Thomasra annál a fánál talált rá, ahol hagyta. Ha az arca nem bizonyított volna mást, akár úgy is tűnhetett volna, hogy el se hagyta ezt a helyet, de mivel Lucy látta ott fönt, így tudta, hogy nem ez a helyzet. Thomas úgy nézett ki, mint aki mindjárt elhányja magát vagy összeesik. Mindkettő esélyes volt.

- Miért mentél fel? - kérdezte, mikor odaért hozzá. Thomas összerezzent, de nem nézett fel, mint aki szégyelli magát.

- Válaszokat akartam - felelte halkan.

- Holnap megkapod őket - próbálta megnyugtatni Lucy. - Vagy akár ma este a tábortűznél. Legyél türelmes velük, ők nem nagyon ismerik a megértés fogalmát. Amúgy hol van Chuck?

- Ennivalóért ment - felelte Thomas, majd felnézett. - Te hogy bírtad ki, mikor érkeztél?

- Én azonnal Gyűlésre mentem, mivel én voltam az első és eddig egyetlen lány a Tisztáson - felelte Lucy, majd Thomas kérdő tekintetét látva hozzátette: - A Gyűlés az, amikor az Elöljárók összeülnek. Olyankor csinálják, mikor valami furcsa vagy szokatlan történik, és az én érkezésem mindkét kategóriát kimerítette.

- Elöljárók?

- Sokféle munkát csinálnak itt a Tisztáson, mivel önmagunkat tartjuk el. Mindegyik munkakörnek megvan a vezetője, Elöljárója, aki alá a többiek tartoznak. A munkalehetőségeket holnap Alby elmondja a körbevezetésen.

Thomas bólintott, de még mindig olyan elesettnek tűnt, akár egy kiskutya. Lucy odasétált hozzá és a kezét a vállára tette.

- Figyelj, tudom, hogy nehéz, hidd el, én is végigmentem rajta. De légy türelmes. Néhány napba beletelik majd, mire megszokod, de tudom, hogy képes vagy rá. Viszont addig tedd azt, amit mondanak, rendben? A lényeg, hogy elkerüld a bajt.

Főleg, hogy páran alig várják, hogy bajba sodorjanak, tette hozzá gondolatban.

- Ó, szia, Lucy! - érkezett meg Chuck, kezében néhány szendviccsel, almákkal és két vízzel teli vaspohárral. - Ne haragudj, nem tudtam, mikor jössz, így neked nem hoztam kaját...

- Semmi baj, majd eszem a többiekkel - mosolygott rá Lucy. - Amúgy is meg akarom kérdezni Newtot Ben állapotáról.

Chuck megosztotta szerzeményét Thomasszal és a két fiú csendben enni kezdett. A szendvicsek illatára azonban Lucy is megéhezett, így otthagyta őket és elindult Serpenyőhöz kaját szerezni. A korán érkezők már szintén ott álltak a sorban, de Lucy baráti köréből csak akkor érkezett valaki, mikor már majdnem befejezte az evést.

- Hogy van a Zöldfül? - huppant le mellé Minho.

- Plottyosan - felelte Lucy, bekapva az utolsó falatot a szendvicséből. - Szegény ki van akadva és szerintem rosszabb állapotban van, mint Chuck. Ő még annyira nem fogta fel a dolgok súlyát, Thomas viszont igen és folyamatosan ezen agyal.

- Majd megszokja - jelentette ki Minho és egy harapással bekapta a szendvicse harmadát. - Tudja amúgy, hogy a tábortűzön ő lesz a díszvendég?

- Nem hiszem, de majd Chuck felvilágosítja - vonta meg a vállát Lucy, majd leöblítette vacsoráját a maradék vizével. Már épp fel akart állni, mikor látta, hogy Newt felé igyekszik egy szendvicsekkel megrakott tállal, így ülve maradt és megvárta, amíg a fiú odasétál hozzájuk.

- Túl van a legrosszabbon - szólt Newt, mielőtt a lány kinyithatta volna a száját. - Még pihen egy kicsit és remélhetőleg holnap már magához tér.

- Hogy bírjátok ki? - kérdezte Lucy, önmagát is meglepve. - Én csak a lábait láttam, de már attól is a frász kerülgetett. Hogy tudjátok végigcsinálni minden alkalommal, mikor megszúrnak valakit?

Newt és Minho összenéztek; láthatóan egyikük se tudta, mit feleljen erre a kérdésre. Végül a szőke fiú válaszolt.

- Egy idő után közönyössé válsz a látványra. Nem mondom, hogy megszokod, de képes leszel elvonatkoztatni tőle. - Kis szünetet tartott, majd hozzátette: - Remélhetőleg neked nem kell megszoknod.

- Ámen! - emelte fel a vaspoharát Minho, majd egy hajtásra kiitta belőle a tartalmát. - Elég is volt mára ennyi depresszív gondolat. Lucy, ma este is megtáncoltatod a tisztársakat?

- Mi az hogy! - élénkült fel Lucy. - Már alig várom, hogy eltereljem a gondolataimat.

- Most is Newt lesz a kísérőd? - kérdezte vigyorogva Minho, majd kihívóan közelebb hajolt Lucyhoz. - Vagy lehetek most én a szerencsés?

- Az attól függ, hogy Newt szeretné-e vállalni ezt a szerepet - felelte Lucy ugyanolyan stílusban, majd mind a ketten az említett felé fordultak, aki olyan vörös volt, mint a kezében lévő alma, de közben lehajtott fejjel nevetett.

- Ezt vehetjük igennek? - kérdezte Minho. - Vagy most az egyszer hajlandó vagy osztozni Lucyn?

- Mi az, hogy osztozni? - háborodott fel Newt, mielőtt Lucynak egyáltalán lehetősége lett volna megszólalni. A vörösség azonnal eltűnt az arcáról és úgy nézett Minhóra, mintha meg tudná fojtani. - Ő nem egy francos tárgy, fafejű!

- Nyugi, csak viccelt - tette a fiú vállára a kezét Lucy. - De ha ez megnyugtat, ma is lehetsz a kísérőm.

- Hé, ez nem ér! - hördült fel Minho, de a szeme körüli ráncokból ítélve tovább akarta szívni a vérüket.

- Az élet igazságtalan - nyújtott nyelvet a fiúra Lucy, majd felállt és egy intés után elindult a szobája felé.

Most kicsit tovább készülődött, mint a múltkor, aminek a legfőbb oka az volt, hogy meg akarta keresni azt a másik ruhát, ami rémlett neki még a beköltözésről, és eltartott egy jódarabig, mire megtalálta: ez fekete volt, csipkemintás ujjai a könyökéig fedték be a karját, fodros szoknyája pedig a térdéig ért. A haját most is kiengedte, a rúdból pedig ismét karkötőt készített. Öltözködés közben egyszer kiabálásra lett figyelmes, de mikor hallotta, hogy Gally az, már ki is szűrte a zavaró tényezőt.

Mikor kopogtattak, még egyszer végigsimított a haján a hajkefével, majd kinyitotta az ajtót. Newt most összeszedettebb maradt, mint a múltkor, de Lucy azért néha észrevette, hogy a fiú őt tanulmányozza, mikor a beszélgetésükben szünet állt be. A fiúk természetesen most is alakítottak, a bekiabálások és a dicséretek csakúgy záporoztak rá, de Lucy most már jobban kezelte ezeket, mint a legutóbb.

- Nagyon csinos vagy - vigyorgott rá Chuck, mikor megtalálta őt Serpenyő mellett. - A fekete jobban áll neked.

- Nem tudtam, hogy divattervező is vagy - nevetett Lucy, bár elgondolkodott egy pillanatra, hogy vajon honnan tudja, mi az a divattervező. Gyorsan elhessegette a gondolatot és körbenézett. - Thomas hol van?

- Elment zuhanyozni - felelte Chuck. - Mondtam neki, hogy utána jöjjön ide, hiszen ő a Zöldfül, az ő tiszteletére csináljuk.

- És hogy szórakozzunk! - érkezett meg Minho, kezében egy vaspohárral, amiben a szag alapján alkohol lehetett. - Lucy, gyere már, mindenki rád vár!

Minho egy nagyobb csoport felé mutatott, akik mind őket figyelték. Mellettük egy fatönkön már ott pihent a fekete magnó, és Jackson pedig a kezében tartotta a konyharuhát. Mikor észrevette, hogy Lucy nézi, a magasba emelte és meglengette:

- Lucy, már minden kész! Gyere!

- Na, adj egy kortyot és mehetünk is - vette ki Minho kezéből a poharat Lucy, meghúzta, majd visszaadta. - Te jössz? - kérdezte Newttól.

- Talán majd később - felelte a szőke fiú. - Szeretnék váltani pár szót a Zöldfüllel, úgyhogy megvárom itt.

- Én megyek, amint Thomas visszajött - nyilatkozott Chuck.

Lucy bólintott, majd elfogadta Minho felajánlott kezét és odasétált a nagy csoporthoz, akik üdvrivalgással és hatalmas tapssal fogadták. Lucy átvette a konyharuhát, beállt a kör közepére, bekötötte a szemét, majd elindult párt keresni magának. Néhány másodperc után megragadott egy kezet és levéve a kendőt látta, hogy Clintet sikerült kifognia. Bevezette a kör közepére és el is kezdődött a tánc.

Mivel ismét hagyta, hogy a zene magával ragadja, valamint csak a táncra és a partnereire figyelt, csak azután tudott egy kis levegőt venni, hogy szünetet kért. Odasétált Serpenyőhöz, aki a sütés közben kerített időt arra, hogy táncoljon vele egy rövidet, de mielőtt kinyithatta volna a száját, a fiú már nyújtotta is felé a vizes kancsót.

- Kezdek félni attól, hogy olvasod a gondolataimat - mosolygott, miközben belekortyolt a hűvös vízbe.

- Csak ismerlek - mosolygott Serpenyő. - Épp ezért tudom, hogy miután ittál, egy saslikot fogsz kérni.

- Hivatalosan is megkérlek, hogy szállj ki a fejemből - nevetett Lucy, de azért átvette a pálcikára tűzött disznóhúsfalatokat. Ahogy leharapott egyet, körbenézett.

A legtöbben az ő táncolós társaságában tartózkodtak, de formálódott egy alternatív klub Gally vezetésével, akik a tábortűz szélénél vertek tanyát és feltűnően figyelmen kívül hagytak mindent, ami körülöttük zajlott. Néhány srác járkált ki-be a Táborba, Alby Hankkel és Billyvel beszélgetett, Chuck pedig eltűnt valahová. Végül kiszúrta egy hosszú rönknek támaszkodva Thomast és Newtot, ahogy a falakkal szemezve beszélgetnek.

- Érdekes a meghitt kis beszélgetésetek? - kérdezte incselkedve, ahogy odasétált hozzájuk.

- Nagyon vicces, Luce - felelte Newt faarccal, de egy másodperccel később elnevette magát. - Épp a holnap reggeli meglepetést vezettem fel neki.

- Ó, az ablak? - kérdezte Lucy, miközben leült a fatönkre. Harapott még egyet a húsból, majd folytatta. - Az jó ébresztő lesz.

Látva Thomas rémült arckifejezését, gyorsan helyesbített.

- Nyugi, semmi veszélyes. Csak pontosan látod majd, miért is záródnak be ezek a kapuk minden éjjel.

- Valamit kint tartanak, igaz? - kérdezte a fiú halkan, mire Lucyban felébredtek az anyai ösztönök.

- Így is lehet mondani. De ne aggódj, nem árthatnak neked. Ha rajtam múlik, nem.

A szeme sarkából látta, hogy Newt tekintete a csipkék alatt meghúzódó vágásra téved. Ez Thomas figyelmét sem kerülte el, aki rá is kérdezett a dologra.

- Miattuk sérültél meg?

- Semmi komoly, ne aggódj - zendített rá rögtön a lány. - A Kóroncok értik a dolgukat, és amúgy is csak karcolt. Tudom, mit csinálok, nem véletlenül lettem Futár.

- Mit csinálnak pontosan a Futárok? Chuck nem akarta elárulni.

- Nagyon jó okkal - vágott közbe Newt, mielőtt Lucy szólhatott volna. - Holnap mindent megtudsz majd. Ma csak kapcsolódj ki, próbálj nem gondolni a helyzetedre.

- Hát itt vagy! - érkezett meg Chuck, kezében egy vadvirágokból font koszorúval. - Kerestelek a tánccsoportodban, de nem voltál ott. Tessék, ezt neked csináltam.

- Ó, köszönöm, Chuck! Nem kellett volna - tette a szívére a kezét Lucy hálásan, majd előrehajtotta a fejét, hogy Chuck rátehesse a koszorút. Kicsit várt, amíg a fiú eligazgatta, majd Thomas és Newt felé fordult. - Hogy festek?

- Mint egy tündér szárnyak nélkül - felelte Thomas, mire Lucy felnevetett.

- Ilyet se mondtak még nekem! De köszönöm.

Newt nem szólt semmit, de Lucy már ismerte annyira, hogy tudja, mit gondol. Elég volt csak a szemébe néznie - bár azután diszkréten el is fordult, nehogy zavarba jöjjön a pillantásától. Aztán örökké hallgathatta volna Chuckot.

- Lucy! Ugye nem dobtál minket három unalmas bököttért? - kiáltott oda nekik Adam, megmentve őt a majdnem kínossá váló szituációból. Beszólását helyeslő éljenzés követte.

- Nyugi, mindjárt megyek! - kiáltott vissza a lány, majd némi vacillálás után Newt kezébe nyomta a saslikot. - Tessék, nekem ennyi elég volt. Ne legyetek már ennyire antiszociálisak, gyertek táncolni!

- Mindjárt megyünk, Luce - intette le Newt, miközben leharapott egy jó nagy falat húst. Lucy grimasszal válaszolt, majd Thomas felé fordult, aki fürkészve figyelte őket.

- Ha szépen kéred, Serpenyő biztos választ majd zenét neked a tánchoz. De ha nem engedi, akkor csak kérj tőle piát, azt mindenkinek nagylelkűen osztogatja.

- Az nem kell, kösz, már kipróbáltam - fintorodott el Thomas, mire Lucy felnevetett, majd felállt és Chuckkal együtt otthagyta őket.

Ahogy visszaállt a körbe, a még várakozó fiúk hangos éljenzésben törtek ki. Lucy felkötötte a konyharuhát, majd elindult párválasztóba. Mikor látta, kit fogott meg, horkanva felnevetett.

- Vakard már le azt az idegesítő vigyort a képedről! - mondta, miközben Minho intett Serpenyőnek, hogy indítsa a zenét. Mikor megszólalt a tangó, Lucyból kiszakadt egy nem pont nőies nyögés. - Sejthettem volna.

- Na gyerünk, tartsd velem az iramot, ha tudod! - húzta magához Minho, és elkezdett táncolni.

Lucy saját megítélése szerint becsületesen kitett magáért, mindegy, Minho mit hangoztatott utólag. Ők ketten végig egymás szemébe fúrták a tekintetüket, szavak nélkül hívták ki egymást újra és újra, hogy próbáljanak meg túltenni a másikon. Végül Lucy nem bírta tovább és lihegve abbahagyta a táncot, de a zene öt másodperc múlva véget is ért.

- Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen jól bírod majd - vigyorgott még mindig Minho, de azért ő is szaporán vette a levegőt.

- Menj a... francba - nyögte ki Lucy nagy nehezen, ahogy a térdére támaszkodott.

- Ahogy mondja, bökött! - kiabált be felháborodottan Winston. - Most megint várhatunk, amíg kifújja magát.

- Hacsak nem akarunk egymással táncolni - vetette fel az ötletet Chuck, majd együtt röhögött a többiekkel.

- Várjál már! - szólt Adam. - Newt tök jót keringőzött vele a múltkor, nem? Az lassú tánc. Legalább addig se egymást bámuljuk, amíg Lucy levegőhöz jut.

- Neee, én nem akarom megint a szerelmes pillantásaikat figyelni - tettetett rosszullétet Minho. - Múltkor is majdnem elhánytam magam a cukormáztól.

- Elmész te a francos kibökött életbe - lépett ki Newt. Bár piros volt az arca a többiek pillantásaitól, de mikor odalépett Lucyhoz, már ügyet sem vetett rájuk. - Mit mondasz, Luce? Bírsz most egy keringőt?

- Adj... tíz... másodpercet - lihegte a lány, majd lehunyta a szemét és mély levegőket véve igyekezett lelassítani a szívverését. Mikor letelt a tíz másodperc, felegyenesedett, megigazította a koszorút a fején és végignézett a várakozó arcokon. - Oké, most már jól vagyok. Nem szükséges a keringő, folytathatjuk tovább a rendes módon.

Ezt a többség kitörő lelkesedéssel fogadta. Lucy bocsánatkérően nézett Newtra, aki csak mosolygott, majd kihátrált a körből és odasétált Albyhoz. Lucy visszatette a kendőt, hogy elinduljon párkeresőbe. Kis keresgélés után megragadott egy kezet, és a kendőt levéve látta, hogy Thomast találta meg.

- Hajrá Zöldfül! - rikkantotta Hank, mire mindenki tapsolni kezdett. Thomas pironkodva hagyta, hogy Lucy behúzza a körbe, majd megjegyezte:

- Nem is értem, miért hagytam, hogy Chuck rábeszéljen erre...

- Ne is figyelj rájuk - szorította meg a kezét bátorítóan Lucy. - Majd vezetek én, te csak kövess.

Elindult a zene - könnyed, vidám stílusú dallam csendült fel az öreg magnóból -, és Lucy rögtön elkezdett a zenére mozogni. Thomas kezdetben elég ügyetlen volt, de aztán felvette a tempót és még nevetni is képes volt. Ez az egész helyzet ismét előhozott egy emléket Lucy elméjének mélyéből: mintha korábban már csináltak volna ilyet...

Erőnek erejével kizárta ezt a gondolatot és próbált a jelenre fókuszálni. Thomas közelsége megnyugtatta és furcsán kellemes érzéssel töltötte el. Mintha otthon lett volna, hiába nem tudta, hogy az hol van. Egy ideje már a Tisztás volt az otthona, ám Thomas jelenlététől még inkább azzá vált. Nem értette, miért, és nem tudta eldönteni, hogy szeretné-e tudni.

Mindenesetre, amikor a zene véget ért és a többiek tapsoltak, melegen rámosolygott Thomasra.

- Üdv a Tisztáson! - szólt, majd pukedlizett. Thomas csak esetlenül meghajolt - láthatóan nem tudta, mit csináljon -, és amint lehetett, visszavonult oda, ahol senki sem láthatta.

Lucy szép sorban táncolt mindenkivel, aki várt a sorára, de ahogy telt az idő, úgy merült ki egyre jobban. Tudta, hogy másnap futni fog, ezért mikor Minho már a második körre akart jönni, gyorsan leállította és berekesztette a mulatságot. A fiúk csalódottan „óh"-ztak, de Lucyt nem érdekelte; elköszönt Chucktól, felajánlotta, hogy visszaviszi a magnót, amíg a többiek szétrámolják a tábortüzet, majd elindult, hogy megkeresse Newtot.

Épp akkor találta meg, mikor be akart lépni a Táborba.

- Mi az, Luce? - kérdezte, mikor meglátta a lány csintalan mosolyát.

Lucy felemelte a magnót.

- Ne haragudj a visszautasításért, de a többieknek abban igazuk volt, hogy a mi táncunk nem olyasmi, amit nekik nézniük kéne - magyarázta. - Szerinted ha elég halkra vesszük, a Kilátó van olyan messze ahhoz, hogy onnan ne hallják meg?

Newt úgy élénkült fel, mint egy kisfiú, akinek előbbre hozták a karácsonyt. Átvette a magnót, megfogta Lucy kezét, majd elkezdte vezetni őt az árnyékokban, hogy a többiek ne lássák meg őket. Kikerülték a hálózsákok tömkelegét (Lucy kiszúrta Thomast, aki Chuck mellett terítette ki a saját hálózsákját), majd a fák között osonva lassan elértek a Tuskókig.

- Fú, ha Alby ezt megtudja, ki fog térni a hitéből - suttogta Lucy, miközben igyekezett visszafojtani a nevetést.

- Egy szava se lehet, amíg holnap mindketten képesek vagyunk dolgozni - felelte Newt.

Elhagyták a korhadt fatörzseket és hamarosan már a Kilátónál találták magukat. Newt már letette volna a magnót, de Lucy azt javasolta, hogy menjenek fel és a teraszon táncoljanak. A fiúnak is tetszett az ötlet, így óvatosan megmászták az építményt, majd Newt felsegítette őt a csapóajtónál és már ott is álltak a csillagok alatt.

- Ha ezt minden tábortűznél megcsináljuk, akkor be se állok a körbe - jegyezte meg Newt, miközben a magnót kapcsolgatta.

- Érezd kiváltságosnak magad - piszkálódott Lucy. - Senki más kedvéért nem maradnék fent.

Newt erre felkapta a fejét és csodálkozva nézett rá.

- T-Tényleg? - kérdezte.

- Ühüm - mosolygott Lucy. - Fogalmad sincs, mennyi mindent köszönhetek neked. Ahhoz képest, amit te tettél értem, egy privát tánc igazán semmiség.

Newt elindította a zenét, ami kellemesen halkan szólt, megnyugtatóan a korábbi hatalmas zsivajhoz képest. A fiú odasétált Lucyhoz, átkarolta a derekát és lassúzni kezdett vele.

- Higgy nekem - mondta csöndesen -, a mi helyzetünkben egy ilyen hétköznapi dolog, mint a tánc, igenis sokat számít. Többet, mint hinnéd.

Lucy szeme elkerekedett, miközben a kezei Newt mellkasán pihentek. Ahogy a fiú szeme visszatükrözte a tengernyi csillag fényét,és ahogy a zene teljesen átjárta őt, Lucy úgy érezte magát, mintha a csillagok között táncolt volna; és ez a gondolat olyan boldoggá tette, amilyen új élete során még soha nem volt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jaj istenem!

Olyan nehezen állt ez össze, hogy azt nem hiszitek el. Szerintem egy szétesett káosz ez az egész fejezet, de cáfoljatok rám, ha nem így érzitek. Köszönöm mindazoknak, akik kitartóan várakoztak, sajnálom, hogy eddig tartott. Ha ilyen kínkeservesen is, de folytatni fogom ezt a sorozatot, nem feledkeztem el róla. Remélem, győzitek majd türelemmel.

Majd jövök, amint tudok!
Anna

Edit: Megváltoztattam Newt és Lucy korát tizenhét évre. Nem tudom, mennyire vettétek ezt figyelembe eddig, de most szólok, hogy később - jóval később - ne zavarodjatok össze. Remélem, nem nagy baj.