Lucy semmi újat nem hallott, de örült, hogy Alby próbálta mellőzni a szokásos gúnyolódást és oltogatást. Chuck is lassacskán megnyugodott, és már inkább érdeklődve nézett körbe, mint félve. A srácok visszamentek dolgozni, és egy pillantást se vetettek Albyra, Lucyra vagy a Zöldfülre. Csak tették a dolgukat.

Vacsoraidőre végeztek a körbevezetéssel, így Lucy elvitte Chuckot Serpenyőhöz, hogy bemutassa és szerezzen neki kaját. Mire leültek enni, Chucknak már be nem állt a szája.

- Annyira nem rossz itt. Mármint, az Útvesztő kicsit nyomasztó, de ez a hely egész otthonos. És igazad volt, Alby sem olyan ijesztő, mint elsőnek tűnt...

- Nekem Alby sosem volt ijesztő - mosolygott Lucy. Chuck aranyos kissrác volt, és most, hogy túllendült a kezdeti sokkon, kiderült, hogy energiával teli is.

- Felcsaptál bébiszitternek, Lucy? - ült le Minho a lányhoz. - Üdv, Zöldfül! Minho vagyok, a legjobb srác a Tisztáson.

- És a legszerényebb is - kacsintott a fiúra Lucy, mire Minho kinyújtotta rá a nyelvét.

- Te vagy a Futárok Elöljárója, ugye? - kérdezte Chuck, mire Minho bólintott. - És te Futár vagy, igaz, Lucy?

- Igen - nézett rá kérdőn Lucy, mivel nem értette, mire akart kilyukadni a srác. De aztán Chuck kibökte, ami igazán érdekelte:

- Ti együtt jártok?

Lucy és Minho is elvörösödött.

- Nem, dehogy! - rázta a fejét a lány. - Nem járok senkivel. Nincs nekem időm a fiúkra, a kiutat kell keresnem.

- Hogy nem jöttél még össze senkivel? - érdeklődött Chuck. - Úgy értem, te vagy itt az egyetlen lány, nem? Senki sem akart még összejönni veled?

Lucy elsápadt, mivel eszébe jutott Justin, Doug és Stan, akik közül az első már nem élt, a másik kettőt meg azóta se látta soha. Mondjuk, ők nem is szerelmet, csak a női adottságait keresték, de előtte is szinte mindenki flörtölt vele...

- Túl sokat kérdezel, Zöldfül - passzírozta be magát Newt Lucy és Chuck közé. Hideg tekintettel méregette a fiút. - Ráadásul olyanról, amihez nincs semmi közöd.

- Hagyd, Newt, nem tudhatta - védte ösztönösen Chuckot Lucy, majd a fiú felé fordult. - Nem, még senki sem akart rendesen összejönni velem, de nem is bánom. Komolyan mondtam, hogy nincs nekem időm a fiúkra. Egész nap kint futok az Útvesztőben, aztán visszaérek holt fáradtan, eszek valamit, majd bedőlök az ágyamba és alszok. Így is elég nehéz, nem akarok még azért is aggódni, hogy járni kezdek valakivel, akire aztán mindenki más meg féltékeny lesz.

- Hát... most, hogy így mondod, logikusnak hangzik - gondolkodott el Chuck. - De nem is tetszik senki? Ennyi fiú közül se tudsz választani?

- Tényleg bökött sokat kérdezel - hárított Lucy. Még sosem gondolkodott el ezen, és nem most akarta elkezdeni. - Majd támadd le a többieket a tábortűznél, én most elmegyek zuhanyozni. Ott találkozunk.

- A zuhanyban? - kérdezett vissza Chuck, mire Lucy felnevetett. Minho és Newt viszont fülig vörösödtek, és még véletlenül sem néztek egymásra.

- Ezt megadom, ez jó volt - törölgette a könnyeit a lány. - Na sziasztok!

A zuhany alatt azonban volt ideje gondolkodni. Lucy akaratlanul is Chuck szavain agyalt és hogy eddig igyekezett minél erősebbnek, minél fiúsabbnak tűnni. A haját már nem is hordta kiengedve. Talán ezért is volt ijedt Chuck, mikor először meglátta őt. És Newt szavaiból kiindulva mindegy, mit csinál, akkor se fog tudni soha rendesen beolvadni. Ebből pedig két dolog következett. Először (és ez volt a fontosabb), tényleg nem jöhet össze senkivel. Bárkit is választana, a többiek mind megsértődnének (talán Chuckot kivéve), ezzel pedig csak Alby állítását támasztaná alá, hogy mindent tönkretesz. Erre pedig a legkevésbé sem vágyott. Másodszor, ha már lányként van itt, talán képes lehet feltüzelni a fiúkat, hogy minél jobb és jobb teljesítményre sarkallja őket. Mindezt anélkül, hogy olyasmit ébresszen fel bennük, mint amit Justinban sikerült.

Elvégre néha a fiúknak nem kell más, csak néhány bátorító szó egy lánytól, hogy összeszedjék magukat. Erre pedig a tábortűz most tökéletes alkalom, hiszen ilyenkor mindenki elengedi magát. Ő pedig miért ne lazíthatna úgy, mint egy lány? Amúgy is, most már meg tudja védeni magát, ha valaki erőszakoskodna vele. Nincs mitől tartania.

Ezt mantrázta magában, miközben a szobájába tartott. A múltkor nem is látott semmit a tábortűzből, hiszen Zöldfülként elég volt azzal megküzdenie, hogy mi van körülötte. Most talán élvezhetné is az eltöltött időt és a többieket is rávehetné erre. Ehhez pedig meg kell újulnia kívül-belül.

Nocsak, csupán egy tizenhárom éves kissrácra volt szüksége, hogy felébressze benne az anyai ösztönt és ráébressze: semmi baj nincs azzal, ha nőként lesz kemény, mint a kő.

Az összes szekrényfiókot feltúrta, mire megtalálta, amit keresett: egy fehér nyári ruhát. Csipkés pántja volt, egy nagy masni a bal oldalán és a térdéig ért. Mikor meglátta még elpakolásnál, elképzelni sem tudta, hogy egyszer önként felveszi majd. Most viszont már nem félt a fiúktól, de a biztonság kedvéért felvett alá egy rövidnadrágot. Majd kikereste a leglányosabb cipőjét (egy fehér vászoncipő volt), utána kifésülte a haját és hagyta, hogy szabadon leomoljon a vállára. Utolsó simításként a rúdból egy ezüst karkötőt készített és feltette magára, hogy azért a fegyvere is nála legyen.

Kilesett az ajtón és látta, hogy a kapuk már bezáródtak (annyira hozzájuk szokott már, hogy észre se vette a zajt és a rázkódást), valamint hogy a fiúk már pakolnak a nagy máglyához. Nem akarta bepiszkolni a ruháját (havonta egyszer belefér, nem?), így csak leült az ágyára és az éjjeliszekrénye fölé hajolva nézegetni kezdte a korábban készített tervrajzokat.

Most, hogy tisztában volt a képességével, már felismerte a fegyvereket. Mindenféle volt közöttük: gépágyú, minigun, sokkoló, mesterlövészpuska, kard puskával a markolatában, rakétavető, kasza puskával az ékénél... Lucy úgy érezte, a lehetőségek végtelenek, hogy a rúddal bármilyen fegyvert (és nem fegyvert, a karkötőből kiindulva) el tud készíteni. Ezenkívül úgy sejtette, hogy ezek a tervrajzok a múltjából törtek fel. Mivel az egyetlen alkalomkor a fegyverszobában nem volt ideje alaposan megfigyelni az ott tárolt fegyvereket, csak az emlékezete szilánkjai jelenthették a megoldást. De ki tanította meg neki, hogyan készítsen fegyvereket? Miért képes erre egyáltalán? Kitől kapta ezt a képességet és miért?

- Luce? - kopogott be Newt. - Luce, gyere, kezdődik a tábortűz.

Lucy a karórájára pillantott. Fel se tűnt neki, hogy már egy órája ül a szobájában. Elrakta a tervrajzokat, végigsimított a ruháján, majd kiszólt:

- Ne lepődj meg nagyon! Egy kicsit másféle külsővel megyek ki.

- Hogy érted? - kérdezett vissza Newt.

Lucy kinyitotta az ajtót, majd elnevette magát Newt arckifejezését látva. A fiú úgy bámult rá, mintha még soha nem látott volna lányt. Bár, az is igaz, hogy Lucy még tényleg nem öltözött fel így, és mikor erre rájött, abba is hagyta a nevetést.

- Jó, bocsi, csak az arckifejezésed... - magyarázkodott kuncogva. - Arra gondoltam, hogy feldobom egy picit a hangulatot. Ha lányként érzem jól magam, talán a fiúk is elengedik magukat és nagyobb erővel tudnak holnap munkához látni. Elvégre ez a lazulós este, nem?

Várta Newt válaszát, de az nem jött. A fiú még mindig tátogott, végül pedig úgy szólalt meg, mintha valami révületben lett volna.

- Luce... Gyönyörű vagy...

Lucy elvörösödött. Hirtelen eszébe jutott Chuck másik kérdése is: lehet, hogy racionális okokból nem akar járni senkivel, de ez azt is jelenti, hogy nem is tetszik neki senki? Nem, nem, most nem gondolhat erre. Ha minden bóknál így reagál, a fiúk még felbátorodnak, és azt hiszik, újrakezdhetik a próbálkozást. De... amíg csak flörtölések vannak, addig nincs baj, nem? Elvégre azokat le tudja koptatni és addig nem bánt meg senkit, amíg nyíltan közli mindenkivel, hogy senkire sem néz úgy. És a lányoknak bókolnak, nem?

Hűha, nehezebbnek tűnt a feladat, mint hitte. De ha már erre vállalkozott...

- Köszönöm - próbálta rendezni az arcvonásait. - Most igyekeztem. Elvégre nincs baj azzal, ha egy hónapban egyszer igazán lányként viselkedem, ugye? Azzal nem rombolom szét a rendet.

Newt még mindig nem tért rendesen magához, de most már legalább próbált válaszolni.

- Ööö... nem, nincs, azt hiszem...

- Newt, mi a baj? - kérdezte Lucy, miközben közelebb lépett hozzá, hogy be tudja csukni az ajtót maga mögött. - Oké, még sosem láttál így, de azért annyira nem vagyok csinos, hogy ennyire ledöbbenj rajta...

Newt hitetlenül felnevetett, ami - remélhetőleg - végre kizökkentette a révületből.

- Persze, te nem látod magad kívülről! - mondta. - Nem egyszerűen csinos vagy, hanem egyenesen lélegzetelállító. A többi bökött is minimum ennyire döbbent lesz vagy... - Hirtelen elhallgatott és az arcára aggodalom ült ki. - Biztos, hogy jó ötlet ez? Úgy értem, mi lesz, ha Doug és Stan megint bepróbálkozik? Vagy akár Frankie? Vagy bárki más?

Lucy megnyugodott. Newt ismét normális volt, hiszen megint aggodalmaskodni kezdett.

- Ne aggódj, most már meg tudom védeni magam. És nem fogok eltávolodni a tábortűztől, nem hagyom senkinek, hogy elcsaljon. - Newtra kacsintott. - De ha aggódsz, akkor lehetsz a kísérőm ma estére. Ha te mellettem vagy, biztos nem próbálkozik be senki.

- Ha a hölgy ezt kívánja - mosolyodott el Newt, majd felajánlotta a karját. Lucy pironkodva belekarolt és hagyta, hogy a fiú a tábortűzhöz vezesse.

Kiderült, hogy Newt reakciója még enyhének számított a többiekéhez képest. Először mindenkinek leesett az álla, majd füttyögni kezdtek, aztán jöttek a bekiabálások és a dicséretek. Lucy folyamatosan pirult, de most az egyszer nem zavarta. Elvégre ez volt a célja: el akarta terelni a fiúk gondolatait a reménytelen helyzetükről.

- Nocsak, randiztok? - kérdezte Chuck, aki úgy dicsérte meg Lucy kinézetét, mintha az anyjával tette volna. Vagy a nővérével. - Akkor nem Minhoval jársz, hanem Newttal?

- Mondtam, hogy nem járok senkivel - ismételte Lucy türelmesen. - Newt a kísérőm és a kinevezett testőröm ma estére.

- És én nem lehetek a testőröd? - kiabálta oda tíz másik srác, köztük Minho, Winston, Ben, Adam, Billy és Jackson.

Lucy nevetett.

- Bocs fiúk, de Newt volt az első! - kiabálta vissza, mire csalódott „óóó"-kat kapott.

- Te kértél fel, Luce - pironkodott Newt.

- Tudom, de azt nekik nem kell tudni - kacsintott cinkosan a lány.

- Hé, bököttek! - harsogta Minho, kezében egy vaspohárral. - Ki akar táncolni egyet a Tisztás első lányával?

Az ötlet osztatlan tetszést aratott. A fiúk lassan felálltak és Lucy köré gyűltek, aki szaporán pislogott.

- Hogy mi? - kerekedett el Lucy szeme. - Ti tudtok táncolni?

- Az a kérdés, te tudsz-e - jött oda hozzá Minho. - Serpenyő, hozd ki a magnót!

- Nektek olyanotok is van? - kérdezte Chuck.

- Ja, de eddig nem használtuk - vonta meg a vállát Minho. - Mert ugyan kivel táncoltunk volna, egymással?

- Hát igen, az fura lett volna - értett egyet Lucy.

- Tessék, igyál egy kortyot - nyújtotta a lány felé poharát Winston. - Feloldódsz tőle.

- Le ne itasd már! - szólt rá a fiúra Newt, de Lucy egy szó nélkül átvette a poharat és meghúzta. Az alkohol égette a torkát, de amúgy nem volt olyan rossz íze.

- Itt is van - érkezett meg Serpenyő egy hatalmas fekete hordozható magnóval. Letette az egyik farönkre, majd Lucyra vigyorgott. - Na, Lucy, kivel akarsz először táncolni?

Lucy végignézett a reménykedő arcokon, majd hirtelen eszébe jutott valami.

- Csináljuk azt, hogy aki táncolni akar velem, az körbeáll - mutatta az ujjával. - Én bekötöm a szemem, majd úgy vaktában kiválasztok valakit és táncolok egyet vele. Amikor vége a számnak, visszarakom a kendőt és újra választok. De azt fenntartom, hogy aki egyszer már volt, addig nem állhat vissza, míg van olyan, akivel nem táncoltam. Ez így megfelel?

- Okos, nagyon okos - veregette meg a lány vállát Minho. - Na, gyerünk bököttek! Aki táncolni akar, álljon be a körbe! És valaki hozzon egy kendőt vagy valamit, amivel be lehet kötni Lucy szemét!

- Biztos szeretnéd ezt, Luce? - kérdezte halkan Newt.

- Igen - mosolygott céltudatosan a lány. - Most jól érezzük magunkat. És ha már felvetődött a tánc ötlete, akkor táncoljunk. Abban semmi rossz nincs.

Serpenyő kihozott egy konyharuhát, majd beállt a körbe. Lucy bekötötte a szemét, és mikor már semmit sem látott, emelt hangon így szólt:

- Na, akkor mindenki nyújtsa ki a jobb kezét maga elé! Semmi csalás, különben megharagszom!

A fiúk harsogva felnevettek. Lucy is mosolygott, majd botladozva elindult, hogy kiválassza az első táncpartnerét. Ez annyiból állt, hogy tett előre három lépést, aztán megfogta az első kezet, amit ért. Levette a kendőt, majd felnevetett, mikor látta, hogy Chuck az.

- Úgy látszik, tied az első tánc, Zöldfül! - mosolygott a fiúra, majd középre húzta és intett Bennek, hogy indíthatja a zenét.

Amikor elindult a szám, Lucy borzongva gondolt bele, mennyire hiányzott neki a zene. Nem volt éneklős vagy táncolós típus, de az alkohol felpezsdítette a vérét és most úgy érezte, szabad, mint a madár. Nem igazán lehetett rendes táncnak nevezni azt, amit Chuckkal leműveltek, de nagyon jól szórakozott és ami még fontosabb volt, Chuck se szégyenkezett a testalkata miatt. Lucy hozzá igazította a táncot, így mindketten végig nevettek, és amikor véget ért a szám, hangos tapsot kaptak.

- Köszönöm, Lucy! - ölelte meg szorosan Chuck. - Tényleg, mindent.

- Szívesen, Chuck - simogatta meg a fiú fejét Lucy. - Bármikor jöhetsz hozzám, ha bánt valami. De azért kopogj az ajtómon és ne törd be.

A fiúk felnevettek, Chuck pedig kisétált a körből.

- Figyelem, fiúk, jön a következő! - szólt Lucy, majd feltette a konyharuhát.

A keze ezúttal Adamet találta meg, akivel egy nagyon aranyos táncot hoztak össze. Lucy úgy érezte magát, mintha a két öccsével táncolt volna eddig, így nem is volt kényelmetlen neki a helyzet. Viszont a harmadik fiú Minho volt, aki nem győzött vigyorogni, miközben Lucy behúzta a körbe.

- Nem lehet levakarni a vigyort rólad, ugye? - kérdezte Lucy.

- Nem ám! - felelte Minho, majd magához rántotta Lucyt, hogy elkezdje a táncot.

Az első két fiút Lucy vezette, de Minho esélyt se adott erre. Pontosan megvolt a fejében, mit akar, így Lucynak alkalma sem volt visszavenni az irányítást. De ha már így alakult, belement a fiú játékába, így elég szenvedélyesre sikerült a táncuk. Minho meg is döntötte Lucyt a végén, amire Billy bekiabálta, hogy: „Menjetek szobára, bököttek!". Lucy és Minho azonban csak nevettek ezen.

- Köszönöm! - pukedlizett a lány.

- Enyém volt az öröm - hajolt meg elnagyoltan Minho, majd távozott. Kifele menet azonban pacsizott mindenkivel, akihez csak hozzáfért.

- Na, jöhet a következő - fújt egy nagyot Lucy, miközben hátrafésülte a haját.

- Mi van, Lucy, csak nem kifárasztott az Elöljáród? - kiabálta be Winston, mire mindenki felröhögött.

- Tudod mit? - sétált oda a fiúhoz Lucy és megragadta a kezét. - Lássuk, te mennyire bírod az iramot.

- Hé, ez nem ér! - méltatlankodott Ben.

- Egyszeri alkalom, és egyszer úgyis mindenki sorra kerül - intette le Lucy, majd elkezdte a táncot.

Winstonnak rendesen kellett levegő után kapkodnia, mire Lucy végzett vele. Direkt választott olyan számot, ami pörgős és sokat kell ugrálni rá, hiszen tudta, hogy a Nyeső nincs hozzászokva. Jót nevetett, mikor Winston imbolyogva elindult helyet keresni.

Viszont lassan ő is kezdett elfáradni. A fiúk csak jöttek és jöttek, ő pedig a legkülönfélébb stílusú táncokat táncolta el, mindig az adott fiú személyiségének megfelelőt. Mikor a fiúknak nagyjából a fele elfogyott, szünetet kért, mert már nem bírta tovább, és zihálva ült le Serpenyő és a fél disznó mellé.

- Nehéz az élet, mi? - kérdezte Serpenyő, miközben egy kacsó vizet nyújtott felé.

- Ennyi tánc nehéz egymás után - pihegett Lucy. - Fú, de melegem van. Jó lenne most egy lassú szám, ahol kifújhatom magam.

Megitta a kancsó víz felét, evett pár falatot a disznóból, majd körbenézett. Azok, akik már voltak, a kör külső részén gyűltek össze, akik pedig még vártak a sorukra, türelmetlenül néztek rá. Lucy végignézett az arcokon. Ben, Clint, Jeff és Jackson még nem kerültek sorra, ahogy Newt sem, de ő nem is állt a körben, hanem Albyval és Minhóval beszélgetett. Serpenyő sem volt még, de ő gyakran állt ki, hiszen az ételre kellett figyelnie.

- Na, folytassuk - állt fel újult erővel Lucy. - Te nem jössz, Serpenyő?

- Felszeletelem ezt, majd utána - intett a Szakács.

Lucy visszaállt, mire tapsvihar tört ki a még várakozók körében. A lány bekötötte a szemét, majd elindult párt keresni. Elég sokáig időzött, főleg, mivel hallotta, hogy a körben kicsi felfordulás ütötte fel a fejét: mintha lökdösődtek volna.

- Maradjatok nyugton, különben nem tudok választani - szólt, végül megfogott egy kezet. Levette a kendőt és döbbenten látta, hogy Newt következett, aki eddig sosem állt be.

- Gyerünk, Newt! - buzdította a fiút Minho és a Futárok egy csoportja röhögve.

- Nem nevetünk! - szólta le a fiúkat Lucy, miközben behúzta Newtot a körbe és intett Serpenyőnek, hogy indítsa a zenét.

A fiú, úgy tűnik, hallotta a kívánságát, mert egy lassú, keringőt idéző számot indított el. Az elején Lucy vezette Newtot, aki kicsit határozatlanul lépkedett a rossz lábával, de utána magára talált és átvette a kezdeményező szerepét. Lucy boldogan átengedte a vezetést, Newt pedig jó táncosnak bizonyult. A lány úgy érezte magát a lassú szám közben, mint egy igazi hercegnő, hiszen pörgött-forgott a ruhájában, és mikor a zene elérte a csúcspontját, Newt még fel is emelte és lassan körbeforgott vele. Lucy egy idő után már semmit sem látott, csak a fiú barna szemét, így amikor véget ért a szám, kicsit megilletődötten pislogott körbe.

A tisztársak akkora erővel kezdtek tapsolni, hogy Lucyt egy hangrobbanásra emlékeztette. Még egy tánca sem kapott ekkora ovációt. Rámosolygott Newtra, aki viszonozta a gesztust.

- Köszönöm - suttogta Lucy, miközben megfogta a szoknyáját és pukedlizett.

- Nincs mit - hajolt meg Newt, majd megfogta Lucy kezét és csókot lehelt rá, akár egy igazi úriember. A fiúk füttykoncertje közepette vonult ki a körből.

Ezután Ben következett, aki láthatóan már alig bírt magával. Lucy ezalatt a tánc alatt ismét felpörgött és mikor véget ért, már rögtön tette is fel a kendőt, hogy újra válasszon. Lassan mindenki sorra került, és a lány hihetetlenül boldog volt a végeredménnyel. Mindenki mosolygott, nevetett, és szemmel láthatóan teljesen megfeledkezett az Útvesztőről, a Siratókról és minden egyéb szörnyűségről. Lucy kívánsága maradéktalanul teljesült: lányként sikerült a fiúkat boldogabbá tennie, méghozzá úgy, hogy senki sem lépte át azt a bizonyos határt. Jól mulattak, és amikor eljött az lefekvés ideje, a hangulat akkor sem csillapodott. Mindenki nevetgélt, kurjongatott, viccelődött, így Lucy sem tudta abbahagyni a mosolygást.

- Ez tényleg jól sült el - jött oda hozzá Newt és ült le mellé a fatönkre. Már csak ők, Alby és Serpenyő maradtak, a többiek mind elmentek aludni vagy éppen elpakoltak. - Csinálhatnánk ezt rendszeresen.

- Majd amikor jön a következő újonc - tűrt egy tincset a füle mögé Lucy. - Én sem hittem, hogy ilyen jól sikerül majd. Nagyon jól éreztem magam. Jó volt egy kicsit...

- ...elfeledkezni a gondjainkról - fejezte be helyette Newt. - Holnap minden folytatódik, ahogy eddig.

- De hosszú még az éjszaka - nézett fel az égre Lucy.

- Mire gondolsz? - érdeklődött Newt.

- Felmegyünk a Kilátóba? - kérdezte Lucy.

- Persze - állt talpra rögtön Newt, majd a kezét nyújtva Lucyt is felhúzta. Már elindultak volna, mikor Alby lépett eléjük.

- Figyelj Zöldfül... vagyis Lucy - kezdte lassan. Úgy tűnt, komolyan viaskodott önmagával, de végül sikerült dűlőre jutnia. - Igazad volt. Mindenben. Semmit sem tettél tönkre, hanem csak javítottál rajta. Még sosem volt ilyen jó hangulatú tábortüzünk. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy... sajnálom, amiért eddig annyit plottyot összehordtam rólad. - Kinyújtotta a kezét a lány felé. - Kezdhetjük elölről?

Lucy és Newt döbbenten néztek össze.

- Nocsak, megjött az eszed? - kérdezte Newt.

- Ne tedd nehezebbé, így se esik jól, hogy tévedtem - motyogta Alby.

- Ez természetes - mosolygott Lucy, miközben elfogadta a békejobbot. - Senki sem szeret tévedni, de nem tettél megbocsáthatatlan dolgot, Alby. Örülnék, ha újra megpróbálnánk.

Alby még egy kis mosolyfélét is összehozott, mielőtt elment volna besegíteni Minhóéknak pakolni.

- Hát ez meglepett - mondta Newt, miközben követte a tekintetével Albyt.

- Engem is - bólintott Lucy. - De örülök, hogy belátta a tévedését. Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan mással kell majd folyamatosan veszekednem.

Nem mondták ki, de mindketten tudták, kiről beszélnek.

- Ne törődjünk vele - jelentette ki Newt, miközben fejével a Tuskók felé intett. - Nézünk csillagokat?

- Nézzünk - értett egyet Lucy, majd elindultak, és közben nevetve ecsetelték, mi lenne, ha a következő tábortűznél Serpenyő itókáját vízre cserélnék.