A vonaton fülhallgatójának zsinórjával szórakozik, hogy annak segítségével valamiféle bámulatos dallamot juttasson hallójáratába, s a lelkében dúló, végtelen vihar valamelyest lecsendesedhessen - hiába olyan, mintha ott egy hurrikán szabadult volna el.

Gondolatai cikáznak, akár a villámok; nem tudja, mire számítson, nem is sejti, mi vár rá, csak bízik a sorsban, abban, hogy az fog történni, aminek kell.

Hisz abban, hogy találkozhat újra szerelmével, hogy talán meg is beszélhetik a dolgokat, de retteg is ettől - a szeplős fiú talán már rég elengedte őt; egymagában ragaszkodik valami olyasféléhez, mely igazándiból soha nem is kezdődött el.

Fél, hogy minden esély messzire úszott, ő pedig akkor sem tud továbblépni, ha a sors mást rendelt is; talán a végén bele is fulladna érzelmeibe, ha nem adhatja őket tovább.