Vágni lehetett a feszültséget a tanácsteremben. Lucy úgy érezte magát, mintha a kivégzésére sétált volna be. Leült ugyanabba a székbe, amibe az érkezése napján és végignézett a vele szemben ülő fiúkon. Mind olyan arcot vágtak, mintha féltek volna tőle. Ez alól kivételt képzett Newt és Minho: előbbi bíztatóan, utóbbi pedig teljesen elámulva bámult rá.

- Hagyjuk most a formalitásokat - vágott a közepébe Alby. - Ami a Keleti Kapunál történt, minden volt, csak nem szokványos. Lucy, tudni akarom, hogy mi történt. Mondj el mindent, amit tudsz. Mi történt? Mi volt ez?

- Nem tudom - rázta a fejét a lány. - Úgy éreztem, mintha... mintha valaki megmondta volna, mit csináljak. Mintha egy hang megsúgta volna, hogy a rúd mire való és hogyan segítsek vele Minhóékon. Megjelent a fejemben a fegyver képe, minden egyes alkotórésze és egyszerűen tudtam, hogyan építsem meg. De egészen eddig fogalmam se volt róla, hogy képes vagyok erre...

Nem tudta, mi mást mondhatott volna még, így elhallgatott. Borzasztóan ideges volt. Newtra nézett és az sem nyugtatta meg, hogy a fiú is feszülten néz rá, még ha közben próbál is lelket önteni belé.

- Ha szabad szólnom - húzta ki magát Minho -, nem értem, mit problémázunk ezen ennyit. Lucy megmentette az életünket. Nélküle engem is elkapott volna a Sirató. Lehet, hogy nem úsztam volna meg egy szúrással, talán széttépedt volna. Ha Lucy nem csinálja azt, amit, Gallyvel ott haltunk volna meg. Még sosem láttam ilyet. Olyan magabiztos volt, mintha eddig Siratókkal küzdött volna.

- Ki tudja, talán tényleg ezt csinálta - jegyezte meg Clint. - Úgy értem, honnan a bökött életből tanulhatott meg így harcolni?

- A harc a vérében van - mondta Minho. - És ha eddig nem jöttetek volna rá, nem akarja ellenünk használni. Mi oka lenne rá?

- Ez akkor is furcsa - szólalt meg Winston. - Két évig semmi esélyük nem volt a Siratók ellen, most meg hirtelen felküldik az első lányt, aki képes küzdeni ellenük. Mi változott meg? Miért adnának ilyen váratlanul ekkora fegyvert a kezünkbe?

- Te hallod, hogy mit beszélsz? - szólalt meg most először Newt. Pillantásával mintha keresztül akarta volna döfni a Nyesőt. - Luce nem egy tárgy és legfőképp nem egy fegyver. Ő a bajtársunk, ugyanolyan tisztárs, mint bármelyikünk. Csak van benne egy kis extra képesség.

- De ez miért most jött elő? - tette fel a költői kérdést Serpenyő. - Úgy értem, akkor semmi sem történt, mikor Justin rátámadt.

- Ki tudja - vetett egy furcsa pillantást Alby Lucyra. - Ugyanis a sztorit még mindig nem ismerjük...

- Ennek most semmi köze ehhez - szakította gyorsan félbe a „nagyvezért" Newt.

- Pontosan - csatlakozott Minho is. - Azt hittem, azért gyűltünk össze, hogy kitaláljuk, mi legyen Lucyval és hogyan hasznosítsuk a képességét.

- Még nem biztos, hogy egyáltalán engednünk kéne neki - vélekedett Alby. Lucynak csak ekkor esett le, hogy a fiú valóban tartott tőle. - Most, hogy tudja, mire képes, veszélyessé vált. Abból, amit a többiek odakint mondtak egymásnak, egyértelművé vált, hogy a legtöbben megrémültek attól, amit csinált.

Lucy idegesen nyelt egyet. Ilyen az ő formája: épp mikor már beilleszkedett, mikor már kezdte elfogadni az új életét, beüt egy ilyen, neki feltör egy fegyveralkotó képessége és most már mindenki fél tőle. Ám bármennyire tartott a Gyűlés kimenetelétől, nem bánta meg, amit tett. Hogyan is bánhatná, hogy megmentette a két legjobb barátját?

- Rendben, ideje sorban kikérni mindenki véleményét - folytatta Alby. - Lucy, te csak akkor beszélsz, ha valaki kérdez. Világos?

Megvárta, amíg Lucy bólint, majd Zart felé fordult. Míg az első Gyűlésén az Ekések Elöljárója kényelmetlenül feszengett, most határozottan kihúzta magát, mutatva, hogy ebben a helyzetben konkrét véleménye van.

- Nem dobhatunk el egy ilyen lehetőséget - jelentette ki. - Lucy megerősödött az Építőknél, és most már azt is tudjuk, hogy képes olyan fegyvereket létrehozni, amikkel legyőzhetjük a Siratókat.

- Ha nem tűnt volna fel, a Siratónak semmi baja sem volt, akárhány golyót eresztett bele a Zöldfül - mutatott rá Alby.

- Az lehet, de gondolj bele, hogy nincsenek emlékei. Ki tudja, mire lehet még képes és mennyi tapasztalatát vesztette el. De még e nélkül is hatalmas segítség lenne a Futároknak.

- Bármi hivatalos javaslat? - kérdezte Alby.

Zart először Lucyra, majd Minhora nézett és végül kibökte.

- Nevezzük ki Futárnak és küldjük ki az Útvesztőbe.

Erre mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Albynak és Newtnak vagy fél percébe telt, mire rendet tudtak teremteni. Lucy megkockáztatott egy pillantást Minho felé: az ázsiai fiú próbálta visszatartani a mosolyát és mikor észrevette, hogy Lucy nézi, bíztatóan rákacsintott. Lucy egy kicsit leengedett, de abból, amit kihallott a hangzavarból, arra jutott, hogy az Elöljárók fele még mindig nem akarja elfogadni, hogy ő, az első lány a Tisztáson Futár lehessen.

- Newt, írd fel a javaslatot - mondta Alby, mikor végre csend lett. A szőke fiú így is tett, de közben ő is küldött egy pillantást Lucynak: ám az inkább ijedtséget tükrözött. - Tudjátok, hogy egyetlen ötletet sem utasítunk el zsigerből, szóval pofa be. Mindannyian szót kaptok majd. Serpenyő, te jössz.

A szakács büszkén kihúzta magát.

- Teljes mértékben egyetértek Zarttal. Lucy a félelem semmi jelét nem mutatta, látszott rajta, hogy hozzá van szokva a harchoz. Ilyen bököttül bátor lányt még sosem láttam és akkor is ez a véleményem, hogy nem tudom, mit csináltam ezelőtt. A javaslatom pedig ugyanaz, mint Zartnak: nevezzük ki Futárnak, hadd lőjjön ki pár Siratót.

Newt ezt is felírta, míg Alby a következő tanácstag, egy fekete, szeplős kölyök felé fordult, aki talán a Téglázók új Elöljárója lehetett, mert Lucy nem nagyon emlékezett rá, hogy beszélt volna vele.

- Nekem lenne egy kérdésem - fordult Lucy felé, aki kicsit összerezzent, hogy hirtelen beszélnie kell. - Honnan tudjuk, hogy nem fogod ezt a képességedet egy másik tisztárs ellen használni? Lehet, hogy eddig mintabökött voltál, de egy ilyen hirtelen jött hatalom könnyen megváltoztathatja az embert. Miért kéne hagynunk, hogy magadnál tartsd azt a rudat egész nap?

Lucy igyekezett ültő helyében határozottnak tűnni.

- Mert megesküdtem, hogy sosem ártok egy másik tisztársnak - felelte.

Válasza, úgy tűnt, meggyőzte a szeplős fiút, mert Alby felé fordult.

- Akkor én is azon a véleményen vagyok, mint az előttem lévők. Legyen belőle Futár.

Newt írt valamit a jegyzettömbjébe, míg a következő Elöljáró, Winston szintén a Futárkodása mellett érvelt. Lucy egyre növekvő izgalommal hallgatta a fiúkat: eddig mindenki úgy gondolta, hogy bizonyított ahhoz, hogy Futár lehessen. Ám a Winston után jövő két Elöljáró azt hangoztatta, hogy Lucy lányként nem bírná olyan jól a megterhelést, mint a fiúk és hogy hamarabb kidőlne, így veszélyes lenne kimennie az Útvesztőbe. Lucy ezeket gyenge érveknek tartotta és a fiúk arcán látta, hogy valójában csak az önérzetüket sértené, ha ő újonc lányként sikeresen Futárrá válna.

Newt következett, mire Lucy eddig ismeretlen feszültséggel húzta ki magát. Newt sóhajtott, majd végignézett az Elöljárókon és belekezdett.

- Mind tudjátok, mi volt a véleményem a próbája után - kezdte. - Túl veszélyesnek gondoltam az Útvesztőt ahhoz, hogy kiengedjem, hiába bizonyította, hogy megbirkózna vele. A Siratókra azonban senki sem készítheti fel az embert. Luce most bebizonyította, hogy egyáltalán nem fél és talán mindannyiunk közül neki van egyedül oka rá. Egy ilyen képességet kombinálni a Futárok eszével és bátorságával... szerintem Luce rövid úton a legjobb Futár lesz a Tisztáson.

Alby felvonta a szemöldökét, Minho elégedetten bólintott, még Lucy igyekezte visszafojtani a mosolyát. Newt végre mellé állt. És most végre azt is megtudta, hogy miért szavazott akkor ellene: csupán féltette. Többé nem tudott haragudni rá emiatt.

- Csak annyit akarok mondani, hogy egyetértek a többséggel. Csináljunk belőle Futárt, használjuk a képességét arra, hogy kijussunk innen.

Felírta a saját javaslatát, aztán Alby felé fordult, aki Lucy arcát tanulmányozta, és végül csak ennyit mondott:

- Én megvárom, amíg mindenki elmondja a véleményét. Következő.

Clint szintén Lucy Futársága mellett voksolt, bár megjegyezte, hogy még egy ilyen jó segédje nem lesz a Kóroncoknál. Az utána jövő két fiú ugyanúgy egyetértett a javaslattal. Gally széke üresen állt, mivel ő az Átváltozással szenvedett, így az utolsó Elöljáró, Minho került sorra, aki többé már nem tudta (vagy nem is akarta) elrejteni diadalittas vigyorát.

- Én már a próbája után megmondtam, hogy Lucy tökéletes Futár lenne, de akkor a saját egótok elvakított titeket.

- Pont te beszélsz, aki a legnagyobb kibökött egoista az egész Tisztáson? - szólt közbe egy srác, mire páran kuncogni kezdtek.

Minho nem hagyta magát felbosszantani.

- Mert nekem van is rá okom és nem sérti az önérzetemet, ha az első lány Futár lesz - vetette oda félvállról, majd folytatta, mintha mi sem történt volna. - Őszintén szólva nem értem, miért vacakolunk ennyit ezzel a döntéssel. A világ leglogikusabb dolga lenne, hogy Lucyt Futárrá tegyük, főleg azok után, amit ma tett. Ha kételkednétek benne, osszátok be mellém, én megtanítom mindenre, amit tudnia kell. És ne aggódjatok, nem fogja a képességét mások ellen használni. Mindannyian ismeritek, tudjátok, hogy senkit se bántana ok nélkül. Adjatok neki egy esélyt és meglátjátok, ő lesz a túlélésünk kulcsa.

Miközben beszélt, szinte végig Alby arcába bámult, mintha a mondandóját direkt neki szánta volna. Lucyban most először fogalmazódott meg a gondolat, hogy mennyi mindent nem tud még a fiúk egymáshoz való viszonyáról.

Newt leírta ezt a véleményt is, majd valamit nagy látványosan aláhúzott és megmutatta Albynak. A sötét bőrű fiú bosszúsnak tűnt, de igyekezett megőrizni a nyugalmát.

- Rendben, mindenki kinyilvánította a véleményét. Lucy, mondd el a saját beszédedet, azután megszavazzuk, mi legyen veled.

Lucy azt vette észre magán, hogy eddig borzalmasan mereven ült. Elengedte az izmait, majd mindenki meglepetésére felállt. Ugyanis végre eljött az idő, mikor mindazt, amit eddig magában tartott, elmondhatott az Elöljáróknak. Több ilyen esélye úgysem lesz, és most végre nem fogják belé fojtani a szót. Végignézett a döbbent arcokon, majd belekezdett.

- Amióta itt vagyok, folyton azt hallom, hogy a lányok gyengébbek, nem bírják olyan jól a munkát, meg úgy általában semmit sem tudnak olyan jól csinálni, mint a fiúk. Ezt nem bántásból mondom és bár nem mondták közvetlenül a szemembe, de érzem a levegőben, hogy ezt gondolják. Hogy gyengének, gyámoltalannak hisznek, különösen a Justinos eset óta. Hiába teljesítettem átlagon felül a próbákon, csak azért fosztottatok meg akkor a Futárkodástól, mert lány vagyok. Ne tagadjátok, mert láttam rajtatok. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan ember volt, akik hittek bennem, kitartottak mellettem és nem akartak megfosztani lehetőségektől, csak mert más nemű vagyok.

Szünetet tartott és körbenézett. Sokan ledöbbentek a mondataitól, de azok, akik tudták, hogy róluk beszél, csak bíztatóan mosolyogtak. Lucy egyre jobban belemelegedett a beszédbe és lassan el is tért az eredeti témájától.

- És nem csak ezt láttam. Láttam, hogy azokkal is lekezelően bánik a többség, akiket alacsonyabb rendűnek tartanak maguknál. És igen, itt a Lögybölőkről beszélek - nézett az Elöljárójukra, aki zavartan lesütötte a szemét. - Itt nincsenek rangok. Senki sem különb a másiknál, én sem, akármire is vagyok képes. Mindannyian egyenlők vagyunk, és egy célért küzdünk - hogy megtaláljuk a kiutat és megoldjuk ezt az Útvesztőt. Erre kellene koncentrálnunk, nem pedig azon vitatkozni, hogy az első lány Futár legyen-e vagy ne. Én ott szeretnék segíteni, ahol tudok és biztosítalak róla titeket, hogy nem fogok őrült ámokfutásba kezdeni, csak mert felfedeztem, hogy képes vagyok harcolni. Eddig is azért akartam megerősödni, hogy megvédhessem magam, ha kell, de most már azért akarok, hogy másokat megvédhessek. Nem akarom, hogy bárki másnak keresztül kelljen mennie azon, amin Gallynek. Képes vagyok harcolni a Siratókkal és ezért akarok kimenni az Útvesztőbe. Ha van esély rá, hogy legyőzzük őket, akkor talán a kiutat is megleljük. De ehhez az kell, hogy bízzatok bennem és engedjétek, hogy azt csináljam, amihez a legjobban értek. Én sem tudom, mi mindenre vagyok még képes, de érzem, hogy az, amit a Kapunál mutattam, csak ízelítő volt abból, amit ki tudok hozni magamból. Nem kérek mást, csak hogy nevezzetek ki Futárrá, engedjétek, hogy velük tartsak és harcoljak. Végtére is egy csónakban evezünk, nem?

Elhallgatott, várta, hogy valaki reagáljon a szavaira. A fiúk meg se tudtak szólalni, csak tátott szájjal meredtek rá, mintha hirtelen valaki más állt volna az ő helyén. Lucy látta, hogy senki se fog beszélni, így leült, keresztbefonta a karjait a mellkasa előtt és várt. Meg se tudta volna mondani, mennyire megkönnyebbült, hogy végre kimondhatta ezeket a gondolatait, hogy végre kiállhatott magáért és másokért.

Alby megköszörülte a torkát, mire néhányan összerezzentek, mintha valami álomból riadtak volna fel.

- Khm, nos, köszönjük ezt a... bököttül szép beszédet - krákogta Alby, szarkasztikusan kiejtve a „szép" szót. - Eljött a szavazás ideje. Ki szavaz arra, hogy Futár legyen?

Tizenegy fiú rakta fel a kezét. Lucy szeme elkerekedett: még azok is erre szavaztak, akik a beszéde előtt még ellene voltak. Alby kicsit meglepetten nézett körbe, majd intett, hogy letehetik a kezüket.

- Ez elég egyértelműre sikerült. Lucy, a lány Zöldfül, a Tanács döntése értelmében azonnali hatállyal kinevezünk Futárnak. - Hangja elárulta, hogy jobb meggyőződése ellen cselekszik. - Holnap reggel Minho ébreszt, vele elkezded a kiképzésed. Ám a rudat szigorúan csak a falakon túl használhatod, idebent soha. Erre megesküszöl?

- Esküszöm - vágta rá Lucy, miközben a gyomra mintha örömtáncot járt volna.

- Örvendetes - mondta Alby. - A Gyűlést berekesztem.

A fiúk felpattantak és a fele társaság azonnal elhagyta a tanácstermet. Ellenben Minho, Serpenyő, Winston, Zart és Clint maradtak és egymást túlharsogva gratuláltak Lucynak a kinevezéséért. Newt még írkált pár dolgot a jegyzettömbjébe, majd ő is felállt és csatlakozott hozzájuk.

- Ez gyönyörű beszéd volt, Luce! - mondta vigyorogva.

- Szénné aláztad Albyt! - nevetett Minho, ahogy rácsapott a lány vállára. - Már rég megérdemelte a bökött, hogy valaki beolvasson neki!

- Csak kimondtam, amit gondoltam - vonta meg a vállát Lucy, de ő se tudta elfojtani a vigyorát. - Bármelyikőtök megtehette volna. Nem vagyok különleges.

- Ja, nem, igazad van - vágott töprengő arcot Serpenyő. - Csak van valami szupererőd, amivel legyőzheted a Siratókat. Igazad van, tényleg tök átlagos vagy.

A fiúk nevettek és velük nevetett Lucy is. Úgy érezte, mintha levettek volna róla valami súlyt, végre először felszabadult volt. Ráadásul egyáltalán nem félt az Útvesztőtől. A tudat, hogy képes harcolni, kiölte belőle a félelmet.

Barátai körében hagyta el a Tábort. Még mindig hallotta Gally sikolyait, amikre összeszorult a szíve, de erőt adott neki az esély, hogy ő megakadályozhatja, hogy ez mással is előforduljon. Mivel még mindig csak délelőtt volt, a többiek visszamentek dolgozni, ám Lucy egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadta Newt csuklóját, aki meglepve nézett rá.

- Mi az, Luce? - kérdezte.

- Menjünk valami csendesebb helyre - indítványozta a lány, majd elindult a Tuskók felé. Newt követte és hamarosan a fák sűrűjében lépkedtek. Az erdőben hűvös volt, jól is esett neki a fülledt tanácsterem után.

- Hová megyünk, Luce? - kérdezte Newt, de Lucy csak leintette.

Hamarosan meg is érkeztek a kis tisztásra. Ahogy Lucy kilépett, rögtön látta, hogy az semmit se változott. Egy pillanatra megtorpant, de erőt vett magán és gyors léptekkel odasétált a tölgyfához. Visszanézett és látta, hogy Newt teljes döbbenettel meredt rá.

- Luce... - kezdte, de a lány nem hagyta, hogy végigmondja.

- Úgy érzem - mosolygott bánatosan -, itt az ideje, hogy megtudd, mi is történt.

Tenyerét a fa törzsére fektette, vett egy mély levegőt, majd Newt szemébe nézett és mesélni kezdett.