolt meg ültében. Ezt a gesztust én is viszonoztam és érdeklődve léptem a bent lévő két lány mellé, akik fülig érő mosollyal figyelték a párt az ablak előtt ácsorogva.

- Ezt most hagyjátok abba. Olyan fejetek van, mint egy pedofil öregembernek - vágtam hátba őket, hogy észhez térjenek.

- Aish ! - kapták felém a fejüket fájdalmas grimasszal az arcukon.

- Most mit vagytok úgy oda, még csak nem is ütöttem erősen - vigyorodtam el, mire reflexből nyeltek egy nagyot és inkább elszakították tekintetüket Bora és Jimin felől.

- Már megint nem találtál ide ? - mosolyodott el gúnyosan MinSeo, mire csak egy dühös nézés volt a válaszom, de ő mint mindig egy kis ideig tudta állni a tekintetemet nem úgy, mint a többiek. Ezt igazán szerettem benne és talán pont emiatt ő állt a csapatból az egyik legközelebb hozzám.

- Csak szimplán meglátogattam a nővéremet - hazudtam. Ennyit arról, hogy én sosem teszem.

- Csodálom, hogy egyáltalán hozzá eltaláltál - kapcsolódott be a beszélgetésbe Hyun is visszatartott nevetéssel, de miután MinSeoval összenéztek, rögtön vihogásba kezdtek, ami miatt idegesen néztem felváltva rájuk.

- Egy: ez nem vicces, kettő: maradjatok csöndbe, mert felébresztitek Borát. Így is csak a fájdalomcsillapító miatt tudott elaludni - szóltam rájuk, de akárhányszor csak rám, majd egymásra vezették tekintetüket, újra kitört belőlük a nevetés.

- Na jó - sóhajtottam fel és jelentőségteljesen Jiminre néztem. - Kérlek vigyázz helyettünk is Borára - kértem, mire mosolyogva bólintott és újra az alvó lány felé nézett. - Ti pedig - szóltam a mellettem nevető párosra -, most szépen velem jöttök - fogtam meg a karjukat, de mivel nem mozdultak egy tapodtat sem így drasztikusabb módszerhez kellett folyamodnom, ami szerencsére mindig be is vált. Elengedtem őket, majd a fülüknél fogva kezdtem el az ajtó felé rángatni a két lányt, akik rögtön abba is hagyták a röhögést és felkiáltva kaptak a fülükhöz.

- Unnie, áucs, ez fáj - kapálózott Hyun, de figyelmen kívül hagyva toltam el sikeresen a lábammal az ajtót és húztam ki őket magammal. Mikor már biztos távolságra voltunk a kórteremtől idegesen elengedtem őket és egy darabig figyeltem, ahogy a fülüket fogva jajgattak és dörzsölték fájdalmas grimasszal az arcukon, de végül csípőre tett kézzel megszólaltam.

- Legalább lehetnétek tekintettel néha másokra is és igazán viselkedhetnétek komolyabban. Bora így is szerencse, hogy képes volt elaludni, erre ti őrültek módjára kezdetek el vihorászni - hordtam le őket, mire rögön összébb húzták magukat és szótlanul a csizmájuk orrát kezdték el bámulni. Oké, lehet, hogy egy hangyányit nyers voltam, de nem szerettem, amikor még ilyen helyzetben is képesek voltak elviccelni a dolgokat.

- Jól van - szólalt meg MinSeo felnézve. - Sajnáljuk...csak szerettük volna elterelni a figyelmedet - sóhajtott fel és az égnek emelte a tekintetét.

- Ezt meg, hogy érted ? - ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Néha túl sokat aggodalmaskodsz és szerettük volna, hogyha legalább egy kicsit elengeded magadat. Ráadásul, úgy hallottuk, hogy HoSeok is itt van...

- Tudom - forgattam meg a szememet és ismét ökölbe szorult a kezem erre a gondolatra.

- Tudod ? - szólalt meg egyszerre mind két lány, majd sejtelmesen egymásra néztek.

- Szóval ezért vagy ilyen harapós kedvedben - állapította meg Hyun, de tekintetemet látva inkább elhallgatott.

- Figyeljetek, ezt inkább hagyjuk és menjünk haza Borának pár ruháért - tanácsoltam terelve a témát, mire egyetértően bólintottak és a lift felé vették az irányt. Megálltam mellettük és hallgattam az eszmecseréjüket arról, hogy mégis mit kéne hozni, de eközben nekem még mindig a nővérem és Jung HoSeok körül jártak a gondolataim. Mégis mit keresett az a srác nála ? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben és szinte megváltásként ért a lift érkezését jelző hang, ami kizökkentett a túlzott elmélkedésemből. Beléptem a többiekkel együtt és felnézve pillantottam meg, ahogy a mellettünk lévő liftből kiszálló emberek elhaladtak előttünk, majd feltűnt egy ismerős alak, aki szintén meglátott és megtorpanva bámult egyenesen a szemeimbe. Már megint ugyanazt láttam; a szomorúságot, ami már kicsit sem tudott meghatni. Egészen addig bámultunk szótlanul, míg be nem záródott a lift ajtaja, ezzel elválasztva minket egymástól. Szorosan lehunytam a szememet és megpróbáltam Jung HoSeok mosolygó arcát kiverni a fejemből és a felrémlő emlékeket a múltból. Az a múlt volt ez pedig már a jelen, amelyben már nem szerepeltünk egymás életében.

Vannak napok, amikor az ember minden idejét a gyakorlásnak szentelné és akkor jön valami, azaz valaki, aki ebben megakadályozza. Ez az én esetemben sem volt másképp, de amit most kért tőlem, azt nem voltam hajlandó megcsinálni. Nem akartam hallani a hangját, nem akartam látni a táncát, tulajdonképpen őt magát sem akartam látni. Az egész lényére nem voltam kíváncsi, de ezt Bora is jól tudhatta, így nem is értettem miért gondolta azt, hogy valami csoda folytán beleegyezek.

- Kérlek unnie - rángatta folyamatosan a pólóm ujját, miközben a koreográfiánkat gyakoroltam, azaz próbáltam volna, ha valaki ebben nem akadályoz.

- Bora - néztem rá szúrós szemekkel, mire rögtön elengedett és egy lépést hátrált. - Kérd meg MinSeot, Hyunt, Park menedzsert vagy tudom is én kit, de engem hagy békén ezzel - mondtam vagy sokadjára és újra a tükör felé nézve elismételtem a lépéseket. Bora csak csöndben figyelte, ahogy az elindított zenére táncoltam, majd fogta magát és a hangszóróhoz menve kikapcsolta azt. - Idegesítő vagy - telt be végleg a pohár és felé lépdelve terveztem el, hogy hogy teszem ki innen a szűrét, de egy valamin igazán meglepődtem. Most először nem ijedt meg tőlem és elszánt tekintettel nézett a szemeimbe. Ugyan kezei meg-meg remegtek, de egy tapodtat sem mozdult, pedig általában ilyenkor már rég egyedül hagyott volna, mert tudta, hogy nem igazán volt jó, hogyha felidegesített. Megállva előtte fürkésztem az arcát és gondolkoztam el újra meg újra a kérésén. Sóhajtva állapítottam meg, hogy tulajdonképpen nem haltam volna bele, ezért kivéve a telefonomat Bora kezéből a zsebembe csúsztattam és az ajtó felé sétáltam.

- Akkor nem jössz ? - néztem hátra, mire szélesen elmosolyodva utánam szaladt és hátulról ráugrott a hátamra.

- Szeretlek HyeRin unnie - motyogta a vállamba, mire csak megforgattam a szememet és a csimpaszkodó lányt megfogva kisétáltam a teremből.

A dormhoz érve gyorsan lefürödtem és a szekrény elé állva elgondolkoztam azon, hogy mégis milyen ruhát kellene felvennem... Várjunk csak... Engem ez miért is érdekelt volna ? MinSeo kezdett rossz hatással lenni rám...

- Ugye nem fehérneműben szándékozol menni ? - lépett be az emlegetett szamár és megállva mellettem szintén a ruháimat kezdte el nézegetni. - Feketét inkább ne vegyél fel... Hm, legyél inkább eredetibb. Valami világosabb még jól is állna - magyarázta és kezdett el turkálni az én cuccaim közt. A combom egy részét takarva figyeltem, hogy mégis mit akart, de amint megláttam egy szoknyát a kezében, kikaptam és jó messzire elhajítottam.

- Abban a cuccban halálra fagynék, tudod ki veszi fel - ráztam a fejem, mire oldalra döntött fejjel elmosolyodott.

- Te még azt melegben sem vennéd fel, úgyhogy az idő nem kifogás. Valami komoly traumád lehet a szoknyákkal, hogyha ennyire rettegsz tőlük.

- Honnan tudtad ? - lepődtem meg. - Tudod, olyan tíz éves korom környékén megtámadott egy szoknya... Azóta rémálmaim vannak vele - magyaráztam komoly fejjel.

- Szörnyű lehetett - válaszolta a fejét rázva. Egy darabig egymás arcát néztük, majd nem bírtuk tovább és elnevettük magunkat. - Na jó, komolyra fordítva a szót, akkor vedd fel ezt - nyomott a kezembe egy fekete, passzos, magasított derekú hosszú nadrágot. A látványára azonnal eltorzult az arcom, de MinSeo még egy fehér has pólót is a kezembe nyomot majd gyorsan a fürdőszoba felé lökdösött, hogy öltözzek át és megcsinálja a sminkemet is. Komolyan, mintha csak randira készültem volna...

- Ez a póló különben sem az enyém - morogtam az orrom alatt miközben felvettem "Fighting !" feliratos darabot. Magamat méregetve néztem a tükörképemet és sóhajtottam fel ma vagy ezredjére. Semmi kedvem nem volt vele találkozni, mert jól tudtam, hogyha Bora bemegy Jiminhez, akkor nekem is mennem kell és ott Jung HoSeokba is belebotlom. Bizony, BTS koncertre mentünk, mivel MinSeo és Hyun gyakorolni mentek a táncterembe, mivel a második legfiatalabbnak se mentek túl jól a koreok. Ha jobban belegondoltam Borára is ráfért volna a gyakorlás, de neki fontosabb volt a hülye koncert. Pfh...szerelmesek...

- Na, kész vagy ? - jött be MinSeo és mellém lépve kinyitotta a tükrös szekrényt, majd kivette belőle a sminkes cuccait. Leültetett a vécére és elém guggolva rám parancsolt, hogy csukjam be a szememet. Éreztem, ahogy az ecset hozzáér az arcomhoz és enyhén csikizi azt, majd a szemhéjamnál ez olyannyira irritált, hogy lehapciztam miatta szegény lányt. - Ugye nem jön megint elő az állandó megfázásod ? - utalt arra, hogy ilyenkor télen állandóan fojt az orrom és emiatt orrhangom is volt.

- Ne izgulj, vettem be immunerősítőt és megittam a napi tea adagomat. Ahogy hallod a hangomnak sincsen semmi baja. Szimplán csak a hülye ecseted irritált - magyaráztam mérgesen. Eleve utáltam, hogyha kisminkeltek és még mindig rossz volt, hogy ezt a mi esetünkben muszáj volt, mivel idolok voltunk.

- Ne az ecsetet bántsd - sértődött meg és láttam magam előtt, ahogy megrázza a fejét. Túlságosan is a szívén viselte a divat dolgait. - Egyébként pedig épp kérdezni akartam valamit - vált egy hangyányit komolyabbá a hangja és egy pillanatra az ecsettel is csak egy helyen pamacsolt. - Ugye tudod, hogy nem vagyunk hülyék és látjuk, hogy valami gondod van Jung HoSeokkal ? - kérdezte, mire megfeszültek az izmaim és kinyitottam a szememet.

- Ennyi elég volt, nem akarok úgy kinézni, mint egy bohóc - kerültem el nagy ívben a válaszadást és felvéve a szemüvegemet kiléptem a fürdőből. Örültem, mivel legalább ezt az egy szemüveget hordhattam néha, mivel ez még "menőnek" számított... Soha nem értettem a mai divatot és őszintén megvallva nem is akartam megérteni. A gondolataimat pedig sikeresen el is tereltem és megpróbáltam az engem folyamatosan fürkésző MinSeot is figyelmen kívül hagyni egészen addig míg el nem mentünk végre. Lassan vezettem a koncert helyszínéig és hallgattam Bora izgatott magyarázását arról, hogy mennyire örült annak, hogy Jiminék ilyen sikeresek lettek és hogy még neki is maradt jegy a mai koncertre. Való igaz, hogy a jegyek igen gyorsan elkeltek és ez a kettő is csak Jiminnek volt köszönhető, aki már előre lefoglalta őket. Voltaképp ingyen mentünk erre a koncertre aminek én örültem, mivel semmi pénzt ki nem adtam volna, azért, hogy élőben nézhessem Jung HoSeokot. Még a többi fiút csak-csak, na de őt...

///////////

Sziasztok^^

Így átolvasva a részt, rájöttem, hogy egy csomó olyan dolog történik, amik még nem fognak kiderülni és eddig egy olyat se raktam bele, ami már kiderült volna. Titkok-titkok hátán... És tuti azt hiszitek, hogy ennyi lesz csak... Hihi~ Lesznek itt még dolgok :D Mindenesetre remélem tetszett a rész^^

///////////