Ismét munkahelyén tartózkodik Changbin; buzgón rendezgeti a polcokon elhelyezkedő termékeket, hogy azok nézzenek is ki valahogyan.

Valóban nem egy megterhelő munkahelyet fogott ki, de neki ez csupán csak előny, hiszen energiája cseppet sem vész kárba — habár így is azt érzi, mintha a végtelen fáradtság maga alá temetné.

Kezd belefáradni abba, hogy szinte fuldoklik érzelmeinek viharos tengerében.

Gondolatai maga alá temetik; Felix újból és újból eszébe jut, s az, hogy vele milyen nagyon boldog lehetne.

Vele akar lenni.

Minden nap, minden éjjel.

Vágyik arra, hogy Hurrikánja ismét visszatérjen életébe, majd minden végleg megnyugodhasson, s egy békés szélcsend közepette boldogságra leljenek.

S mintha valaki hallotta volna gondolatait.

A sors talán mellé áll végre, hiszen egy túlontúl ismerős orgánum üti meg füleit, melyeknek először nem is hisz.

Felix?!