-Nyugi, Laur -suttogja a fülembe Corbs, s közben simogatja a hátamat.

-De annyira fáj -tör ki belőlem.

-Elhiszem. Viszont indulni kéne -tol el magától. Bólintok egyet, és csigalassúsággal elindulok. Jonah ezt megelégszi, és fel kap az ölébe, mondván 'ezzel a tempóval sosem fogunk odaérni', és elkezd velem szaladni. Én meg sikítozok, és ütlegelem a mellkasát. Á, nem vagyunk feltűnőek, csak mindenki minket bámul.

-Jonah, tegyél le! -röhögök hangosan.

-Nem, nem -vigyorog rám. Hátranézek, és látom, hogy a többiek le vannak maradva.

Jonah kifulladva tesz le a kocsinál. Nem csodálom, hiszen 10 percig futott úgy, hogy a kezében voltam. Látom, hogy a kis csapatunk is közeledik. Mikor már csaknem ideérnek, egy elég mérges ábrázatú Corbyn tekint rám. Nem tudom, hogy miért, hiszen nem tettem/mondtam semmi rosszat.

Mikor már itt vannak, beszállok a helyemre.

-Nem jössz ide, Corbs? -intem magamhoz, hisz kíváncsi vagyok, hogy miért haragszik rám.

-Miért nem kéred meg Jonaht? Vele úgyis tök jól elvoltál -húzza fel az orrát sértetten. Oh, tehát innen fúj a szél.

-Csaknem féltékeny vagy, Matthew? -igen, megnéztem a középső nevüket is.

-Én? Dehogy. És ne hívj többet így -húzza résnyire a szemeit. Így olyan aranyosan néz ki.

-Így olyan cuki vagy -szalad ki a számon. Az ajkaimra tapasztom a kezemet, és becsukom a szememet.

-Oh, szóval cuki vagyok? -száll be mellém. Onnan tudom, hogy ezt már a fülembe suttogja. Érzem, hogy elindul az autó.

-Erre a kérdésre nem válaszolok -fordulok az ablakhoz. Felteszem a fejhallgatóm, és elindítom Lukeék legújabb albumát. Egyszerűen imádom Hemmo hangját.

Egyszer csak valaki leveszi a fejemről. Dühösen nézek Corbsra.

-Nyugi van, Hercegnő. Megérkeztünk -mosolyog féloldalasan. Felállok, de beverem a kobakomat, így visszaesek a székre. Nyöszörögve simogatom a fájdalmas részt. Egyik kezemmel megfogom a bőröndömet, míg a másikkal még mindig a fejemet fogom. Kiszállok az autóból, és elég érdekes látvány tárul elém. Azt hittem, hogy még sétálni kell a magángépig. De nem, mivel mellette parkoltunk le. A repülőnél egy elég khm dekoratív szőke lány áll, és ahogy meglát minket, elkezd felénk tipegni a tűsarkújában, ami 10 centit dob a magasságán. Álmaim hercege elkezd felé sétálni, és nyálcserét váltanak. Érzem, hogy valami összetörik bennem. Mintha a szívemre valaki ráütne egy kalapáccsal. És ami dobott a fájdalmamon, az az, hogy Corbs kezdeményezett.

Lehajtom a fejem, és a földet rugdosom.

-Beszeretném mutatni -kezdi lihegve a fiú- Candyt -mutat a szőkére, aki rá van tapadva a fiú derekára. Fintorogva elindulok a lépcsőn. Belépve egy kisebb ház fogad. Alap helyzetben mindent csillogó szemmel pásztáznék, de most csak megvonom a vállam. Leülök leghátra, és a fejemet az ablaknak döntöm.

-Leülhetek? -kérdezi a jól ismert hang.

-Neked nem a barátnőddel kéne lenned? -rá se nézek.

-Nem, ő nem jön velünk -nevet fel zavartan (?) -Akkor -mutat az ülésre, amire hirtelen Zach vágódik le. Corbyn érti a célzást, és szikrázó szemekkel elmegy.

-Köszi -mosolygok rá a fiúra. -Egyébként milyen hosszú az út?

-Nincs mit -viszonozza tettemet. -1 óra 25 perc. Jól vagy?

-Én? Persze -nevetek idegesen. -Vagyis nem. Mond, miért csinálja ezt? Folyton kacsingat rám, meg zavarba hoz, most meg idehívja a barátnőjét. Össze vagyok zavarodva Zach -kezd el könnyesedni a szemem.

-Figyi, Laur. Corbynon nem lehet kiigazodni. A dolog óta te vagy az egyetlen lány az életében -kezdi el. -A csaj pedig nem a barátnője. Csak "terápia", -mutat idézőjeleket az ujjaival -viszont Candy azt hiszi, hogy több is van köztük, ezért úgy is viselkedik.

-Olyan bonyolult -hajtom a fejem a vállára.

-Minden az Laur. Minden az -majd elnyel az álmok világa.