Lucy még fel sem eszmélt a sokkból, mikor érezte, hogy mellőle egy másik fiú futásnak eredt. Minho teljes erejéből rohant, miközben a szörnyeteg megfordult és rémes géplábain igyekezett eltűnni az Útvesztő folyosóin. Minho alig tíz másodperc alatt ért el Gallyhez, átvetette a karját a nyaka körül, majd elkezdte visszafelé vonszolni. Ám a zajra a Sirató is felfigyelt, megfordult, majd lassan, akár a fenyegető, kivédhetetlen halál kezdett a fiúk felé mászni. Lucy látta, ahogy a nyálkás test hátsó részéből egy fémfarok előrelendül, akár egy skorpióé, és felkészül, hogy megtámadja újabb áldozatát.

Lucy körül a fiúk eszeveszetten kiabáltak. Bíztatták Minhót, hogy igyekezzen, de még az izmos ázsiai se tudott olyan gyorsan haladni Gallyvel a hátán, hogy lehagyja a Siratót. A lány csak állt dermedten és elszorult szívvel figyelte, hogyan küzd négy legjobb barátja közül kettő a túlélésért. Tenni akart valamit. Segíteni akart, meg akarta menteni őket. Nem nézhette tétlenül, hogyan tépi szét őket az a gépszörnyeteg. Ez a vágya még a Siratóktól való félelmét is kiölte belőle. Meg akarta menteni őket. Minhót és Gallyt.

Harcolni akart. Új életében először harcolni akart. Le akarta verni a Siratót, szembe akart szállni vele, hogy Minhóéknak legyen idejük visszaérni a Tisztásra.

De ő maga csak egy lány volt. Egyedül, fegyver nélkül egy ilyen szörny ellen. Hogyan csinálja? Hogyan...?

Ekkor, valami isteni sugallatra, eszébe jutott a fémrúd.

Lelassult körülötte a világ, vagy talán ő maga gyorsult fel? Nem tudta eldönteni. A zsebébe nyúlt és előhúzta a fémrudat. Vizsgálni kezdte és szinte látni vélte, hogy valami sugárzik belőle. Látni vélte, ahogy fodrozódik körülötte a levegő, mintha izzott volna. Nem tudta, hogy ez tényleg így van-e, mindenesetre ő így látta. Úgy érezte, mintha egy belső hang éppen elmagyarázná neki, mit is csináljon ezzel a rúddal. Olyan volt, mintha visszakapta volna a múltja egy darabját. Aminek fontos és állandó része volt ez a fémdarab.

Felnézett és ökölbe szorított kezében ott tartotta a rudat. Már tudta, mit kell tennie.

Minho összeszorított fogakkal húzta-vonta Gallyt, aki próbált a lábán maradni, de látszott, hogy hatalmas fájdalmai vannak. Mögöttük a Sirató egyre közelebb és közelebb ért, a farokból kiugrott egy tű, ami szúrásra emelkedett. Lucy előrelépett, de még nem szelte át a határt. Nem látta maga körül a fiúkat, már a hangjukat sem hallotta. Csak a Siratóra koncentrált, a célpontra, amit el akart pusztítani. Kinyújtotta a karját a szörny felé, a fejében pedig megjelent egy kép. Egy kép, egy tervrajz, amit már megálmodott egyszer. Hiszen lerajzolta és a tervrajz most ott pihent a szobájában, az éjjeliszekrény fiókjában. Koncentrált, látta maga előtt az összes apró darabot, ami felépítette a fegyvert, tudta, minek hogyan kell működnie, még a töltényeket is megtervezte, amik a fegyverben futó elektromos töltésekből átalakított energiából álltak.

Építő volt. Egy Építő, aki fegyvereket épít.

A rúd felizzott, majd felragyogott, végül az elemek elkezdtek megjelenni. Mintha a rúd kezdett volna átváltozni, de valójában a semmiből jelentek meg az alkotóelemek. Minden egymásba kapcsolódott, belülről kifelé építkezett, és amikor az utolsó darab is a helyére kattant, a kész gépágyú ott volt a kezében, tüzelésre készen. Lucy terpeszbe állt, hogy állva maradjon a visszarúgás után, majd lehunyta a bal szemét és célzott.

- Minho, félre! - kiáltotta.

Minho olyannyira meglepődött, hogy Gallyvel együtt hasra esett, ám már ez is tiszta célt szolgáltatott Lucynak. Jobb mutatóujjával ráfogott a ravaszra, majd kifújta a levegőt és lőtt.

A kosárlabda méretű energialövedék telibe találta a Siratót, ami jó pár métert repült hátra az Útvesztő belseje felé. Lucy látta, hogy Minho tátott szájjal néz a háta mögé, figyelte, mi történt a szörnnyel.

- Minho, gyere vissza! - kiabálta Lucy és újra lőtt. A Sirató ugyanis gyorsabban magához tért, mint várta, és újra támadásba lendült, ezúttal azonban szinte száguldott a Tisztás felé. Az újabb találat megint visszalökte, de ismét rohamra indult. A lövedékek láthatóan nem okoztak sérülést benne.

- Minho! - kiáltott újra Lucy, miközben már folyamatosan tüzelt. Végre azt látta, hogy Minho újra felnyalábolja Gallyt és a folyosó szélén, a falak mellett evickélnek vissza a Tisztásra. A Sirató azonban lassan előrébb és előrébb jutott, mert a lövések között túl nagy idő telt el ahhoz, hogy hatásosan hátráltassa a szörnyet. Lucy tudta, hogy ez a fegyver nem tudja hatékonyan hátráltatni a Siratót. Mást kellett kitalálnia.

Ekkor eszébe jutott, hogy a rudat kettőbe lehet törni. Egy utolsó lövedék után visszaváltoztatta a gépágyút a rúddá, majd kettétörte, és a két kezébe fogta a két darabot. Újra koncentrált mire a rúd mindkét fele felizzott, és a két darabon egymástól függetlenül kezdtek el megjelenni az építőelemek. Mikor elkészült, Lucy két minigunnal állt a Kapuban, amiket most felemelt és a szörnyre célzott. Alul kiugrott egy-egy tartóláb a minigunból, így a lánynak nem kellett a teljes fegyver súlyát megtartani. Meghúzta mind a két ravaszt.

Lövedékek százai szelték át a levegőt és csapódtak bele a Sirató nyálkás húsába. Ezek is energiából álltak, így nem okoztak kárt a szörnyben, viszont tökéletesek voltak a feltartására. Minho eközben egyre közelebb jutott, már csak pár lépést kellett megtennie. A Sirató rémes hangot hallatott, próbált felmászni a falak indáin, hátra meg tudja kerülni a lövedékeket, de Lucy végig a lényen tartotta a fegyver csöveit. Végül a Sirató feladta, megfordult és eliszkolt a folyosón, épp akkor, mikor Minho és Gally visszaértek a Tisztásra. Lucy csak akkor hagyta abba a tüzelést, amikor a Sirató már eltűnt az egyik elágazásban. Lihegett, lehunyta a szemét, és próbálta felkészíteni magát arra, hogy szembeforduljon a többiekkel. Elengedte a képet a fejéből, aztán érezte, hogy a keze, az alkarja körül eltűnik a fém, mintha elpárolgott volna. Mire kinyitotta a szemét, már ismét csak a két fémrudat fogta a kezében. Összeillesztette őket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét koncentrált, és egy pillanattal később már meg is jelent egy kapocs a rúd tetején. Ennek segítségével rácsatolta a rudat az övére, majd ráhúzta a pólóját, aztán egy végső sóhaj után megfordult és beengedte a külvilágot.

Sejtette, mennyire le lesznek sokkolva a fiúk, de még csak a közelébe sem járt annak, ami fogadta. Síri csönd volt, csak Gally nyöszörgéseit és Minho zihálását lehetett hallani. Bármelyik arcra nézett, Lucy elkerekedett szemeket és leesett állakat látott. Mindannyian őt bámulták, és úgy tűnt, mintha teljesen lefagytak volna - és Lucy ezt teljesen meg tudta érteni. Ő maga se tudta, hogyan vagy miért jött rá a rúd funkciójára, csak annyit tudott, hogy a lehető legjobbkor tette ezt meg. Viszont azt is tudta, hogy most kérdések egész hadával kell majd szembenéznie, amikre nem fog tudni válaszolni.

Végül, ki tudja, mennyi idő múlva, Alby megszólalt:

- Gyűlés. Most!

- Jeff, lásd el Gallyt - vetette oda Minho a fiúnak, mire Jeff és Adam kiváltak a tömegből, felnyalábolták Gallyt és elsiettek vele a Táborba.

- A többiek menjenek vissza dolgozni! - szólt fennhangon Alby, de láthatóan senkinek sem akaródzott teljesíteni a parancsot. Még mindig Lucyt bámulták, aki lassan már kezdte kínosan érezni magát a reflektorfényben. Szinte kétségbeesve kereste meg Newtot a tömegben, aki azonban nem bámult rá elkerekedett szemekkel, nem tátotta el a száját, semmi sem mutatta a döbbenetét. Csak nézte őt, úgy, mint a vak, aki először látja a napot. Lucy most már zavarba is jött, így csak félrefordította a fejét.

- Lucy, a tanácsterembe! Most! - parancsolta a lánynak Alby, de most először volt valami távolságtartás a hangjában. Mintha Alby rájött volna, hogy Lucyban emberére talált. Mindenesetre a lány végre megmozdult és felszegett fejjel vágta át magát a tömegen. Úgy sietett keresztül a Tisztáson, hogy egyik fiúra sem nézett rá.

Már belépett volna a Táborba, mikor vérfagyasztó sikoly hasított a levegőbe. Az egyik emeleti szobából jött. Lucy szíve összeszorult, hiszen felismerte a hangot; már fel akart menni a lépcsőn, de valaki gyengéden megragadta a karját.

- Nem akarod látni - szólt Newt.

- Mi történik? - kérdezte Lucy, miközben igyekezett kizárni Gally újabb sikolyát. - Mi történik Gallyvel?

- Jeff beadta neki az Ellenszert - felelte Newt. - Most megy át az Átváltozáson. Elvileg tudod, milyen undorító látvány, így nem kéne felmenned. Főleg úgy, hogy a Zöldfüleknek meg van tiltva, hogy lássák.

- Rendben lesz? - suttogta Lucy, aggodalomtól elszorult torokkal.

- Két-három napig még ez lesz, de aztán elmúlik és felébred - mondta Newt, miközben vigasztalóan végigsimított Lucy karján. - Ám azt senki sem tudja, mit lát az Átváltozás alatt. Lehet, hogy teljesen más emberként fog magához térni.

Lucy aprót bólintott, majd még egyszer felnézett a lépcső teteje felé.

- Különben is, most inkább magaddal kellene foglalkoznod - szólt Newt, ahogy kezdte óvatosan elvonszolni Lucyt a lépcsőtől. - Ugye tudod, mi jön most.

- Persze - sóhajtotta Lucy. - Nyilvánosan kicsinálnak.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Helóka!

Sajnálom, ez most ilyen rövid rész lett, megpróbáltam tovább írni, de aztán rájöttem, hogy itt tökéletesen szét lehet választani a történetet, hogy tovább húzzam a kíváncsiságotokat. Tudom, gonosz vagyok, de megéri várni, meglátjátok.

Köszönöm a rengeteg támogatást és kommentet, imádlak titeket!

Hamarosan érkezik az új rész!

Anna