ㅡ Rendben ㅡ egyezik bele Felix, s ezért Changbin tudja, hamarosan véget ér a beszélgetés, így újból inkább egy polcon rakosgatja az egyébként már rendben lévő dolgokat.

ㅡ Szia, Changbin! ㅡ köszön a főnöke, mikor kilép a raktárból, s fekete hajú fiú azonnal felé is fordul, majd udvariasan köszön. ㅡ Régóta vagy itt?

ㅡ Nem, éppen az imént jöttem.

ㅡ Remek! Úgy néz ki egyébként, hogy nem kell mindig egyedül dolgoznod ㅡ mosolyogva mondja a férfi, mire Changbin próbál teljesen meglepett vonásokat ölteni magára, s leplezni, hogy milyen nagyon boldog. ㅡ Testvérem fia, Felix, most a városban van, aztán mivel szerintem egy jó darabig marad is, dolgozni kezd ㅡ magyarázza tovább, ám Changbin csak várja, hogy ismét láthassa szívének választottját. ㅡ Gyere, Felix, ismerd meg a kollégádat ㅡ szól a férfi a világos barna tincsekkel rendelkező, szeplős illetőnek, aki félve lép elő, s emeli íriszeit a vele szemben álló fiúra, majd alsó ajkába harap.

ㅡ Szia, Felix! ㅡ Changbin szólal meg először, hosszadalmas szemkontaktusuk közepette.