ㅡ Honnan kellene tudni, hogy mit akar a szívem? ㅡ szipogva fordítja úgy a fejét a szeplős, hogy ténylegesen szemkontaktust tudjanak tartani a szoros ölelés közepette.

ㅡ Ezt érzed ㅡ egész egyszerű kijelentést tesz Changbin. ㅡ Nem tudni, nekem sincs róla fogalmam, ezt egyszerűen csak érezni lehet.

ㅡ És ha félek attól, amit érzek?

ㅡ Miért félnél? Ezt nem te befolyásolod ㅡ simogatja a világosbarna tincseket birtokló fiú hátát. ㅡ Rendben van, ha szeretsz valakit, nem az számít, hogy kit.

ㅡ És ha olyat szeretek, akinek engem nem kellene?

ㅡ Nincs olyan, hogy kell szeretni, vagy nem kell szeretni, Lixie ㅡ halk kuncogás szökik ki az idősebb ajkai közül.

ㅡ De...

ㅡ Nincs de. Én téged szeretlek, és ugyan próbáltam másképp tenni, nem lehet.

ㅡ Ez akkor sem helyes ㅡ újabb sós cseppecskék szelik végig a szeplős orcát.

ㅡ Olyan sincs, hogy helyes vagy helytelen ㅡ határozottan mondja Changbin, aki gondolkodást mellőzve csókolja le az apró könnycseppeket a selymes bőrről.

ㅡ Mégsem érzem, hogy szabadna kijelentenem, hogy én is szeretlek ㅡ harap alsó ajkába a fiatalabb, ahogyan mind a kettejük szíve hevesebb dobogásba kezd.

ㅡ Pedig így van? ㅡ halkul el Changbin egy kicsikét.

ㅡ Felesleges lenne még mindig tagadnom ㅡ akaratlanul is nagyot nyel a fiatalabb. ㅡ Szeretlek téged, csak...

ㅡ Csak?

ㅡ Nem tudom, hogyan működhetne ez ㅡ hajtja le fejét Felix.

ㅡ Majd megoldjuk, erre ne stresszelj rá, babám ㅡ öleli magához szorosabban a vékony alakot. ㅡ Mindent megoldunk, szerelmem.