Egyenletes szuszogásra nyitottam ki a szememet és kábán pislogtam magam elé, vagyis inkább egy mellkasba, egy túlságosan is ismerős mellkasba. Bedugult orral és még mindig lüktető fejjel másztam ki mellőle és néztem végig az alvó testén. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszaemlékezzek a tegnap estére, de az agyam nem nagyon működött, így egy zsepit keresve adtam fel mára a gondolkozást. Nagyon könnyen megtudtam fázni, de azért reméltem, hogy legalább most nem lesz így. Hát kár volt reménykednem... A hangos orrfújásom miatt HoSeok mocorogni kezdett az ágyamban és először csak félig nyitotta ki szemét, de látva, hogy eltűntem, rögtön élénkebb lett. Ijedten ült fel az ágyban, de mikor megpillantott magával szemben, megkönnyebbülve eresztett ki egy halk sóhajt. Aztán amint észrevette a nem túl boldog arckifejezésemet el is kapta a fejét és a kicsit sem érdekes kék paplant kezdte el bámulni. Még mindig mérges voltam rá, annak ellenére is, hogy gondomat viselte, így dühös tekintettel meredtem rá. Hiába láttam rajta a megbánás apró jeleit, hajthatatlanul tartottam a morgós szerepemet és nem engedtem belőle, egyelőre.

- HyeJinnek hívták. - szólalt meg váratlanul, mire rögtön összeugrott a szemöldököm meglepettségemben és nem is tudtam hova tenni ezt a megnyilvánulását.

- HyeJin? - emésztgettem a szót, bár túl sok mindent nem tudtam kezdeni egy szimpla névvel, hogyha egyéb információt nem közölt róla.

- Ő egy kezdő stylist volt, mikor gyakornok lettem az ügynökségnél és rögtön megkedveltem, mivel nagyon hasonlított rád. Szintén erős jellemű és szabadszellemű lány volt. - folytatta halványan elmosolyodva, mire érdeklődve mentem közelebb és ültem le az ágy szélére - Ő az oka, amiért megváltoztam... Amiért állandóan figyelmeztetlek téged, mivel nem akarom, hogy veled is ugyan az történjen, mint vele. - halkult el és egyre szaporábban kezdte venni a levegőt.

Rossz érzés öntött el így látva őt; ilyen gyámoltalannak és sebezhetőnek, ezért közelebb mászva hozzá kitártam a karomat és megöleltem. Olyan szorosan fogtam körbe, hogy még a szuszt is kipréseltem belőle, de nem bírtam elviselni ezt a látványt, így inkább ehhez a nyugtató módszerhez folyamodtam. Amikor megéreztem kezét a derekamon és, hogy a fejét a vállamba fúrja, nagyot nyelve hunytam le a szememet és próbáltam figyelmen kívül hagyni a bennem örömtáncot járó énemet. Nem szabadott örülnöm annak, hogy elmondta, annak meg még inkább nem, hogy ilyen közelségbe kerülhettem vele és a támasza lehettem. Tulajdonképpen semmit sem szabadott volna gondolnom, mégis egy részem örült ennek az ölelésnek.

- Nem kell mindent egyszerre elmondanod, csak szép lassan, van időnk. - magyaráztam és reméltem, hogy ezzel elérem, hogy megbízzon bennem. Mert néha igazán kételkedtem ebben.

Valahogy sikerült HoSeokba egy kis életet varázsolnom és miután megígértette velem, hogy ma jó kislány leszek és nem kötök bele YoonGiba, egyedül is hagyott, hogy átöltözhessek. Nem mondtam neki ugyan, de tényleg nem voltam még túl jól, de bevéve egy újabb fájdalomcsillapítót, reméltem, hogy minden rendbe jön és jobban leszek. A fejem már ugyan kevésbé lüktetett, de az orrom szüntelenül folyt és a hangom nem akart az eredeti lenni.

Emiatt jobb kedve is lett egy kicsit a végére HoSeoknak, még ha azt is állította, hogy semmi köze nem volt a hangomhoz. Na persze...

- Tuti már felébredtek. - hallottam meg az ajtó előtt toporgó Hyun hangját, mire MinSeo rögtön le is pisszegte.

- Ha csöndbe maradnál, talán hallanék is valamit...

- Na? - szólalt meg Bora is várakozóan.

- Hogy ti mennyire türelmetlenek vagytok. - hőbörgött továbbra is a legidősebb lány - Mint mondtam, maradjatok kussba és akkor talán hallok is majd valamit.

- Jól van, jól van. Mondhattad volna szebben is. - sértődött meg a maknae.

Én igen jót szórakoztam eme eszmecserén, de azért, hogy ne szenvedjenek tovább a kíváncsiskodás miatt, odasétáltam az ajtóhoz és kitártam előttük. Ennek következtében mind egyszerre estek be rajta, egyenesen rám. Idegesen lökdöstem le a nehézsúlyt magamról és néztem összehúzott szemekkel a kicsit meglepett társaságra.

- Hát te már fent vagy? - nevetett zavartan MinSeo és megpróbált feltűnésmentesen körülnézni, amiből rögtön rá is jöttem, hogy bizony keményen benne volt a keze abban, hogy HoSeok este bejött hozzám.

- Hát én már fent vagyok. - keltem fel nagy nehezen és raktam csípőre a kezemet.

- Ijj, ez a kiakadós póza. - suttogta Hyun, aki azt hitte, így majd nem hallom, dühösen oda fordítottam a fejemet, amivel igazat is adtam ennek a nevetséges állításnak.

- Hallottam ám. - húztam résnyire a szemeimet - És MinSeo.. - néztem felé lassan és halványan elmosolyodtam, ami miatt kínjában lesütötte a szemét - Mégis miért intézkedtél te a hátam mögött? Egyedül is meglettem volna, erre beküldted Jung HoSeokot, csakhogy még bonyolultabbá tedd, az egyébként sem felhőtlen kapcsolatunkat...

- Semmi ilyen szándékom nem volt. - állt talpra ő is és mélyen a szemembe nézett, ő is dühös volt. - Egyszerűen csak már rossz nézni, ahogy itt szenvedtek. Az elején utáltad most meg újra megszeretted és végre helyrehoztad a barátságotokat, de mivel te már kezdesz többet is érezni, így hülyén viselkedsz. - rázta a fejét mindentudóan. A szavainak hatására a levegő is belém szorult.

- Nem vagyok szerelmes Jung HoSeokba, egyszerűen csak segíteni szeretnék neki, mint a barátja. Csak azért mert most te a felhők között jársz, én még nem változtam át szerelmes lánykává. Igen, HoSeok valóban jól néz ki, és ugyanolyan kedves és vicces, mint régen, de ez még nem ad okot arra, hogy beleszeressek... Könyörgöm, még csak alig két hete lettünk újra jóban. Hogy szerethettem volna bele ilyen gyorsan? Azért ezt látva ti is elgondolkozhatnátok... - vettem egy nagy levegőt a végére. Ugyanis olyan gyorsan hadartam el mindezt, hogy még normálisan levegőt se tudtam venni. A három lány először csak döbbenten nézett rám, majd egyre jobban kezdett megenyhülni az arckifejezésük és egymásra nézve elkezdtek nevetni. Én pedig csak álltam ott, mint egy fadarab és fogalmam sem volt arról, hogy mi lett velük. Jó ideig elszórakoztak, feltehetőleg rajtam, mire a leggyöngébb láncszem, azaz Bora, meg is szólalt.

- Lehet, hogy nem hinnél Hyunnak vagy MinSeonak, ha ők mondanák, de kérlek hallgass rám. Én vagyok az egyetlen tag a bandában, akinek erős kapcsolata van, így biztosan tudom. - lépett közelebb hozzám és fogta meg a kezemet, majd mosolyogva a szemeimbe nézett. Nagyot nyelve vártam mit is akart, ugyanis ezzel a viselkedésükkel már kezdtek megijeszteni. - Te szerelmes vagy HoSeokba, de mivel régebben is bebeszélted magadnak, hogy csak barátok vagytok, így most is ezt teszed, védekezés céljából. - mondta ki kerek-perec, mire az ezt követő hosszú és súlyos csönd után rajtam volt a sor, hogy egy jót röhögjek. A szememet törölgetve kértem tőlük időt és egy kicsit hátrálva leültem az ágyra.

- Rég hallottam már ilyen vicces dolgot. - támaszkodtam meg két oldalt a kezemmel és mosolyogva néztem a gondterhelt arcú lányokra - Régebben sem szerettem, ahogy most sem. Ez inkább úgy hangzik, mint amit ti akartok.

- Lehet, hogy szeretnénk, ha végre nem lennél ilyen zsörtölődős, bunkó, meg ilyenek és valóban segítene ebben egy fiú, de most tényleg nem erről van szó. - magyarázta Hyun is. Az a Hyun, aki soha nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint a szerelem, mivel ahhoz túl gyerekes személyisége volt és most miattam mégis ilyeneket mondott.

- Most komolyan az én szerelmi életem miatt aggódtok?

- Igen! - vágták rá egyszerre, mire megforgattam a szemeimet és nagyot sóhajtva lett komolyabb az arcom.

- Kezdjük ott, hogy ez nem a ti dolgotok, így nem kéne beleszólnotok. – mondtam mérgesen, de még magamat is megleptem, amikor folytattam - Viszont, ha pár hét múlva felteszitek újra ezt a kérdést, akkor talán tudok valami biztosabbat is mondani. Remélem meg tudjátok érteni, hogy eddig nem nagyon volt időm ilyeneken gondolkozni, hisz örültem, hogy visszakaptam a legjobb barátomat.

- Ígéred? - nézett rám MinSeo felvont szemöldökkel.

- Persze. - legyintettem, mire kaptam a nyakamba három sikítozó lányt. Megrökönyödve hagytam, hogy ölelgessenek, ha ők ettől jobban érezték magukat. Mindeközben eszembe jutott, hogy mégis hogyan lehettek ilyen jó barátaim. Megérdemeltem én ezt egyáltalán?

A lányok látogatása miatt eléggé sietnem kellett a próbaterembe, csakhogy fogalmam sem volt róla, hogy mégis melyikben is volt a zongora. Három választási lehetőségem lehetett, de mivel a harmadik ajtó mögött csak egy sima táncterem volt és az elsőről tudtam, hogy kiköpött mása az utolsónak, így túl sok választási lehetőségem nem is maradt. Bár nem értettem, hogy akkor mégis miért gondolkoztam én ezen ennyit. Fáradt voltam, nagyon fáradt...

- Végre, hogy ideértél! - "üdvözölt" azonnal YoonGi, mire csak legyintettem egyet, majd elfoglaltam a szabad széket és felhúzva a lábaimat, törökülésbe ültem - Na, most, hogy kényelembe helyezted magad, kezdhetnénk is a megbeszélést.

- Hyung... - nézett rá HoSeok a fejét rázva és felém fordulva megforgatta a szemeit, amin igen jót szórakoztam. Úgy tűnt már ő sem tudta elnézni, hogy YoonGi akkor is így viselkedett velem, mikor még csak meg sem szólaltam. Mondtam én, hogy az egész lényemmel gondja volt.

- Na, most hogy lenyugodtál, - néztem YoonGira jelentőségteljesen - végre megoszthatom veletek az elképzeléseimet. - húztam ki magamat és bele is kezdtem az ötletem felvázolásába - Jobban elgondolkoztam a düh témán és voltaképp rájöttem, hogy full fölöslegesen aggódtunk, meg veszekedtünk ennyit.

Hiszen egész egyszerűen vehetnénk alapnak a mi kapcsolatunkat is. Feltéve, ha eláruljuk egymásnak, hogy mi idegesít fel bennünket a másikban...

- Nekem viszont van egy jobb ötletem. - vágott közbe YoonGi, mire csak dühösen végig mértem és feladtam, hogy valaha is tetszeni fog neki az, amit én találok ki.

- Hyung. - szólt rá HoSeok.

- Mindegy, mondd. - forgattam meg a szemeimet és néztem rá várakozásteljesen. Ha valami jöttment ötletet akart felhozni, akkor reméltem, hogy felkészült a kiakadásomra.

- Vegyük a ti kapcsolatotokat. - mutatott kettőnkre, mire mind a ketten értetlenül néztünk rá - Olyan... Ááá, mindegy! Szóval, mi van, hogyha egy olyan dalt írnánk, ami a változásról szólna. Illetve a másik fél magával szembeni dühéről, amiért nem tud semmit sem tenni a barátjáért. - magyarázta magabiztosan, ami miatt kicsit ideges lettem. Igen, jó téma volt, de nem szerettem, hogyha a problémáimat kellett kiveséznem egy dalban. Viszont mivel jobb ötletünk nem volt, így emellett maradtunk. Túl sok mindent mondjuk nem is tehettünk volna, hisz az idő vészesen fogyott és muszáj volt ezzel végeznünk két hónapon belül.

Sokat ugyan nem tudtam a fiúknak segíteni, maximum annyival, hogy dühösen ordítoztam vagy YoonGival, amiért egy seggfej volt, vagy pedig HoSeokkal, aki tulajdonképpen nem tett semmi rosszat, de a bennem keletkezett feszültség rajta csattant. Nem volt egy szép dolog tőlem, de ez már nem számított, hisz szerencsére jól haladtak a dallal. Én eközben egy csomót edzettem és próbáltam valami koreográfiát összehozni, még ha az alap nem is volt meg rendesen. Legalább már voltak ötleteim, ami ebben az esetben igazán jól jött, mivel így nem foglalkoztam olyan értelmetlen gondolatokkal, mint hogy Jung HoSeok meg én, vagy én meg Jung HoSeok. A lányoknak köszönhetően viszont eléggé sokszor előjött ez az egész a fejemben, így kénytelen voltam minden alkalommal csinálni valamit.

A mai elterelésem az lett, hogy meglátogattam egyedül az uszodát, és mivel végre beszereztem a városban egy fürdőruhát, - és egy fürdőnadrágot is, hogy a combomon lévő heg takarva legyen - így nem kellett ruhában úszkálnom.

Szerettem úszni, mert megnyugtatott, akár a havazás. Mivel bent meleg volt, így nem is éreztem, hogy tél lenne odakint. A náthám szép lassan elmúlt, így már a hangom is visszajött, ami miatt raktam is fel egy rövid videót twitterre. Megkértem a rajongóinkat, hogy vigyázzanak az egészségükre, mert még mindig nagyon hideg van és influenza szezon is egyben. Most gondoljatok bele, biztos, hogy nem lett volna annyira hatásos ez az üzenet, hogyha orrhangon vettem volna fel. Már nem tudom hányadik hosszt úszhattam, de hirtelen valaki a nevemen szólított, így kiemeltem a fejemet a vízből és a medence széléhez úsztam.

- Szia. - intettem SiWoonak, bár nem értettem, hogy mit keresett itt. Lehet ki akart küldeni a medencéből?

- A segítségedre van szükségem. - guggolt le elém és vágott rögtön a közepébe. Csak nagyokat pislogva vártam, hogy folytassa, de mivel csak zavartan oldalra kapta a fejét, így sóhajtva fogtam és lefröcsköltem egy kis vízzel, hogy végre észhez térítsem. Meglepetten kapta felém a fejét és láttam, hogy rám szólt volna, amiért az egyenruháját összevizeztem, de inkább sóhajtott egy nagyot és neki kezdett. - MinSeo mennyire szereti a nyálas dolgokat?

- Mi van? - döntöttem oldalra a fejemet, pedig nagyon is értettem miről beszélt, de nem tudtam kihagyni, hogy egy kicsit szórakozzak vele - Ha a csigákra gondolsz, akkor nem igazán szimpatizál velük.

- Mi? Nem. - rázta a fejét - Szeretnék vele beszélni valami fontos dologról, de nem tudom hogyan tegyem...

- Leegyszerűsítve, meg szeretnéd kérni, hogy a barátnőd legyen, de nem tudod, hogy tedd és milyen helyen? - ráncoltam össze a szemöldökömet és gondolkoztam el azon, hogy mégis miért nem tudta ezt ilyen egyszerűen elmondani.

- I-igen. - hajtotta le a fejét. - Segítesz? - nézett rám újra esdeklő tekintettel, de nem éreztem úgy, hogy bármit is kéne tennem. Így ezt hangosan ki is mondtam, nem kicsit meglepve ezzel a srácot.

- Nem. - mondtam ki egyszerűen, mire rögtön grimaszba torzult az arca és már kérdezte volna, hogy miért, de megelőztem - Egész egyszerűen azért, mert te is jól tudod, hogy miket szeret és voltaképpen csak megerősítés céljából kellene a szavam, mivel nem hiszel eléggé a döntésedben. - magyaráztam meg neki az okot, de nagyon úgy tűnt, hogy nem igazán értette meg. Én pedig szörnyen utáltam az olyan embereket, akik ennyire magatehetetlenek voltak. Viszont a jó szívem megint győzedelmeskedett, így halkan megjegyeztem, hogyha ennyire kell a segítségem, akkor talán megteszem, amit tudok. Emiatt annyira boldog lett, hogy gondolkozás nélkül magához ölelt és majdnem meg is fojtott, aztán meg még azon akadékoskodott, hogy vizes lett. Ez a saját hibájából történt, mivel nem kértem, hogy ölelgessen, de miután ezen is túltette magát végre távozott.

Sóhajtva néztem utána és ráztam meg mosolyogva a fejemet, majd hirtelen akkorát sikítottam, hogy az egész helyiség az én hangomtól zengett. Valaki hirtelen hátulról megölelte a derekamat, amivel nem kicsit rám hozta a frászt, pedig én igazán ritkán ijedek meg. Miután viszont egy túlságosan is ismerős nevetés csapta meg a fülemet dühösen könyököltem hasba támadómat. Emiatt rögtön el is engedett és kétségbeesetten kapaszkodott meg mellettem a medence szélében, hogy nehogy elmerüljön.

- Rin, ez fájt! - panaszkodott Jung HoSeok és túljátszva a szerepét, fájdalmasan felszisszent.

- Na, pont ezért nem kellene engem ijeszteget... - akadtam meg hirtelen a kioktatásomban, ugyanis túlságosan is meglepett HoSeok felsőtestének látványa. Határozottan nem ilyen volt régebben...

- Mi az? - fürkészte az arcomat aggódva - Valami baj van? Begörcsölt a lábad? - nézett le a víz alá, emiatt viszont egyik kezemmel rögtön lejjebb húztam a nadrágomat, hogy még véletlenül se látszódjon a heg. Majd lassan megráztam a fejemet és torok köszörülve elfordultam a másik irányba. Remek, most meg még úgy is viselkedek, mint egy rossz tini... Utáltam, hogy mostanában Jung HoSeok ilyen hatással volt rám. Pedig ennek egyáltalán nem szabadott volna így lennie. Most olyan szívesen elbeszélgettem volna erről YoungJaeval... - Egyébként, ki volt az előbbi srác? - szólalt meg hirtelen, mire rögtön felé kaptam a fejemet és meglepetten vettem észre sértődött tekintetét. Most meg mi baja volt?

- Egy barátom. - vágtam rá, ugyanis ez annyira nem volt hazugság. Végül is kezdett azzá válni, főleg hogyha még komolyabb kapcsolatba keveredik MinSeoval.

Lehet, hogy furcsa, de nekem Jimin is egy fajta barátom volt, mivel elég sok mindenről beszélgettünk már négyszemközt és sokszor mentünk el ketten vásárolni valamit Borának vagy éppen a BTS tagoknak. Mondjuk az legtöbbször a végén derült ki, hogy nekik vettünk, ami miatt jól lecsesztem és ő persze mindig bocsánatot is kért. Bár mivel rendszeresen újra megcsinálta, így már nem tudtam neki annyira hinni. Ezt mind azért tette, mert szerinte jól ismertem a fiú lelkeket. Nem tudtam ezzel annyira vitatkozni, de na, azért nem szívesen vásárolgattam nekik ajándékokat.

- Egy barátod... - emésztgette a szót HoSeok - Nagyon közel állhattok egymáshoz. - állapította meg nem túl boldogan, mire hitetlenkedve néztem rá.

- Te most féltékeny vagy? - lepődtem meg.

- Féltékeny? Én? Dehogyis, mégis hogy gondolhatod ezt rólam? - legyintett, ami miatt jól szembe fröcskölt – Bocsi. - húzta el a száját és felém nyúlva letörölte az arcomról a vízcseppeket. Rögtön égni kezdett a bőröm az érintésétől, ezért elhúzódtam tőle és inkább újra úszni kezdtem. Ezt a tettemet csak nagy szemekkel figyelte, de különösebben nem szólt még semmit se, amiért hálás is voltam, mivel semmi kedvem nem volt magyarázkodni neki. Még saját magamnak is zavaros volt ez az egész, nem hogy neki.

- Várj, várj, várj! - jött be elém, ezzel megállítva engem és rákényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek, ami persze hogy mosolygott, csak hogy ezzel még nehezebbé tegye a dolgomat. - Fura vagy. - állapította meg, mire csak halkan felhorkantam.

- Még hogy én fura? Nem épp te viselkedtél az előbb úgy, mint egy féltékeny pasi? - vontam össze a szemöldökömet, majd lepődtem meg, ugyanis a derekamnál fogva magához húzott és mélyen a szemembe nézett.

- Én csak féltelek, nem pedig féltékeny vagyok. Azért a kettő között jó nagy különbség van.

- Óóó, tehát ez azt jelenti, hogy akár le is smárolhatnám, téged az sem érdekelne. - raktam össze a dolgokat, mire csak meglepetten nyíltak szét az ajkai, ami miatt a győztesek örömével elmosolyodtam. - Hah. Én megmondtam, és ne is próbálj meg tiltakozni. Régebben, amikor ilyeneket említettem, akkor csak aggódva néztél rám és megszidtál, amiért ilyen felelőtlenül beszéltem. Most viszont meglepődtél és kicsit tartasz is tőle. - vázoltam fel előtte a mostani állást, de csak csöndben figyelte az arcomat és nem szólt semmit se - Oké, határozottan most kellene tiltakoznod. - mondtam kicsit összezavarodva. Ugyanis azt hittem, hogy majd vöröslő fejjel itt hagy, amiért ilyeneket állítok róla, viszont így, hogy semmilyen reakciója nem volt, egy kicsit kezdett aggasztani.

- Mi van, ha igazad van és valóban féltékeny vagyok? - döntötte oldalra a fejét elmosolyodva.

- Miket nem beszélsz! - ütöttem meg a mellkasát idegesen - Itt hülyéskedsz velem és majdnem el is hittem, amit mondtál...

- Gondolkozz, miért viselkednék így? - hajolt közelebb még mindig mosolyogva, ami miatt egyre jobban kezdett a szám kiszáradni. HyeRin, ne légy hülye! Biztos, hogy nem arról van szó.

- Ez az, vajon miért is? - nevettem fel erőltetetten és a szememmel már valami menekülő utat kerestem, de amíg nem eresztett, addig nehezen tudtam elhúzni innen a csíkot. Kezdett ez a helyzet egyre kellemetlenebbé válni számomra és kicsit sem segített, hogy egy jó barátom karjaiban voltam. Ha azt nézzük, hogy lehet már nem csak szimplán a barátom volt, akkor egy kicsit már igazán frusztrált, hogy egyedül voltunk.

- Szeretlek, mi van, hogyha ezt mondom? - hajolt még közelebb így a hajáról az orromra csöppent a víz.

- És mi van, hogyha én is ezt mondom? - néztem mélyen a szemébe és a hirtelen kikerekedett pupillái miatt véglegesen is rájöttem, hogy csak szórakozott.

Régebben is utáltam, hogyha ezt csinálta, nem hogy még most, amikor egyébként is össze voltam zavarodva. Éppen ezért éreztem úgy, hogy most muszáj megleckéztetnem. Csak egy kicsit ugyan, de előrébb döntöttem a fejemet, ami miatt vizes ajkaim súrolták az övéit. Mivel le volt csukva a szemem sajnos nem láthattam a reakcióját, de éreztem, hogy a derekamat fogó kezei ledermedtek és lazábban fogtak. Így arra tudtam következtetni, hogy eléggé megleptem őt.

Nem csináltam semmi mást, csak szimplán egy puszit nyomtam a szájára és már el is hajoltam tőle, majd kihasználva a meglepődöttségét elúsztam a medence széléhez és felnyomva magamat kimásztam. Még utoljára visszanéztem és halkan felnevettem, amiért még mindig egyhelyben maradva nézett maga elé, meg sem moccant. Azért reméltem, hogy nem fullad bele a vízbe...

/////////// 

Sziasztok^^

Ahogy ígértem hamarabb jöttem, mint múltkor XD Ráadásul egy ilyen izgalmakkal teli résszel^^ Én imádtam minden egyes részét írni és még meg is vagyok vele elégedve. Pedig azért ez ritkán van XD Oh, és most ezt csak így megemlítem, hogy a következő részben jön az a nagyobb ugrás a sztoriban, amiben először én se voltam biztos, de végül úgy döntöttem, hogy a történet miatt mindenféleképpen helyszínt kell váltanunk :) Remélem tetszett ez a rész nektek és a következő is éppen ennyire fog^^ Legyetek jók :D 

///////////