ha a nyár egyszer véget ér
a sötétséget szinte tapintani lehet,
de én szeretem ezt a búskomor légyottot
- ezt próbálta haikuformába önteni, azonban nem ment. csak addig jutott, hogy
ha a vihar jő
a nyár egyszer véget ér
és mi meghalunk.
meghalunk, szerelmem - suttogta és sírt, mint egy kisfiú, akit az utcán magára hagytak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro